~ Otthonbarlang ~

[Sablepaw]

A gomolygó ködben lesem a formákat éberen, követem őket, ahogy a suttogás neszeit is éberen fülelem, puhán cserkészem a Titkot, mint a prédát. Testvérre is oda-odafigyelek, a fényes inda összetart minket. Ketten vadászni - ki állhat utunkba? És persze álom, képek a fejünkben, de melyikünk fejében vagyunk? Ezt nem értem. Zörgő avar talpunk alatt, nehéz csendesnek lenni. Árnyék-Vadász feltúrja őket, én mancsommal hessegetem a felreppenő csörgő-zörgő leveleket. Aztán azok az öreg fák is, mint kivénhedt macskák, figyelnek. Mint vén, törött fogú macskákra, rájuk is fenyegetően morranok, mert fiatal vagyok, erős, de túl közel nem akarok menni hozzájuk. Fa-macskák, öregen nyikorognak, ki tudja, mit tudhatnak még. Rossz érzések jönnek belőlük, irigyek, mert nekünk lábunk van, nem gyökerünk, mert királyok vagyunk, megyünk, amerre tetszik, még a fejünkben levő képek közt is!

Mamuthang! Akárcsak Testvér, én is izgatottabbá válok, sokáig elegendő hús, mamut borjat elejteni is több macska kell, de többek vagyunk! A Vonyítók... azok még többen. Dühösen bődülök fel, farkam ide-oda csapkodva. Nem szeretem Vonyítókat.

De valami más állja utunkat. Mi ez? Károgók, de szemük mint Asuraszem, és micsodán ülnek? Szőröm felborzolódik, mintha lopott bundás csupasz lenne, de nincs bundája alatt se hús, csak recsegő szárazság, fa és nagy, rosszízű termés-dolog ahol feje lenne. Semmi Kétlábús nincs benne és mégis olyan. Még furcsa botja is van, éles, hosszú, görbe kődarabbal rajta. Nyugtalanná tesz, feszültté.
Fejemben szól, megzavar, fülem rezzen, nem kintről jön a hangja, nem is Hang, de mégis beszél. Nem tudom mit mondhatnék neki. Olyannak tűnik amit inkább ölnék, semmint beszélnék vele - de nem élő dolog, hogy lehet megölni? Mint Árnyékot!
Testvér mégis beszél. Büszkén. Én is szólok, többen beszélünk, annál jobb!

-/Kheuar/ Titkokat! Adj Titkokat, vagy széttépünk!

Fenyegetően vicsorítom rá fogaimat, hosszúakat és kicsiket is. Széttépni, szétharapni, ez dobol bennem, de titokvadászat is, az is fontos!
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Inu]

Mikor aludtam, nem tudtam, hogy aludtam. De most tudom. Most tudom, hogy nem ott járok, mint ahol ébren és megtaláltam testvéremet, aki szintén alszik. És vadászunk suttogókra, hogy megtudjuk mit suttognak, megfejtsük titkaikat. De a köd, a körvonalak, a suttogók játszanak velünk. Megjelennek, ráugrok eltűnnek. A vadászat is játék, hisz nem enni akarok, csak elkapni őket, hogy beszéljenek. És ők játszanak velünk és mivel a ködben minden alak ismeretlen, néha az alak a Testvér. Becserkészem, ráugrok és mikor nem tűnik el, hanem meg tudom ragadni, akkor Árnyékba marót játékosan felpofozom, majd kap egy bocsánatkérő nyalintást is a meglepett képére, aztán folytatódik a játék. Semmit nem tudok tapintani, szagolni, csak látom és amit látok az is eltűnik. Fárasztó játék.

Aztán a ködből csörgő levelek lesznek és hatalmas fák. A levelekre dühös vagyok, mert elrontják a vadászatot. Nincs többé osonás, nincs többé bújás, mert minden léptemen hangosan zörögnek. Oda is csapok néhányszor, hogy takarodjanak az utamból, de mindenhol ott vannak. Nem láttam még ilyen ködöt és nem láttam még ennyi hangos, áruló zörgő levelet sem. Idegesítő kéne legyen, de inkább izgalmas, új és még több játékra sarkall. Új terület vesz minket körül, fura terület és ez a terület senkié. Nos senkinek a jelét nem viseli, úgyhogy senkié, vagyis a mienk. És addig nem megyünk el, míg le nem vadásszuk minden titkát.

