Második fejezet

Az éjszaka kiélveztem a külön hálószoba előnyeit. Három éve, kisebbik lányom születése óta nem voltam férfival. Majd meg őrültem sokszor, és véremet felkorbácsolta az új kaland lehetősége. Akárhányszor becsuktam szememt, arcomba csapódott Alain kék szemének huncut, vágyakozó tüze. Végül nem bírtam tovább, és a selyem hálóing alatt elindultak ujjaim. Egyik kezemmel melleimet cirógattam, a másikkal megkerestem kéjgyöngyöcskémet, és mint már oly sokszor, elélveztettem magam. Most Alainra gondoltam közben, és meglepően hevesebb volt orgazmusom, mint máskor. Pihegve fordultam oldalamra, és abban reménykedtem, hogy Alain tényleg ilyen heves, jó szerető lesz, mint amilyennek elképzeltem.

Másnap reggel aztán kissé fáradtan, nyűgösen ébredtem. Kittyt, mert későn hozta a teámat, mert széthúzta a függönyt, mert a köntösömet nem készítette oda. Végül sírva fakadt, én, pedig szelíd leereszkedéssel öleltem át a vállát.

- Ne sírj, nem akartalak bántani – simogattam meg könnyben ázó csinos pofiját.

- Nem a Naccsága miatt sírok. Itt hagyott az a piszok Pierre – zokogott most már visszatarthatatlanul.

- Akkor mind a kettőnknek van elég baja – sajnáltam meg, és a táskámból elővettem pár frankot, és a megszeppent lány kezébe nyomtam. – Nagyon szeretted?

- Nem annyira – bizonytalanodott el. Tudtam, hogy a mellőzés, a megcsalás fájt neki, de sokszor láttam, hogyan bánt a fiúval, és a szakítás csak idő kérdése volt közöttük.

- Menj el a pénzből vasárnap a ligébe, és szedj fel egy jobbat, szebbet, kedvesebbet – bíztattam. Befejeztem a toalettemet, és lesiettem reggelizni. Amint végeztünk el akartam menni a rue saint germaini lakásba eltüntetni az előző kalandom nyomait. Már az egész család az asztalnál ült. André méltatlankodó pillantást vetett rám késésem miatt, aztán oda szolt az inasnak:

- Fiam, felszolgálhatja a reggelit! – a cselédek, pedig sorban rakták elénk a tányérokat. Rántottát, vajas csigát, csirágot, pirítóst, és forró croissant-t. A kisebbik lányom, Chaterine, boldogan csacsogott.

- És tudja Apus, a parkba ma, bábszínház jön, és Anyus megígérte, hogy elvisz minket az előadásra.

Meghűlt a vér az ereimben. A szeretőimet sosem helyeztem a gyermekeim elé, de most már nem mondhattam vissza a randevút. Nagyot nyeltem, ittam egy korty portóit erősítésül, és halkan megszólaltam:

- Ma, kicsim, nem tudok veletek menni. Majd Colette, a nevelőnőtök elvisz.

- De, megígérte, Anyus – görbült sírásra kicsiny lányom szája.

- De, közbe jött valami – mondtam szigorúan, miközben anyai szívem majd meg szakadt.

- Anyus, az elejére sem tud oda jönni? – kérdezte nagyobb, hat éves Juliette lányom. André végre kapcsolt, hogy miért nem tudok a gyerekekkel menni, és közbeszólt, szokásos parancsoló hangnemében.

- Anyátokat én bíztam meg valamivel. Ne nyafogjatok, inkább legyetek rá büszkék, hogy nő létére el tudja intézni a dolgot.

Csend borult a reggeliző szobára, én pedig küzdöttem a lelkiismeret furdalással, hogy elfeledkeztem a gyermekeimnek adott ígéretemről. Végül mentő ötletem támadt.

- Pénteken is jön egy bábszínházas a parkba, majd oda elmegyek én is – ígértem. Chatrine szájacskája egyből fülig ért, Juliette már kicsit visszafogottabb volt, André pedig ismét megszólalt:

- De, csak akkor tud elmenni Anyátok, ha én nem bízom meg fontosabb feladatokkal – adta tudtomra, hogy a következő gyermekem most fontosabb, mint az előbb születettek. Mérgesen csaptam le a szalvétámat az asztalra. Nem tetszett ez a burkot utasítgatás.

