Harmadik
fejezet
A reggel kicsit fáradtan köszönt rám. Már régen nem lovagoltam, így combizmaimban a tegnap délutáni mozgástól igen csak kellemetlen izomláz keletkezett. De, a bensőm kellemesen bizsergett. Végre, hosszú idő után, kielégülhettem, és ha csak Alain hangjára gondoltam, ismét elindult az a kellemes érzés bennem, amit egy férfi közelsége okoz egy nőben. Lassan öltöztem, Kitty ügyes kezei kellemesen dédelgettek. Láttam, hogy szeme még mindig ki van sírva, és időnként meg-megrázta a visszafojtott zokogás.
- Még mindig Pierre után sírsz – kérdeztem kedvesen.
- Jaj, asszonyom – pityeredett el – bolond egy némber vagyok én.
- Miért? – fordultam felé a tükör elöl.
- Ez a piszok, tegnap este gyütt, oszt kaparta az ajtót, én meg beengedtem megint az ágyamba.
- No, és nem volt vele jó?
- De, a piszok jó szerető, azért tud még mindig bolondítni.
- Jaj, te kis buta – veregettem meg a kezét, - bolondítsad Te őt. Élvezd ki vele, amit ad, aztán ha már nem kér belőled, dobd ki az éjszaka közepén.
Kitty elnevette magát.
- Ez nagyon jó – kacagott őszintén.
- Drágám – fordultam ismét a tükör felé, tudatában teljes asszonyi mivoltomnak, - ha egy nő valamit akar egy férfitől, akkor csak egy kis fortély kell, és meg is kapja.
Kitty elkomorodott.
- Ne haragudjon asszonyom, de én úgy látom, hogy André úr igen csak ráerőlteti az akaratát magára – mondta, én egy pillanatra méregbe gurultam a bizalmaskodás miatt, de be kellett látnom, hogy kívülállóknak tényleg ezt a látszatot kelti viselkedésünk férjemmel.
- Nem, Kitty, nincs igazad. A férjemmel ez közös megegyezésünk. Én szülök neki örököst, ő pedig mindent megad nekem.
- De hozzá kényszerítette ahhoz a nyálas kis tisztecskéhez.
- Az a kis nyálas tisztecske, tegnap olyan gyönyörökbe részesített, mint még soha senki – nevettem. – Nem kényszer, élvezet ez a dolog. Sose félts Te engem, Kitty – álltam fel, és kedvességért, őszinte aggodalmáért a kezébe nyomtam pár aprópénzt.
Azt hittem, hogy már mindenki az ebédlőben fog ülni a reggelije mellett, de én voltam az első. A cselédség sürgött-forgott csak a tálalóasztal mellett. Az inas elém tette a tányéromat, és kávét töltött, ahogy szeretem, sok tejjel cukor nélkül.
- Mit óhajt enni? – kérdezte udvariasan.
- még semmit – mosolyogtam rá – megvárom a többieket.
Hamarosan betolta a személyi inasa férjemet.
- Jó reggelt barátnőm! – mondta kedvesen mosolyogva rám. – Hiányoltam tegnap a vacsoráról.
Széles jókedvem kissé lejjebb hagyott. Bosszantott a megjegyzése.
- De, hát, Drágám, maga bízott meg dolgokkal. Nem lehet azokat olyan gyorsan lebonyolítani – álltam fel, és adtam könnyű csókot markáns arcára.
- Azért a családját ne hanyagolja el – zsörtölődött tovább André, én, pedig egyre dühösebb lettem. – Amúgy, hogy sikerült a tranzakció? – kérdezte drágalátós férjem, és közben elkezdte felvágni a rántottát.
- Több, mint kielégítően – mondtam gonoszul, és közben ismét elindult ágyékomból a jóleső izgalom méhem felé.
- Mikorra várható az eredmény? – kíváncsiskodott tovább.
- Hamarosan, nagy valószínűséggel még ősz előtt – mondtam, és éreztem, hogy belepirulok, mivel Kitty reggel elárulta magát. Valószínűleg az egész cselédség tudta, hogy mi folyik a házban.
- És mikorra beszélték meg a következő tárgyalást? – püfölte kanalával a lágytojás tetejét André.
- Jövő keddre - mondtam alig hallhatóan. Nem bírtam már a cselédség szemének kíváncsi pillantásait.