Csodálkozva megállok a legközelebbi hatalmas fa előtt. A fa eddig nem volt más, csak helye a jelölésnek. Arra volt, hogy a területünk határait jelezze. És persze a madarak és sok idegesítő más préda magasan fenn elbújt előlem. De soha nem gondoltam rájuk úgy, mint öreg macskákra. Soha nem gondoltam rájuk úgy, mint élőkre, öregekre, okosokra, akik taníthatnak. Pedig öregek, nagyon öregek és nagyon sok titkuk lehet, nagyon sokat taníthatnak. Megszólítom őket, de nem tudnak beszélni. Vagy nem akarnak. Őrzik a titkukat előlünk. Hiába kérdezek, hízelgek, karmolok, nem mondják el titkaikat. Talán Apa tudja, hogy hogyan kell beszélni fákkal. Talán megkérdezem majd... De most olyan prédát kell találni, aki elmondja a titkát, hogy megtudjuk miért járunk ugyanott, amikor alszunk.

Az ösvény szűk, az eget eltakarják a fák. sok-sok fa, nagyon sok, ilyen sokat még soha nem láttam. Fákból barlangot még soha nem láttam.

<Mamut!>
Felkapom a fejem, rápillantok testvérre, de nem várok rá rögtön futok is a hang irányába. Mamut! Nagyon szeretem a mamut vadászatot. És legjobb a mamut húsa! De sok más hanggal keveredik, sokan vannak a mamutokkal, talán vadásznak rá. Talán a vonyítók, vagy Álbundások, vagy mindkettő? Sokan lehetnek, mi pedig kevesen vagyunk... Mamutokhoz sok család kellene és... és most titkot vadászunk, titkot, amit máshol nem vadászhatunk. A mamutoknak várniuk kell. Megtorpanok. Ismét nézek körbe, nekünk az ösvény kell talán, a titkok kellenek, de nem tudom a titkokat merre lelem, mert most nincs sehol suttogó, akit ki lehetne hallgatni, el lehetne fogni. De az ösvény vezet.

És az ösvényen megjelenik valami, egy újabb körvonal. Lekushadok, izmaim megfeszülnek, izgatottan várok. Ismét vadászat! Közeledik egy zsákmány! Egy fura alak, dögevőkkel. És a dögevők nem félnek tőle, pedig azok mindenkitől félnek. Rossz alak. Nem tetszik. És a madarak sem! Fújok rájuk. Beszél! Végre beszél! De a fejemben beszél. Nem szeretem! A fejem az enyém! De talán övé a titkok melyekre vadászunk? De olyan rossz, mint árnyékok és árnyékoktól nem kell titok. Árnyékokat ölni kell. De ez nem árnyék. Vajon ezt is ölni kell? Biztos ez is Asura? Bizonytalanul testvérre pillantok. Az alak beszéde buta. Tudjuk hol vagyunk. Csak azt nem tudjuk, hogy őt keressük-e...

-/Kheuar/ Mi nem tévedünk el. Mi vadászunk titkokat! - válaszolom neki büszkén.

A rossz érzés azért nem szűnik. Az izmaim ugrásra készek, fogaim éhezik az alak törékeny csontjait.
<Csontjait?... Nincs csontja. Húsa sem talán... Milyen lehet az íze? Nem olyan mint a többi zsákmány. Biztos ez sem finom...>

[Azrael]

