~ A Sámán ~

[Lumienkeli]

Zangí válasza hallatán elbizonytalanodom.
Csapda... Talán rossz ötlet volt előbújni a templom mélyéről, s egyedül lépdelni az éjszakában.

A madárhoz szólok, ki gúnyosan pillog vissza rám, de nem mozdul.

<Hát jó, átokverte károgó, akkor maradj!>

A Totem csőrét csattogtatja dühösen, sérti őt, hogy egy ostoba varnyú így mer vele viselkedni, de visszafogom, elvégre az ostoba madár szemein át egy másik átkozott figyel. Ellenség vagy szövetséges? Nem tudhatom egyelőre.
Mereven állva nézek a madárral farkasszemet, de többi érzékszervemmel a környezetem pásztázom. A suttogásra lassan emelem föl a fejem. Nem rémítik a kísérteties hangok az éjszaka vadászát, a büszke fehér tollú madarat.
Érdeklődve figyelem a közeledőt és a kíséretét. Nem láttam még kardfogút ilyen közelről, legalábbis élőt nem. Lenyűgöz a hatalmas állatok izmainak energikus hullámzása, az óriási agyarak, s a csottaréjok. Nemcsak a húdhoz ért tehát Gallod. Vajon hogy csinálta?
Úgy érzem Gallodot megviselte az élőholt lét, legalábbis bomló tetemének szaga erről árulkodik. Remélem én nem jutok hasonló sorsra.
Kitárom karjaim, az érkező felé mutatva két tenyerem üdvözlésképp.

- Híred messze előtted jár, Gallod! Mondd, minek köszönhetem látogatásod Lilitu templomának völgyében?

Szertartásosan, kissé hízelegve szólok az érkezőhöz. Kicsi vagyok és ocsmány, de veszélyes. Éppen ezért hiányzik belőlem a gőg, hogy lenézzek csúf és ocsmány lényeket, főleg, ha azok élőholtak, ráadásul régebb óta, mint én.
_________________
Caitria Murray - Homid, Crinos, Hispo, Lupus
Petra Morgan
Zoe Wood
Sepid

[Azrael]

Zangí bólint

- Értem...

A madár megvetően néz^^
De marad

- Sepid...

Halk suttogás, töri meg az éjszaka csendjét, nem sokkal később
Egy alak közeledik
Két megtermett kardfogú jobb s bal oldalán... de ezek mások. Akár a gonosz szellemek, torzak
Sokkal erőteljesebbek, sokkal nagyobbak, agyaruk inkább hasít recés pattinott késhez, mint foghoz, nem vadászatra van... fájdalom okozására, olyan akár a belező kés
A gerincük is más, tüskés taréj szaald végig nyaktól farokig, farkuk végén pedig akár egy karom, egy csontpenge
Köztük halad, lassan, szinte vonszolva magát, egy botra támaszkodó alak, akinek testét s vonásait csuklyás csuha rejti, de köbre lengi a rothadó hús szaga

- Sepid... Gallod vagyok

Mutatkozik be reszelős hangján, köhögva
A madár megpihen vállán

[Lumienkeli]

A kísértet kérdésére alig észrevehetően nemet intek a fejemmel, de a varjú már vissza is tért, mielőtt bármit mondhatnék.

- Gallodot hívtam vendégül. A hagyományok megkövetelik, hogy követ helyett ő maga jöjjön. – billentem oldalra a fejem várakozóan.

A madár közeledtére figyelmeztetően felemelem a kezem. Nem kívánom, hogy rám szálljon. Velem ne bohóckodjon egy ostoba szolga, én csak az úrral tárgyalok.
_________________
Caitria Murray - Homid, Crinos, Hispo, Lupus
Petra Morgan
Zoe Wood
Sepid

[Azrael]

Az éles szemű madár néz téged
Majd élesen felkárog és szárnyra kap, elrepül az éjszakába

- Csapdát állítasz neki?

Kérdez hallkan a kísértet, hogy csak te halld
Ám a válasz előtt a madár vissza tér és landol a földön, közelebb lépked hozzád
Majd ha hagyod, a kezedre reppen, vidd be nyugodtan^^

[Lumienkeli]

A madár kém tehát. Elmosolyodom. Zangínak mondania se kell, hogy tudjam, ki figyel.
Karommal ünnepélyes, üdvözlő mozdulatot teszek. Egyenrangúként köszöntöm birtokomon azt, ki a madár szemén át figyel.
Körbelesek újra, lát-e, láthat-e valaki. Habár… Ugyan mi különös van abban, hogy a sámán szellemekhez vagy élőlényekhez szól?

