Mátravőlgyi Péter ismét a Rákóczy téren őgyelgett.
Jól megnézte, hogy a rendőrök már nem figyelik a tízes számot, aztán bement,
amikor már sötétedett. A hátsó lépcsőn osont föl a harmadikra. Végigment a
függőfolyosón, majd megállt Olga lakása előtt. Ő is fülelt, akár előző este a
rendőrök, de csak a szomszéd lakásokból kiszűrődő tévé hangok törték meg az
esti csendet. Lassan a zárba illesztette a lánytól elvett kulcsot, és belépett
a lakásba. Lassan átment a kis szobán vigyázva nehogy úgy járjon mit múltkor,
amikor feldöntött egy kisasztalt, és belépett a fürdőszobába. Legnagyobb
meglepetésére a villany égett. A fény egy pillanatra elvakította, de aztán
látta hogy a rendőr éppen a WC - n ül, a pisztolytáskája
pedig a szék karfájára van felakasztva közvetlenül az orra előtt. A rendőr
felugrott, ám megbotlott a letolt nadrágjában, Péter
pedig ütött, egyenesen a férfi tarkójára. Az megszédült, és a földre rogyott.
Ekkor Péter lehajolt, és a férfi álla alá nyúlt az egyik karjával, a másik
kezével belemarkolt a hajába, és egy mozdulattal eltörte a nyakát.
Aztán gyorsan vette a cuccát, és távozott.