Hajnalban arra ébredtem, hogy Roccó simogat. Megfordultam, és szája egyből a számra tapadt, majd megfogta kezemet, és ágyékára vonta. Kőkemény merevedése volt.

- Akarod? – kérdezte. Nem szóltam semmit, csak széttártam lábaimat, ő pedig, betérdelt közéjük. Nagyon gyöngéden szeretett. Előbb benyálazta az ujjajit, és azzal ingerelt. Csodálkozva nézett rám, hogy milyen nedves voltam eleve. Nem tudhatta, hogy mielőtt felébresztett, magamnak is erotikus álma volt. Aztán kemény makkját húzogatta a bejáratomon. Majd belémtolta. Felnyögtem a gyönyörtől.

- Fájt? – kérdezte riadtan, de én tovább játszottam, hogy nem szólok hozzá, így csak magamra húztam, és mohón csókoltam. Lassan, finoman kezdett bennem mozogni. Nyelve közben bejárta egész számat. Most már szóltam volna de, nem tudtam. Aztán, mikor már alig kaptam levegőt, szája nyakamra siklott, és finoman csókolgatta. Éreztem, hogy egyre jobban felizgul. Mélyeket kezdett lökni rajtam, aztán gyorsított. G pontom már majd szétdurrant. Kicsit megemelte csípőmet, hogy még beljebb tudjon hatolni, és remegve elélveztem.

Kérlek, fordulj meg, fordulj hasra – én, pedig már hengeredtem is hasra. Ismét belém hatolt, aztán magához ölelve feltérdelt. Egyik kezével mellemet fogta, a másikkal a csiklómat ingerelve nagyon kicsiket mozdult bennem. Ismét átbukott a fejemen a gyönyör hulláma, mikor elélveztem lassan elengedett, mire felvettem a kutya pózt, ő pedig végre két hatalmas lökéssel belém élvezett.

Reggel kilenckor ébredtünk. Kedvesem úgy feküdt, hogy feneke csípőmhöz érjen. Éreztem egész éjjel, hogy hozzám ér valamije. Lassan nyitottam ki a szememet. Mikor láttam, hogy az ablakon ömlik be a fény, felültem. Roccó megmozdult.

- Mi a baj? – kérdezte, fejét még mindig a párnába fúrva.

- Nem tudom hány óra lehet, de süt a nap.

- Tök mindegy, ez a Te napod. Mit szeretnél csinálni? – fordult meg álmos szemmel.

- Nem is tudom. Talán egy reggeli meghozza az ihletemet.

- Gyere, zuhanyozzunk le –kelt fel kedvesem. Bementünk az apró kis fülkébe, és megindítottuk a zuhanyt. Kedvesem tusfürdőmért nyúlt, és el kezdett mosdatni. Először, nyakam, vállam, majd melleimet is alaposan bekente vele. Aztán letusolta, de fejrázva nézegette őket.

- Nem elég tiszták – mondta, és lehajolt, hogy alaposan megnyalogassa őket. Mellbimbóim egyből felálltak. Közben keze hasamat, fenekemet szappanozta, majd puncim következett. Először a szeméremdombomat kényeztette keze, majd belém nyúlt, és mosolyogva mosott meg ott is. Teljesen felizgatott. Hátamat a hűvös csempének nyomva élveztem. Tudtam, hogy nem fogja bírni és megdug. Láttam, ahogy farka egyre merevebb. Kicsit alám nyúlt, és már bennem is volt. Hosszan, érzékien mozgott bennem. Egyszerre élveztünk el.

- Hogy szív magába – nyögött az utolsó lökésnél Roccó. Csodálatos volt. Aztán én is lemosdattam. Ondó ízű farkát én is szájjal letakarítottam. Aztán ledörzsöltük egymást a bolyhos, puha törölközővel, majd felöltöztünk.

- Ha rám bízod magad, ma gasztronómiai kirándulást tehetünk. Gondolom, te sem kontinentális reggelire vágysz.

- Nem – ráztam a fejemet, és egy kicsit sajnáltam, hogy elmegyünk. Szerettem volna még szeretkezni, de viszont az új élményekre is vágytam.