- Az elég távoli időpont – durcáskodott a férjem.
- Majd, később már jobban egymáshoz tudjuk igazítani az életünket – mondtam engesztelőleg.
- Ma ott lesz a fogadáson ő is, ha lehetséges, folytassák a tárgyalásokat.
Nagyot dobban a szívem az információra. Elöntött a boldog várakozás melegsége. Közben a nevelőnő lehozta lányaimat, akik élettel töltötték meg a szobát. Chatrine egész idő alatt csacsogott. Elmesélte, hogy milyen félelmetes volt a bábszínházban a boszorka, és hogy örült, mikor a Paprika Jancsi elagyabugyálta.
- Ezt anyusnak is látnia kell – lelkendeztek mind a ketten.
- Péteken megnézzük - mondtam. Abdré, pedig szúrós tekintetett vetett rám. Rájött, hogy a bábszínház miatt kimaradt egy pásztorórám.
Délig Andrénak olvastam fel a szalonban. Máskor szerettem ezt a foglalatosságot, de most untatott. A regényt túl romantikusnak tartottam, a mondatokat túl hosszúnak, a párbeszédeket unalmasnak. Végül André megkegyelmezett nekem.
- Látom, nincs ma türelme ehhez Drágám. Töltsön magának egy konyakot, és persze nekem is, és inkább beszélgessünk – mondta. Kitöltöttem az italokat, majd a kerekes széke mellett álló fotelba ültem, kicsit közelebb a tűzhöz. Fáztam. André beleivott a pohárba, majd a mellettünk álló kis asztalra tette.
- Nos, hogy van megelégedve a választásommal? – kérdezte. Elfutott a pulykaméreg, de türtőztettem magam.
- Szeretném, ha nem a cselédség előtt érdeklődne ez iránt, még ha virágnyelven is teszi – mondtam szigorúan.
- Kedvesem, ha tegnap este meglátogatott volna a szobámban lefekvés előtt, akkor nem kellett volna ezt tennem.
- Bocsásson meg, de túl fáradt voltam hozzá – mondtam, és eszembe jutott, hogy berzenkedtem tőle előző este, hogy bemenjek hozzá. Bőrömön még ott éreztem Alain simogató tenyerének súlyát, számon még szájának leheletét, semmi kedvem nem volt hozzá, hogy André egyetlen pillantásával, szavával elvegye ezt tőlem.
- De, meg van elégedve a kuzinnal?
- Ó, tökéletesen, igazán jó tenyészcsődör – mondtam epésen.
- Megbántotta Magát, hogy ilyen mérges? – kérdezte most az oltalmazó férj szeretetével. Tudtam, éreztem, hogy csak egy rossz szót kell Alainról szólnom, és ő örökre tönkreteszi miattam.
- Nem, nem, Kedvesem, igazán figyelemre méltó fiú. Tökéletes választás volt – mondtam megenyhülve.
- De, ugye nem fog beleszeretni? – nézett rám aggódva a férjem.
- Nem, nem, tudom mi a kötelességem – mondtam, és abszolút nem voltam benne biztos, hogy be is tudom tartani az ígéretemet.
Kitty kisietett a fürdőkamarából. Bent, a kádban már gőzölgött a fürdővizem. Lesegítette rólam a fűzőt, majd bementünk a fürdőbe. Besegített a kádba, majd menni akart.
- Várj még kicsit – kértem. Kitaláltad már, hogy éjjel mit csinálsz Pierrel?
Kitty beharapta a száját, láttam mérlegel.
- Jó is, hogy megkérdezte asszonyom. Két tervem is van, és nem tudom melyik a jobb. Maga olyan okos, hátha meg tudja mondani.
- Mond el – bíztattam.
- Az egyik az, hogy úgy teszek, mintha férfival lennék bent. Nyögdécselek, meg ilyesmi, és nem engedem be, a másik, az, hogy jól kifacsarom, tudok én ám sokáig szeretkezni, oszt kiugrasztom az ablakon, azzal, hogy maga eltiltotta tülem.
- A második jobb. Mi olyan három felé jövünk haza a bálból, mikor megjöttünk, akkor ugrasszad.
- Nem akarom, hogy baja essék, de azért jó lenne, ha beütné magát – vallotta be pironkodva.
- Este az ablakod alá húzatom a szemetest a konyhással. Majd azon keresztül csörömpöl.
