Életrajzok

Sir Alex Ferguson

Sir Alex Ferguson nem volt különösebben jó játékos. Végigjárt pár csapatot, játszott a Harmony Row-ban, a Drumchapel Amateursben, a (glasgowi) Queens Parkban, aztán a St. Johnstone-ban, Dumferlineban, rövid ideig a Rangersben, aztán a hetvenes évek elején játékos menedzserként a Falkirkben. De valljuk be, nem váltotta meg a világot – bár eljutott a ligaválogatottságig. Nyilvánvaló, a Rangers volt a klubjai közül a leghíresebb, de a kékek olyan periódusban szerepeltek, hogy szinte mindent a Celtic nyert meg…

Alex Ferguson

Javára szóljon, nem is erőltette sokáig a futballt, és hamar visszavonult. A hetvenes évek elején kis kihagyás után edzősödni kezdett az Ayr Unitedben, de akkoriban a családi élete állt még a fókuszban. Másfél év különbséggel megszülettek fiai. Előbb Mark, majd az ikrek, Jason és Darren. Alex az akkor azt élvonalban szereplő Ayr United csapatánál dolgozott félállásban, majd 1974-ben néhány hónap erejéig az East Stirling gárdáját vezette. Elcsábította őt a St. Mirren.

Tulajdonképpen ott, 33 éves korában kezdődött "igazi" edzői pályafutása. Három idényt töltött a tulajdonképpeni második vonalban, majd 1977 nyarán felhozta a csapatát az akkor tíz csapatos élvonalba. Mi több, bent is tartotta az egyre szebb játékot mutató legénysége. De a St. Mirren már nem vele indult a bajnoki dobogó felé, Fergie-t ugyanis 1978 nyarán leszerződtette az Aberdeen.

Az argentínai világbajnokság nyarán mind a három skót sztárklub új menedzser után nézett. A Celtic Billy McNeill, a Rangers John Greig személyében a korábbi legendás kapitányt kérte fel a posztra, az Aberdeen azonban a hozzájuk képes jelentéktelen múlttal rendelkező, ám a St. Mirrennel feltűnést keltő Alex Fergusonra tett. S bár a következő évben a protestánsok nyerték az FA- és a Ligakupát, a katolikusok a bajnokságot, a következő évek bebizonyították, hogy az Aberdeen csinálta a legjobb vásárt. Ugyanis már a piros-fehérek nyerték a bajnoki címet, holott akadt olyan szakasza a bajnokságnak, hogy a Celtic már tíz ponttal vezetett. Ám az „urak” (Dons, ez az Aberdeen beceneve) áprilisban a legnagyobb riválisának otthonában is nyerni tudtak, így 25 év után újra bajnoki címet szereztek a klubjuknak.

Fergusonék sikere óriási visszhangot váltott ki Skóciában. Azt megelőzően 1965-ben fordult elő legutóbb, hogy nem a Celtic vagy a Rangers nyerte a bajnokságot. Ezzel a sikerrel kezdődött az Aberdeen aranykorszaka. A csapat – Alex Ferguson irányításával – összesen tíz címet nyert el. Háromszor lett bajnok (1980, 1984, 1985) négyszer nyerte el az FA- (1982, 1983, 1984, 1986), és egyszer a Ligakupát (1986), egyszer a KEK-t (1983) és egyszer az európai szuperkupát (1983). A piros-fehérek a nyolcvanas években Ferguson távozásáig csak 1986-ban végeztek a második helynél hátrébb a bajnokságban. A hazai frontok uralása mellett az Aberdeen a KEK elhódításával jelezte, Alex Ferguson keze alatt valóban Európa egyik legjobb együttese formálódott. A negyeddöntőben például az egy esztendővel később BEK-döntős Bayern Münchent győzte le a skót gárda. A bajorok negyedórával a vége előtt idegenben vezettek 2-1-re és biztos továbbjutónak tűntek, de Alex McLeish és John Hewitt góljával fordított az Aberdeen. Vajon eszébe jutott-e ez a meccs Franz Beckenbauernek vagy Kalle Rumeniggének Barcelonában?

