Kráni Krónikák

[Malkáv]

Holló arcán egy mosoly sejlik fel, aztán szinte rögtön el is tűnik. Annyira idegennek hat ez a kifejezés a férfi arcán, hogy az szinte már groteszk. Körbenézel, és látod, ahogy az összes vezető téged néz. A pritranceps, a cascadis, a stratéga, és a rítusmester. Számítanak rád, de mintha látnál valamiféle .. bizonyosságot kiülni az arcukra. Mintha elégedettek lennének a munkájukkal. Kis bátorsággal tölthet el ez az érzés.

A Hollószárnyak vezetője (igen, elf, jól emlékeztél, ő az) közben visszaül a helyére, arckifejezése továbbra is hasonlít egy kőmaszkéra. Most a borostyánszemű stratéga szólal meg. Talán ő lehet a legbizarrabb figura az összes közül. A család harmadik tagja, csatamágus, aki szintén ott volt a két rendház építésekor. Őt Kígyónak nevezték el, nem is hiába.

Arcát csuklya takarja, hogy elrejtse szégyenét, egy iszonyatos átkot, amit még a Shi-Shiquan születése előtt mondtak rá. A legenda úgy tartja, hogy amikor a kráni elf házakkal ő is kivonult, megcsalta szerelmét egy ismeretlen boszorkánnyal - róla nem tudsz semmit sem - és az bosszúból a kalahorákhoz imádkozott, hogy csúfítsák el a hűtlen kedvest. Csak sejted, hogy miféle szörnyeteg rejtőzhet az alatt a csuklya alatt, az állandó, kórusszerű sziszegés, a csuklya árnyékából kilátszódó szinte halottsápadt állvonalból következtetve. Hangja éles, hirtelen harsan, és olyan gyorsan el is enyészik. Gyors ostorcsapás minden szó, amit kiejt.

A feladatod annyiból áll, hogy elkíséred a lerombolt Hollóerődbe az egyetlen megmaradt occulisukat. A férfi neve Silas, nagyjából annyi idős lehet, mint te. Ismeri az ottani járást, jobban, mint a klánunk közül akárki, és rád pedig azért van szükség, hogy, ha esetleg lenne ott még valami, vagy valaki, akkor megvédd addig, amíg vissza nem hozunk bennetek. Veszélyes feladat, és nagy kockázattal jár. Remélem megérted, hogy miért éppen téged küldünk. Le kell győznöd saját gyengeséged, hogy továbblépj a Kosfejes előtt. Ha erre nem vagy képes, akkor meghalsz, és a klán elveszít egy értékes tagot.

Kicsit feljebb emeli a fejét, és a kámzsa takarásából felsejleni látod a fehér, félig pikkelyes, félig igazi bőrt, egy borostyánsárga szemet, és egy féloldalasan húzott mosolyt. Jól áll neki a távolság, nem szívesen tudnád magad mellett. Képzeleted újból elkalandozik, szinte érzed a méreg szagát, a kígyóméregét, ami ennek a férfinak az ereiben áramlik. Ilyen érzéketlen elffel még nem találkoztál.
_________________
This is not even my final form.
***

[Freiherr von Rosen]

<Egy ELF alapította a Hollószárnyakat?? És a vezetője itt áll előttem??>

*Igyekszik felvenni a jelenlévők viselkedési sémáját és kifejezéstelen arccal megállni a férfi előtt, ám nincs könnyű dolga, mert odabent szaggatják a kételyek, minden egyes szóval egyre erősebben. Kérdések sokasága merül fel az elf lány fejében, nehéz elhinnie, hogy épp őt választották ki erre a feladatra. Végül, mikor a férfi szünetet tart, megragadja az alkalmat és némiképp enyhíti lelki terheit.*

-Nagytiszteletű pricomtur, megtiszteltetés lesz a számomra, ha segítséget nyújthatok Neked. Tragédiádat mélyen átérzem és minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy végrehajtsam, amit rám bízol. Hallgatom hát a részleteket.

*Elhallgat, a férfi szemébe néz, majd azonnal le is süti a tekintetét...inkább a padlót nézi előtte. Nagyon ritkán kapott lámpalázat és még ritkábban fordult elő, hogy nem tudta állni egy férfi tekintetét. Nem is érti, hogyan...*
_________________

[Malkáv]

Most az éjfekete szemű férfi szólal meg, pontosan a balodon ül, a Hollószárnyak címere a lába előtt fekszik. Most nézed csak meg fontosabban a három stilizált fekete szárnyat, körülötte valami fekete acélgyűrűben felvésve a klán ősi neve. Nem érted a nyelvet, amit használt az ismeretlen művész.

