Tuzsér Nagyközség bemutatása

Tuzsér község Magyarország Alföldjén, a Nyírségben, Szabolcs - Szatmár - Bereg - Megye északkeleti részén található.

A község neve levéltári adatok szerint 1212-ben tűnik fel először a Hazai Okmánytár Tuzer formájában, majd egy 1270-es adat az Árpád házi Új Okmánytárban Tuser néven említi. A Zichy Okmánytár 1345-ben Geustusera, 1387-ben Kystuser és Ranoldtusera, 1437-ben Gewthwser neveket használja. 1438-ban az Ibrányi család levéltárában már a mai néven szerepel. A későbbiekben Thewsyr, Thewsver, Thuzer és Thwseer nevek is előfordulnak. A név eredetére eddig nincs hiteles magyarázat, csupán feltételezésekre, hagyományokra tudunk támaszkodni.

A község szomszédos falvai északon Tiszabezdéd, délen Komoró, keleten Mándok, nyugaton pedig a Tisza folyó és a folyó túlsó partján fekvő Zemplénagárd. A fővárostól 365 km, a megyeszékhelytől, Nyíregyházától 65 km, az ország keleti kapujától, Záhonytól ill. a magyar-ukrán határtól mindössze 10 km választja el. Hazánk jelenlegi határainak kialakulása következtében közvetlen határmenti településsé vált a község. A fővárossal és az ország többi részével a 4-es főút és a vasútvonal köti össze a falut. A Budapesttől Záhonyig húzódó közlekedési főútvonalba Tuzsér is beletartozik. A Tiszán működő komp biztosítja kapcsolatot a Bodrogközzel.

Határa szabálytalan formát követ, főleg déli irányban hosszan elnyúlik. Déli részén helyezkedik el az Újfalu, keleti részén, Tuzsér és Mándok között pedig a Kálonga-tanya, mely szintén a községhez tartozik.

A község fő utcája a Kossuth út, melyen még sok népi lakóház található. Van két orvosi és fogorvosi rendelője, gyógyszertára, faluháza, három óvodája, könyvtára és három iskolaépülete.Lakóinak száma 3473 , közülük 2000 ember még ma is foglalkozik gazdálkodással. 1100 hektár földjéből 300 hektár gyümölcsös, főként alma - mely világhírűvé tette vidékünket-, kisebb területen szőlő és egyéb gyümölcs. A többi terület szántó, erdő ill. gyep.

Szabolcs vármegye név szerint ismert legrégibb települései a X-XI. sz.-ban jöttek létre. A Hazai Okmánytárban található Tuzsérra vonatkozó legkorábbi 1212-es adat még a zsurki uradalom részeként említi községünket. A tatárjárás idején (1241) Tuzsér területe még lakatlan, erdővel benőtt, számos érrel átszelt vidék volt, de a határában már létezett egy Kálonga nevű község. Ezt a települést a tatárok elpusztították, lakói pedig a Tisza-menti jó búvóhelyül szolgáló erdőségekbe menekültek, s később itt kezdtek el építkezni. Ekkor jött létre Tuzsér régi települése.1270-ben Szabolcs megyében feltűnik egy Bastech nevű nemzetség. E nemzetségből származó Renold, László trónörökös tárnokmestere ebben az évben kapja meg Tuzsért V. István adományából.1390-ben a Tuzsériak Várdai Zsigmond ellen pereskednek a tuzséri birtokrész és három halastó miatt. A pert István nádor elhalasztotta. A pereskedés folytatódik a XV.sz.-ban is. A Várdaiak panaszt nyújtanak be a leleszi konventhez, miszerint a Tuzsériak és társaik megverették egyik familiáriusukat, Szabolcs megyéhez pedig azért, mert a Tuzsériak és társaik negyven halrekeszüket Kalongya birtokon elpusztították.Zsigmond 1403. január 10-én elrendeli az ügyek vizsgálatát. Ennek értelmében a leleszi konvent 1403. február 10-én megidézi a tuzsériakat és társaikat meghagyva nekik familiárisaik és jobbágyaik előállítását.1406-ban Twsyr-i Miklós fia Miklós diák és László fia György révjoguk elismeréséért fordulnak az uralkodóhoz. Kérésüket azzal indokolják, hogy "nekik emberemlékezetet meghaladó idő óta Salamon és Leanwar birtokok között in fluvió Ticie Twsyr birtokon révjük volt, de azt a Homanna-i Kyswarda-i nemesek lerombolták." Ezt az alispán és a szolgabírák 1406. június 30-án Szabolcs megye királyi parancsra tartott közgyűlésén Perényi Péter máramarosi ispán előtt esküvel bizonyítják.