- Jack – szóltam oda az inasnak – Kérem, hívjon egy kocsit. Mennem kell.

André csúnyán nézett rám, hogy asztalt bontottam, de jól esett ez a kis bosszú, megaláztatásomért. Kimentem hát a halba, felvettem kabátomat és kalapomat, majd zsebemben a kulccsal beszálltam a konflisba.

Felidéztem az úton előző viharos kapcsolatomat. Charles magas, széles vállú nagypéniszű férfi volt. Mikor belém hatolt, azt hittem az ég szakad rám a gyönyörtől. Egyébként egy báró másodkézből való fia volt. A báró még Napóleon ideje előttről származott. Címét úgy sikerült megmentenie, hogy vagyonát a napóleoni háborúkra tékozolta el. Charlesnak három nővére volt, így apja, végül beemelte a családba. Charles örült a dolognak, bár fillérük egy szál sem volt, mégis a bárói címmel szépen haladt előre a ranglétrán. Mikor megpendítettem előtte, hogyha lemond elsőszülött gyermekéről, szép kis vagyont kap érte, csak legyintett. Emlékszem még arckifejezésére, amivel tudtomra adta, hogy önerejéből is hamarosan gazdag tud lenni, de azért a csekkemet elfogadta.

Nem voltam belé szerelmes, mégis, olyan jól soha nem éreztem magam az ágyban, mint vele. Talán hatalmas pénisze volt az ok, vagy talán folyton simogató keze. Chaterine egy őrült éjszakán fogant. Ez biztos, mert előtte és utána nem tudtunk találkozni hosszú heteken át. Micsoda szenvedélyesség, micsoda őrült vágta is volt az! Chaterine nagyon hasonlított az apjára. Szép, szív alakú arcocskája ugyan az enyém volt, de nagy, barna meleg szemeiből Charles mosolygott vissza, és dacos lábtoppantásai, és azonnali megsértődései is az apját idézték. Elválásunk fájdalommentes volt. Az ötödik hónap terhességem után ágyba parancsolt az orvos, így elmaradtak a boldogító találkák. Mire Chaterine megszületett, ő nőül vette Jacques Bézard, a bankár lányát, és lehetetlenné vált, hogy ismét az egymáséi legyünk. Mégis, a barátság megmaradt közöttünk. Lánya fejlődését is követte. André rosszallása ellenére is meg-megnézte amint a ligetben sétáltunk. Mindig volt hozzá pár szava. André legjobban mégis azért haragudott rá, mert Brigittének, a bankár lányának már két fiú gyermeket is nemzett. Férjem ez után határozta el, hogy ő fogja kiválasztani a következő szeretőmet.

Megérkeztem a lakáshoz. Kifizettem a kocsist, aztán felsiettem a másodikra, elővettem a kulcsot, és bementem. Azonnal megrohamoztak az emlékek, de most nem értem rá velük foglalkozni. Elégedetten nyugtáztam, hogy a takarítók, akiket megbíztam a lakás rendben tartásával, alapos munkát végeztek. Az ablakok, a padló ragyogtak. A bútorokon egy szem por sem volt. Gyorsan a hálóba siettem, és lecseréltem az ágyneműt. Az is tisztának látszott, de ki tudja mióta volt fent. Aztán körülnéztem, hogy előző kapcsolatomból maradt-e ott valami. A nappaliban ott díszelgett Charsról festett képem. Mosolyogva emlékeztem vissza az órákra, amikor festettem róla. Nem akart modellt állni először, de csak rávettem nagy nehezen. Az ablak mellett álló zsámolyra tette fel jobb lábát, kezében pezsgőspohár, összes öltözéke az én selyemsálam volt, ami csak fél mellét takarta el. Azóta is, mióta magamra terítem, érezni vélem rajta bőrének illatát. Férfiassága most is ott pompázott teljes nagyságban a vásznon. Magamhoz tértem újabb emlékeimből, és kénytelen voltam gyakorlatias énemet előcsalogatni magamból. A képet el kell tüntetnem. Megfogtam hát, és néztem, hová is rejthetem. A bútorok mögül kilógott. Az ágy alá befért, és először felizgatott, hogy előző szeretőm képe fölött szerelmeskedjek az újjal, de mi van, ha Alain benéz az ágy alá? Végül a hálóban észrevettem a falon egy ajtót. A szomszéd lakásba vezetett. Úgy látszik, a két szeparé annakidején egybenyílt. Kinyitottam hát az ajtót, és legnagyobb örömömre, egy másik ajtóba ütköztem. A kettő közé pont befért a kép, hát oda tettem, és csak reménykedni tudtam benne, hogy a szomszéd nem nyitja ki a saját oldalán az ajtót, mert akkor a lábai elé pottyant volna a remekművem.