Nevettünk előre a dolgon. Nálunk a cselédek a keleti szárny földszintjén aludtak, hogyha férjemnek szüksége lenne rájuk, azonnal ott lehessenek. Másutt a padlástérben voltak a cselédszobák. Kitty végül kiment, és én boldogan ejtőztem a forró vízben. Elképzeltem, ahogyan Alainnal félrehúzódunk valamilyen eldugott zugba, és ő belém hatol. Fantáziám őrült tempóban csapongott, végül kezdett hűlni a víz, Kitty, pedig bejött lemosdatni.
Öltözni kezdtem. Kitty az erre az alkalomra készített kék bársony ruhámat vette elő, egy hátul kötős fűzővel. Biztosan királynői jelenség lettem volna benne, de mivel szoknyája abroncsos volt, igen nehéz lett volna benne közel kerülnöm Alainhoz. Végül vetettem azzal, hogy túl szűkre szabták, és végül a másik újruhámat, a vörös selymet vettem fel, egy elől kötős fűzővel, amiből melleimet pillanatok alatt ki lehetett szabadítani. Gyémánt diadém ékesítette görögösre fésült hajamat, nyakamba, fülembe még anyámtól örökölt ékszer együttesem került. Kitty ügyesen kisminkelt. Szemem nagy kék tóvá változott, szám rubintként fénylett. Mint két napja, levonultam a lépcsőn. André szava most is elállt szépségemtől.
- Maga napról napra szebb Drágám –mondta, - de, miért nem az erre az alkalomra készült toalettjébe jön?
- Túlságosan szűk ahhoz, hogy kényelmesen tudjak benne tárgyalni – vettem fel a virágnyelv fonalát. Kitty feje enyhén lilult a visszafojtott nevetéstől. Szerencsére a férjem nem vette észre. Mikor megfordult játékosan rávertem a legyezőmmel, mire kitört belőle a nevetés.
- Mit vihog? – szolt vissza André. – Ostoba liba!
- Én nevettettem meg – keltem védelmére, mire a lány hálásan nézett rám. Az inas lecipelte ismét a férjemet, betette a kocsiba, én pedig mellé ültem. Kaptunk a kezünkbe egy egy pohár pezsgőt, majd megindultunk az Operabálba.
A nézőtéren kialakított bálteremben már ropták a menüettet. A büféasztalok roskadásig meg voltak rakva finomabbnál finomabb ételekkel. Tudtam, hogy André egy pohár erősebb italra vágyik, így hoztam neki egy konyakot, magamnak, pedig egy kis portóit. Az egész színes kavalkádban Alaint keresem. Tíz felé érkezett meg pár tiszttársával. Azonnal hozzánk sietett. André kutató tekintettel nézett rá, majd kedvesen felém fordult:
- Drágám, már unhatja az én társaságomat. Menjen, mulasson egyet Alainnal. Ugye, magára bízhatom? – kérdezte huncut mosollyal a szemében.
- Természetesen. – Felelt kicsit csodálkozva Alain. – Megígérem, hogy nem fog unatkozni Leticia asszony.
Azzal karon fogott, és elmentünk táncolni. Még láttam, hogy férjem elvegyül a hozzá hasonló vénségek között, és egész este szivarozni, meg konyakozni fog. De mit bántam én, engem most Alain érdekelt. Egy lágy keringőre táncoltunk, aztán elindultunk egy kis felfedezőútra. Felmentünk az emeletre a páholyokhoz, de azok is tele voltak. Végül Alain egy függöny mögé húzott be. Mohón csókolt. Keze melleimet simogatta a ruha alatt. Én kívántam érintését, így kioldoztam a fűzőt és kibuggyantottam melleim.
- Oh – nyögte, és azonnal csókokkal borította el. Zihálva vettem már a levegőt, de túl sokan jártak arra, hogy többre is jussunk. Végül kibontakoztam öleléséből.
- Keressünk valami eldugottabb helyet – kértem. Ő megértően fogta meg kezemet, majd mélykék szemét szomorúan emelte rám.
- Gyűlölöm, mikor a férje így kiárusítja. Legszívesebben, ilyenkor nem csinálnék semmit, de tudom, magunknak ártanék csak.