1407. január 6-án Zsigmond király Twsyr-i Miklós fia Miklós diáknak és László fia György diáknak szolgálatukért új adományként adja Twsyr-i Papthowa Kathynya és Elewthow nevű halastavak felét, azt a részt, ami az ő birtokrészéhez tartozott Agary Lőrinc fia Antalnak azzal a kikötéssel, hogy ő, vagyis fiai, vagy Miklós diák az elzálogosított részeket bármikor visszaválthatják.

1410. május 29-én Zsigmond Rozgonyi Miklós fiainak többek között a Tuzsér birtok adományozásáról szóló 1270. évi oklevelét megerősíti és 1410. június 29-én elrendeli, hogy a szepesi káptalan új adomány címén iktassa be őket a birtokba.

Láthatjuk, hogy a XV. sz-i birtokosokról elég sok adat maradt fenn, a XVI. és XVII. századiakról azonban nem sok mindent tudunk.

1588-ban 21 jobbágy lakott Tuzséron, 1611-ben Nyáry Pál kapta meg a Várdai örökségből királyi adománylevéllel. A XVII. sz.-ban a Várdai örökség részeseként a Serédy és Melith családok birtokolták. Serédy Benedeknek 12 lakott jobbágytelke volt itt, de ezeket az államkincstár (fiscus) elkobozta, majd később 1687-ben visszaadta a felét a fiának, Gáspárnak. A század végén a kisnemes birtokos Borsy Pálnak is élt itt néhány jobbágya.

A XVIII. sz.-ban több birtokosa is volt a falunak. Név szerint öt földesurat említ az 1772-es invesztigáció: 1. Lónyay Zsigmondné, akinek három örökös jobbágya volt és három házas, örökös zsellére. 2. Krucsay László két örökös jobbággyal és két házas örökös zsellérrel rendelkezett. 3. Báró Dőry Lászlónak mindössze egy házas, szabad zsellére volt. 4. Ormos Imre két örökös jobbágyat mondhatott magáénak, 5. Komjáthy Jakab pedig egy örökös jobbágy, két házas, örökös és két házas, szabad zsellér földesura volt.

Az 1784 és 1787 közötti első magyarországi népszámlálás idején a községnek Lónyay Ferenc a birtokosa. A jobbágyfelszabadításkor csak a Lónyay család volt a földesura. 1893-ban két birtokos között oszlott meg a terület: Lónyay Menyhért és örökösei 1121 katasztrális holdat mondhattak magukénak, ebből szántó 826, kert 38, rét 118, legelő 76, erdő 37, használatlan terület 26 kh. Szirmay Gyula 468 kh. nagyságú területet birtokolt a következő megosztásban: szántó 290, kert 21, rét 115, legelő 18, erdő 17, használatlan terület 7 kh. A századfordulón gróf Forgách Margit lett a falu birtokosa.

TUZSÉR ÉS A TISZA KAPCSOLATA

A Tisza a Duna után hazánk legjelentősebb folyója, mely az Alföldet középen szeli ketté. Nemzeti folyónk, melyet a magyar nép számos dala, emléke és szeretete övezi körül. Költőink verseinek ihletője. Ki tudná szebben bemutatni a tiszai alkonyt mint Petőfi Sándor?

"Nyári napnak alkonyulatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál.
A folyó oly simán oly szelíden
Ballagott le parttalan medrében
Nem akarta, hogy a nap sugára
Megbotolják habjai fodrában."