Még gyorsan megnéztem a fiókokat, onnan is összepakoltam Charles cuccait, hajkefét, borotvát, meg egy doboz szivart, amit a kedvemért nem szívott el, és egy bevásárló szatyorban azt is a kép mellé zártam, majd leszaladtam a közeli fűszereshez. Nem illett az én társadalmi szintemen bemenni a fűszereshez, de itt megszokott vendég voltam. Pezsgőt, bort és kenyeret, meg gyümölcsöt vettem, aztán átmentem a közeli kisvendéglőbe, és sült csirkét csomagoltattam elvitelre. A lakásba visszatérve, mindent szépen elrendeztem, majd köntösre vetkőzve vártam Alaint.

Pontban hatkor csengetett. Mohón nézett rám, ahogy a köntösben kinyitottam az ajtót. Amint bezárult mögöttünk, átölelt, és mohón megcsókolt, aztán eltolt magától, hogy jobban megnézhessen.

- Milyen gyönyörű is ön – mondta, és ismét magához vont, hogy tovább csókoljon. Boldogan oldódtam fel a csókban. Nyelve finoman simogatta nyelvemet, közben kezei végigsimították testemet.

- Kér egy pohár pezsgőt? – bontakoztam ki végül öleléséből.

- Örömmel – mondta. Bementünk a nappaliba, ő leült, én pedig behoztam az előre kikészített italt, és a két poharat. Alain kinyitotta az üveget, és kitöltötte a gyöngyöző nedűt.

- Igyunk a mi kis szerelmünkre – emelte rám a poharat, én pedig már alig vártam, hogy meztelenre vetkőzve, alatta élvezzem a testét. Odalépett hozzám, és lehúzva vállamról a köntöst, megcsókolta azt. Hagytam, hogy a köntös a földre essék. Alain ügyes kézzel fűzőmet kezdte el bontogatni, ahogy hátam kezdett szabaddá válni, úgy haladt lejjebb, és lejjebb csókjaival. Végül ott álltam egyszem bugyogóban, ami igen csak nedves volt már. Alain felkapott, és a kerevetre fektetett. Remegő kézzel szabadított meg utolsó ruhadarabomtól is, majd széttárta lábaimat, és közényalt. Felsikítottam a gyönyörtől. Ott még szájjal senki sem illetett. Alain gyorsan kigombolta, és levette magáról a szűk kabátját, hogy ne akadályozza, majd én húztam le róla ingjét fején keresztül. Kezem végigsimított hátán, aminek bőre már-már nőiesen bársonyos volt. Ő ismét elém térdelt, és én boldog remegéssel nyitottam szét lábaimat. Ismét szájával kezdett el ingerelni. Nyelve itta kéjnedveimet, aztán rátalált csiklómra, és nyalni, szívni, szopni kezdte. A könnyeim potyogtak a gyönyörtől, majd sikítozva a gyönyörtől, elélveztem. Alain kezei combomról derekamra csúsztak, majd lihegve melleim közé bújt. Kezeim végigsimították hátát, majd kemény fenekére simultak. Kicsit bosszantott, hogy még mindig nadrágban van. Megérezhette vágyamat, mert lenyúlt és gombolgatni kezdte.

- Állj fel, majd én – kértem. Felállt, és elsőre csizmáit rúgta le, aztán elém állt, és boldogan nézte, ahogy vetkőztetem. Láttam, hogy szerszáma eléggé áll, és boldogan konstatáltam, hogy az ővé sem kicsi. Mikor aztán előkerült, meglepődtem. Azt hittem, Charles farkánál nem létezik nagyobb, de Alainé még hosszabb volt. Bele remegtem, hogy ez mindjárt bennem lesz. Szinte már lila volt a vágytól, és csorgott belőle a vágy nedve. Nem bírtam ki az ágyig, így hanyatt dőltem és vágyakozva tártam szét lábaimat. Kedvesem mohó szemmel nézett rám. Két ujját gyöngéden végighúzta szemérmemen, hogy meggyőződjön, elég nedves vagyok e, majd finoman, apró mozdulatokkal kezdett el dugni. Végül teljesen kitöltött. Azt hittem, megbolondulok, mikor gyorsabb tempóba kezdett. Közben mohón nézte arcomat, aztán remegő hangon kérdezte:

- Jó, kedves, nem vagyok neked túl erős? – nagyon jól esett a figyelmessége, gyöngédsége. Charlsanak eszébe sem jutott ilyesmi.

