Fehér Holló

[Freiherr von Rosen]

*As White Raven moves over to the Other Side in pursuit of that bloody raven, he's delighted to find there are no hungry Banes to jump on his back as soon as he appears.
After all, what just happened nearby undoubtedly drew its fair share of unwelcome guests.
As always, the sight, the sounds, the scents, everything becomes more lively, more dreamlike. But as beautiful and powerful as dreams can be, so are they wild, chaotic and unpredictable. Aerial currents grab and drag scent leads around so that it's a practical art to be able to safely track them. A task only for the best.
As the Shadow Lord sniffs into the air, he can sense that both Dances-with-Winds and Sablepaw have been nearby, but it's impossible to tell when, from where, and to where they went.*

Unless, of course, he succeeds at one Perception + Primal Urge roll for each femme fatale.
_________________

[Inu]

*After I reached the forest, both my head and tail touch the snow. The performance is over, I have to find my companions as fast as I can.*

<So they both have left to the Spirit world. At least they are safe now.>

*I take a deep breath to calm down after the battle.*

<Altough Sablapaw almost killed us both, the events have turned out to our favor at the end. Those knights had too few casualties and I'm wounded... but we are alive and we might use this accident later to persuade the cross bearers that we are on their side.>

*I check my wounds. It could have been worse. Another deep breath. I'm ready to rip the gauntlet. Let's find my bleeding raven.*

<Dances-with-winds, you are not alone!>

[Freiherr von Rosen]

*This is useless.
The town they call Pest is an oversized trading outpost. According to a little inquiry with the locals, the king's very own market is located here, as well as a huge cattle trading place and various pavilions of Israelite and Ismaelite merchants and coin exchangers. One could spend days here looking at all the various goods from all four corners of the world, but Lord Báthory has a mission here. A very important, if ill-defined, mission.
He doesn't even bother to enter the labyrinths of snakeoil-vendors, they'd just make him smell funny. A question here, a glance there, but unless he wishes to check every single human child in this town, he's not going to find any "Cub" here. Strictly speaking, this isn't even the Town of Furnaces, more like its Zeiger.
Or perhaps he just needs to be more patient? More thorough? These traits have paid him off more than a single time. And then, there's the forest at the outskirts of the town. That's his next target, although it takes a while to get there, because Pest's immediate vicinity hosts a large, deforested flat called the Plain of Rákos. Apparently, large royal gatherings are held there. Certainly not now.
When he's done with his first round in Pest, he leaves the town on the north side, looking for an ideal place to enter the forest. Or perhaps to cross this cursed river. Inspecting it yet again, it seems as hopelessly wide as ever, with even less islands than there were in the south. And the day has passed from morning to dusk by now.
An unfortunate situation, but Zoltán will get to find a solution somehow. If only he had a-...*

-CAAAAAAW!!

*What the... could it be...?
His horse immediately stands up on its hind legs, neighing savagely and making a slight turn. What Zoltán faces now is a calf-sized, horrifying, prehistoric wolf charging almost soundlessly from the forest on the other side of the road, only moments away from biting him and the horse in half in one go.
It's... a Garou.
IT'S A GAROU!*

Continued
_________________

[Inu]

*I gratefully take the present. I won't forget them. Its hard to leave the pack and I swear to myself that I'll return when my duty is done. If it will ever be done... I continue my journey with a sigh.*

...

<At last, the Town of Furnaces. At least I hope that this is the town I'm looking for. Now, where can I find the cub? A wolf cub will be somewhere around the town in the wild and not among those furnaces. But to Crow, children might also be cubs. The "cub" can be anywhere...>

*I follow the river on horseback and look around. My first priority is the cub. I'll be searching for him (or her?) on this side near the river as Bathory, then in the forest as White Raven. I spend at least a day to find a clue before I even think about getting through the river.*

[Freiherr von Rosen]

*Though they don't indeed have a Galliard with the pack, the rest of the night passes pleasantly regardless. The Homid re-ignites the campfire, around which all present Garou gather to warm their limbs and share their tales.
It is found out that the origins of the local pack are rather diverse, its members having moved in after warfare with the forces of the Wyrm made the population of the area dwindle. Of course, they are also anxious to hear as much about White Raven as he will tell, perhaps snarling a bit if he's too secretive, but eventually being content with the words he brings from the east.
The dawn arrives sooner than expected. Perhaps it's just the company. At any rate, it is time to say farewell to the Pack of Gaia's Sweat. The Homid, Silver Cone insists that White Raven must take a token of their hospitality with him, an arrow with strange and peculiar markings and folk motifs decorating its head and tail. His departure is escorted by the mighty howls of the pack.