A beszélő egyébként fiatalos, arca szép, szabályos. Hosszú, vékony szálú fekete haja (ritka az ilyen elf) Hátra van kötve. Rajta is épp úgy látod a trancepsek vaskesztyűjét, mint klánod fővarázslójának a kezén, de az ő tunikájára két jelzés is fel van hímezve. A pricomturok, és a trancepsek jelképe is. Ki lehet ez? Talán egy másik klán vezetője? Lehet, hogy épp a Hollószárnyaké? Nem emlékszel olyan esetre, hogy külsősök jártak volna a shi-shiquanok legszentebb rendházában.

Szeme továbbra is zavarbaejtő, nincsen elkülönült pupilla, és szivárványhártya, az egész szeme egyöntetűen fekete, és épp olyan hideg, kifejezéstelen mint a többi vezetőé.

Köszöntelek én is, fiatal vadász. A nevem Holló, és egyike vagyok annak a három testvérnek, akik annak idején két klánt is alapítottak. A Hollószárnyakét, és a tiszteletet parancsoló Shi-Shiquan-t. Gondolom furcsállod, hogy miért érkeztem ide, látom az arcodon. Nyugodtan lazítsd el magad, és hallgass végig.

Azzal fölkel a székéből, és elkezd körbe-körbe járni, akár egy madár, ami köröz zsákmánya körül. Idegesítően elftelennek érzed, a feje tartását, a mozgását. Nyomokban emlékeztet egy igazi hollóéra. Beszéd közben jobb kezével gesztikulál csak, bal keze, a hatalom szimbólumával együtt teste mellett lóg.

Mégis, valahogy tiszteletet parancsol. Felsejlik szemeid előtt az ajtón lévő faragványok képe, és tudod, az előtted álló elf a Tűz Csiholója, a mindenkiben ott égő akarat, és élni akarása szítójának akaratából már azóta a földet tapossa, mióta az igaz elf házak kiváltak az emlékezet előtti hatalmas királyságból. Látod, ahogy két bátyjával együtt gólemeket idéznek, és azok teremtőik dicsőségére két hatalmas kastélyt építenek. Az első itt áll a hét domb, és hét völgy vidékén, a másik pedig, Hollóerőd észak felé, a belső tartományok határának mentén, található. Ott, ahol a fajháborúk végső csatáiban üveggé dermesztette az elszabadult ómágia az erdőt ..

Pillanatnyi révedésedből az ős hangja ébreszt fel.

Klánom megsemmisült. Évezredes munkám, egy álom elveszett. És, hogy mindez miért? Árulás. Belső puccs áldozatai lettünk. Jártál már nálunk, és talán hallottál is pár dolgot az egykori Hollószárnyak belső struktúrájáról. A klán vezetése egy belső tanácson állt, de ezt az utóbbi időben teljesen átvette egyik legközelebbi szolgálóm. Látom a felismerés szikráját a szemedben. Dracian, más néven a Rajzás szolgálója, a legfőbb tranceps. Ő is ott volt magának az erődnek az építésekor, és - most látsz először érzelmet, talán egy összetört szívet? megnyugtató lenne, hogy mégis vannak érzései ennek, .. ennek a lénynek - megbíztam benne.

Amikor épp .. egy bizonyos rituálét folytattam, két évvel ezelőtt, nos .. bekövetkezett a katasztrófa. Tudtam, hogy .. Dracian egy ideje létrehozott egy belső kört, amit Gyászkehely testvériségnek hívott. Ide válogatta be a klánból azokat a vadászokat, és harcművészeket, akiket érdemesnek talált rá. Megölte őket, és újfajta létezést biztosított számukra. Váratlanul történt minden. Egy robbanás, egy nullsík, ami semmivé dezintegrálta a kastély felét, és a mentálisan kondícionált Gyászkelyhek, ahogy lemészárolják addigi társaikat.

Éveken át próbálkoztak .. amíg én aludtam, de nem tudták áttörni a tornyom mágiáját. Végül, amikor egy hete felébredtem, sikerült elszöknöm, ide, vissza a testvéreimhez. Hogy segítséget kérjek, hogy kiderítsék, mi is történt pontosan, és milyenek a viszonyok most a Hollószárnyakban. Mert semmiféle ellenállást, vagy figyelő szemet nem észleltem a szökésem során.