- Még, még – lihegtem, ő pedig egyre vadabbul baszott. Átcsapott fejemen a kéj, és belemerültem a gyönyörbe. Hamarosan másodszor élveztem el Alaintól, ő pedig még mindig nem. Szerettem volna viszonozni a sok gyönyört, amit kaptam tőle, és vártam is, hogy belém élvezzen. Mikor kinyitottam szemem, ismét csak mohó tekintetét láttam, aztán megszólalt:

- fordulj meg Drága! – és kihúzta magát belőlem. Én megfordultam. Hasam alá nyúlt és kutyába állított, majd belém hatolt ismét. Most nem finomkodott, hanem gyors vágtába kezdett. Hallottam, ahogy lélegzete egyre jobban felgyorsul, majd lihegve mondta:

- Csodálatos veled! Csodálatosabb, mit, ahogy elképzeltem! De jó! – Az utolsó szavakat már kiáltotta, majd hatalmas vulkánként belém engedte forró magját. Ha tudat volna, hogy ő mennyire csodálatos, akkor újra felizgult volna.

Egy óra múlva ébredtem fel. A kereveten feküdtem. Derekam, nyakam elzsibbadt. Alain félig rajtam feküdt. Előttem térdelt a földön. Ő is mocorgott.

- Elzsibbadtam – nyűgösködtem.

- Én is, nem tudok egyenlőre felállni – mondta, és lábait kezdte el masszírozni. Mikor visszatért beléjük az élet, felállt, és az én nyakamat kezdte el gyúrni.

- De jól csinálod ezt is – mondtam, és kezdett belém visszatérni az élet.

- Azt hiszem, az ágy csak kényelmesebb lett volna – nevetett Kedvesem. Aztán elkomorult. – Lenne egy kérésem – mondta.

- Mi lenne az? – kérdeztem tőle, és elhatároztam, hogy ezért a csodás élményért mindent megteszek neki.

- Szeretnélek úgy látni, ahogyan azon a délután.

Rámosolyogtam, majd szó nélkül kimentem a fürdőkamarába. Vizet melegítettem, és a kádba folyattam, majd beleálltam, és kikiabáltam neki, hogy jöjjön be. Már állt a farka, mikor bejött. Láttam, megrohanják az emlékek.

- Mit akartál akkor tenni, mikor így megláttál? – kérdeztem. Nem szólt semmit, csak odajött. Fogta a mosdókesztyűmet, és el kezdett mosdatni. A nyakam, vállaimat, majd a mellem, itt elidőzött kicsit. Mikor tovább haladt hasam felé, belépett mellém a kádba, és csókolni kezdte megmosott melleimet. Már szemérmemnél járt a mosdókesztyűvel, mikor megfordított, és combomat kezdte el mosni. Aztán felemelte a jobb lábamat, és a kád szélére téve talpamat, tövig nyomult belém. Jól esett, ahogy hatalmas farka feszített belülről. Közben egyre mosdatott, egyre jobban felizgatva. Végül hátamra tette a kezét, és lassan előre tolt, úgy hogy megtámaszkodjam a kád szélén, és mohón dugni kezdett.

- Igen, ezt tettem volna már akkor is – mondta, és egyre hevesebb lett. Aztán robbant, de én is. Átéltük az együtt elélvezés csodáját. Puncim szinte szívta magába lüktető farkát, és én tudtam, hogy hamar teherbe fogok tőle esni, de nem akartam.