Roccó kibérelte a szálloda riksáját. A kicsi, kövér férfi kedvesen mosolygott ránk. Biztosan nagy borravalót várt. Felültünk hát hátulra és végig mentünk a városon. A Nagy tó kikötőjébe mentünk, ahol sorban álltak az apró kis vendéglők. Roccó bement az egyikbe, kérdezett valamit a tulajtól, de az az órára mutatott és rázta a fejét. Roccó kijött.

- Kicsit már késő van, de biztosan találunk egy olyan helyet, ahol még adnak reggelit – bement a következő étterembe, majd onnan is kifordult. Végül a negyedik helyen volt még reggeli. Leültünk a kis asztalka mellé. Bejött a pincérnő, és meghajolt, aztán kipakolta az asztalra az édes zöldteát kannába, csészékkel. Ahogy illik töltöttem mind a kettőnknek, majd meghajolva elengedtem a lányt.

- Tanulékony vagy – nevetett Roccó. Ezeket a dolgokat előző este mondta el nekem vacsora közben. Jólesően szürcsöltük a teánkat, amikor a lány visszatért a sültbanánunkkal. Az édes, cukros gyümölcs felkeltette amúgy sem igen szunnyadó étvágyunkat. Aztán töltött, sült omlett került elénk. Roccónak kicsit nagyobb adag. A lány mosolyogva mondta neki:

- Önnek most erre szüksége van – és meghajolt, majd kihátrált és behúzta maga után az ajtót. Az omletthez Hon-Kongi molnárkát ettünk. Roccó figyelmeztetett, hogy ne egyek semmiből sokat, mert még várnak rám finomságok. Behozták a tavaszi tekercset, abból is ettünk, majd hagymás palacsintával végeztük. Itt a palacsinta a fele volt az európainak, és gyümölcs lekvárral volt bekenve. Megittuk a maradék zöld teát, és mentünk. Érdekes mód, a sokféle étel nem megterhelte a gyomrunkat, hanem felélénkített, energiával töltött fel. Roccó szerinte a meleg zöld tea is megtette a hatását.

- Nos, kitaláltad merre?- Kérdezte kedvesem.

- Nem kéne visszamennünk a parkba? Áll a kutatásod.

Roccó elnevette magát:

- A pandák meg vannak nélkülem is, és ígérem, holnap reggel hétkor már ott fogunk ülni a leskunyhóban, és várjuk őket.

Eszembe jutott a leskunyhó beli szeretkezésünk, és éreztem, hogy belepirulok.

- Első a tudomány – nevetett ki Roccó – de a másik felét is meg fogjuk oldani – mondta hozzám simulva, - csak nehogy beleírjuk a jelentésbe.

Nevettünk A riksás hátra fordult, és ő is mosolygott, bár egy kukkot sem tudott angolul.

- Hová megyünk? – kérdeztem.

- Elviszlek egy csodálatos helyre. Nekem legalább is tetszik.

Oda bújtam hozzá, és éreztem, hogy teljesen rábízhatom magamat. Vagy egy órát tekert szegény riksás, mire megálltunk. Roccó jókora adag pénzt adott neki, mire megelégedve beült a közeli teázóba.

Aprócska hídon keltünk át. Utána aprócska pagoda állt. Itt kellett megvenni a jegyeket. Roccó fizetett aztán elindultunk fölfelé egy ösvényen. Fél óra séta után csodálatos látvány tárult elénk. Az azúrkék tavat körülölelték a hegyek. Az alvó sárkány hegyének csak a fenekét lehetett látni. De így is csodálatos volt. Az évszázados erdőket bambusz ligetek váltották. Mindenütt madárének hangzott. A víz felett kiterjesztett szárnnyal keringtek a ragadozó madarak. Egy halászsas épp akkor csapott le, és ezüstös zsákmányával ez közeli kopasz fára ült. A zöld és a kék olyan harsány és sokszínű változata volt jellemző a tájra, hogy az ember el sem hitte volna. Leültünk egy nagy kőre, és egymás vállát átölelve néztük a hihetetlen látványt.