A belga Wattenschied kiverése után a Real Madriddal vívta az Aberdeen a döntőt. Aligha kel ecsetelni, nem esélyesként. De a mély talajon, a szakadó esőben sokat ért a skótok hatalmas harci kedve, akarása. Eric Black gólját még Juanito kiegyenlítette büntetőből, de aztán John Hewitt történelmi találatával a futballtörténelem harmadik skót együttese lett nemzetközi szinten bajnok. Fél évvel később az Aberdeen megmutatta, hogy korántsem véletlen volt a győzelem. Az Athénban a Juventus ellen a BEK serleget megnyerő Hamburger SV is kapitulálni kényszerült a Pittodrie Parkban. Az idegenbeli döntetlen után a skótok otthon 2-0-ra verték a német gárdát. Ferguson a következő két és fél évet még uralta hazai fronton, pedig a sikerek hatására egyre több játékosát környékezték meg gazdag klubok. Elveszítette a Manchester Unitedhez távozó Gordon Strachant is, s akkor még nem is sejtette, hogy nem is olyan sokára életük újra találkozik, de már az Old Traffordon.

Előtte még egy megbízatása akadt Fergusonnak. Már 1985-ben felkérte a skót FA, hogy segédkezzen John Steinnek a válogatott mellett. Minden idők legeredményesebb skót edzőjének akkoriban már sokat rakoncátlankodott a szíve, ráfért a segítség. Stein 1985 szeptemberében a cardiffi Ninan Parkban szívinfarktust kapott a Wales-Skócia mérkőzésen, és már nem tudták megmenteni. Ferguson vette át tőle a válogatottat, az 1986-os világbajnokság végéig.

A cardiffi mérkőzés után a skótoknak még két interkontinentális selejtezőt kellett játszaniuk az ausztrálok ellen. Bár a csatárjátékot rengeteg kritika érte, Glasgowban Cooper és McAvennie bekotort két gólt. Ez meg elég is volt az üdvösséghez, miután a visszavágón az auszik nem tudtak még gólt sem rúgni. Skócia sorozatban negyedszer jutott ki a világbajnokságra, s első három alkalommal nem élte túl a csoportmérkőzéseket sem. Ferguson remélte, hogy a rendkívül szerencsétlen sorsolás (Dánia, NSZK, Uruguay) dacára most megszakad a rossz sorozat. Tévedett. Főleg azért, mert nem számított arra, hogy a 270 perc alatt egyetlen gólt sem tudtak rúgni a csatárai…(A skótok egyetlen gólját a németek ellen Gordon Strachan lőtte). Hiába játszottak 89 percen át emberelőnyben képtelenek voltak a kapuba találni és kiestek.

Ferguson

1986 őszén a Manchester United szerződtette a legeredményesebb aktív skót edzőt. Fergie a vörös ördögök kedvéért otthagyta az Aberdeent s a válogatottat is. Eleinte rosszul alakult a sorsa Manchesterben, mert azért szerződtették, hogy végre bajnokságot nyerjen a csapat –Sir Matt Busby töretlen bizalma ellenére -, de majdnem kirúgták. Aztán az 1990-es kupagyőzelemmel hirtelen megváltozott minden, a Manchester United száguldani kezdett a sikerek sugárútján.