Ahogy figyelted Hollót monológja során, észrevetted, hogy valamennyivel mintha mélyebben érintené bizalmasának árulása, mint magának a rendnek az elvesztése. Talán .. szerelmes volt abba a nőbe? De ahogy emlékszel, még csak nem is elf volt. Vagy .. talán az egész csak átverés lenne? Nem, lehetetlen. Itt, a klán comturi tanácsában lehetetlen, hogy ne vették volna észre. Sokkal tapasztaltabbak vannak itt mint te. Csupán paranoia lehet.
_________________
This is not even my final form.
***

[Freiherr von Rosen]

<Ez...csodálatos...de mennem kell.>

*Nem veszteget néhány futó pillantással többet az ajtóra, tudja, hogy várnak rá. Febrith belép a tanácsterembe, s szemei elkerekednek, első pillantásra valósággal kiütközik rajta a megdöbbenés, ám egy szempillantás alatt úrrá lesz magán. Akárhogyis, nem erre számított, s valóban kislányként érzi magát a klán legnagyobb méltóságai közt.

A tranceps szavai hallatán szívverése felgyorsul, régi emlékek törnek elő, próbálják megragadni a lény lelkét, tépve, szaggatva azt, ám most vasakarattal eltapossa őket, egy ilyen helyen, ilyen körülmények között nem mutathat semmiféle gyengeséget. Főleg nem azután, hogy megfeddték érte.*

-Kalíthas, nemes és bölcs tranceps! *enyhén meghajol*
Nem tagadom, kitűnően tájékozott vagy, mint mindig, s szavaid elevenbe vágtak. Igen, ismerem a Hollószárnyak rendjét, egy alkalommal jártam náluk küldöttségben is. Aki az Özvegyek ellensége, az az én barátom...

*Szíve ismét hevesen kalapál, mint a belépéskor, egyre nehezebb itt maradnia, elviselni a hideg, érzelementes tekinteteket....és *erről* beszélnie...*

-Készen állok, bármilyen feladatot tűztök ki elém.
_________________

[Malkáv]

A novíciákat csupán egy fél pillanatig zavarja meg mentoruk távozása, aztán folytatják a begyakorolt formagyakorlatokat. Kezükben két sequor a mortelek tradícionális fegyvere, mozdulataik kecsesek, és könnyedek, amilyen csak egy tisztavérű elfé lehet. Talán egy laikus furcsának tartaná, hogy miért használnak még itt sequort, a fanatikus kráni elfek hírhedt embervadászai között, de egy belső szemlélő, aki tisztában van az elf nép történetével tisztán látja az okokat. Bár a birodalmi fejvadászklán Shackallor kopóitól, a veszett hírű obszidián elfek hajlított pengéiről vették a mintát saját sequorjaik és mara-sequorjaik elkészítéséhez, viszont .. az első obszidiánelfeket még a terdt tanács idejében tenyésztett (korcsosították?) az óelfek nemes népéből. Csak a tizenhármak idejében kezdték el először a kisebb, majd a többi, egyre erősebb aquir fajokat átalakítani, kiválogatni a változások törvényének értelmében erre a különleges feladatra, hogy létrehozzák a népet, ami bár felszínekben egységes, de belül dinamikus, más és más minden egyed. És ami a legfontosabb, a Kosfejes tanításainak legnagyobb dicsőségére talán Ynev egyik legmagasabb egójával, tudatos énképpel, élni akarással rendelkező lényei a mítikus Ősök, és a szunnyadó nagyok népe mellett.

Ahogy haladsz előre a kastélyon belül, szinte teljesen ösztönösen mozogsz. Annyi időt töltöttél már el ezek között a falak között, hogy akár bekötött szemmel, és betömött füllel is akárhová eltalálnál benne, így baj nélkül, gondolataidba merülve el is érsz az ajtó elé. Utad során az egyszerű közrendű kiszolgálók, tiszteletteljesen kikerültek - nem mindig találkoznak a tiszteletben álló gyilkosok egyik tagjában - szemükben talán büszkeség csillan, egy kráni elf büszkesége fajtája nagyságára.

