- Ez nagyon finom! - lelkendezett Bea, és nagyot húzott a
kólából a bécsi szeletre.
- Nekem is nagyon jól esik, meg annak
is örülök, hogy végre együtt tölthetünk egy délutánt.
- Te, Apa, ha mégsem O.K. a dolog, nyugodtan mehetsz a dolgodra!
- Nem, most semmi tennivalóm nincs.
Leadtam a körözést a tv - be, most csak várni kell. Teljesen elakadtunk a nyomozással.
Az, az igazság, hogy nem hiszem, hogy valaha is megtudjuk, hogy ki gyilkolta
meg azt a szerencsétlen kislányt.
- Anya azt mondta, hogy a te mamádat
is ugyan ott gyilkolták meg. - sandított az apjára a kislány.
- Hát ez sajnos így van. Ráadásul,
azaz érzésem van, hogy ugyan az gyilkolta meg a
nagyanyádat, mint aki ezt a lányt is.
- Hány éves volt?
- Ki?
- A kislány.
- Tizenegy.
- Szörnyű! Még alig élt.
- Mert te aztán egy Matuzsálem vagy!
- nevette el magát Gábor.
- Azért mert még nem vagyok hetven,
azért van némi fogalmam a dolgokról! - vágott durcás arcot Bea.
- Jó, persze, nem kell rögtön
felkapni a vizet. Mire vettünk jegyet?
- Az új Julia
Robertsz filmre.
- Tudod, hogy mivel kell levenni a
lábamról. Kérsz még valamit? Kávé?
- Jöhet! - megitták a finom olasz kappuchinót, aztán fizettek, és átsétáltak a Corvinba.
Megnézték az előcsarnokban lévő fénykép kiállítást, aztán Bea meghívta az apját
még egy pohár sörre a büfébe, végül beültek a vetítőbe.
- Kíváncsi vagyok, hogy mikor szólal
meg a csipogód. - súgta oda a lány az apjának, mikor leoltották a lámpákat.
- Rosszabb vagy, mint egy feleség. -
évődött Gyula, és belebokszolt Bea vállába.