Alex Ferguson a tíz skóciai titulus mellé már rengeteget nyert a vörös ördögökkel is, amivel ő lett a futballtörténelem legsikeresebb menedzsere! Már rég beérte mentortá és jelképét, a huszonhat címig jutó Jock Steint. Az első embert, aki brit edzőként teljesítette azt, amit Ferguson. 1967-ben megnyerte a BEK-et, a hazai kupát és a bajnokságot is. Sőt még a Ligakupa is az övé lett! A mostani triplázással Alex Ferguson mindörökre a futballtörténelem legnagyobb edzői közé lépett. Alig néhány nappal a Barcelonai diadal után közölték a Downing Streeten, hogy – Tony Blair szinte példátlan közbenjárásával – II: Erzsébet angol királynő már a következő lehetséges alkalommal lovaggá üti a Munkáspárt odaadó hívét. Sokan tippelték, hogy a 2000. esztendő kitüntetési listáján ott lesz a Manchester United edzője is, Tony Blair felgyorsította az ütemet. Alex Ferguson már fél évvel korábban júliusban lovaggá ütötték. Az új lovag egyébként mindössze a második skót futballszakember, aki megkapta e titulust – aligha kel mondani,hogy Matt Busby volt az első... Edzői munkáért mindössze hárman emelkedtek nemesi rangra, kettejükön kívül Sir Alf Ramsey, az 1966-os világbajnok válogatott szövetségi kapitánya.

Ferguson megköszönte mindenkinek a kitüntetést, akinek csak illett, majd hozzátette, a játékosaitól nem vára el, hogy az öltözőben Sir Alexnek titulálják: „Szólítsanak csak továbbra is nyugodtan főnöknek – mondta, majd hozzátette: legalábbis szemtől szemben. Mert a hátam mögött úgy is úgy hívnak, ahogy akarnak…”

Sir Alex Ferguson

Új év új elvárások új kötelezettségek. Ferguson már az elején tudta az előző évet szinte lehetetlen lesz megismételni. Sajnos Fergie jóslata tökéletesen bevált. Ferguson azon döntése hogy lemondta a világ leghíresebb nemzeti kupasorozatát, az FA-kupát, csak azért hogy a klubvilágbajnokságon szerepelhessen a csapatával alapvetően botrányosra sikeredett leszámítva persze hogy a klubvilágbaknokságon a csapat elbukott. A Bajnokok-ligája negyeddöntőjében a Real ellen sajnos kiesett a csapat, de a bajnokságot ismét a United nyerte meg 18 pontos! előnnyel ugy hogy 97 gólt rugott. 2000/01-ben Ferguson már a 14. címét nyerte meg a csapattal hiszen a Manchester ujra bajnok lett – zsinórban harmadszor igy Fergie lehagyta a „csak” tizenháromig jutó Bob Paisley-t. A bajnokok ligájában megint csak nem sikerült maradandót alkotni sajnos.

Ez volt azaz időszak amikor Ferguson úgy döntött frissítésrevan szüksége csapatának ezért akkor brit rekordnak számító19 millió fontért leigazolta Ruud Van Nistelrooyt, a holland gólzsákot a PSV Eindhoventől, majd még ugyenebben az évben új csúcsnak számító 28 millió fontért megvette Veront, ámde az argentin nem nagyon váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

A sok új játékos beépítése miatt a bajnoki aranyról sajnos lemaradt a United ráadásul Ferguson is azobn gondolkodott hogy visszavonul ami megintcsak nem tett jót a csapaton belüli morálnak. Februárban azonban egy új 3 éves szerződést írt alá de rövid időn belül hatalmasat csalódott amikor kiestek a Bl elődöntőjében a Leverkusen ellen, igy nem válthatta valóra azon álmát, hogy hazájában játszhassa a Bl döntőt.

