Ötödik
fejezet
Alain kiszállt a laktanyánál, én pedig André klubja felé vettem az utamat. Kellemes meleg és szivarfüst szag fogadott a klub előterében. Utáltam a szivar szagot. Tudtam, Andrénak még órákig lesz ilyen szaga. A portás mosolyogva leültetett a váróban, töltött egy kevés cherryt, és elment megkeresni a férjemet. Nőnek, a klub belső termeinek a szentélybe tilos volt belépnie. Néztem az ablakon keresztül a járdán doboló esőt, és minden porcikám Alain után vágyódott. Azon fantáziáltam épp, hogyan mászik fel kedvesem a futórózsát tartó rácson az ablakomba, mikor a férjemet betolták a fogadószobába. Először nyugalmat kellett erőltetnem magamra, csak utána tudtam felé fordulni.
- Nos, kedvesem, hasznosan telt el a mai délutánja? – esett nekem azonnal, hogy megtudja a lényeget.
- Ó, igen kielégítő volt – adtam egy oldalvágást. André belepirult. Miután arcul csókoltam, persze megcsapott a szivarszag, átvettem a kocsi tolását a portástól. Lassan toltam kifelé a kocsit a bejárathoz. Nem volt kedvem még hazamenni. A kocsis beemelte Andrét a hintóba, én pedig beszálltam mellé. André beszédes lett.
- Ma nyerem Drágám! Egészen csinos kis összeget – csörgette meg erszényét. Megveszem magának belőle azt a smaragdot az ékszerüzletben, amit kinézett.
- Igazán kedves – mondtam, ő pedig megfogta ujjaim hegyét, és megcsókolta a kezemet. Szinte égette a bőrömet. Úgy éreztem, hogy Alain után ez szentségtörés, de mit tehettem volna. André kikopogott a kocsisnak, aki pont az ékszerüzlet előtt állt meg. André kérte a kocsiját, majd betolatta magát a kocsissal az üzletbe. Néztem a kirakaton át, ahogy vásárol, és azon tűnődtem, vajon mit akarhat tőlem. Máskor nem szokott ilyen nagylelkű lenni. Sajnáltam. Valamikor fess ember lehetett. Az ebédlőben lógó képen még nyílttekintetű, jótartású fiatalember volt. Kicsit, talán hasonlított is Alainra. Mégis csak rokonok. Most, pedig már a kocsiban is kissé görnyedten ült. Sokat fájt a háta, és a régi fényéből nem maradt más, csak két okosan csillogó, mélykék szeme.
Csinos kis dobozkával tért vissza, melyet azonnal kezembe nyomott.
- Egy gyönyörűséges ékszernek, egy gyönyörűséges ékszert – mosolygott rám, én, pedig hálásan néztem rá vissza. Egyre nagyobb lett a gyanúm, hogy akar tőlem valamit.
Otthon egyből a budoáromba mentem. Kitty már előkészítette a fürdőmet. Az ágyon a halványzöld ruhám volt kiterítve. Kérdőn néztem a lányra.
- Az úr mondta, hogy ezt készítsem elő. Azt mondta, hogy ma nagyon szépnek kell lennie.
- Jól van Kitty – mondtam, és az ékszeres dobozkát az asztalra dobtam. Hát ezért kellett az ékszer, hogy minél jobban elkápráztassam a mai társaságot, hogy férjem minél jobb üzletet köthessen. Kicsit dühített, hogy megint csak egy csinos kirakati bábú leszek, de hát mi a kötelessége egy jó feleségnek? Átölelte testemet a forró, illatos víz. Ismét rám törtek a délutáni események emlékei. Behunytam a szememet, és láttam magam előtt Alain mohó szemeit, ahogy a melleimet mossa. Kitty zavart fel álmodozásomból. Gyorsan ledörzsölte a testemet, aztán felvettem a zöld, csipkés bugyogómat, és a hozzá való fűzőt. A ruha almazöld zuhatagként omlott le rólam. Kitty gyönyörű hajkoronát varázsolt hajamból. Végre kibontottam az ékszeres dobozkát. Legnagyobb megdöbbenésemre nem csak a nagy smaragdot tartalmazó nyakláncot kaptam meg, de hozzávaló fülbevalót és karkötőt is, sőt, egy csodálatos diadémot is. Kitty a hajamba tűzte a gyönyörű ékszert, majd a fülembe raktam a fülbevalót. Szemem az ékszertől csodálatos zöld tűzben égett. Igazán szép voltam. Egy kis parfüm, aztán levonultam fogadni a vendégeket.