Két fiatal Khara a ködben
Suttogások, alakok a gomolygó szürkeségben; a köd olykor mint ha arcokat formálna, de mindig szétfoszlanak és mikor ráugrotok egy árnyékra, alakra, vagy körvonalra, kiderül nincs ott semmi
Néhányszor sikerül egymást is levadászni^^
A kavargó köd lassan oszlik... bár éles cicaszemmnek feltűnik, nem is szétoszlik, inkább megszilárdul
Kibontakoznak.. dolgok, a köd alakul át
Alattatok talaj, bokáig száraz avarban gázoltok, körülöttetek ősöreg hatalmas fák, de nem olyanok mint amit láttatok. Nem bölcs öreg szellemek... csak fák
Vénséges, öreg fák, amik olyannak tűnnek, rájuk nézve olyan érzés kerülget titeket, mint ha öreg macskákat látnátok. Jönnek a kölyökkori emlékek mikor még nagy volt a csapat, és a terület szélén, sziklák között megvénült, fogatlan, roszskedvű, morcos keshedt vén macskák lestek irígykedve a fiatalokra, és remélték valami kis maradék jut nekik. Öreg megkeseredett macskák, akiktől már a kismadarak se félnek.
Ilyen érzés, ahogy a fákra néztek... mint ha nagyon öregek lennének és nagyon keserűek, rosszkedvűek
Itt ott, a fák közötti sötétségben mint ha tüskés ágak lennének, gyökerek, bozótos, tüskékkel amik élesek, akár a Khara karma
Egy ösvényen sétáltok, ami a fák között visz, az ösvény két oldalán a fák és gyökerek és a sötétség... és itt-ott ködfoszlányok
Az eget nem látni, az ágak és lombok szorosan összezárultak fölöttetek, sötét van.
Furcsa hang üti meg fületek a távlból... mint ha mamut hangja lenne, úgy szól a vadászkürt és vonyítások, ugatás. Paták dobogása. Távoli és kísérteties hangok.
Valami van előttetek a ködben.. valami közeledik, magas és karcsú, és lassan kibontakozik
Egy magas, csontsovány madárijesztő, olyan mint egy kétlábú, de álbundája furcsa és szakadt síma, ujjai hosszúak és nem olyanok mint az emberé... olyan akár a kharák éles karma, vagy a az emberek pattintott fekete kőkése.
Arca is más... a feje egy tök. Nagy sárga tök, szája furcsa, mint ha fogakkal lenne teli, szemei fekete lyukak; Pengés ujjai között egy hatalmas furcsa botot tart, aminek az egyik vége hosszú és éles penge. Vállain fekete károgók ülnek, de szemük vörös akár az Asuráknak, és csőrük recés. ezek nem barátságos madarak. Ezek olyanok akik élve széttépnek; hangjék éles mikor felkárognak, fáj tőle a fül!
A madárijesztő a kaszára támaszkodik és leguggol, másik kezében lámpás, amit magasra tart, hogy fényudvara messze érjen; hangja nem veszi a fáradságot, hogy a fületek igénybe vegye, egyenesen a fejetekben halljátok

- Nincsak nincsak! Eltévedtetek cicuskák?

[Sablepaw]

Az alvást jó ötletnek tartom, végül is alva volt a suttogás, most nincs. Testvér szavára egyetértően morranok. Olyan nincs, hogy egy macska eleget aludjon. Vagy egyen. Vagy öljön. Az Öreg töpreng, úgy érzem, valami komoly és izgalmas titok részese lettem. Az indát nézem, nemigen értem, mit akar vele. Szellem lakik benne? Bele lehet tenni szellemet dolgokba? Miért akar összekötözni minket? Szimatolom az indát, nyújtom én is mancsom, de aztán Seline haragja elmagyarázza, mire jó. A pók segít hogy együtt legyünk. Közös álom, közös titok.
Szokni kell ezt a "közös" dolgot, de talán menni fog. Egyetértően morranok, aztán újra elheverek, keresvén a legkényelmesebb pózt.

Újra fura ködvilág. Álom? Suttogésok, formák. Árnyék-Vadászra gondolok, és érzem is már, hogy itt van, jelzi az inda, és már ketten vagyunk a ködben. Cserkésző, osonó mozdulatokkal indulok arra, amerre a formák a legélesebbek, amerre a suttogást a leghangosabbnak érzem. Nem tudom hogy kell megfejteni a titkot, de... meg kell!

Per+Alertness (ha látás, -2 csz)

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 4d10 10-Sided Dice Results: 3, 3, 6, 9 (Total = 21)

_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Inu]

-/Kheuar/ Alszunk! Ha tudtam volna, hogy titkokat lehet megfejteni, még többet aludtam volna kölyökként!

Nyújtom a mancsom, már féloldalasan fekve és kinézetre, szagra vizsgálgatom a fura indát. Aztán hirtelen eltűnik, erre felpattanok csodálkozva és keresgélni kezdem a helyét manccsal, majd bajusszal. De hiába. Eltűnt!

Kipróbálom, hogy Árnyékba-Maróra gondolok. Nem nehéz, most még nézni is nézem őt, hisz itt van velem. Azonnal meg is jelenik az inda. Ismét próbálom tapintani, de úgy tűnik, már csak olyan, mint a holdsugár. Egyszerre vagyok izgatott és kicsit csalódott is, hogy nem tudom újra megragadni. De azt csinálja, amit Apa mond, úgyhogy jó.