A menedzser

Sir Alex Ferguson tanult az előző év hibáiból és a nyáron leigazolta 29 millió fontért Rio Ferdinandot, aki tökéletesen beváltotta Ferguson elképzeléseit, miután vele jelentősen megszilárdult a védelem. A szezon persze nem ugy indult hogy diadalmenet lesz belőle, sőt kifejezetten katasztrofálisan kezdte az évet a csapat hiszen a lehetséges 18 pontból mindössze 9-et sikerült összegyűjteni, amikor is jött az Arsenal és az ellene 2-0-ra megnyert meccsel elindult a csapat felfelé, Nistelrooy 43 gólja segítségével Ferguson és a Manchester United megszerezte a következő bajnoki címét. A 03/04-es szeon kezdeténél a csapat barátságos meccset játszott a Spoting Lisszabon ellen ennek köszönhetően kerülót hozzánk a portugál Christiano Ronaldo aki azóta az egyik legnagyobb kedvencé avanzsált. Ferguson rajta kívül leigazolta még Louis Sahat a Fulham-ből, Tim Howardot, Klebersont, és Djemba-Djembát. Szokás szerint ez az év is igen rosszul kezdődött hiszen egy elfelejtett doppingvizsgálat miatt Rio Ferdinandot eltiltották igy az addig szilárdan működő védelemből a legfontosabb láncszem esett ki, a csapat el si vesztette a bajnokságot, ráadásként pedig az Európai kupaprondon sem sikerült maradandót alkotni hiszen egy buta gól miatt kiesett a Porto ellen a Bl-ből a negyeddöntőben. Azért az évet sikerült megmenteni hiszen az FA kupát csak begyűjtötte a United - 3-0-ra verték a másodosztályú Millwall együttesét.

A 04/05-ös szezonról inkább jobb sokat nem beszélni a csapat sehol sem alkotott maradandót, holott már Rooney is a csatársort alkotta Nistelrooy-val karöltve, sajnos a Milan ellen két 1-0 vereséggel búcsúztunk az európai kupától, majd az Fa kupa döntőjét is elveszítettük az Arsenal ellen igaz csak tizenegyesekkel. Leginkább ezen a mérkőzésen látszott az egész évi balszerencse sorozat, hiszen ehhez a meccshez az ellenfélnek nem sok köze volt és mégis…

Malcolm Glazer

Az évtized angol labdarúgásának legmeghatározóbb csapatában többségi tulajdont szerzett Malcolm Glazer amerikai milliárdos, aki ezentúl szinte teljhatalommal dirigálhat legújabb "játékszerénél". A hatalomátvételt ellenzők (főképp a szurkolók) attól félnek, hogy az amerikai pénzember jó kapitalistaként csak profitot akar szereznii, amihez minden eszközt felhasznál. De hogy fajult idáig a helyzet? Miként ostromolta az Old Traffordot, és járt sikerrel sokadik alkalommal? Egy felvásárlási szappanopera sokaknak szomorú véget ért, de úgy is folytatódik? Ezt még nem lehet tudni, viszont sok mindent már igen...

Malcolm Glazer, aki túl kevésnek találta az NFL-t

Glazer úr egy az Egyesült Államokba kivándorolt litván család sarjaként született 1928-ban. New York államban nőtt fel, apja óraalkatrész-kereskedelemmel foglalkozott, majd halála után fia átvette az üzletet, és harminc év alatt az ország egyik legsikeresebb üzletemberévé vált. A '90-es évek elejére már milliárdossá váló Glazer sikertelenül próbálkozott egy vasúttársaság felvásárlásával, ellenben gombamód szaporodtak érdekeltségei ingatlanokban, éttermekben és tv-társaságokban. Belekóstolt a Harley-Davidson világába is mint üzlettárs, de igazán híressé/hírhedté 1995-ben vált.
Ekkor élte ki először úgy istenigazából vásárlási szenvedélyét, és kimutatta a sport iránti érdeklődését is , ugyanis szerény 192 millió dollárért megvásárolta az akkoriban agonizáló Tampa Bay Buccaneers (kalózok) amerikaifutball-csapatot. Nem vacakolt sokat, a szezon végén kirúgta az edzút és a teljes szakmai stábot, és új alapokat épített. És itt jönnek azok a dolgok, amelyek igazán nyugtalaníthatják a manchesteri fanatikusokat, hiszen Glazer beindult: a hagyományokat nem tisztelve megváltoztatta a Tampa csapatszínét és emblémáját, majd a szurkolók igényeit figyelmen kívül hagyva kiköltöztette a gárdát a városból, és 1998-ban felhúzatott egy 200 milliós stadiont. És hogy esetleg mi nyugtathatja meg a manchesterieket? Nos, a Tampa Bay 2003-ban elnyerte a Super Bowlt, és ma már négyszer annyit ér, mint 95-ben. Glazer azonban túlnőtte Floridát, és karjai immár Európába is átnyúlnak.