After finding his horse, the Garou can finally continue on. He still has no idea how long this journey will take, for Hungary is a great country. However, unless the blacksmith deceived him, the river should be a constant guiding point.
Indeed, the second day after meeting the pack, and after receiving confirmation from a traveling merchant, Zoltán comes upon a clearing on the right side of the road. The clearing gradually turns into plots of arable land, then rows of serf homesteads and finally, what appears to be a sizable settlement even further north.
On the opposite side of the Danube, on and around the hills, he can also make out the outlines of distant buildings, a fortified castle and rising smoke.
This should be it. However... much like the craftsman had told him, the river appears to be a death trap. Large plates and blocks of ice are floating southwards at a steady speed, making boat traffic a suicidal enterprise. At the same time, the water is exceedingly cold and hundreds of feet wide even at its narrowmost point.
There appears to be at least one island further ahead, but its presence would only decrease, not eliminate the risks of getting over to the Buda side.*

Ambience
_________________

[Inu]

<Luna Izzadtságának falkája? Nem akarom tudni, hogy kinek az ötlete volt ez.>

*Természetesen nem nevetem el magam. Bár furán hangzik, én megtartom az illedelmes képet, ez farkas alakban még könnyebben is megy, mint esetleg emberi alakban.

Körbeügetem a közvetlen környéket és a jurtát is megnézem. Természetesen csak kívülről, nem kívánok hívatlanul bemenni. A vizsgálódásom bár farkas alakban történik inkább szemrevételezés mint szaglászás, köszönhetően születésemnek. Érdeklődéssel szemlélek meg mindent, aztán csak elheveredek. Hajnalig tervezek maradni, aztán sajnos el fog kelleni köszönni. Remélem még tartogatnak a számomra valami izgalmasat, de ha nem, már akkor is megérte megismerni őket. Ha nagyon unatkoznék, amit kétlek, akkor esetleg megkérem a Galliardjukat, hogy meséljen valamit róluk, vagy őseikről. Remélem van Galliardjuk, ha nincs, biztos van valaki, aki igyekszik átvenni a szerepét, vagy csak kénytelen ezt megtenni.*

[Freiherr von Rosen]

*Bizony, meglehetősen ravasz és tán kissé becstelen módszer is, kétségtelenül Homid ész kreálmánya. Ugyanakkor az ilyesmi nem feltétlenül áll távol némely természetes, ösztönök által hajtott falkaragadozótól sem.
Télen pedig minden falat számít.*

-/Gar/ Nem tört volna az ki sehová, ha Ezüsttoboz nem véti el a meglepetés-támadást. Grrr. Agyarok...

*Az alfa zsörtölődve morog, egy idősebb falkatag, az említett Ezüst Agyar pedig dacosan becsatlakozik. Ugyanakkor egyik sem tűnik túl ellenségesnek, valószínűleg megszokták már a csipkelődést.*

-/Gar/ De igen... több tisztelet jár a harcban elhullt prédának. Vagy legalábbis ezt mondják...

*Nincs elragadtatva. És bizony dühében hálát sem adott az elhullt vadkan szellemének. Furcsa egy Garou.*

-/Gar/ Induljunk tovább. Irány a falkaszállás.