Visszafekszem aludni. Bár nemrég keltünk, de alvásból soha nem elég, csak mikor éhesek vagyunk. Most pedig a kíváncsiság még az éhségnél is erősebb. Alig jön rám az ásítás újra, már ismét ismeretlen, csodás helyeken járok. Csodásak a suttogással meg a körvonalakkal és a köddel, bár így nem látok semmit. De figyelmeztetem magam, hogy nem is látni kell. Látni csak testvért kell, így aztán igyekszem erősen rá gondolni és mikor megjelenik az inda, nagyon büszke vagyok magamra. Már varázslok! Használom az indát és a szellemet irányítom! Elsőre! Gyorsan tanulok. Odasétálok testvérhez, megérintem orrommal, de nem szólok. Hallgatom suttogást, figyelem a körvonalakat, próbálom megérteni... bár nem tudom mit kellene érteni...

<Követni kéne a ködös alakokat? Talán értenénk a suttogást. Vagy mondhatnánk nekik, hogy beszéljenek, ahogy mi.>

Rápillantok testvérre, hogy mit tervez, de nem szólok, mert nem akarom a suttogást elijeszteni. Ez már olyan, mint egy vadászat. Ha testvér nem kezd mást, akkor én kezdem el becserkészni a zsákmány alakokat a ködben.

[Azrael]

Seline-Haragja vívódik picit

/Kheuar/ - Ezek nagyon jó kérdések. Nem tudom a választ rá... de ki fogjuk deríteni! Először kezdjük azzal, alszotok!

Áll rá

/Kheuar/ - Én vigyázok rátok, alvó testetek ne bántsa Asura! Nyújtsátok a mancsotokat!

Előhúz egy indának látszó dolgot. De közelebbről nézve több kis inda van összefonva bonyolult mintában. Az idősebb Khara koncentrál és az inda kékesen derengeni kezd

/Kheuar/ - Ez egy olyan tárgy, amiben egy Szellem lakik. Meg fogjátok tanúlni, hogyan egyezzetek meg egy Szellemmel, hogy az beköltözzön valamibe és erejét adja. Ez az inda....

Köti az egyik végét Árnyék-Vadász, a másikat Árnyékba-Maró mancsára. Egy villanás és az inda eltűnik

/Kheuar/ - ...rátok hangolódik. A részetek lesz. Egy Pók lakik benne, aki szövé a szálat, ami összeköt titeket. Gondoljatok erősen a másikra! És az inda elvezet hozzá! Próbáljátok ki!

Ha egymásra gondoltok, ezüstösen fénylő vékony inda jelenik meg ami összeköt titeket, bármilyen távol is vagytok egymástól

/Kheuar/ - Ha elveszítenétek egymást, koncentráljatok a másikra! És a kötelék megjelenik, elvezet a testvéretekhez. Értítek? Most pedig pihenjetek! Seline óvjon titeket!

Egy-egy odabuksizás jár nektek s az öreg utána őrzi álmotok
Az álom pedig hamar jön
Újra a furcsa világban vagytok, két Khara a ködben... távol egymástól, de elég csak kocnentrálni és a ködbe vezet az ezüstfonál és megtaláljátok egymást.
Szürke, gomolygó köd, körvonalakkal, suttogással...

[Sablepaw]

Különlegesek vagyunk! A mosdást is abbahagyom, csakhogy kihúzzam magam büszkén, mint Testvér!

-/Kheuar/ Különösek!

Elégedett morranást hallatok, amikor az újra alvást javasolják, hát aludni, na ahhoz is jól értek! Bár nem ismertem még macskát aki ne értett volna jól hozzá, de én még jobban! Azért Seline Haragja kérdése ott függ még a levegőben.

-/Kheuar/ És hogyan? Suttogtak, de nem értettem mit. Pedig jól hallok.

Én is ráheverek az előmelegített és még ki nem hűlt alvóhelyre, egyik mancsom Árnyék-Vadászra pakolva.
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Inu]

Én egész izgatott vagyok, a mosakodás sem jut épp eszembe, de az ásítás ragályos, Árnyékba-maró pofája pedig kap viszonzásként néhány nyalintást, szinte ösztönösen, oda sem figyelve.