A főkalóz játéka

A tojáslabdáról azonban hamarosan focilabdára váltott a pénzember. 2003 márciusában - amikor a United utoljára bajnoki címet ünnepelhetett - 9 millió fontért részesedést (3%) vásárolt magának Anglia leggazdagabb klubjánál, amelynek részvényei már évek óta sikeresek voltak a londoni tőzsdén. Glazer természetesen nem állt meg, és a "több részvény, több profit" elvet követve bővítette pakettjét (2004. június - 20%, 2004. október - 30%), de egy idő után meg kellett állnia, hiszen a klubnak voltak egyéb tulajdonosai is. Az amerikai azért nem terjeszkedhetett tovább, mert útban volt neki a két milliárdos ír, JP McManus és John Magnier, akik már régóta vezető pozíciót töltöttek be, már ami a pénzügyeket illeti. A főleg versenylótenyésztésből és lovas fogadásokból meggazdagodott duó akkor került az érdeklődés középpontjába, amikor konfliktus alakult ki köztük és a vörös ördögök menedzsere, Sir Alex Ferguson között. Fergie is előszeretettel nyerészkedik a lovassportban, és épp ezért nézeteltérésbe keveredett az írekkel a rekordokat döntögető versenyló, a Gibraltár Sziklája miatt. A ló birtoklásának joga Magnier kezében volt, Ferguson szerette volna azt részben megszerezni, és amikor a két barát akadályozta őt a terveinek megvalósításában, hangos szópárbaj kzdődött a felek között (a brit bulvársajtó szerint a harc arra ment ki, hogy "ki birtokolja a csődör spermáját"). A klub szurkolói persze Sir Alex mellé álltak, aki megvívta a maga csaptáját. Ezután az írek visszavonulót fújtak, de alig vártaák a pillanatot, amikor visszavághatnak a skótnak. Ez a pillanat hamarosan eljött.

Malcolm lett a befutó

Glazer mindenáron növelni akarta részedsedését az egyesületnél, így ajánlatott tett McManusnak és Magniernek: felvásárolja az általuk birtokolt 28,7%-ot. A két ír egy kis kivárás után belement az üzletbe. Miért ne tették volna - hatalmas profittal szállhattak ki (80 millió font), és megkeseríthették Ferguson életét. 2005 februárjában Glazer 800 millió fontos ajánlatot tett a klubra, ami már elgondolkoztatta az elöljárókat. Mivel az MU-t felvirágoztató üzleti zseni, Peter Kenyon már a Chelsea-t patronálta, így a mostani vezér, David Gill vette kezébe az ügyek irányítását. Nem volt azonban egyszerű a helyzet. A 90-es évek végén a vájt fülűek számára ismerős ausztrál médiamágnás, Rupert Murdoch már tett egy csaknem 1 milliárd fontos ajánlatot, ám akkor az indulatos szurkolói fenyegetések és a brit sportminiszter rosszallása miatt a BSkyB TV tulajdonosa végül elállt az üzlettől. A szurkolók most is nemtetszésüket fejezték ki, "a United nem eladó" táblákkal tüntettek a székház előtt, és szervezett akciókkal hívták fel a figyelmet arra, hogy ebben a partiban nekik is osztottak lapot, hiszen ők kisrészvényesként 15 százalékot birtokolnak. A Manchester United egyik ügyvédjének luxuskocsiját festékkel öntötték le, így a főnökök gondolkodási időt kértek, és végül arra jutottak, hogy Glazer vizsgálja felül ajánlatát, ne vegyen fel annyi hitelt, és konzultáljon a tőzsdei hatóságokkal. Richard Caborn sportminiszter most is közbeszólt, de most csak figyelmeztette az amerikait, hogy ne hagyja figyelmen kívül a szurkolók akaratát.
Nos, a Tampa tulajdonosa fenntartott ajánlatát, és a klub vezetői tudták, nem húzhatják az időt akármeddig, ráadásul a csapat szereplése csalódást okozott, így nem lehetett palástolni a problémákat sem. Glazert április végén utoljára felszólították, hogy május 17-ig tegyen újabb ajánlatot - erre ő 57%-ra növelte tulajdonjogát, majd a határidő előtt ismét állást foglalt, és végül 780 millió fontban állapodtak meg. Malcolm Glazer most már a papírok 75,7%-a felett rendelkezik, tehát megnyílik előtte az őt a "háromnegyedes", majd a teljes részesedés felé, amellyel ő válna az óriásklub abszolút tulajdonosává, ilyenformán mindenben szabadon dönthetne, akár a tőzsdéről is kivezetheti a Manchestert, és más folyamatokat is beindíthatna a szigetországban. Ahogy James Lawton, az Independent újságírója fogalmazott: "Glazer nem csak felvásárolja a Unitedet. Azt is jelzi, hogy ezentúl az egész angol futball eladó!"

