A mentőben tért ismét magához. Egy fehér köpenyes férfi hajolt fölé.
Injekciós tű volt a kezében, és lassan fecskendezte a karjába a tartalmát.
- Mi történt a lányommal?
- Várjon egy kicsit, azonnal
megmondom. - A folyadék lassan fogyott el, és Béla egyre nehezebbnek érezte a
végtagjait, meg a fejét. Aztán az orvos kilépett a kocsiból, és beszólt a
betegnek:
- Azonnal küldöm az illetékest. -
aztán odalépett egy magas, sötéthajú, fekete szemű, negyven év körüli férfihez,
egy civil ruhás rendőrhöz.
- Adtam neki egy nagyadag nyugtatót,
de azt hiszem már amúgy is, összeszedte magát. Tudni akarja, hogy mi történt.
De ha lehet kíméletesen, százados, mert szíves az ürge.
- O.K. ! Kösz dokikám.
- Mondta a rendőr százados, és belépett a mentőautóba, majd leült a férfi
mellé.
- Üdvözlöm Gergely úr! Mátravőlgyi Géza rendőr százados vagyok. Sajnos rossz hírt
kell önnel közölnöm, a lányát meggyilkolták - mondta a rendőr, kellemes,
bársonyos baritonon. A hordágyon fekvő férfi szeméből hatalmas könnycsepp csordult
végig az arcán.
- Ki? - kérdezte, és szemében kigyúlt
a remény halvány sugara.
- Még nem tudjuk. Segítenie kellene,
hogy megtaláljuk a gyilkost. Tud most válaszolni egy pár kérdésemre? - a férfi
bólintott.
- Hol volt ma a kislánya?
- A barátnője születésnapján, de
mikor felhívtuk, hogy mért nem jött haza, a barátnője anyja azt mondta, hogy
eljött már egy órája.
- Ezután kezdte el keresni?
- Igen.
- Mennyi időt vett ez igénybe
körülbelül?
- Nem tudom. Negyed óra, húsz perc!?
- Senki sem látta?
- De, a mozi pénztárosa, és a
közértesek, mind a ketten itt laknak a téren.
- Késett már a lánya azelőtt is?
- Nem, még sohasem.
- Meg tudja adni a barátnő címét?
- A Híradó mozi melletti házban
lakik, a második emelet négyben. Kemenesék.
- Köszönöm. - mondta a rendőr, és már
indulni akart, amikor a férfi utána szólt.
- A feleségemnek megmondanák? Én
képtelen vagyok rá.
- Már tudja. Itt várakozik a mentő
mellett. Beküldjem? - a férfi csak bólintott. Mátravőlgyi
százados odament a kisírt szemű asszonyhoz és részvétteljesen megérintette a
karját.
- Jobban van már a férje, magával
akar beszélni. - Az asszony csak bólintani tudott, aztán beszállt a mentőbe. A
százados mellé pedig odalépett a másik civil nyomozó
is.
- Na, a férfi is ugyan azt mondta?
- Igen. Nagyon utálom, amikor egy
gyilkosság során ki kell zárnom, hogy nem a szülők voltak - e
a tettesek. De itt legalább száztíz százalék a dolog. Levettétek a padról az
újlenyomatokat?
- Hát persze, már a központban
dolgoznak rajta. Meg lesz ondó mintánk is.
- Tehát óvatlan volt az ürge.
- Ha nem szerepel a
nyilvántartásunkban, megette az egészet a fene.
- Te aztán nagyon fel tudod
villanyozni az embert. - mosolyodott el Mátravőlgyi,
azzal átment a szemközti presszóba, itt voltak a szemtanuk. Nagy zsivaj fogadta
benn, de ahogy belépett, mindenki elhallgatott, és feléje fordult.
- Szebb napot, mint ez a mai
hölgyeim, és uraim. - mondta, aztán odament a csaposhoz.
- Van itt valami külön terem, ahol
kihallgathatnám az embereket?
- Igen, ott hátul az iroda. - bökött az
éppen a kezében lévő pohárral egy ajtó felé a kérdezett.
- Köszönöm. - mondta a százados, és
belépett az irodába. Csúnya pici szoba volt, benne egy ormótlan íróasztallal, három
székkel, meg egy szekrénnyel.
- Ez is megteszi. - morogta magában a
férfi, és visszament a tanuk népes társaságához.
- Nézzék, én nem firtatom, hogy ki
kicsoda, és mi a foglalkozása, én nem az erkölcsrendészetről jöttem, de aki
hátráltatja a munkámat, azt bevarrom. Érthető? - a kérdezettek bólogattak. -
Egyenként fogom kihallgatni önöket ott az irodában. Aki már volt bent, elmehet,
aki még nem azt a kollégáim úgy sem engedik ki. Ki volt az a két hölgy, aki
először találkozott Gergely úrral?
- Mi. - állt fel a két kurtizán egy
asztal mellől, és nagyon büszkék voltak arra, hogy ez a tiszt hölgynek
titulálta őket. Először az idősebbet hívta be, az adatait felírta egy
nyomtatványra, aztán elmeséltette vele, hogy mi történt. Ez így ment egész
délután, lassan és alaposan dolgozott a férfi, de sajnos nem tudott meg túl
sokat az emberektől. Mindenki az eső után ment az utcára, és nem láttak gyanús
idegent.
- Gyanús itt az egész környék, de az
alibik beton biztosak. - mondta később a kapitányságon már a kollégájának a százados.
- De az is lehet, hogy egy csalódott vendég volt, aki nem talált örömlányt a
téren.
- Vagy az apja.
- Nem, ő nem.
- Én is azt hiszem Géza, de azért
utána néztem a múltjának.
- Na és?
- Semmi.
- Ez is
be fog kerülni a megoldatlan ügyek közé. - sóhajtott a százados, aztán elindult
kihallgatni Zsófit és a szüleit.