A
lámpák
még égtek, de már derengett egy kis fény az ég alján, amikor Mátravőlgyi százados kinyitotta az ötödik kerületi bérház
ajtaját. Itt lakott feleségével, és két gyermekével a tizenöt éves Beával, és a
hét éves Gáborral.
Végig osont az előszobán, aztán bement a
nappaliba. Felesége odakészítette a pizsamáját, meg egy poharat, és egy cédulát.
“ A sört vedd ki a hűtőből, légy oly
drága, és ne keltsél fel! Éjszakás voltam.
Puszi és csók, Vera”
Vera baleseti sebész volt az Újpesti
korházban. Jó szakember, és elismert kollega hírében állt. Ha mind a ketten
dolgoztak, Bea szívesen látta el a kisöccsét, így Verának nem kellett feladnia
a hivatását. Mikor Bea született még élt az anyósa, és rengeteget segített. A
hatalmas lakást is tőle örökölték. Vera azzal viccelt, hogy olyan a lakás
elrendezése, mint a Maigret lakásé, és a férje pedig a” magyar Maigret”.
A “magyar Maigret”
pedig hálás volt a feleségének. Ő semmit sem hozott a házasságba anyagilag. Hét
éves volt, amikor az apját elütötte a hatos villamos, így anyja erejét
megfeszítve nevelte tovább az ikertestvérével. Tizennégy éves volt, amikor az
anyja is meghalt. Akkoriban a Rákóczy téren laktak. A mama egy este nem jött
haza a munkából, lementek keresni. Ugyan azon a padon találták meg, szinte
teljesen ugyanúgy, ahogyan ma a kislányt. Az ikertestvérével bekerültek az árvaházba.
Borzalmas idők voltak azok. Aztán egy nap egy házaspár örökbe fogadta őt, de
csak őt. Többször megszökött, hogy láthassa Pétert, de hiába, végül teljesen
megszakadt vele a kapcsolata, mikor testvérét is örökbe fogadták. Azóta is
hiába kutatta. Ezért is lett rendőr, de hiába. “ Az örökbefogadók külföldre
távoztak.” Ez állt testvére személyi lapján utolsó bejegyzésként. Vera
biztatta, hogy keressen tovább, de már rengeteg pénzüket fölemésztette a dolog.
Most leült a kanapéra, és lehúzta a
cipőjét. Mezítláb kiment a konyhába, és elővette a sört a hűtőből. Vera jelent
meg az ajtóban. Harminchét évesen is lélegzetelállító jelenség volt. Mélyvörös
haja érzékien keretezte szív alakú arcát. Mellei egy kicsit megereszkedtek a
két gyermek szoptatásától, de melltartót még most sem kellett hordania. Hasa
feszes volt, combjai és feneke pedig kemény és formás.
Az alsó lábszárát pedig Merilin
Monro is megirigyelhette volna.
- Nem alszol? - csókolta meg
gyöngéden az asszonyt a férje.
- Nem tudok addig elaludni, amíg haza
nem érsz. Hol voltál? - tolta el a férfit durcásan a hitvese.
- Ne is mond, ez most borzalmas. Egy
kislányt megerőszakoltak, aztán megfojtottak a Rákóczy téren, azon a padon,
ahol az anyámat is meggyilkolták. Félelmetes a két gyilkosság közötti
hasonlóság. - az asszony kitöltötte a sört a férfinek, aztán elővett egy
poharat és magának is töltött, majd leült a konyhaasztalhoz.
- Ugye édesanyád gyilkosa sosem
került elő?
- Nem.
- Kérsz valami erősebbet? - fogta meg
a férje kezét, ám az csak a fejét rázta, aztán a felesége vállára borult, és
zokogni kezdett.
- Elkapom a disznót! Érzem, hogy
ugyan az volt, aki az anyámmal is végzett. Anyám nem volt kurva, még is ez lett
a vége,… és ez a kislány is ártatlan volt. Ez
borzalmas. - Az asszony simogatta a hátát, aztán mégis belétöltött egy kis
konyakot. Bea is megjelent az ajtóban.
Magas, nyúlánk kamaszos alakja volt. Formás, szív alakú arcán is kiütközött a
kamaszkor egypár pattanás képében, amiket minden szülői tiltás ellenére
szívesen nyomkodott. Vörös haját egész rövidre, majdnem kopaszra nyíratta, és
csak bugyi volt rajta.
- Mi van veletek? - kérdezte álmosan,
ám a válasz helyett egy kérdést kapott.
- Miért vagy bugyiban? - kérdezte az
anyja.
- Mert menstruálok. - nézett Bea
csodálkozva.
- Nem úgy értem, hanem, hogy miért
nincs rajtad fölül valami?
- Ja, már ez is gond? Én sem szabom
meg, hogy miben alszotok!
- Ha ki jössz a szobádból, vegyél föl
köntöst, és akkor én sem szabom meg, hogy miben alszol. - Bea kiment és egy
pillanat múlva egy hosszú pólóban tért vissza.
- Nagyon prűd vagy anya, na mi a
hézag? - azzal odaült ő is a konyhaasztalhoz, és beleivott az apja sörébe. Apja
kivette a kezéből a poharat, és elmondta neki is a történteket. Bea egyre
szomorúbban hallgatta.
- Szegény kislány. Apa, kapjad el azt
a szemetet! - csapott az asztalra.
- Aludnunk kéne egy keveset. - mondta
Gábor. Mindannyiunknak nehéz napja lesz holnap.
- Neked mikor kel kelned? - kérdezte
a lány.
- Tízre megyek.
- Hat óra.
Én már nem fekszem le. - mondta Bea. - aludjatok csak, én majd ellátom a
Kistücsköt. - a szülők mosolyogva mentek be a hálószobába, de még előtte
ránéztek a fiúkra, aki mit sem sejtve, békésen aludt az ágyában.