*Újabb fertályórányi ügetés következik, minek végén sikeresen elérkeznek arra a bizonyos szállásra. Úgy tűnik, nem bajlódtak sokat holmi tisztásokkal, mert a hely a rengeteg kellős közepén helyezkedik el, bár itt már nem állnak olyan sűrűn a fák, mint korábban.
Az első természetesen itt is, mint szinte mindenhol máshol, a szag- és karomjelek. Úgy tűnik, valóban nem nagyon jár erre más, mint ez a négy Garou, akik viszont jellegzetesen rendezkedtek be.
A terület középpontján található három nagyobb odú, illetve egy felállított jurta, amolyan igazi magyaros módra. Tábortűz nyomai is láthatóak nem messze, bár semmiféle füstszagot nem érezni már régen. Akadnak itt egyéb, emberi elfoglaltsághoz szükséges tárgyak is, mint például egy kezdetleges céltábla-fatönk, melyből néhány nyílvessző áll ki, egy újabb faoszlop fokosnyomokkal, húsfüstölésre szolgáló falapok, a jurtán belülről pedig további egyszerű, füstölt, vagy jegelt ételek szaga érezhető.
Található nem messze egy apró kis tavacska is, éppenséggel alig nagyobb egy pocsolyánál, bár a fölé hajló szomorúfűzek annál romantikusabbá teszik. A talaj puha, már-már ingoványos, de ez vajmi kevés gondot jelent farkasként.*

-/Gar/ Érezd magad otthon, Árnyúr fivérünk. Luna Izzadtságának Falkája ezennel vendégül lát.

*...Érdekes név. Érdekes Garouk. A négyes egyik tagja - a megtermett, világosszürke bundájú Ezüst Agyar - egy szempillantás alatt alakot vált és jellegzetes bőrpáncélt viselő emberként kényelmesen beslattyog a sátrába. Talán az Árpád vezette törzsek harcosai viselhettek annak idején ilyen gúnyát, de Zoltán Erdeőelvén biztosan nem találkozott még ilyen stílussal és díszítőelemekkel. Fegyvert első pillantásra nem látni nála, hamarosan pedig nekilát és tesz-vesz valamit odabent.*
_________________

[Inu]

*Én is inkább csak lelapulva nézek le a szakadékba, ezzel adva meg a tiszteletet a mélységnek.*

<Ez igen, nem mindennapi módszer. Nem is igazán becsületes módja a vadászatnak. De ezt nem egy Árnyúr fogja a szemükre vetni.>

*Elmosolyodom magamban, főleg, mert úgy érzem tudom mire akarnak utalni.*

-/Gar/ De a mai vaddisznó nem volt közönséges vad, igaz? Ő inkább kitört.

[Freiherr von Rosen]

*A hátas szaga már akkor elkezd távolodni, amikor a falka újfent nekilódul; az ő orra sincs fából. Teljesen.
Hosszú, néma ügetés következik a behavazott fák között, nem messze elhaladva a vadkan teteme mellett. Bár egy-két farkas-szülött sötét szemekkel méregeti, mindent összevetve Fehér Holló szívélyes fogadtatásban részesül. Hamarosan elérnek egy kisebb, befagyott patakot, az ezen tört lékekből mindenki jóízűen szomját olthatja.
A következő állomás egy kivételesen sűrű erdőrész, még most, a lombtalan télvíz idején is alig szűrődilk be Luna fénye az ágaok át. Nyári nappalokon kifejezetten romantikus, már-már kísérteties hatása lehet mindennek; odahaza szeretik az ilyen erdőket.
Kevéssel a rengeteg túloldalán egy fokozatos emelkedő kezdődik, amely hosszas kaptatás után egy jókora sziklaszirtben állapodik meg. Valóságos zsákutca ez; az ösvény két oldalán már jó ideje lehetetlenség leugrani, a szirt végén pedig az eddigi legmélyebb szakadék tátong. Odalentről az oszladás kései stádiumának bűze áramlik, s a szerencsétlenül járt áldozatok fehér csontjai valósággal világítanak a hold fényében.*

-/Gar/ Emitt vagyunk!

*Horkant fel az alfa, megállásra sarkallva mindenkit - nem mintha ennek szükségessége nem lenne teljességgel egyértelmű.*

-/Gar/ Ez itt a Szakadék. De hívják Hrothgar Fogainak is, egy régi Fenrir után, aki felfedezte és kidolgozta a módszert.

