- Pisilni kell. - nyafogott Gáborka.
- Az ágyad alatt van a bili. -
mutatott az ágy alá tolt vödörre Bea.
- Az nem bili, hanem vödör.
- De azért lett idekészítve. Nem
mindegy, hogy hova csinálod? - A fiú durcás képet
vágott, és előhúzta a vödröt. Egy fedő volt rátéve, hogy a szagok ne
terjengjenek. Gábor elvégezte a dolgát, aztán helyre tolta az alkalmatosságot.
- Hol mossak kezet?
- Majd otthon. Most nincsen
mosakodás.
- Hülye ez a
Péter bácsi. - jelentette ki a fiú teljes meggyőződéssel.
- Ebben egyet értünk, csak előtte ne
nagyon hangoztasd.
- Félek tőle.
- Én is, de nem szabad mutatnunk.
- Tényleg meg akarja ölni apát?
- Azt hiszem igen, teljesen megőrült.
- Miért?
- Nem tudom. Talán, azért mert
megölte a saját anyját.
- Akkor sem lehetett normális.
- Az még lehetett pillanatnyi
elmezavar. Kérsz sonkás kenyeret?
- Igen. Ihatok hozzá kólát?
- Most az egyszer igen. Más úgy
sincs.
- Van ott kristályvíz.
- Látom, csak elgurult, és nem érem
el. - a gyerek elpityeredett.
- Na miért sírsz? Ihatsz kólát.
- És ha nem jön vissza? Itt fogunk
éhen halni.
- Ne félj nem fog minket ittfelejteni. - nyúlt át a másik ágyra megsimogatni öccsét
Bea, bár maga sem volt teljesen meggyőződve arról, amit mondott.