- Apa,… apa ! Kilenc óra. Keljél
fel. - rázta Bea az apja vállát.
- Mi? … Ja. - dörzsölte a szemét a férfi.
- Gyere, főztem “kávát”. - monda
viccesen elferdítve a kávé szót a lány, és kitakarta az apját.
- Na tessék! - méltatlankodott Bea,
amikor meglátta, hogy a férfin semmi sincsen.
- Halkabban, anyád had aludjon. -
kelt fel az atya és felvette a köntösét. Kimentek a konyhába, ahol már várt rá
a forró gőzölgő kávé és a friss kifli. Leültek az asztalhoz, és nagyot húzott a
feketéből.
- Tudom lányom, hogy ez eddig nem
volt nálunk probléma, de tekintettel kéne lenni az öcsédre. Most van abban a korszakban,
amikor megdöbbentő kérdéseket tesz fel.
- Igen, tudom, de akkor sem
takargatni kell magunkat, hanem válaszolni neki.
- Jó ebben igazad van, de ez annak
idején sem volt divat, hogy teljesen meztelenül rohangáltunk volna egymás
előtt. Ez nem prűdség, hanem a másik lelkének figyelembe vétele. Ha a
házaspárok is állandóan meztelenek lennének otthon, egy idő után már nem
izgatná őket, hogy este megérezzék egymás bőrét a takaró alatt. Nem kell
mindenből közömbös dolgot csinálni.
- Azt hiszem értem apa. - bólogatott
a lány.
- Mit keresel itthon még? Nem kell
suliba menned?
- Érettségi szünet. Tudtam, hogy
elfelejtetted!
- Jaj, moziba készültünk, ugye?
- Igen, már a jegyeket is megvettem,
de most nem érsz rá ugye?
- Hány órakor?
- Délután kettő. Előtte ebéd.
- Bemegyek, eligazítom a többieket,
aztán felhívlak.
- Klassz
vagy apa! - ugrott a nyakába a lánya.
Az eligazításon már megkapta a
kiértékelt laboreredményeket. A padon lévő újlenyomatok semmit sem mondtak. A
kislány nyakán lévő fojtogatási nyomok alapján megállapították, hogy a tettes
kesztyűt viselt. Az ondó minta alapján senkit sem lehetett beazonosítani. A
környékbeli emberek nem láttak semmit. Egyetlen egy esélyük volt még, ha a
lakosságtól kérnek segítséget.
Mátravőlgyi kiküldött egy pár járőrt a térre,
hogy figyeljék a környéket, aztán bement az irodájába, és felhívta a lányát.
- Találkozzunk fél egykor. Bemegyünk
a tévébe leadni a körözési felhívást, ebédelünk, aztán a mozi.
- Ez remek. - lelkendezett a lány,
aztán letették a telefont. Gábor eltűnődött, hogy más kamaszlány kiütést kapott
volna, ha az apjával kell elmennie moziba, de köztük még mindig erős volt az a
jó viszony, ami más apa és lánya kapcsolatban elmúlik a kamaszkor kezdetével.
Csak remélni merte, hogy ez így is marad. Leült a számítógéphez, és megpróbálta
elemezni a jelentéseket, meg a vallomásokat. Nem hagyta nyugodni az anyja
halálával kapcsolatos hasonlóság. Kiszólt a titkárnőjének, hogy hívja fel neki
az adattárat. Néhány perc múlva beleszólt a telefonba a jól ismert régi érdes
hang.
- Halló itt az archívum!
- Itt meg a nagyfőnök. Szia Paja.
- Hello Hegylánc, mi kéne, ha volna?
- Te, előbányásznád nekem az anyám
ügyét?
- Nem, mert már elő vettem, viszem is.
- mondta félig viccesen, aztán letette a kagylót. Néhány perc múlva egy magas
őszes hajú férfi jelent meg az ajtóban hóna alatt egy hatalmas paksamétával. Palatinusz Pál volt az, az ezredes legjobb barátja. Még
együtt jártak az egyetemre. Mind a ketten udvaroltak Verának, de az asszonyt
csak Mátravőlgyi érdekelte, így “ Paja”
hamar átnyergelt Vera barátnőjére, Katára. A két esküvőt is egyszerre tartották
meg. Paja pedig nem bánta meg a cserét. Azóta is
legalább kéthetenként összejártak.
A régi jegyzőkönyveket, és
jelentéseket olvasva, még kísértetiesebb volt a hasonlóság. Összehasonlították
az újlenyomatokat, amiket a régi gyilkosságnál találtak a padon, meg amit most,
de egy azonos sem volt. Viszont az áldozatok elhelyezkedése és a gyilkolás
módszere ugyan az volt. Az ondó vizsgálat sajnos huszonhat évvel ezelőtt még
nagyon kezdetleges volt, ám még ebből is meg lehetett állapítani, hogy azonos a
két vércsoport.
- Valószínűleg ráhibáztál haver! Ez
az anyád gyilkosa.
- Szeretném elkapni. Nem csak anyám
miatt, de akkor ezek szerint ez egy őrült.
- És
veled szórakozik. - Mondta Palatinusz, Mátravőlgyi arcára pedig kiült a
döbbenet.