*Bár ők a jelenlegi helyi falka, a jelenlévők közül többen is nyugtalanul, idegesen pillantgatnak lefelé.*

-/Gar/ Roppant egyszerű. Idehajtjuk a vadat, akár több vadat is egyszerre, több oldalról terelve őket. Legtöbbször fogalmuk sincs, mi vár rájuk, tehát belesétálnak a csapdába. Amikor már nincs hova menniük, kétségbeesésükben mind leveti magát.

-/Gar/ Majdnem mind.

*Teszi hozzá az egyik falkatag.*

-/Gar/ Egen, majdnem mind. De valljuk be, nem sok prédában van annyi bátorság, hogy megrohamozzon egy falkányi Garout. Egyáltalán nem sokban...
_________________

[Inu]

*A sértésre, hogy belőlem hiányzik a farkas felmordulok, de én az ilyesmin gyorsan túlteszem magam, csak megjegyzem melyik volt. Hátha esetleg szükség lesz néhány kritikára ittlétem alatt, amiből tanulhat...*

-/Gar/ Ez egy különleges állat, lehet, hogy zakkant is már kissé. De a lényeg, hogy tökéletesen megfelel a célra.

*Megrázom a fejem, hogy részemről az egész témát dobom és örömmel indulok meg ideiglenes falkám nyomában. Ki akarom élvezni a falkalétet amíg csak lehet. Annak minden előnyével és hátrányával - mint például az imént kapott sértés - együtt.*

[Freiherr von Rosen]

-/Gar/ Érzik a lényünket... érzik a Dühöt...

*Szólal meg az egyik megtermettebb, világosszürke bundájú farkas.*

-/Gar/ Jómagam egész életemben csak egy lovat tudtam rávenni, hogy a hátán hordjon, de én mondom, bolond volt az a jószág. Beleőrült a sok szenvedésbe, amit az igásélet hozott. Pfuj. Nem való az Gaia egy jermekének sem.

-/Gar/ Grr, pfft. Lovak.

*Érkezik valahonnan.*

-/Gar/ Vagy ez a gebe is zakkant, már elnézést...

*Folytatja az előtte szóló, mielőtt egy fiatalabb, fekete bundájú Garou félbe nem szakítja, sötét tekintettel méregetve Fehér Hollót.*

-/Gar/ ...vagy csak belőled hiányzik a farkas.

*Végül az alfa közbemorog.*

-/Gar/ Elég ebből. Álljunk odébb, mielőtt valamelyikünk meg találja gondolni magát. Azt ígértük, megmutatjuk "Fehér Hollónak" a vidéket, az adott szó pedig minden. Ki tudja... talán annyira megtetszik neki a vidék, hogy el sem akar majd menni, holmi szellem-tollakat hajkurászva. Hrrm.

*Hangjából kiérződik, hogy meglehetősen bizarrnak tartja, hogy egy Garout holmi madárról nevezzenek el, mégha ritka képességekkel is bír, mindenesetre egy fejmozdulattal jelzi, hogy ideje indulni.
És a falka indul.*
_________________

[Inu]

*Egészen meglepődök. Nem undorodik, nem szid? Pihegek egy kicsit és végre megnyugodhatok. Ilyen jó fogadtatást nem vártam volna. Persze néhányan morognak, ez érthető, de összességében ez még mindig messze jobb a vártnál.*

- /Gar/ Nem a gyorsaság miatt tartom. Egy emberi városba kell menjek és az emberek között ez a ló megkönnyíti a társalgást. Azok az emberek, akik lovon járnak leggyakrabban nagy tiszteletnek örvendenek, így megfélemlítés nélkül könnyebb információhoz jutni. - *itt tartok egy kis szünetet, hogy áttérjek a másik kérdésre* - A lovat szoktatni kell hozzá és a szellemek is segítenek adománnyal. Emberi alakban embernek hisz a szagom alapján.