- Nem illendő a porta mögött osonni észrevétlenül. – ingatom meg fejem rosszallóan.
- Tekintsük a vért a vendég ajándékának és máris helyrebillentettük az illem dolgát. – Intek a vértelen holttest felé gáláns mosollyal arcomon. Hajlandó vagyok nagyvonalúan szemet hunyni a kis incidens fölött.
- Legyen a vendégem Gallod, a nagylelkű. Látogasson el Lilitu templomába, beszélgessünk népeink jövőjéről egy új korszak előestéjén.

Az ajánlat elhangozott, az átkozott meghívta magához a másik átkozottat. Vendég… legyen Gallod vendég, s míg nem sérti a vendégjogot, én se török átkozott létére.
Várom, vajon mit felel a varjú a bagolynak?
_________________
Caitria Murray - Homid, Crinos, Hispo, Lupus
Petra Morgan
Zoe Wood
Sepid

[Azrael]

A varjú egyik ágról másikra ugrik
Felreppen, egy magasabbra, de nem fél tőled
Csak biztos távolból néz
Téged néz okos szemeivel
Bár ezek az átkozott dögmadarak okosak...

- Valószínűleg Gallod az, vagy egy szolgája, aki meglovagolja a madár elméjét Sepid...

[Lumienkeli]

„Brutális” – visszhangzik lelkem sötét hidegében a kísértet szava.

- Igen, brutális. De nem tűnhetek gyengének, hisz az erős él, a gyenge pusztul. A világ a kiválasztottaké!

Felelem komoran, félig a kísértetnek, félig önmagamnak. A harcos csak egy harcos, míg Sepid az Istennő választottja. Megtehettem volna, hogy nem ölöm meg, csak elkapom s üzenetet küldök urának. De táplálkoznom is kellett, s inkább az ellenséget gyengítsem, mint törzsem fiait.

Vörösen izzó szemeimmel nézem az ágon a dögevőt. Éjjeli madár lenne vagy nappal mozgolódó fajta? Tűnődöm, a homályos képet próbálom beazonosítani. Látja, hogy halott vagyok, mégse röppen föl ijedten. Közelebb lépek hozzá készen arra, hogy karmos ujjaimat a madárba mártsam, ha támadni próbál. Holmi dögevő nem érhet fel a könnyű szárnyú bagolyhoz, a halál néma hírnökéhez.
Félrebillentett fejjel figyelem a dögevőt. Elárulja-e tekintete? Értelem csillan-e szemében vagy csupán az ösztön, mi tagjait mozdítja? Megijed-e Sepidtől a ragadozótól?
_________________
Caitria Murray - Homid, Crinos, Hispo, Lupus
Petra Morgan
Zoe Wood
Sepid

[Azrael]

Lássa mindenki!
E terület úrnője Sepid, a Bagoly!

- Stílusos...

Jegyzi meg Zangí, lassan alakot öltve

- Stílusos... bár kissé brutális.

Barátod megtekinti a birtokjelölő tetemet
Az egyik ágon fekete tollas dögevő vár türelmesen, csőre éles, akár a szeme

[Lumienkeli]

Degenerálódás:

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 3d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 3, 6, 3 (Total = 12)

Puha szárnyakon, némán közelít a halál. Az áldozat az utolsó pillanatban érzi meg jelenlétem, de már késő. Szája néma sikolyra nyílik, de hang már nem hagyja el torkát, agyaraim könnyedén szakítják át a puha bőrt. Nyelem a harcos forró, életerős vérét, testem kéj borítja be, az elrabolt élet gyönyöre. A halkuló szívverés ütemére erősödik bennem egy érzés: Talán nem kellene megölnöm. Hisz csak katona, aki parancsot teljesít, nem ellenségem ő, nem is ártott nekem.

<Butaság, hisz kém! Nem lehetek ilyen érzelgős! Háború van, s az ellenség pusztul, ez így helyes!>

Nincs visszaút, a szív kihagy, utolsó sóhajával elszáll a lélek is, érzem, ahogy kiszakad a testből, hogy a szellemvilágba lépjen.Véres ajkaim elemelem a halott nyakától, s nézem az immár mozdulatlan testet.

<Jól döntöttem!?>

Győzködöm magam, ám döntésem helyessége nem akar kijelentő formát ölteni, csak kérdésként kering bennem elbizonytalanítva. Karomban tartom az erős férfi súlyos holttestét. Karmaimra vére szárad, testem az ő hűlő teste melegíti. Valamit tennem kéne a holttal, de nem tudom mit. Itthagyni? Kegyetlen lenne... bár ölni is az. Sosem tapadt még más vére a kezeimhez... mármint közvetlenül nem. Más manipulálni és megvárni míg a vetélytársak egymást irtják, mint nyíltan, brutálisan ölni.