Mit mondanak és tehetnek a szurkolók?

A csapat szurkolói egységesen lépnek fel, mert tudják, hogy csak együtt csikarhatnak ki eredményt. Elsősorban attól félnek, hogy Glazer radikálisan megemeli majd az éves bérletek árát, mint tette azt minden évben a Tampánál. Továbbá nehezményezik, hogy az ajánlat egyrésze, 265 millió font bankhitel, a jövőben az MU adóssága lesz. Márpedig ez elfogadhatatlan egy olyan klubnál, amelynek az utóbbi években nemhogy adóssága nem volt, de a 30 millió font alatti nyereség nagyon ritka vendégnek számított. Az üzletember ráadásul minél hamarabb szeretne profitot realizálni, ezért arra is hajlandó, hogy a kiadásokat a szterjátékosok (így Rooney, Van Nistelrooy, vagy Rio Ferdinand) eladásával csökkentse.
A drukkerek lehetőségei igen szuéles skálán mozognak. Továbbra is szervezhetnek tömeges tüntetéseket, ami - tekintettel arra, hogy a klubnak hivatalosan 28 ezer kisrészvényese van - igen hatásos lehet, ráadásul fontos mérkőzéseken fejezhetik ki véleményüket jegy - és zászlóégetéssel egybekötve, ami azért kicsit furcsának hat. Bojkottálhatják a meccseket, ami igen súlyos érvágást jelentene, hiszen a United bevételeinek 36%-a jegybevétel, plusz épp most tervezik a stadion kibővítését 75 ezresre, de minek, ha nem lesznek nézők. Bojkottálhatják az ajándékvásárlást, más néven a merchandisingot, ami szintén óriási bevételkiesést okozna, de kérdéses, hogy hosszú távon kibírnák-e a szurkolók, hogy szeretett csapatuk elavult mezében feszengenek. Végül új klubot alapíthatnak, amely a szurkolói szervezet vezetője, Jules Spencer szerint nem kizárható, és nem is példa nélkküli: a Wimbledon ma már hivatalosan Milton Keynes Dons néven szerepel, miután szurkolói kezdeményezésre kiköltöztek Londonból.

Mit hozhat a jövő?