- Én már sokszor voltam itt, de nem lehet betelni vele – súgta Roccó.

- Itt is vannak pandák?

- Ott, szemben, látod azt a bambusz ligetet? – mutatott kelet felé kedvesem.

- Ott az alvó sárkány fenekében?

- Igen – mosolyodott el Roccó. – Ott lakik heteske és tizenötöske. Ott, az erdő mögött van egy szoros, ott járnak át a hegy túloldalára párosodni.

- Nem is gondoltam, hogy ennyire közel vagyunk a rezervátum másik oldalához.

- Igen. Tavaly minden erőmet, kapcsolatomat latba kellett vetnem, hogy ott azt a részt ne írtsák ki, és ne építsenek utat a szoroson át.

- Szét akarták verni ezt az érintetlen tájat? – lepődtem meg.

- Szerencsére, csak így vették fel a világörökség részévé. Így megmenekült.

- te intézted el?

- Hát szóltam pár embernek, és megmutattam nekik ezt itt. De, azért a döntés a bizottságé volt – mondta, és láttam rajta, hogy nagyon büszke magára. Joggal.

Lassan araszolt előre felé a délelőtt, de mi nem törődtünk az idő múlásával. Az ősi táj varázsa magával ragadt minket. A vízimadarak úszkáltak a tavon. Egy egy hal nagyot ugrott a vízben. Ezüstös hátán csillámot vetett a nap. Énekes madár ült az ágra fölénk, és fenséges hangon kiáltotta világgá birodalmának határait. Elképzeltem, hogy ilyesmi lehetett a világ, mielőtt az ember megjelent volna benne. Nyugalmas, kiegyensúlyozott. A szemközti partra szarvascsorda jött le inni. Szétvetett lábakkal lógatták fejüket a vízbe, miközben az őr állat magasra emelt fejjel kémlelte a környéket, Nem tudom mi riasztotta meg őket, de lélekszakadva rohantak vissza az erdő sűrűjébe. Aaztán egyszer csak megszólalt Roccó órája.

- Gyere, Kedves – állt fel. – Letelt az idő. Vissza kell mennünk.

Lassan ereszkedtünk le a lejtőn. Roccó végig derekamat fogta. A jegyárusító nő széles mosollyal hajolt meg felénk. A riksásunkat ugyan ott találtuk, ahol hagytuk, bár kissé bizonytalanabb állapotban, Jó pár adag rizspálinkát megihatott. A riksa hátuljára pedig jó pár csomag fel volt szíjazva. Bevásárolt a családnak.

- Megebédelünk, aztán visszamegyünk, jó, Drága? – kérdezte a riksa hátuljában Roccó, miközben sofőrünk izzadva tekert a csomagok súlya alatt. Valami megfoghatatlan hiányérzet lett rajtam úrrá. Szerettem volna az ebéd helyett még visszamenni a szállodába, és szeretkezni.

- Akkor ágyban ebédelünk – nevetett csalódott arcomon Roccó. – Mondtam, hogy ez a Te napod – s megcsókolt.

A szállodában Roccó bement az étterembe, és megrendelte az ételt, aztán felmentünk a szobánkba. Roccó azonnal vetkőztetni akart, aztán ő is ledobálta a cuccait. Az ágyra fektetett hanyatt és azonnal belém hatolt. Tudta, hogy fel vagyok izgulva én is. Hosszúakat lökött rajtam, majd abbahagyta, és melleimet csókolta. Aztán megint mozogni kezdett. Egyre hosszabban benntartva magát. Élveztem, hogy teljesen kitölt.

- Tudod, hogy sok távol-keleti selyem köntösben szeretkezik?

- Kipróbálnám – lihegtem. Legnagyobb bánatomra Roccó kihúzta magát belőlem, és kiment a fürdőbe. Közben kopogtak. Én magamra rántottam a takarót, Roccó, pedig belebújt a köntösbe, és kinyitotta az ajtót. A pincér volt, egy zsúrkocsit tolt maga előtt. Roccó szép borravalót adott neki, majd becsapta utána az ajtót.

