| Kezdőlap | Fogadj örökbe |
Galéria |
Manga és az anime története |
|
Japán a világ legnagyobb képregény- előállítója. A
japán képregények, vagyis mangák világszerte kaphatóak, sok mangából
még rajzfilmet, animét is készítettek, amiket szintúgy mindenhol
sugároznak. Körülbelül 3000 profi mangarajzoló él az országban, akiknek
számtalan segítő áll rendelkezésére egy-egy kötet elkészítésében. Erre
a segítségre szükség is van, hiszen nagyon rövid határidő alatt kell
elkészülniük egy egész, általában száz oldal fölötti kötettel.
Kitérhetnék a manga történetére, de nem teszem.
Fontosabbnak tartom megemlíteni a műfaj sokszínűségét. Sokféle manga
létezik. Gyerekmanga, lányoknak való manga (shoujo), fiúknak való
(shonen) és szigorúan felnőtteknek készült (hentai) manga, és még
sorolhatnám... Itt hadd említsem meg rögtön: sokan azt hiszik, a manga
és a hentai egy és ugyanaz... Ez nem így van, aki ebben a tévhitben él,
annak javaslom, nézzen jobban körül a mangák széles választékában.
Mindegyik műfajból olvastam mangákat, és szinte mindegyikből vannak
kedvenceim. Tehát az, hogy egy manga lányoknak készült, nem jelenti
feltétlenül azt, hogy csak lányoknak tetszhet, és ez fordítva is igaz.
Hiszen minden mangában van valami egyedi, ami bárkit képes magával
ragadni.
Az az igazság, hogy nagyon sokat írhatnék a mangákról, de akkor soha nem érne véget ez a rövidnek szánt mangaétvágygerjesztő. Így rátérek az animékre.
Az animék eredete egészen az 1920-as évekig nyúlik
vissza. Ekkor a japánok még külföldi, főleg nyugati kooperációban
készítették az első rajzfilmjeiket. A második világháború aztán véget
vetett ennek az időszaknak, és Japán lassú felzárkózása miatt az első
teljesen színes anime csak 1955-ben látott napvilágot. Az első ilyen
kezdeményezések még erősen Disney-követőek voltak. Aztán az alkotók
váratlan kezdeményezésre a saját ötleteik felé fordultak; a mangákból
merítettek ötleteket, és az anime lassan kizárólagos japán tulajdonná
vált. Napjainkban is rengeteg mangának készítik el az animeváltozatát.
Sokszor az animének és a mangának elüt a története egymástól, ami
gyakran még jobban ösztönzi a rajongókat az anime megtekintésére.
Természetesen az animéket is rengeteg osztályba lehet sorolni, akárcsak
a mangákat. Szerencsére nagyon sok animékkel foglalkozó weboldal
létezik, így aki egy bizonyos típusú animét szeretne megnézni (legyen
az robotos, vagy akár vicces-romantikus, vagy éppen elvont,
elgondolkodtató), az már utána tud nézni annak, hogy mit is ajánlanak
neki.
Sajnos Magyarországon nem volt túl sikeresek az első próbálkozások az animék televíziós sugárzására. Sokan emlékeznek még a Dragon Ball kapcsán kialakult botrányra. Emiatt még ma is ezrekben él ellenszenv az animék, mangák és úgy általában a japán kultúra iránt. Pedig mindezt meg lehetett volna előzni. Sokan hajlamosak azt hinni, hogy ami rajzolt, az már gyerekeknek való. Pedig léteznek kimondottan idősebbeknek készült animék is. Hiába hiszik azt a szinkronstúdiókban, hogy ha bugyuta gyerekszöveget adnak a szereplők szájába, akkor megkerülhetik az idősebb korosztálynak szóló jeleneteket. Mivel én rengeteg animét láttam már feliratosan, tudom, hogy az eredeti szövegben mi hangzott el, és azt összevetve a magyar szöveggel... siralmas eredményt ad. A Sailor Moon című animében például elkeseredetten próbálták megkerülni két női szereplő leszbikusságát azzal, hogy az egyik szereplőnek fiú nevet és hangot adtak, aztán mikor már világosan látszott, hogy ő mégis lány, megkapta a női szinkront, de csak azt érték el ezzel, hogy mindenkit összezavartak. Ahelyett, hogy belátták volna: az a rajzfilm, amit ők 12-13 éves gyerekeknek szántak, bizony 15-16 éves kortól lenne nézhető.