[Freiherr von Rosen]

*Az ügetés nem tart sokáig, Fehér Hollónak tehát gyorsan kell döntenie. Szégyen, vagy a ló élete? Egy idegen falka megbecsülése, vagy jelenlegi egyetlen hűséges, hús-vér társának az elvesztése?
A dilemmának egy gyors gondolattal vége.
Akárcsak a hajszának. Az alfa megtorpan. És döbbenten hátrafordul.*

-/Gar/ A tied...?

*A többiek is lassítanak, szagolgatva a levegőt, s a feléjük áramló szagmintákat. Ma éjjel a vadászok szele fúj.
Bár Fehér Holló kétségtelenül rajtahagyta a nyomát a lovon... az a szag emberi szag. Sosem tudták volna összekötni a jelenlegi, farkas-formában viselt illatával.
Feszült pillanatok ezek. Ám a temperamentumos alfa talán újfent meglepetéssel tud szolgálni.*

-/Gar/ Miért nem ezzel kezdted?! Megállni, testvéreim, mára eleget vadásztunk!

*A falka reakciója vegyes. Néhányan dühösen morognak, a szőrüket borzolva és nyálukat csorgatva, mások morcosan morognak valamit, megint mások egyszerűen lihegve kifújják magukat.
Könnyen lehet, hogy akad köztük néhány Homid...*

-/Gar/ Ilyet se gyakran látni ám. Nagyon sietős lehet a dolgod, ha a négy lábad nem elég gyors. Aztán mondd, hogyan vetted rá ezt a prédaállatot, hogy megtűrjön a hátán?
_________________

[Inu]

*Egy pillanatra megtorpanok, amikor felismerem a környéket és ráébredek, hogy a célpont ezúttal az én lovam.*

<Ezt a balszerencsét, hogy pont erre kellett vetődnünk! Annyi irányba mehettünk volna, de nem. Most aztán gyorsan ki kell találnom valamit. Vagy elvesztem a lovat, vagy elveszíthetem a falka frissen szerzett bizalmát...

A lovat jó lenne megmenteni, nehéz lesz még egy ilyen jámbor jószágot találni. Ugyanakkor a ló mégis csak egy eszköz, a falka jóindulata pedig sokkal többet ér. Új lovat vehetek, idővel olyat is találok majd, amelyik ilyen okos és nyugodt, de ha ez a lupus feldühödik, akkor legjobb esetben is mennem kell innen és nem térhetek vissza. Elvesztem a támogatásukat is, ami felbecsülhetetlen. A ló nem ér ennyit.>

*A döntést meghoztam, szinte csak egy pillanat volt, és már iramodok is utánuk ismét, amikor belém nyilall egy újabb felismerés. A lovon egész biztos érezni fogják a szagomat. Akkor pedig egyértelművé válik, hogy hozzám tartozik. Ha pedig erre ők jönnek rá, akkor annak még végzetesebb körülményei lehetnek, mint ha én mondom el. Nem kerülhetem el a bajt, már csak minden azon múlik, hogy hogyan adom elő.*

-/Gar/ Várjatok! Ez a ló az enyém.

<Remélem lesz időm magyarázatot adni.>

[Freiherr von Rosen]

*Lupusok. Farkas-szülte vérfarkasok. Kifinomult szaglás, kifinomult hallás, legendás érzékek. A Vadon igazi gyermekei ők. Nem is csoda, hogy hamarabb éreznek meg bármilyen szagot, mint Fehér Holló. A falkán, a dögön, a havon és a növények illatán túl vajmi kevés üti meg az Árnyúr orrát. Egyelőre.*

-/Gar/ Nyomás!

*Vakkant fel vicsorítva Éjagyar, s a többiek már ugranak is, hogy kövessék. A vendégnek senki sem szól; egyértelműnek veszik, hogy velük tart erre a nem várt, másodlagos vadászatra. Bizony télvíz idején minden lehetőségre ugrani kell.
A táj gyorsan változik a rohanó farkasok körül és hamarosan elkezd kísértetiesen ismerős lenni. Mintha itt már járt volna...
Nem telik bele sok időbe, hogy ő is megérezze. Ez az ő lova. Nem a ló kóborolt el, a hajsza ért túl közel hozzá...*
_________________