- Folytassuk – nyögtem, és nem igen érdekelt az étel.

- Vedd fel dobta oda a köntösömet Roccó. Töltött egy egy pohár pálmabort és koccintottunk. Beleittam az édes italba, aztán letettem magam mellé a poharat. Roccó simogatni kezdte a mellemet a köntösön keresztül. Hihetetlen érzés volt a dupla simogatás. Én is simogatni kezdtem kedvesemet. Éreztem forró tenyerem alatt a hűvös selymet, és alatta a felhevült testet. Lábaim szétnyíltak, és ő ismét tövig merült bennem. Ott folytattuk, ahol abbahagytuk. A köntös alól kibuggyant vállam, mellem csókolta, én, pedig benyúltam a selyem alá, és fenekét markoltam. Éreztem a végtelenségig el akarja nyújtani az aktust, bejárva velem a tantratikus szex legfényesebb ösvényeit. Megállt bennem és melleimet ingerelte. Beszívta amennyi csak szájába fért, aztán hatalmas cuppanással engedte ki ismét, majd morzsolta álló mellbimbóimat, és újra szopta. Közben néha lökött egy mélyet. Már mindketten lihegtünk az izgalomtól. Ekkor Roccó lenyúlt fenekem alá, és megkereste gátamat. A köntös selymével ingerelte először, aztán keze a selyem alá csúszott, és popsim bejáratát kezdte el izgatni. Nagyon jól esett.

- Itt jártak már? – kérdezte.

- Nem – súgtam bele vállába – ott még szűz vagyok.

- Akarod? – és bedugta egy ujját. Kellemes érzés volt.

- Veled mindent – remegtem bele előre az élménybe. Roccó kihúzta a selyem köntös övét, és körülbelül öt centire egymástól kötött rá két csomót, majd mellénk rakta.

- Kérlek, fordulj meg – én pedig négykézlábra állva kínáltam oda neki popsimat. Elvette az éjjeliszekrényen lévő kenőcsömet, és nyomott belőle ujjaira és a popsimra is belőle. Aztán gyöngéden masszírozni kezdte vele a lyukamat. Majd bedugta először egy majd két ujját. Hihetetlen érzés volt, ahogy kényeztette. Majd kőkemény farkával ismét puncimba hatolt. Nagyon jó volt, ahogy közben popsimat tágítgatta. Már nyögdécseltem, mikor kihúzta magát belőlem, aztán a köntös övéért nyúlt. Először az egyik, majd a másik csomót tolta belém. Ezután farkát is bekrémezte, és popsimnak feszítve belém csusszant. Hihetetlen gyönyör tört rám. Megkereste csiklómat, és ingerelni kezdte, miközben gyorsan dugta a popsimat. Mikor el kezdtem élvezni, hirtelen kirántotta belőlem az övet. Mindent elsöprő orgazmusomban bepisiltem. Roccó felé fordultam, amennyire csak tudtam, és láttam, hogy épp akkor élvez bele a fenekembe. Mindketten lerogytunk. Roccó kihúzta magát a gyönyörtől remegő popsimból, és átölelt.

- Most már teljesen az enyém vagy – súgta a fülembe, és én boldog voltam ettől a ténytől.

Egyszerre ültünk fel.

- Gyere enni – mondta Roccó. – Vagy ágyba kéred?

- Vagy ágyba – állítottam fel párnáimat, majd nekik dűltem. Jól esett a hideg erőleves és a tavaszi tekercs, meg az édes, ragacsos rizs. Mindent felfaltunk. Aztán Roccó öltözni kezdett. Néztem izmos, hosszútávfutó alkatú testét, és hálát adtam az Istennek, hogy ilyen szeretőm lehet.

- Te, nem öltözöl? Nem érünk vissza. Vagy maradni akarsz még egy éjszakát?

Szívesen maradtam volna még, de várt a kutatás, így kicsit kelletlenül, de felkeltem én is.

- Nem, nem, menjünk - mondtam, és öltözni kezdtem. Roccó a hátam mögé lépett, és belecsókolt a nyakamba.