Ahogy kitisztul a fejed, és újra, kipihenten végigtekintesz a kapun, elkalandozik a tekinteted, és a képzeleted is. Maga a kapu kétszárnyas, feketetölgyből készült, és ami talán a legfontosabb - hatalmas felületét végig faragványok borítják, elf rovásírással írt rövid idézetek, fölöttük pedig a klán történetéből kiragadt dicső tettek, történetek fába vésett emlékei. Büszkeség, és belső boldogság árad szét benned - és lehervad a mosoly az arcodról, ahogy tudatosul benned a jobbodon és balodon álló, majd négy méter magas gránitból készült tökéletesen megmunkált gólemek jelenléte, és a mágiától fűtött zölden izzó szemek hidegsége, érzéketlensége. Úgy érzed nem illik ez a durvaság, ez a brutalitás egy elfhez. De nem a te dolgod, hogy elbíráld a shi-shiquan módszereit.

A tanácsterem maga kör alapú, és hihetetlenül magas belterű. Padlóját gondos kezek vonták be mozaikokkal. Az ajtóból végigtekintve látod a legfontosabb jelképeit, címereit klánodnak, a szövetséges házaknak, magának a birodalomnak, és igen, a szövetséges szabad rendeknek is. Az ilyen külvilági - nem elf - rendek közül talán egyetlen méltó tűnik ki, egy, amelyik képes volt megvetni a lábát ennyire közel a belső tartományokhoz, a Hollószárnyak fekete-ezüst jelképe. Az ajtóval szemben, háta mögött az ablakokkal ül maga az aggastyán tranceps, a pricomtur öccse, mellette balra két-két kinevezett comtur. A belső szekták (mortel, occulis, saggitor) vezetőinek ide nincsen szabad bejárása. Kissé elbizonytalanodva sétálsz be, kicsinek, nagyon kicsinek érzed magad ebben a hatalmas, rideg teremben.

Először a varázslók vezetője - csak Karvalyként emlegetik - szólal meg először. Arca már ráncos, tetovált, homloka magas, tekintete élénk smaragdszínű, intelligens. Bal kezén vaskesztyű, a kráni elf varázslók között a hatalom jelképe, a bot helyettesítője, jobb keze a karfán nyugszik. Törékeny testét fekete tunika, és talár takarja, szíve fölött a shi-shiquan körcímere.

Köszöntelek Febrith Ly'Shematenel, a gyilkosok szektájából. Látom kissé, nos megilletődtél, hogy idehívattunk. Biztosítalak, az okunk megvolt rá. Azért épp téged, mert az ügy rendkívül fontos, és mert nagyrabecsült primortelünk aggályait közölte felénk veled kapcsolatba. Kitűnő harcos vagy, és a kalahorák, rajtuk keresztül pedig Ranagol hithű szolgálója, mégis megtörni lát téged. Tudjuk, hogy nagy veszteség ért, és tudjuk, hogy milyen égő bosszúvágy fűt a Fekete Özvegyek felé. Ez pedig káros. Úgy döntöttünk, hogy kivonunk a további csatározásokból, helyette egy új, elsődleges fontosságú feladatot osztunk rád. Mondd, hallottál már a Hollószárnyak klánról?

Hangja végig teljesen udvarias, valószínű valaha kitűnő szónok lehetett, de mára beszéde már kissé vontatottá vált. Ami mégis zavar, az, hogy bár olyan dolgokról beszél, ami számodra nagyon intim, és személyes, mégis a szeme, azok a kísérteties smaragdszemek teljesen érzelemmentesek maradnak. És ahogy körbenézel, egyik comtur arcán sem látsz semmiféle érzelmet, csupán hideg tekintetek - borostyán, kék, sárgás (a cascadisok szektájának a vezetője), és egy színfekete (őt még sosem láttad, de ijesztő). Egyre nehezebbé válik a levegő, úgy érzed, ha még nagyon sokáig kell ezek között a szörnyetegek között maradnod, akkor megfulladsz. Hogy lehetnek ezek egyáltalán elfek? Hogy nevezhetik magukat a szépek népének a tagjainak? Tompa fájdalom hasít a tarkódba.
_________________
This is not even my final form.
***

[Freiherr von Rosen]

*A lány azonnal elteszi fegyvereit, majd néhány rövid szóval rezignáltan kimenti magát a gyakorlóteremből. Határozott léptekkel megindul fölfelé a lépcsőn, majd a terem bejárata előtt megtorpan.
Elméjét lecsendesíti, mélyen beszívja a levegőt, szemeit lecsukja.*