- Ne törődjön, Barátom, a férjemmel. Élvezzük az életet, míg lehet – nevettem. Ő, pedig húzni kezdett. Felmentünk egy lépcsőn, ahol az öltözők fogadtak. Benyitottunk több szobába is, de mindenütt csak tükrök, és székek voltak. Végül nem bírtuk tovább, az utolsóba bementünk és magunkra zártuk az ajtót. Alain az egyik széket a kilincs alá támasztotta, hogy ne tudjanak bejönni, aztán mohón csókolni kezdett megint. Én elkezdtem felhúzni a szoknyámat. Alain keze, ahol combom szabaddá vált, ott simogatott. Aztán elértünk oda, ahol a bugyogómnak kellett volna kezdődnie. Alain felnyögött, mikor rájött, hogy nincs rajtam. Nézte, kereste, hogy hol is tehet teljesen magáévá ismét, mire én megfordultam, és a szék támlájára könyökölve kínáltam fel magam. Előtte éreztem, hogy Alain már teljes harci díszben áll. Éreztem nyakamon forró leheletét, aztán belém hatolt. Kemény makkja végigdörzsölte remegő hüvelyemet. Hevesen kezdett el dugni, ezzel teljesen felkorbácsolva vágyaimat. Majd lassított, és hosszan, édesen szeretett, majd megint hevesen. Nyögéseim betöltötték a kis öltözőt. A szék a tükörnek dőlt, és minden csörömpölt. Lentről felhallatszott a francia négyes zenéje. Betöltötték a teret sikolyaim, és a lábak dübörgése, majd keresztül bukott rajtam a kéj, és remegve élveztem el, aztán megfordulva a széken, és leülve, Alain a számba élvezett.
Alain a széken ült, én az ölében. A hátamat simogatta. Csendesen hallgattuk az operaházi forgatag zaját.
- Nem bánja, hogy a szájába engedtem magam?
- Nem, szeretem az ízét, Barátom – mondtam, és fejemet a vállába fúrtam.
- Önző szándék vezérelt – mondta. Erre felkaptam a fejemet.
- Mi volt az?
- Sokáig szeretném még élvezni a testét, ha teherbe esik, úgy is elfelejt.
- Nem, magát, sosem – szakadt ki belőlem őszintén.
- Majd a férje elválaszt minket akkor.
- Nem hiszem, sosem tette.
- De, csak maga nem tud róla.
Csodálkozva emeltem rá szememet. Alain szomorúan mondta.
- Az első kedve Afrika kutatásának költségeit állta, a másikat megnősítette, és még egy csomó pénzt adott, csak, hogy elhagyja.
Dühös lettem, milyen aljas is tud André lenni!
- De, ugye, Magát nem tudja majd pénzzel megvenni? – kérdeztem félve, de Alain büszkén rázta meg a fejét.
- Szeretem Magát, őszintén. De, nagy a báró hatalma – tudtam, igazat mond és gyűlöltem ezért a férjemet. Mohón csókolni kezdtem. Éreztem ő is egyre jobban beindul. Végül felálltunk. Alain félig az öltözőasztalra ültetett, majd belém hatolt. Hevesek voltunk. Engem hajtott a düh, és az elkeseredés, Alaint pedig a szenvedély. Hamar elélveztünk mind a ketten. Most kedvesem kedvét töltötte bennem. Mikor leengedtem a szoknyámat, éreztem, hogy spermája folyik le a combomon. Még ezt is élveztem.
- Vissza kéne mennünk – mondtam szomorúan. Kicsit rendbetettem magam a tükörnél, aztán visszaindultunk. A büfével szembeni ajtón mentünk be, és még egy utolsó menüettet táncoltunk, aztán megkerestem Andrét.
- Jól szórakozott, Kedvesem? – mért végig mindkettőnket. – Igen, láthatóan – akadt meg tekintete kipirult arcomon. – De, most már mennünk kéne. Már a kettőt is elütötte. Kitoltuk hát a kocsiját a bejárathoz. Alain segített betenni a kocsiba, majd még egy pillanatra félrevont:
- Kedden várom. Siessen, Drága, mert megőrülök Magáért.
Azzal én is beültem a szivarfüst szagú kocsiba, és még egy sóvár mosollyal búcsúztam kedvesemtől. A kocsi lassan, komótosan indult el a macskaköveken, egyre távolodva Alaintól. De gondolataim ott maradtak nála.