-/Kheuar/ Ugyanaz az álom! Titok! - ugrok fel négylábra és várom, hogy Apa elárulja a módját, ahogy megfejthetjük.
-/Kheuar/ Persze, különlegesek vagyunk! - Húzom ki magam.

-/Kheuar/ Sokat alszunk. Sokat alszunk! Azt tudunk!
Vissza is heveredek, hogy azonnal folytassuk is az álomfejést, vagyis az alvást, de izgatottságomban egy cseppet sem vagyok álmos. De azért próbálkoznék, azt el is felejtettem, hogy most tanulásról volt szó. Egyébként is az még a titok előtt volt!

[Azrael]

Seline-Haragja megrázza a fejét

/Kheuar/ - Én nem láttam... igaz, én őrködtem és csak kicsit aludtam... de ti együtt aludtatok és ti ugyanazt láttátok! Ez pedig azt jelenti, ti különlegesek vagytok!

Mosolyog büszkén

/Kheuar/ - Egy Titok nyomára bukkantatok! Egy rejtély, ami nagyon fontos lehet, hogy megfejtsétek! A érdés... a hogyan?

Ezen az idősebb Khara is eltöpreng

/Kheuar/ - Ha sokat alszotok, talán újra álmodtok róla... mint mikor a magas fűben picike rágcsáló szalad, és halljátok, és utána eredtek. A nyomok amik majd elvezetnek a „pérdához”, és a préda most a válasz! Vagy a nagy és bölcs Szellemeket megkérdezítek... az Erődt vagy a legöregebb hegyeket....

[Sablepaw]

Fülelek az Öreg meséjére a Fakó Szem átkáról, nem értem hogy ősök miatt miért bünteti azt aki még nem zsarnok. És az én átkom... sok lehetőséget felsorol. Őseimről. Emlékszem anyamacskára, aki Kövér Fakó Holdkor mindig elment és mindig Halálszagún tért vissza.
De biztatót is mondd Seline Haragja - hogy a legjobb harcos lehetek! Elhatározom, hogy mindenképp megtanulom... uralni.

...

Álmokról magyaráz Khara. Hogy titkok lehetnek azok is, ez máris kicsit éberebbé tesz, bár ásítok még egy jókorát és persze mosakodni kezdek oldalra dőlve. Árnyék-Vadász füle is kap pár mosdató mozdulatot. Ő is látta? Ugyanazt? Köd, alakok, pikkelyes!

/Kheuar/ - Ugyanaz az álom? Köd, suttogás, alakok! Fényes Szem színű óriásgyík, és... és... agancsos, macskafülű halbőr-hordó kétlábú... bottal, csillogó kővel! Ugyanaz? Ha ugyanaz, akkor az különös, ugye? Titok?

Izgatottabbá válok rögtön, titok, megfejtendő titok! De hogy fejtsük meg?
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Inu]

Testvérem ígéretét én is harsogom! Vele bömbölök! Én is erős leszek, soha többet nem hallgatok Asura szavára!

...

Mikor alszom, máshol járok. Vagy másokkal. Nagy, veszélyes pikkelyes álbundás és valódi pikkelyes valamik vannak velem. Veszélyesek lehetnek, de nem akarnak rosszat. Beszélnek. Figyelek, de nem tudom mit beszélnek, pedig szeretném tudni. De elnyeli őket a köd, beszédük csak suttogás. Nem értem őket és ez zavar! Fülelek, figyelek és dühös vagyok. Ha beszélnek, beszéljenek úgy, hogy értsem!

Felébredek, felkapom a fejem, körbetekintek, keresem a ködben suttogó pikkelyeseket. Elmentek. Mint már máskor is. Alváskor kik jönnek, ébredéskor elmennek. Kár.

Testvérem is hallotta a suttogást, látta az alakokat. Talán Apa tudja kik ők és mit beszéltek...
-/Kheuar/ Én is láttam. Köd, pikkely, suttogás. Akik együtt alszanak azok együtt találkoznak alváskor jövőkkel? Tudod ki voltak? Mit mondtak? Értetted a suttogást? - apára nézek fel, ő biztos mindent értett, neki vannak agancsos és tollas barátai is. - Apa te értetted?

Elszomorodok. Apa nem látta, nem értette. Csak mi láttuk, mi voltunk ott. Csak mi aludtunk együtt?

