Huszonkettedik fejezet

 

- Nem jöttek haza!

- Egyik sem?

- Nem. Gáborkát azt mondják, hogy te vitted el.

- Az, sajnos drágám csak Péter lehetett. - Vera fölnyögött.

- Mit akarhat tőlük? - kérdezte, és nem tudta visszatartani a könnyeit.

- Vera, semmi bajuk sem lesz, csak nekem akar fájdalmat okozni. Már keressük is őket.

- Te tudtad, hogy elvitte őket?

- Nem, de ahol ott van Péter, ott vannak a gyerekek is. Péter pedig nagy valószínűséggel egy lakóhajón van a Dunán.

- Honnan tudod?

- Gyerekkorunkban venni akartunk egyet. Figyelj, senkit se engedjél be. Egy rendőrt odaküldök a ház elé. A gyerekeket pedig estére hazaviszem. Azt nem mondom, hogy ne aggódj, de azért nem lesz semmi baj. - Mátravőlgyi letette a telefont, és szinte kilökte a széket maga alól. Kirohant az irodából és futtában mondta:

- Dallós, Lukács, Merényi, gyerünk Ráczkevére, Péter elrabolta a gyerekeimet!        


 

Következő fejezet

Vissza a kezdőlapra