André a székében ült, és csodált, én a hal egyik vakablakán ültem, kezemben pezsgővel.
- Drágám, ma igazán elbűvölő – udvarolt nekem a férjem, és úgy nézett rám, mint aki mindjárt felfal. Kissé elszomorodtam, hisz tudtam mi vár rám éjjel. Csengettek. Megjöttek a zenészek. Egy zongorista, és egy nagybőgős, meg egy hegedűs, no és Sarah Bernhardt Párizs új üdvöskéje, akinek csodálatos hangja elbűvölt mindenkit. A zenészek bevonultak a bálterembe, ahol már felállítottuk a koncerthez a székeket, hátul pedig Pierre várta a vendégeket a büféasztal előtt. Hallottuk, ahogy a zenészek nekiállnak hangolni. madame Bernardt, pedig skálázni.
- Utálom a koncert előtti zajokat – nyűgösködött a férjem.
- Pedig olyan izgalmas, ahogyan a káoszból aztán gyönyörű muzsika lesz – mosolyogtam rá kedvesen.
- Már, amikor – húzott nagyot a konyakjából André.
Lassan kezdtek szállingózni a vendégek. A kaviáros szendvicsek, és a pezsgő jócskán fogyott. Végül az utolsó emberek is helyet foglaltak, és a hangolásból adódó káosz abbamaradt, majd elkezdték játszani a Toscából a nagyáriát. Sarah hangja szárnyalva töltötte be a termet. Kezdtem remekül érezni magamat. Szememet behunyva élveztem a csodálatos dallamokat, és közben azt képzeltem, hogy Alain keze végigcsúszik a testemen. Beleremegtem. Még öt áriát énekelt el Sarah Bernhardt. Hatalmas siker volt. Aztán átment a közönség az ebédlőbe, és az ott kitálalt ételeket, italokat fogyasztotta. Hamarosan kialakultak a klikkek. Mi, asszonyok, körünkbe hívtuk az énekesnőt, aki londoni, madridi, és budapesti élményeit osztotta meg velünk. Sarah külseje nem volt tökéletes, de ezt ügyesen leplezte ruházatával. Beszédstílusa, pedig választékos és kellemes volt.
A férfiak üzletről beszéltek. Láttam, hogy a férjem a cukorgyárossal, Lionel Sayjal tárgyal, aztán odajöttek hozzánk. „Szóval ő miatta kellett kiöltöznöm?” gondoltam, mikor kezet nyújtottam neki. Nagydarab, kissé kövérkés férfi volt. Olyan negyven körül. Nem volt az esetem.
- Kérem, Kedvesem, szórakoztassa kicsit Say urat, amíg megfogalmazom a szerződést.
A férfi szája azonnal mohó vigyorba szaladt.
- Kérem, jöjjön, igyunk még egy kis pezsgőt –mondtam, és már előre kirázott a hideg attól, ami várt rám. Elvettünk két poharat, majd a földszinti budoár felé terelgettem kocsányon lógó szemű barátunkat. Amint bezárult az ajtó, hozzá léptem, és színlelve felhevülésemet, mondtam:
- Amint megláttam, megkívántam magát!
Say kezében megremegett a pohár, és a pezsgőt a drága perzsaszőnyegemre loccsantotta. Elvettem tőle, és a mellettünk álló asztalkára tettem, aztán átfontam karjaimmal a nyakát.
- Maga, egyszerűen csodálatos – rebegte a számba, aztán megcsókolt. Enyhe undor fogott el, túl szerettem volna esni az egészen. Lassan eltoltam hát magamtól, és kibuggyantottam melleimet a ruha dekoltázsából. Mohón, forró szájjal esett neki, és szívta, becézgette őket. Megborzongtam, mert eszembe jutott, hogy Alain mennyivel gyöngédebben ér hozzám.