<Sepid bizonytalan? Sámán vagyok! Kiválasztott! Amit teszek Istennőmért és törzsemért teszem! Tehát amit teszek az helyes! Helyes?>

Átkozott lelkiismeret! Átkozott, amiért holtamban gyötör! Bosszankodok, pedig bosszankodni most nem lehet, az most gyengeség! Észhez kell térnem! Gallod tudja, hogy mi vagyok, ha megtalálják a holtat, tudni fogja, hogy én öltem meg a felderítőjét. De miért is ne tudja meg? Apró figyelmeztetés, hogy ne merészelje átlépni birodalmam határát hívatlanul senki!
Döntöttem, a halottat területem - a templomot rejtő völgy - határára ültetem egy kőnek támasztva. Halott szeme nézzen visszafele Gallod felé, mondja el neki, hogy a völgy Úrnője nem tűri a hívatlan látogatókat! A halott szemek azonban rám merednek vádlón, még üvegesedve, holtukban se hiszik el, hogy a halál így és itt érte a harcost...

Gallod tábora közel. Körülkémlelek, biztos akarok lenni abban, hogy senki sem volt tanúja tettemnek. Nem láthatja tettem se élő, se holt, se ember, se állat, de még démon sem...
_________________
Caitria Murray - Homid, Crinos, Hispo, Lupus
Petra Morgan
Zoe Wood
Sepid

[Azrael]

A kísértet csendben kifakul, de jelenlétét érzed
Itt van, csak a világok falának másik oldalán
A Bagoly végre vadászhat...
...és ahogy egy pici rágcsálónak nincs esélye a némán suhanó halál ellen, úgy a lopakodó felderítő se reménykedhet
Még ösztönei súgnak, pördül meg, de már karmaidban tartod, rémülten kiáltana, de az agyarak és elnémítják, vére forró, mindne gyengülő szívdobbanással zubog, nagy krotyokban veheted el az életét
A vacsorád félelem fűszerezi... és egy ismerős zamat:
A Halál
Ahogy az Atyád tége dölt meg, te úgy oltod ki az ő lángját, és a szerencsétlent magához öleli a sötétség
Arcára ráfagyott a halálfélelem, szemei üvegesen csillognak az éjszakában, élettelenül, utolsó néma sikoly, ami nem hagyta el ajkait soha...
Az első igazi, szándékos gyilkosságod, amit nem lehet a Totemre fogni, még ha ellenség is volt, ember... ember akinek lehet volt családja, felesége, gyerekei, barátai
Volt egy élete...
...lehetőségei... akár neked
...és veled ellentétben ő már soha nem teljesítheti be sorsát, halála, lelke és vére a karmaidon száradnak

//Emberséget kérlek , degenerálódsz-e

[Lumienkeli]

Zangí szavai nyugtalanítóak.

<Vajon milyen információval szolgálsz forrásaidnak cserébe a hírekért?>

Fürkészem arcát, de nem kérdezek. Ha el akar árulni, bizonyára el is fog. Mindig is többet látott nálam a világból, többet tudott. Manipulált.

<Talán egészen kicsi korom óta manipulál? Ő egyengeti utamat? Eszköz vagyok a kezében? Mégis mivégre? Milyen célt szolgálok?>

Tűnődöm, mogorván lépdelek. Nem szeretek eszköz lenni, sokkal jobban illik hozzám az irányító szerepe.
Az éj homályos, de mégis éjszakám nappallá lett a Totem érzékeny szemei által. Osonok halkan, kavargó árnyék vagyok csupán a langyos éjben, mi körülöleli kriptában hűlt testem.
Óvatosan lopakodok, vigyázva lépteim neszére, láthatatlanul, amennyire csak csontból és húsból épült test láthatatlanná tud válni, mígnem meglátom a felderítőt. Kúszik, kémlel. Teszek egy szívességet törzsemnek, ha megszabadítom őket a veszélytől. A Totemnek tetszik az ötlet, tollát borzolja.
Kúszik előre a harcos, ügyesen, szinte észrevétlen. Mérlegelek, van-e időm, lehetőségem elé lopózva, a földdel válni eggyé, hogy mikor utamba ér a rögök közül nyúlva ki éles karmaimmal ragadhassam meg torkát, hogy hang nélkül hulljon a porba. Ez az első tervem, amit ha kivitelezhetőnek ítélek végre is hajtanék.
Sámán vagyok, cselhez szoktam, de ha úgy ítélem, hogy ez nem működhet, sokkal prózaibb módon végeznék a betolakodóval. Megkerülve őt, éberen lopóznék utána, arra számítva, hogy előre figyel, hátulról majd nem vár támadást. Érzékeimmel mind az evilág, mint a túlvilág rezdüléseit pásztáznám. Ha elég közel érek, karmaim növesztve, véremből nyerve erőt vetném rá magam a kémre, torkát venném célba, hogy némán pusztuljon, hangtalanul vehessem vérét. Az összes vérét...
_________________
Caitria Murray - Homid, Crinos, Hispo, Lupus
Petra Morgan
Zoe Wood
Sepid