<Csak nyugalom. Határozottan és magabiztosan.>

*Eltölt így egy jó fél percet, felkészülendő az eseményre, majd mellkasa ismét emelkedni-süllyedni kezd, szemei felpattannak. Sosem árt egy kis mentális gyakorlat, nyomai sincsenek már rajta az edzés csekély fáradalmainak. Bekopog, majd belép a tanácsterembe. Kényelmes, vérvörös-szín selyemruhát visel most, két kardja az oldalán, aranyszőke haja kbontva a vállán, smaragdzöld szemeiből tisztelet árad.
A formula szerint üdvözli a nagyiszteletű elfeket, majd helyet foglal, ahol kell, a Primortel mellett.*
_________________

[Malkáv]

Hűvös, késő őszi szél sodorja magával a már szinte teljesen kopasz fák megmaradt leveleit. Az idő mégis elviselhető, hisz a hét domb, és hét völgy vidékét kellemesen elviselhetővé teszik a területén található termálforrások. Egy ilyen nagyobb forrás (egy völgyet kitöltő hatalmas területű tó) mellett magasodik az ősi elf építészeti tudás egyik csodája. Sajnos kevesen tekinthetik meg légies, karcsú tornyait, magas, csúcsíves ablakait, szobrokkal teletűzdelt udvarait. Maga az épület mintha egybeforrna a természettel, több helyen évszázados fák helyettesítik az oszlopokat, a falakat kúszónövények borítják. A kastély, mert igen, egy kastélyról van szó, mégsem elvadultságot, hanem szinte tökéletes harmóniát sugároz. Túlságosan erős harmóniát. Az egész helyet áthatja egyfajta búskomor, méltóságteljes aura, sötét, kifacsart kisugárzás. Egy külső szemlélő számára ez a légkör fojtogató, és egy idő után halálos.

Kevesen képesek életben maradni a kráni belső tartományok határán. Túl közel van a két gigászi csomópont, kettő satralis alig másfél tucatnyi fő fogaskerekéből. A kráni torony, és a fekete acéltelérek manaforrásaihoz. Az ilyen erős mágia eltorzít, megváltoztat, mind kívül, mind belül. Ahogy közeledünk a belső tartományokhoz, a természet is megváltozik .. óriási, talán még a terdt tanács idejéből származó aquir romok, lebegő paloták, halott, üveggé dermedt erdők, a föld sötét méhébe nyíló kutak borítják fekélyként a tájat. És ez a kifacsart, túlburjánzott mágia teremtette meg ezt a helyet, és a népet, ami benépesíti. A kráni elfek népét.

Kint már nincs mozgás, lassan alkonyodik, és a közelgő télre való tekintettel, az általános gyakorlatok helyszínét a shi-shiquan belső tanácsa, a pricomtur helytartói, áthelyezték a belső, föld alatti termekbe. Lidércfények által bevilágított, tökéletes oszlopsorokkal teletűzdelt hatalmas terem, benne szabályos rendben küzdőterek, egy, és több személyes harcokhoz, gyakorlóbábuk, és egyéb szerek között folyik a tizenöt novícia, az újoncok harci kiképzése az egyik rangidős, Febryth Ly'Shematenel lelkes közreműködésével.

Elméd egyik hátsó zugában, ahol a bannara kezdetleges mentális érzékelőit sejted, érzed, ahogy megnyílik a tudati csatorna, ahogy az idegen elme, jelen esetben a felettes cascadisod (pszionistád) felveszi veled a kapcsolatot a szellemnyelven keresztül. Ismered már durva módszereit, hisz a sok úgynevezett varázsfőzet (te inkább fintorogva méregnek mondanád) annyira eltompította asztrális, még empátiára képes felét, hogy hidegen hagyja, hogy kinek mi, és mennyire fáj, amíg a célt a lehető legnagyobb hatékonysággal, és legkisebb erőfeszítéssel el tudja érni. Képeket látsz, és egyszerű, rövid, lényegretörő tudati parancsokat: lépcső képe, fel az egyik toronyba, a terembe, ahol a comtur tanács tartja gyűléseit. Úgy látszik látni kívánnak, méghozzá fontos. Hosszú életed során még sosem láttad teljes egészében összegyűlni klánod vezető szervezetét.
_________________
This is not even my final form.
***