- Mindjárt vissza kell mennünk – lihegtem. – Tegye szabaddá ott magát, mert igen kívánom az ízét. A férfi remegő kézzel szedte elő még merev állapotban is kicsiny szerszámát, és mohón dugni kezdte vele a számat. Nem akartam, hogy esetleg tőle legyen gyermekem, ezért választottam inkább az orális szexet. Ő láthatóan élvezte, én pedig undorodtam az egésztől. Szerencsére hamar elélvezett, én megittam rá a maradék pezsgőt, majd mosolyt erőltetve az arcomra álltam fel.
- Jó volt? – simultam karjába.
- Csodálatos – mondta, és visszapakolta a berendezését a gatyájába. Láthatóan nem volt kedve az ondója után megcsókolni. Boldogan vettem elégtételt rajta, és dugtam át szájába a nyelvemet.
- Maga csodálatos, egyszerűen csodálatos! – bontakozott ki ölelésemből – De, most már mennem kell. A férje esetleg kereshet minket. – Az ajtó felé haladva még megfordult – Csodálatos! – mondta, és én elkönyveltem, hogy szókincse nem túl gazdag. Mikor kiment, töltöttem magamnak egy pohár konyakot, és egy fotelba hanyatlottam, és sűrűn öblögetve a számat próbáltam erőt venni magamon.
Körülbelül egy negyed óra múlva tudtam kimenni. André egyből mellém gurult, és vigyorogva nézett fel rám.
- Mit tett maga ezzel az emberrel? Olvasás nélkül írta alá a szerződést, aztán elrohant.
- Megerőszakoltam – nevettem gúnyosan.
- Szóval, ismét bevetette a nyelvtechnikáját? – nézett rám férjem huncutúl, és én már nem is tudtam rá haragudni, csak az enyhe undor maradt meg bennem az események után.
Az est hátralévő része nagyon kellemes volt. Sarah Bernhardt végig ottmaradt. Egészen összebarátkoztunk. Mesélt nekem Magyarországról, ami Ausztria alá tartozott. Érdekes emberekről, Pestről. Aztán egy magyar fiatalemberről, akivel liazonja is volt. Szenvedélyes, jó szeretőnek írta le. Én, pedig elmeséltem neki Alaint, és a helyzetemet. Felháborodottan csodálkozva méltatlankodott.
- Drága barátnőm, én ma megszervezem magának a lehetetlent. Ha már így kell élnie, legalább használja ki a lehetőség adta előnyöket.
Azzal elsietett. A vendégek szétszéledtek, és én betoltam Andrét a hálószobájába. Levetkőztettem, és az inas segítségével beemeltem a fürdőkádba. Puha szivaccsal dörzsöltem végig, aztán lemostam a szappant.
- Milyen jó is, ha ezt Maga csinálja! Nem szeretem, ha elhanyagol.
- Nem akarom elhanyagolni, de hát, Maga bízott meg dolgokkal.
- De, milyen élvezetesekkel.
- No, azért Lionel Say nem volt akkora élvezet – méltatlankodtam.
- Ja, drágám, azért remekül hozzájárult, hogy felújíthassa a ruhatárát. Ez lebegjen a szeme előtt. Sokezres üzletet ütött nekem nyélbe. A fiú már évek óta sóvárgott Maga után.
- Önnek, pedig az, hogy gyermeket akarunk az arra legjobban megfelelő egyéntől. Mit tehettem volna, ha azt akarja, hogy teljesen az övé legyek?
- Ügyesebb annál ön, el tudja intézni – mondta.
- Szólok az inasnak, hogy segítse ki a kádból – álltam fel, és szomorúan vettem tudomásul, hogy máskor is számíthatok ilyen feladatokra.
Kiültettük egy székre, alaposan ledörzsöltem, aztán fogtam a pizsamáját, hogy felöltöztessem.
- Nem, nem, ma azt akarom, hogy velem háljon – mondta. Átvittük hát a hálóba, és lefektettük az ágyba, aztán az inas kiment, én pedig lassan, minden ruhadarabot külön levéve, meztelenre vetkőztem. Mohó szemekkel nézte.