[Azrael]

Seline-Haragja figyeli ahogy összrakjátok kettőtök tudásából a történetet
Elégedetten bólint

/Kheuar/ - Igen, így volt. Egy ember és egy macska harcolt egy Asurával... egy hatalmas hüllő Asurával és mindhárman meghaltak. A két hős vére összekeveredett és Seline megsiratta őket, akár a két nép. A könnyekből pedig kiscicák és macskaszemű emberek lettek. De az Asura vére is belekeveredett a hősökébe ezért a Kharák ősei sötétséget örököltek... sötétséget ami suttogott hozzájuk és elbuktak. Gaianak, a földnek ajándék volt a népünk Selinetől... de cserben hagyta és elárulta őt. Zsarnokok lettek, szörnyűbbek mint a nagy Asura, a macskák és az emberek jobban rettegtek a Kharáktól, mint az Asurától! Seline csalódott a népünkben ezért őseinket megátkozta

Egészíti ki a történetet

/Kheuar/ - Ahogy a Kharák örökölték az Asura vére miatt a sötétséget... azt, hogy ha hallgatnak az Asurákra, szörnyű zsarnokok lehetnek, ahelyett nemes királyok lennének... úgy örököltük mi is Seline átkát. Árnyékba-Maró... Seline nem gyűlöl téged. De az átka erős... talán az őseid a legszörnyűbb zsarnokok között voltak, vagy tettek valami olyasmit, ami rosszabb volt bárminél! Talán az Átok ezért nehezedik rád jobban. De lehet, hogy a haragod nem átok. Hanem lehetőség! Seline erőt adott neked, a fényétől a düh lobog benned, mint a forró, fényes tűz... és ha tudod uralni ezt a tüzet, Seline ajándékát, a haragod, a legnagyobb harcos lehetsz, a legerősebb Khara! De ha nem tudod... elemészt. De az is lehet... a véredben az Asura öröksége az ami gyűlöli Selinet, nem te... és mikor látod, ez az ősi átkozott vér lobban lángra és borul vörös fénybe a világ számodra. Látjátok kölyök? A világ tele van rejtélyekkel... és az egyik legnagyobb az, hogy Árnyékba-Maró miért veszíti el az eszét, ha Seline ragyog az égen? De meg fogjuk találni a választ! Meg fogjátok találni!

Majd bömböl veletek, dalolnak a Kharák Selinnek!
Mikor pedig keltek, az idősebb Khara már ébren van

/Kheuar/ - A képeket úgy hívják álmok. Néha álmodunk arról, ami volt... és néha álmodunk arról ami lesz. Máskor meg csak álmodunk... az álmok nagy rejtélyek. Nem tudom mit jelent amit álmodtál Árnyékba-Maró... de ne felejtsd el! Lehet fontos dolgot jelent, de még nem tudjuk mit. Mint... mikor a szél vérszagot hoz, vagy egy nőstény illatát... de távoli, és nem tudod pontosan mit jelent, merre van... miért érzed. Csak később.

[Sablepaw]

Barát és ellenség, nehéz tudni melyik. Asura ellenség. Seline-pamacs... barát. Pedig elátkozott Seline. Árnyék-Vadász elmeséli... egy részét tudtam. De hogy zsarnokok voltunk, ezért az átok? Mert Khara-nép olyanná vált amilyenné Asura akarta?
Amilyenné engem akart tenni.

-/Kheuar/ Teremtést elmondta Asura. Hosszabban, de így. Hogy hatalmas pusztító hüllő vére folyt belénk.

Felnézek az Öregre kérdőn, mert nem tudom, Asura hazudott-e. Az Átok viszont engem jobban sújt, engem gyűlöl a Fakó Hold, nem én őt!

-/Kheuar/ Nagy titok. Miért akarja Seline hogy Asura Vérszomja legyek, ha Asura miatt gyűlöl?

Igazságtalannak érzem, de felnézve a Fakó Szemre mégis szépnek találom, hiába tébolyít, hiába kiabál bennem a Harag.

-/Kheuar/ Megfejtjük. Erős leszek! Ellenállok, hallod, Fakó Szem? Hallod, Asura! Erős leszek, ellenállok!

Bömbölöm az ég felé.

...