Sam Detta pénzügyi szakértő szerint még kétséges, hogy mit fog tenni Glazer a jövőben annak érdekében, hogy növlje a bevételeket, hiszen a Manchester eddig is egy csúcsra járatott, aranyat hozó vállalkozás volt. Valószínűleg változni fog az egyesület vezetésének személyi összetétele: a tulajdonos eddig már 3 embert kitúrt az igazgatótanácsból, és azt tervezi, hogy kulcsszerepet ad két fiának, Joelnek és Avinak. Ferguson jövője is veszélybe kerülhet. Bár Glazer tisztában van Fergie eredményeivel és népszerűségével, egyáltalán nem biztos, hogy az edző nem venné a sátorfáját, ha az amerikai tényleg mindenbe beleszólna. A Premiership edzői mindenesetre kiállnak a skót szakember mellett. José Mourinho, a bajnok Chelsea trénere szerint "ha valaki már olyan sokat elért, mint ő, akkor csak maga mondhatja meg, hogy mikor hagyja abba. Senki sem avatkozhat ebbe bele." Az edző távozása természetesen beláthatatlan következményekkel járna: egyesek szerint Roy Keane már kijelentette, hogy a menedzserrel együtt fog, elmenni, ha szükséges.
Malcolm Glazer üstökösként robbant be Angliába, csakúgy, mint Roman Abramovics 2003-ban. Nagyon eltökéltnek látszik, nem valószínű, hogy bármi is eltántorítaná őt az üzlettől. Alan Flitcroft, a szigetország egyik legtekintélyesebb szakírója szerint türelmesen kell várni, mi történik. Még akár jól is elsülhet az üzlet, hiszen a vevő új szponzorokat hozhat, feljebb srófolhatja a tévés bevételeket, ráadásul tovább növelheti a United befolyását a

Cristiano Ronaldo

Cristiano Ronaldo dos Santos Aveiro 1985. február 5-én, egy hétfői napon látta meg a napvilágot Madeira szigetén. A szülőföldjét, melyet 255 ezren lakják, az Atlanti-óceánban fekszik, körülbelül 500 kilométernyire a marokkói partoktól és a Kanári-szigetektől egyaránt. A szüleit José Dinisnek és Maria Doloresnek hívják. Édesanyja korábban szakácsnőként dolgozott, édesapja kertész, a funchali tanács alkalmazottja. A szülőknek négy gyermeke van: Elma, aki 30 éves, Hugo, 29 éves, Liliana, 26 éves és az ifjú Ronaldo. A szülei az akkori amerikai elnök, Ronald Reagan tiszteletére választották az egyik keresztnevét.

Hivatalosan 1993-tól játszott a kék-fehér színeket viselő Andorinha nevű kölyökcsapatban, melyet Fecskéknek becéztek, de tulajdonképpen már előtte is bőszen látogatta az edzéseket is. Édesapja - aki mellesleg imádja a futballt - itt dolgozott, afféle mindenes volt: gyúró, szertáros.

A Szent Jánosról elnevezett iskolába járt. A tanítónője, bizonyos Maria dos Santos így emlékezett rá: „Nem volt rossz gyerek, megtanulta, amit muszáj volt, még énekelt is ha kellett, de igazából csak a futball érdekelte.”

Az 1994-1995-ös szezonban még a Funchali Labdarúgó szövetséghez tartozott. Az idén végén került át a sziget egyik legjobb klubjába, a Club Desportivo Nacionalba. Cristiano Ronaldo lett a kulcsembere a Nacionalnak, a kapitányi karszalagot is megkapta, sőt 12 évesen megnyerték a helyi bajnokságot, melyben Ronaldónak volt a legnagyobb szerepe.

Tizenkét évesen elhagyta Madeirát, amikor a Sporting CP Lisszabonba vitte. Nehéz idők következetek Ronaldo számára. A barátai kinevették a madeirai tájszólása miatt. Kis idő múlva az édesanya a fiához költözött Lisszabonba, mert Ronaldónak nehezen ment az önállóság. Tizenhárom évesen kimaradt az iskolából, hogy csak a futballra koncentrálhasson.

Tizenhat évesen már a Sporting első csapatával edzett. Bölöni László 2002 augusztusában benevezte Ronaldot a Bajnokok Ligája sportselejtezőre, az Internazionale ellen. 2002 októberében szerepelt először kezdőként a Sporting első csapatában, és rögtön két gólt is rúgott a Moreirense elleni meccsen.