- Ne félj, otthon sem foglak elhanyagolni. Ápolni kell egy ilyen gyönyörű ékszert.

Éreztem, neki is nehezére esik elmenni innen, de azt is tudtam már előre, hogyha bejövünk telefonálni, legalább egy éjjelt itt töltünk majd.

A teherautó visszafelé is alaposan összerázott minket. Végül is már sötétedett mikor a faluba értünk. Fáradtan kószálódtunk le a sofőrfülkéből. Geo-Miny és Lee-Gia kitörő örömmel fogadott minket, aztán rohantak segíteni, leszedni a hűtőt a teherautóról. Roccóval bementünk a házba, és megmosakodtunk a lenti fürdőszobában. Ledörzsöltük egymást, aztán kedvesem felszaladt az emeletre tiszta ruháért. Addig én a kád szélére ültem, és alul is megmosakodtam. Alig vártam, hogy tiszta holmi kerüljön rám. Nem úgy terveztük, hogy a városban maradunk két napig. Pont akkor nyitott be a fürdőbe Roccó, mikor törültem magam.

- De kinyalnálak most – lépett oda hozzám, - de segíteni kell beállítani a hűtőt.

Felvettem hát a tiszta ruhát, kedvesem még egy tiszta vászonnadrágot is hozott, és kimentünk az udvarra. A hűtőt már beállították a fészerbe, már csak az épület tetején lévő szélkerékhez hozzákötött akkumulátorba kellett bedugni, de hiába kínlódott vele Geo-Miny és a három munkás, csak nem akart beizzani.

- Fel kell mászni a tetőre – tette kezét a szeme elé Roccó, hogy jobban fellásson a tetőre az alkonyati nap fényében. – Biztosan megrongálta a vezetékeket a múlt heti vihar.

Azzal már ment is a létráért, és Felmászott. Az egyik munkás utána. Némi vacakolás után megtalálták a hibát. Roccó lekiáltott Geo-Minynek.

- Kéne három méter három eres vezeték. Az egyik munkás belekotort a teherautó hátuljába, és elővett egy köteggel. Ő is a létrára mászott. A fiúk addig matattak, mígnem a hűtő duruzsolni nem kezdett. Végre lemásztak, és én akkor jöttem csak rá, hogy mennyire örülök, hogy végeztek. Féltettem kedvesemet, hogy leesik.

Lee-Gea beinvitálta az egész társaságot vacsorára. Ott szorongtunk a konyhában a padon mindannyian. Kínaiul folyt a társalgás. Roccó is szépen beszélt, és sokszor fordította, hogy miről is beszélnek. Mikor már megettük az édes-savanyú mártásos tésztát is, Lee-Gea hozzám fordult.

- Elmesélni nekem mi volt város? – és kedvesen mosolygott. Először a pandáról meséltem neki, aki elpusztult Párizsban, aztán tértem rá az előző estére. Láttam, hogy újdonsült barátnőm mindenre kíváncsi lenne, de azért én elég elnagyoltan meséltem el a dolgot. Főleg azért is, mert már sok mindenre nem emlékeztem, csak a jóérzés, a szerelem maradt meg belőle.

- Es Te neked is megdugni popsi? – kérdezte végül Lee-Gea elpirulva. Ekkor jöttem rá, hogy ő is megvolt Roccónak. Fejemet csóválva gondoltam arra, hogy összejöttem a helyi Casanovával. Lee-Gea rájött, hogy olyat mondott, amit nem kellett volna. Rámosolyogtam, és megfogtam a kezét:

- Én sem hagytam ki, láthatod – próbáltam zavarán enyhíteni.

- De nekem lenni férj – hajtotta le a fejét.

- Meddig tartott? – kíváncsiskodtam.

- Lenni, a férj, elmenni kiküldetés három nap. Három nap ki sem kelni mellőle ágy.

- Mindenkinek lehet ilyen kalandja, azért még szereted Geo-Minyt, nem?

- De, csak szex nem olyan jó, mint előtte. Roccó szerszáma nagy, és forgatja asszonyban jól.