Aztán mosakodás és alvás, Testvérnek dőlve, mint kölykök, olyan különös helyen, ami még sokkal nagyobb, furább, mint a másik, amire nemrég nyílt fel szemem úgy, mint macskáknak nem szokott. Mélyen alszom, fárasztó nap volt, hosszú pihenés kell, csak fülem rezzen meg olykor-olykor.
Aztán álomkép...
Köd és suttogás, alak, ami csupasz kétlábú is, hal is, agancsos is, füle macskáé... csillogó kő botján. Mi ez? És a másik... óriási gyík, mint Fényes Szem, úgy csillog és suttognak, beszélnek rólunk... de mit? Nem értem, pedig suttogásuk marad...

Fülem rezzen Seline Haragja hangjára, szemem felnyitom - még mindig a másik, titkos világ, a csodálatos színű-szagú. Ásítok hatalmasat, kinyújtózok. Zöld szemem még lomhán villan, pedig eleven a kép bennem.

-/Kheuar/ Képek voltak, amíg aludtam. Beszélt fölöttünk két... Killi? Szellem? Suttogtak. Furcsák.

Megrázom a fejem, olyan fura ilyen képet látni alva. Olyat szoktam hogy vadászok, hogy játszok, hogy vízbe esek, de ilyet! Ilyen kép honnan jöhetett?
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Inu]

Tudom az Átok történetét, persze, hogy tudom. De úgy nem tudok szólni, mint Apa. Viszont nem is maradhatok csöndben, ha már Apa hezitál. Testvér is tanított, nekem is kell tanítanom. Gyorsan bele is vágok a közepébe.

-/Kheuar/ Tudom. Igen. Seline átkot szórt ránk. Mert zsarnokok voltunk, mint Asura. Azért, mert Asurából is születtünk.

Itt egy kicsit elbizonytalanodok, mert nem gondoltam végig, a közepén kezdtem, de nem tudom, hogy oda, vagy vissza haladjak. És hát nem is emlékszem minden részletre. De az okokra igen.

-/Kheuar/ Mert egy két lábú és egy macska megölte pusztító Asurát. De ők is meghaltak. És Seline megsiratta őket. És belőlük lettünk mi. És mikor hallgatunk Asurára, zsarnokok leszünk. És ez Seline-nek nem tetszik. És ezért elátkozott.

Egy kicsit gondolkozom, de aztán úgy döntök, hogy minden benne volt. Csak nem épp sorban. Apa jobban tanít.

-/Kheuar/ De nekem még tanulnom kell tanítani. Apa története jobb volt. Az elején kezdődött. - vakarom meg a fülem zavartan. De azért csak megcsináltam!

[Azrael]

Seline-Haragja kényelmesen elhelyezkedik

/Kheuar/ - Honnan tudhatod, barát? Sok tanulással és gyakorlással... a kéis fénypamacsok Seline hírnökei, szolgálói, akikkel játszottatok. Ők barátok. az Asurák nem azok.

A kérdésen eltöpreng

/Kheuar/ - Miért az átok? Árnyék-Vadász már tudja... mondja el a testvéred, vagy mondjam el én?

Majd sóhajt

/Kheuar/ - Rád miért nehezedik az átok jobban? Azt hiszem az Asurák miatt. Ez egy nagy titok amit meg kell fejteni!

Mosolyog az öreg
Tudja szereted a kérdéseket... vadászni^^

/Kheuar/ - Kiderítjük a titkát és találunk rá választ, addig erősnek kell lenned, nem szabad engedned a kényszernek, a vágynak, ölj és pusztíts! Árnyék-Vadász ott lesz veled és segít, ahogy én is.

Ígéri az idősebb Khara
Majd jöhet az alvás és... álmok
Régen is voltak talán, de most a Khara értelem jobban megérti őket
Kavargó köd, suttogások... furcsa alakok. Magas kétlábú, de a füle hegyes mint amacskáknak, szemei furcsák.... magas és kecses, állbundája mint a halak pikkelye amit levelek díszítenek, fejbundája hosszú, és szarvasagancsa van. Kiváncsian néz titeket, egyik kezében bot, amin csillogó kő. Mögötte hatalmas aranypikkelyes gyík ami beszél hozzá. Beszélgetnek
A köd sűrűsödik, ők pedig csak körvonalak, majd elnyeli őket.
De a suttogások maradnak...
Elkísérnek egészen ébredésig, de még utána is tompán hallni őket, míg nem egy fejrázás és végre normális a világ.
Már amennyire az új és érdekes szellemvilág az lehet két fiatal Kharának

/Kheuar/ - Jó reggelt kölykök