Mint az őrült úgy vezetett. A város akkor kezdett ébredezni.
Lelki szemeivel még látta, ahogy Géza kiront a ház kapuján, de ő akkor már a
kocsiban ült. Éppen akkor adott gázt.
Lassított. Nem akarta, hogy egy szemét
zsernyák lemeszelje. Nem bánta, hogy nem sikerült
megölnie a bátyát. Úgy tervezte, hogy lemegy a cuccaiért, aztán kimegy a
reptérre. Majd az első géppel vissza Ausztráliába.
Eszébe jutott az asszony. Milyen
gyönyörű volt abban a vékony kis hálóingben. Mégis csak szebb, mint az otthoni
nője. Bea is ilyen lesz. Kívánta. Először kívánt úgy meg egy asszonyt, hogy nem
akarta megfojtani. Milyen mázlista is a
testvére. Aztán elvigyorodott. Eszébe jutott, hogy csak úgy tud rajta bosszút
állni, ha megöli valamelyik gyerekét. A fiút. Azt úgy sem zárta a szívébe
Péter. Őt nem lesz nehéz elintéznie.
Muszáj megleckéztetnie Gézát. Meg
akarta öletni az asszonnyal. Milyen bátor is volt az a kis nő. Rendesen hátba
vágta, még most is sajgott a helye.
Majd Beát elviszi valahova addig,
amíg megöli az öccsét. Nagyon megszerette az eszes lányt.
Nyolc óra felé ért a hajóhoz.
Vidáman, lendülettel ment föl rá. Kinyitotta az ajtót, és belépett a kabinba.
- Éhes vagyok, és fázom. - nyafogott
Gáborka.
- Sajnálom apádéktól túl gyorsan
kellett távoznom, így nem tudtam elhozni a ruháitokat. - Bea csodálkozva nézett
rá. Gáborka nyafogni kezdett.
- Vécézni kell.
- Ott a vödör. - reccsent rá Péter.
- De én igazi WC - be akarom csinálni! - kiabált a fiú, és odaugrott Péterhez, majd elterült
a földön, mint aki elájult. Péter lehajolt hozzá, ekkor vette észre, hogy Bea
már kint áll az ajtóban.
- Most! - hallotta a lány hangját,
mire Gáborka, mint a csík úgy ugrott fel. Rohant az ajtó felé, ám a férfi még
az utolsó pillanatban elkapta. Bea nagyot sikított, aztán bevágta az ajtót, és
elfordította a kulcsot. Benézett az ablakon. Gáborka a férfi vasmarkában
kalimpált.
- Nyissad ki! - kiabált ki Péter.
- Nem. - felelte Bea.
- Megyek a Jardra. - Péter erre fogta
a Gáborkát és bevágta a sarokba. Beában meghűlt a vér. Egy pár másodpercig
csönd volt, aztán Gáborka felállt. Szája sarka vérzett, meg fogta a derekát, de
úgy látszott, hogy komolyabb baja nincsen. Sírt.
- Nyissad ki, mert megölöm. Lépett
oda hozzá Péter, és megfogta a fiúcska nyakát. Bea kinyitotta az ajtót.
- Ülj oda az ágyra! - parancsolt rá
Péter. A lány megadóan leült. A férfi előhúzta a nadrágjából a bilincset és
Beát ismét az ágyhoz bilincselte. Gáborka sírva remegett mellette. Péter
megfogta ismét és a másik ágyhoz penderítette, majd őt
is odabilincselte, aztán a lányhoz lépett, lehajolt hozzá és az arcába
sziszegett.
- Úgy terveztem, hogy csak az öcsédet
fogom megölni, de ezek után mind a ketten itt fogtok megfeketedni. - kiment,
bevágta az ajtót, majd hallották, hogy elmegy a kocsival.
- Itt fogunk meghalni! - zokogta a
fiú.
- Nem. Itt hagyta a cuccát. Még
vissza fog jönni. Ha nem, akkor meg apa ránk talál.