- Maga egyszerűen olyan, mint egy alabástrom szobor, aki lelépett a talapzatáról. Ha nem akarnék örököst, sosem engedném át másnak – mondta, és nem is sejtette, hogy milyen örömöt szerzett ezzel nekem. Lefeküdtem mellé, és simogatni kezdtem a fölső testét, ahol érezte tapintásomat. Keze mellem után nyúlt. Gyöngéden simogatni kezdte, majd megfogva fejét, száját mellbimbómra vontam. Úgy szopta, mint egy csecsemő, aztán hanyatt dőlve megszólalt:
- Kérem, Üljön a számra – átvetettem hát lábamat a nyaka felett, és óvatosan szájára ereszkedtem, ő pedig nyalni kezdte szemérmemet. Máskor, mikor nem volt kedvesem, nagyon jól esett, de most oda kellett koncentráljak, hogy valamit is érezzek. André keze közben combomat simogatta. Egyre hangosabban cuppogott a csiklómon, ami végül is dagadozni kezdett. Végül keze után nyúltam, mire ő két ujját is belém dugva ujjazni kezdett. Kezdett jólesni a dolog. Lassan mozogtam. Hiába, nem vagyok fából, és, bár szerelmes nem voltam a férjembe, de kedveltem, sőt a sérülése iránti sajnálatom, egyfajta testi vonzalmat hozott magával, és azt meghagyhatom, hogy állapota ellenére is ügyesen nyalt és ujjazott. Kicsit túljátszva orgazmusomat, elkezdtem hangosan lihegni, majd vonaglani, mintha hatalmas orgazmusom lett volna. André a fenekemet markolászta. Felnyögött, mikor nedvem a szájába csurrant, aztán elcsendesedve feküdtem mellé.
- Milyen drága Magától, hogy ezt megteszi nekem! Már csak ez maradt a testi élvezetekből nekem, a puncija íze.
Csendesen feküdtem mellette, lágyan simogatva a kezét, és Alain után vágyódtam. Végül megszólalt:
- Drágám, öltöztessen fel, aztán menjen, és aludjon a saját ágyában. Nem tudom most magam mellett tartani, mert fáj a hátam, ha itt fekszik.
Örültem a dolognak. Nem szerettem vele aludni. Folyton nyögdécselt, jajgatott. Sajnáltam érte, de talán pont azért zavart annyira, mert nem tudtam segíteni rajta. Az ópium cseppek is már kevésnek bizonyultak. Felöltöztettem hát, aztán magamra vettem az ott tartott köntösömet, lecsavartam a gázt, megcsókoltam, majd felszaladtam a lépcsőn. Alig vártam, hogy egyedül maradhassak, és Alainról ábrándozhassak. Kitty az ajtóban várt.
- Csináltam fürdőt, óhajt még valamit asszonyom? – kérdezte.
- Nem, nem. Menj csak aludni, majd egyedül.
Kedvesen pukedlizett, aztán elsietett. Szalagja a hajában csak úgy libegett utána. Remegő kézzel nyitottam ki az ajtómat, és rohantam a fürdőbe. Lassan, szinte kéjesen ereszkedtem bele az illatos vízbe, aznap már harmadszor. Gyorsan mosni kezdtem magamat. Le akartam mosni magamról Lionel Say és igen, André érintését is. Közben Alainra gondoltam, ahogy mosdatott délután. Kár, hogy messze van, valahol a laktanyában. Pedig már vége a szolgálatának. Ha nem kéne a reggelit itthon elköltenem, éjszaka is együtt lehetnénk, mérgelődtem magamban. Lassan, remegő kézzel kerestem meg csiklómat. Éreztem, tudtam, hogy annyira kívánom Alaint, hogy meg kell tennem. Ujjaim ott matattak, ahol előbb férjem is, de mennyivel csodásabb érzés volt ez. Szemem behunytam, és még a lélegzetem is elakadt a gyönyörtől. Tudtam, csak Alain okozhatna ennél nagyobb örömet nekem. Végül úgy kellett kitépnem magamat a gondolataim, érzéseim hálójából, hogy kiszálljak a kádból. Fáradtan, elcsigázva töröltem végig a testemet. Aztán odaléptem az odakészített selyem hálóing elé. Végighúztam rajta a kezemet. A finom anyag kellemesen simogatta a tenyeremet, de aztán úgy döntöttem, hogy ismét meztelenül alszom. Kiléptem a fürdőből a hálóba, az ágyra néztem, ahol ott feküdt vágyaim tárgya, Alain. Újdonsült barátnőm, Sarah Bernhardt ajándéka.