Iszonytatóan megéheztünk. Ledörzsöltük egymást az odakészített fürdőlepedőkkel, és kimentünk az étkezőbe. Egymást etetve faltuk a sült csirkét, kenyérrel és sárgadinnyével. Ittuk rá a hideg pezsgőt. Alain elmesélte, hogy a fürdés jelenetet már számtalanszor elképzelte. Belevörösödött, mikor bevallotta, hogy jó pár lányt már rávett erre a mókára, de senki nem tudott helyettesíteni. Mindig is engem kívánt. Büszkeség töltött el, hogy a sok, nálamnál biztosan fiatalabb lányt felül tudtam múlni. Aztán a mosogatni valót a cselédre hagyva, a második pezsgővel és némi sárgadinnyével, bevonultunk a hálóba. Alain töltött, aztán gondolt egyet, és poharából az italt hasamra csorgatta, onnan nyalta, itt.

- Fonom vagy – nevetett, és én vele kacagtam. Aztán széttárta lábamat, és oda is csorgatott a pezsgőből. Mohón nyalni kezdte szemérmemet, bele-beledugva lyukacskámba a nyelvét. Majd hasra fordított, és popsimra csorgatta az isteni nedűt. Aztá letette a poharát, széthúzta a popsimat, és a lyukat kezdte el nyalni. Furcsa érzés volt, de nagyon jól esett. Éreztem, neki mindenemet odaadhatom. Sosem engedtem még meg senkinek az anális örömöket, de vele kifejezetten kívántam. Eddig ezt cselédnek való, alantas dolognak tartottam, de most rájöttem, hogy nem az.

Alain Legnagyobb döbbenetemre kinyúlt a már kissé túlérett dinnyéért, és belemarkolva el kezdte a csúszós dologgal bekenni a popsi lyukamat, hamarosan két dinnyés ujja is tágítgatta végbelemet, aztán mikor már szétnyílt rózsácskám, és a vágytól remegett, belém hatolt. Csodálatos érzés volt. Közben másik kezének két ujja puncimba nyomult. Teljesen tele voltam. Alain lassan mozdult bennem, és nyakamba hajolva lihegte:

- Jó, Te Drága! Akarod?

- Erősebben, vadabbul! – kiáltottam. Azt akartam, hogy mindenütt ott legyen. Megfordítottam a fejemet, ő pedig csókolni kezdett, ott is betöltve. Vadul basztunk szintem már állatiasan. Hatalmasat élveztem, ő még párat lökött popsimon, és ő is elélvezett. Lerogytunk az ágyra, és percekig csak pihegtünk, majd magunkra húztuk a takarót, és elaludtunk.

Alain hangjára ébredtem.

- Hány óra? – kérdezte. A komódon az óra akkor kezdett el ütni, kilencet. – Elkésem! – ugrott ki az ágyból, és fel – lerohangálva a lakásban, elkezdett készülődni. Aztán alsógatyában odajött hozzám.

- Bocsáss meg, hogy első alkalommal így el kell rohannom, de a szolgálat nem vár – ült le mellém.

- Semmi baj, csodálatos volt így is – simogattam meg meztelen mellét.

- Még akartalak egyszer – bújt oda hozzám.

- Majd legközelebb – mondtam.

- Az mikor lesz?

- Te mikor érsz rá? – kérdeztem.

- Pénteken délelőtt.

Gyorsan megráztam a fejem, tudtam, hogy most nem halaszthatom el a bábszínházat.

- Nekem a jövő hét kedd lenne jó – mondtam. Alain kicsit elszontyolodott.

- Minden perc addig kín lesz – mondta.

- Kedden hánykor jó neked?

- Reggel kilenctől, este hatig.

Felkeltem, és a komódhoz léptem. Kihúztam a legfelső fiókot, és kivettem belőle a lakás kulcsának másolatát.

- Itt a kulcs, gyere fel, ahogy otthonról szabadulni tudok, jövök. Most, siess, nehogy büntetést kapj, és kedden ne tudj jönni – bocsátottam el. Alain még felvette a maradék ruháit, és egy szenvedélyes csók után elsietett. Miután becsukta az ajtót, és is öltözni kezdtem. Szétnéztem szerelmi csatározásaink hadszínterén, és nagyon boldog voltam. Rájöttem, hogy Alain olyan boldoggá tett, mint még soha senki. Elgondolkodtam, hogy miért is, hisz egyik szeretőm sem volt rossz. Aztán rájöttem, azért, mert Alaint az izgatta fel, hogy engem kielégítsen, boldoggá tegyen, és ezért mindent meg is tett, hogy ő maga is a boldog kielégültség állapotába kerülhessen.

Következő fejezet

Vissza a főoldalra