- Ez tény – nevettem, és elképzeltem, hogy mennyire feszítheti az apró kínai asszony hüvelyét, hisz az enyémet is teljesen kitölti. Érdekes mód nem igazán voltam féltékeny, inkább jó volt kérkednem az előző szerető előtt.

- De, Roccó ám úri ember. Mikor jönni haza férjem, többet még csak nem is érint. Kéredtni én őt erre. Mondani nekem, hogy tiszteletben tart házasságom. Nem akart szétverni férjjel engem, csak imádni szépségem – megint elpirult. Most néztem meg csak igazán. Apró volt ő is. Fekete haját mindig feltűzve hordta. Olyan harmincöt körül lehetett. Hatalmas bogárfekete szemei okosan csillogtak. Mellei aprók, sportosak, csípője kicsit széles, de lágy vonalú. Roccónak van ízlése.

Az este végül eltelt, és mindenki elindult aludni. Roccó mögöttem jött fel a lépcsőn. Éreztem, ahogy végig a fenekemet nézi. A lépcső tetején elbúcsúztunk a házaspártól, és magunkra zártuk az ajtót. Tettetett haraggal fordultam felé:

- Még hány szeretőd volt? – szögeztem neki a kérdést. Roccó teli szájjal nevetni kezdett.

- Láttam, hogy nagyon sustorogtatok Geával, de nem gondoltam, hogy kitálalt.

- Milyen volt vele? – lettem kíváncsi, - tudod, hogy azóta nem esik neki olyan jól a férjével?

- Huh, ezt nem akartam. Egyébként közepes szerető. Oda adó, de semmi különös.

- Jól megszédítetted a nem akarom tönkretenni a házasságod dumáddal.

- Bocsánat, had tisztázzuk, ő mászott rám. Azt mondta, bennem megbízik, és ki szeretné próbálni egy európaival. Hát, én meg kitettem Európáért.

Nevettünk, de aztán én elkomorodtam ismét.

- Roccó, tényleg, hány szeretőd volt itt?

- Még egy, de ő sem volt komoly. A komoly Te vagy – ölelt magához. – Egyébként én sem kérdeztem tőled ilyet. Nem érdekel, hogy hányan voltak előttem, engem a most érdekel. Szeretsz, és ezt érzem. Remélem Te is érzed, hogy én mennyire imádlak.

Azzal felkapott, és az ágyra fektetett. Beleremegtem abba a tudatba, hogy néhány pillanat múlva ismét bennem lesz. Gyorsan húzta le nadrágomat, és már széttárt lábaim között is volt. Odaillesztette farkát nedves bejáratomhoz, és már tövig is nyomult. Lélegzet visszafojtva élveztem mozdulatait. Közben csókolt, ahol érte.

- Szeretlek, szeretlek! Soha többé nem akarok mást – mondta remegve, én pedig talán sosem voltam ilyen boldog szeretkezés közben.

- Igen, szeress! – kiáltottam. Egyre gyorsabban mozgott mennem, aztán hirtelen leállt. Ujjai csiklómra simultak, és úgy köröztek rajta, ahogy élvezett. Fenekébe markoltam, és legszívesebben még mélyebbre toltam volna magamba. Aztán csak csókolt, majd mellém feküdt.

- Gyere, húzzuk magunkra a takarót. Holnap megint négykor kelünk, aludni kéne – mondta, és átnyúlva ónom alatt, a mellemmel játszott. Lenyúltam a takaróért, és magunkra húztam. Puha szakállát a vállamhoz dörzsölte, jól esett.

- Ha piszkálsz, nem tudunk elaludni – nevettem.

- Akkor piszkálni foglak egész éjjel – mondta. Felemelte a felső lábam, és ismét belém hatolt hátulról. – Ne mozdulj – mondta. Finoman simogatott. Ránkborult az éjszaka csendje, aztán meghallottam, hogy a szomszéd szobában is nyikorog az ágy. Házigazdáink is a gyönyörök kertjében jártak.

Következő fejezet

Vissza a kezdőlapra