Tizenkilencedik fejezet

 

Lélekszakadva rohantak le az irodájukba.

- Gyorsan hívjátok a Vízirendőrséget! - kiáltott oda Dallós a kollegáknak.

- Rájöttetek valamire?

- Lehetséges.

- Itt a vonal.

- Halló itt Dallós őrnagy a Budapesti Rendőrfőkapitányság Gyilkossági Csoportjától.

- Itt pedig Bereczky százados.

- Szevasz. Kéne nekem pár ügyes ember, aki átkutatja velem a Dunát Pest környékén.

- Kit keresünk?

- Gyilkos. Az, amelyik meggyilkolta azt a kislányt a Rákóczy - téren.

- Ti is küldtök embereket?

- Igen. Jómagam és még két kollega megyünk. Valószínűleg egy lakóhajóban lesz az ürge.

- Azonnal átnézem a nyilvántartást, hogy béreltek - e ilyet. A Dunán nincsen túl sok ilyen. Magyarországon még nem olyan nagy divat, mint az USÁ - ban.

- Köszi, egy óra múlva ott leszünk nálatok.

- Ne ide gyertek, hanem a ráckevei kapitányságra.

O.K.! Szia. - köszönt el Dallós, aztán Mátravőlgyihez fordult:

- Hazamész, vagy jössz?

- Még kérdés? - nézett rá az izgatott százados, majd bement az irodájába, és elővette a motorcsónak vezetésre kiállított igazolását.



 

Következő fejezet

Vissza a kezdőlapra