Péter ideges volt. Már csak egy előre eltervezett dolga lett
volna. Gézát elkapni, és kicsinálni. Ám nem tudta,
hogy miként is csalja tőrbe. Arcát a HÉV ablakához nyomta, és nézte a tájat.
Több mint húsz évet várt, hogy ismét láthassa ezeket az ismerős képeket.
Ausztráliát is végül megszerette, bár
először nagyon nehéz volt. A mostoha szülei cselédnek használták. Neki kellett
feltörni a kemény, mindig száraz talajt. A lovak is alig bírták, hát még ő. De
ennek is megvolt az előnye. Bivaly erős lett.
Aztán amikor azokra a szemetekre
rágyújtotta az istállót, északnak vette az útját. Erre sokkal szebb volt a táj,
bár az élet itt sem volt könnyebb. Beállt nádvágónak. Ott senki sem kérdezte,
hogy honnan jött, hány éves, mi elől szökik. Volt mindig meleg étel, naponta
kétszer, és éjszakára fedél a feje fölött.
Mikor már csak fél év hiányzott
ahhoz, hogy huszonegy éves legyen, fel ment Sydneybe. A pénz, amit a
mostohaszüleitől lopott a bankba rakta még annak idején az első városban. A
banktisztviselő csodálkozott is, hogy miként bízhattak ennyi pénzt egy
gyerekre, de Péter elővette a mesterien hamisított meghatalmazást, és a
tranzakciónak semmi akadálya nem volt. Szépen fialt az összeg.
Péter még három hónapot csövezett,
ügyesen elkerülve, hogy bevigyék a rendőrségre, mint fiatalkorút, aztán a
születésnapján elment egy fürdőbe, és kivakarta magát a koszból. Az öltözőben
kifigyelt egy olyan termetű férfit, mint ő, amint betette az öltönyét a
szekrénybe, mikor már minden vendég kicserélődött, egyszerűen odament a
szekrényhez, egy álkulccsal kinyitotta, felvette a férfi jól szabott ruháit, és
távozott.
Ezután a bankba ment, ahol új
folyószámlát nyitott a pénznek. Magánál tartott annyit, hogy egy luxuslakást
kibérelhessen. Elment egy lakásközvetítőbe, és este már a maga által bérelt
bútorozott lakásban nézte a tévét, és szürcsölte a martinit.
Két év múlva már volt egy
szállodalánca a keleti partvonalon, két papírgyára és egy Export - Import cége.
Sydney legbefolyásosabb üzletembereivel vacsorázott, akik úgy tudták, hogy
lottón nyerte az alaptőkéjét.
Volt egy barátnője is. Mindenhova
együtt mentek, a lány nagyon reprezentatív volt. Egy éjszakai bárban szedte
fel. A bárpult másik oldalán mérte az italokat, és a bájait. Péter havi
tízezret fizetett neki, hogy mindig rendelkezésére álljon. A lány
pedig ügyes volt. Beköltözött Péter lakásába, főzött, mosott, takarított,
esténként kicsípte magát, és mindig visszafogottan viselkedett az üzleti
vacsorákon, és partikon. Egyszóval ideális feleség lett volna belőle, de ez
csak üzlet volt. Péter sosem nyúlt hozzá. Egyszer megkérdezte a férfitól, hogy
impotens - e, mire az azt felelte, hogy jobb, ha nem
akarja tudni.
Péternek tudniillik egy baja volt
csupán az élettel. Ezt még akkor
tapasztalta, amikor nádvágó volt. A haverok felszedtek három prostit a városban, és hazahozták a barakkba. Hárman
aludtak egy szobában, így sorban mentek be egy - egy félórára. Addig Péter és a
másik srác a két szabad lánnyal a kantinba szórakozott. Péter maradt utoljára.
A lány gyönyörű volt, és ő nagyon megkívánta. Amióta Ausztráliában élt nem volt
nője, így egy kicsit mohón vetette bele magát a kalandba. A lány örömmel adta
át magát neki, kitűnően értett a szakmájához, ám Péter, ahogy egyre jobban
felhevül, az anyja képe mind többször jelent meg előtte. Végül majdnem megfojtotta
a lányt, a többiek úgy rángatták le róla.
Azóta nem kockáztatta meg a dolgot,
aztán mikor Olgával végzett a pincében bebizonyosodott a gyanú. Perverz lett,
és csak akkor tudta befejezni az aktust, ha ölt.
Majdnem elfelejtett leszállni az
Angyali szigetnél. Bevásárolt a srácoknak. Az volt a terve, hogy haza viszi
Ausztráliába a srácokat, miután Gézát megöli. Ruganyos léptekkel ment a hajó
felé. A két gyerek aludt, amikor odaért. Bea kinyitotta a szemét, és rábámult a
férfira.
- Na hány embert ölt meg ma?
- Nem vagyok én olyan szörnyeteg,
mint ahogy gondoljátok. - mondta, azzal kivitte a vödröket.