A Tisza Tiszabecsnél lép be megyénkbe, egy ideig a magyar-ukrán határvonalat követi, majd a megye belső területein kanyarogva északnak veszi útját. Zsurknál dél felé fordulva mossa a keleti oldalán lévő települések partjait: Záhony, Tiszabezdéd, Tuzsér, Komoró, Szabolcsveresmart, Dombrád..
Tuzsér és a Tisza mint falu és folyó mindig szoros kapcsolatban állt egymással, hiszen a folyó jelentősen befolyásolta az emberek életét. A Tisza volt előbb, aztán Tuzsér, de a kapcsolat évszázadok óta élő. A honfoglalás korában gyepü-védő-átkelő szerepköre volt ennek a vidéknek, s ez biztosította a népesedést, a településsé válást.
Később megszűnt a honfoglalás kori Tuzsér, de eredeti funkcióját, az átkelőhely szerepét mindmáig megőrizte. Az 1438-as, 1461-es adatok is erről tanúskodnak, miszerint rév és hídvám joga volt a községnek.
A lakosok élete a zabolátlan Tiszához alkalmazkodott. Maguk készítettek csónakot, a gazdák azon jártak a földekre, azon hozták a bábát is. A legények is csónakon jártak estézni, még a templomba is tutajon mentek a hívek.
Halászattal is foglalkoztak az emberek, még ha nem is ez volt a fő megélhetési forrás. Azonban nem a Tiszából halásztak, mert erre nem volt szükség. Az árvizek magukkal sodorták a halakat (csuka, ponty, kárász, cigány-, tathal), s ezeket fogták ki varsával, szákkal, tapogatóval és horoggal, vagy ahogy a helyiek mondták: pecegtetéssel. Az árvíz megtermékenyítette a kaszálókat is.

A folyószabályozás kérdése már évszázadokkal korábban felmerült, de a munkálatokhoz csak a XIX.sz. közepe táján tudtak hozzálátni. A munkatervben a Tisza szabályozása állt első helyen. Az első nagy természetalakító munkák az 1840-es évek közepén kezdődtek el azzal, hogy a Tisza mentén Tuzsértól Szabolcsveresmartig védőtöltést építettek. 1846-ban alakult meg a Felső-Szabolcsi Tiszaszabályozási Társulat párhuzamosan az országos "Tiszavölgyi Társulat"-tal. 1846-tól 853-ig 8,8 km hosszú töltés épült meg. 1854-től a Felső-Szabolcsi Tiszai Ármentesítő és Belvíz-Levezető Társulat élére Lónyay Menyhért volt pénzügyminiszter került, aki gyerekkori éveit Tuzséron töltötte. 1858-ban Zsurk és Vencselló között is elkészült a védőgát, de sajnos az 1859-es, 1864-es, 1867-es, 1868-as években bekövetkező árvizeknek nem nagyon tudott ellenállni, ezért 1878 - 1880 -ban megemelték a gát magasságát. 1857 - 1863-ig építették meg Tiszabezdédtől Tiszabercelig a Belfő-csatornát 63,3 km hosszúságban, majd 1865-re 22 mellékcsatorna is elkészült, melynek összhossza 160,5 km.

 A hajdani rév helyett az átkelés lehetőségét a kompközlekedés kialakításával segítették. Erre vonatkozólag született meg a határozat Tuzsér község képviselő testületének 1927. február hó 5-én tartott közgyűlésén:

"Tuzsér község képviselő testülete egyhangúan kimondja és elhatározza (..),hogy Tuzsér-Zemplénagárd között tervezett rév illetve kompközlekedést mielőbb létesíti. A felállítással járó költségekből Tuzsér község Ľ egynegyed részt visel.

Már most kimondja a képviselő testület, hogy Zemplénagárd községnek mindenben segítségére lesz, hogy a kérdéses kompközlekedés mielőbb létesíthető legyen."

Az említett kompközlekedés meg is valósult, ma pedig már motoros komp végzi a szállítást, köti össze a falut Bodrogközzel.

Mit jelent a Tisza ma a községnek? Értéke felbecsülhetetlen. Az ártéri terület a híres jonatán alma bölcsője. Turisták százait vonzza környékünk nevezetes fürdőhelye a tuzséri Tisza-part. Tiszta levegőnk, kulturált környezetünk biztosítja a nyári pihenést, melyet vállalati üdülőházak, büfék s egyéb szolgáltatások teszik kellemesebbé.
 
Tuzsér népe el sem tudja képzelni életét a Tisza nélkül. Úgy gondolom elődeink találóan fogalmazták meg azt a közmondást, mely így hangzik: "Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza."
Ez a közmondás bizonyítja, hogy az itt élő emberek mindig jól érezték magukat ezen a tájon.