Első idénye után a Liverpool, a Chelsea, a Barcelona, a Real Madrid és a Milan is érdeklődött utána, ő mégis a Manchester Unitedot választotta. Az angolok új Alvalade-stadion megnyitóján,a két csapat egymás elleni mérkőzése után döntöttek a szerződtetése mellett, egyébként már ők is keresték Beckham utódját. Sir Alex Ferguson később elmondta, játékosai külön kérték, hogy szerezze meg a csapatba Cristiano Ronaldot: „Meccs után a játékosok egyfolytában róla beszéltek, néhány vezető pedig elkezdett győzködni, hogy vegyük meg őt. Persze engem nem kellett különösebben rábeszélni, hiszen egyike azoknak a rendkívül tehetséges fiatal játékosoknak, akik első látásra óriási hatással voltak rám. Kétlábas játékos, akit a pálya bármelyik részén lehet használni.” A fiatal portugál játékos még ma is szívesen emlékszik vissza arra a pillanatra, amikor az ügynöke bejelentette, hogy a MU le akarja igazolni. Még most is izgalomba jön, amikor erről mesél, ugyanis élete egyik legszebb pillanat volt. „Kétszer is el kellett mondani, mire felfogtam. Nagyon boldog voltam, hiszen a Manchester United az egyik legnagyobb és legjobb futballklub a világon. Arra pedig különösen büszke lehetek, hogy én vagyok az első portugál, aki a klubban játszik.” A Manchester United végül 12.24 millió fontért vitte el, ezzel minden idők legdrágább tinédzser futballistája lett a szigetországban. Öt évre, 2008. augusztus 20-ig szerződött a Vörös Ördögökhöz.

Az Old Traffordon a David Beckham által árván hagyott hetes mez lett az övé. Hamar beilleszkedett, már 2003. augusztus 16-án, a Bolton ellen bemutatkozott a Premier League-ben, sőt novemberben a Portsmouth ellen megszerezte első bajnoki gólját is. Az első idényben FA-kupát nyert a Manchester Uniteddal. A bajnokságban 29 meccsen 4 gólt lő. A Millvall ellen 3:0-ra nyert a Fa-kupa döntőben, ahol ő szerezte az első gólt. Ronaldo most a manchesteri szurkolók kedvence. Az ő mezéből adtak el a 2003-2004-es idényben a legtöbbet.

Eleinte nem volt biztos, hogy meghívást kap a hazai rendezésű Európa Bajnokságra. A görögök elleni meccsre csak csereként állt be, de gólt fejelt. A portugálok mind a hat meccsén pályára lépett. Sokak szerint legjobb játékát az angolok ellen játszotta. A negyeddöntőben, a hollandok ellen szintén ő szerezte mondhatni a győztes gólt. A döntőben nem sikerült legyőzni Görögországot, így „csak” Európa Bajnokság ezüstérmével távozhattak.

Cristiano a tizenéves lányok kedvence lett. Csupán egyetlen évet töltött Manchesterben, de már több ezer házassági ajánlatot kapott. Felkarolta a média is, a Nike külön szerződést kötött vele. Egyelőre nincs állandó barátnője: „Az igazság az, hogy még nem találtam meg az igazit.” Szabadidejében imád zenét hallgatni. A portugál zene mellett a tecno és a brazil muzsika a kedvence. Ezenkívül rengeteg dvd-t néz meg. Kedvencei Angelina Jolie, Drew Barrymore, Jean-Claude Van Damme. Az angol nyelv tanulása is rengeteg idejét veszi el.

Mikor a Manchesterbe került így nyilatkozott: „Néha még most is azt hiszem, csak álmodom, és félek, hogy felébredek. Nem akarok más lenni, mint aki voltam két éve. De remélem, az igazi nagy kalandok még csak most következnek…”

Úgy gondolom, az „igazi nagy kalandok” már megérkeztek életébe, de biztos vagyok benne, hogy még nagyon sok lesz. Utoljára az életmottóját idézem, és ajánlom figyelmébe mindenkinek: „Légy azon, hogy el ne packázd a szerencsédet!”