[Azrael]

Kísértet barátod maga a megtestesült ártatlanság

- Jók voltak a forrásaim...

Tudása most téged szolgál (?)
Az éjszaka pedig a társad, elrejt
Akár a halk reptű bagoly száll poha szárnyán, úgy visznek előre lábaid, szinted némán suhansz a sötétben
Számodra pedig az éjszaka nem rejt el semmit, a Bagoly szemén át az éjszaka akár a nappal
Sajnos a látásod nem túl jó ettől függetlenül, de ezt pótolja az óvatosság és az ösztönök
A vadászatod siker is koronázza, mielőtt elérnéd a völgy szélét, amin túl Gallod tábora lehet, egy fa törzsnének símulva, mögüle kukucskálva megpillantanak vörösen fénylő szemeid a csuklya rejtekéből egy földön kúszó harcost, egy felderítőt

[Lumienkeli]

Zangí szavaira megrázom a fejem.

- Nem Zangí, törzsemtől most nem kérhetek, a két taknyos miatt így is elégedetlenek. Azt hiszem ideje, hogy most a Totem vadásszon.

Tűnődöm. Törzsemtől áldozatot kérni is veszélyes, de veszélyes vadászni is, kockáztatni, hogy észrevesznek. Ha valakit elkapok, azt meg kell ölnöm, elég volt, hogy a harcos, kit könyörületből életben hagytam, kis híján felfedte titkomat. Ellenséget ölni nem bűn, hanem dicsőség, törzsem erősítem vele - erre jutok, mikor a rejtekutat keresem. Mielőtt rátérnék még ellenőrzöm, hogy eléggé rejtett-e a bejárata, vagy tudnék valamit tenni - követ odagördíteni például - hogy bentről ne találják meg, ha valakit a botor kíváncsiság hajtana fészkembe, majd a rejtekúton végre kiérek a Hold ezüst fénye alá.

- Honnan tudod, hogy mit és hogy lát Gallod? Téged látott? Beszéltél vele? - állok meg és szegezem a kérdést a kísértetnek.

Gallod tudása értékes. Hisz én is látom a láthatatlant, de nem a természet szellemeit, csupán a holtakét. Jó volna ismét látni mindent, mit élőként láttam, utazni a szellemvilágban testtelenül, messzi tájakat bejárni. Jó volna állatokhoz szólni, parancsolni nekik, uralmam alá hajtani őket, hogyha kell, megvédjék satnya kis testem.

A templomból kilépve óvatosan indulnék el, árnyak között suhanva, kerülve őrtüzeinket. Fejemre húznám a sötétkék köpenyt is, ne világítson Sepid fakó haja a Hold sápadt fényében. Kérném a totem szemét, hogy láthassak, de amint embert észlelek óvatosan bánnék az áldással, nem akarom, hogy izzó, vörös szemeim vadnak lássák és dárdát röpítsenek felém. A völgy peremén keresném Gallod embereinek nyomait, s indulnék óvatosan táboruk felé, ha meglelem az utat, mi odavezet.
_________________
Caitria Murray - Homid, Crinos, Hispo, Lupus
Petra Morgan
Zoe Wood
Sepid

[Azrael]

Zangí bólint

- Mindenképp szükséged van a vérre. Gallod szerintem akár egy tucat embert, rabszolgákat, foglyokat... bárkit szárazra szív, az utolsó cseppig, hogy teljes legyen az ereje! Lehet páran a Törzsből áldozatot kellene hozzanak...

Kis fintor a kísértet fakó arcán

- Persze a taknyosok miatt egy ilyen javaslat nem biztos sikereket akart... és keresnének az alattvalóid egy olyan istent és olyan főpapnőt... papot, aki nem kér ilyesmiket.

A templomból sok út vezet ki, akik emelték úgy néz ki osztoztak a nézetedben, miszerint jobb ha van egy hátsó kijárat, amennyiben jönne a nép vitázni a vallásról, fegyverekkel
A titkos járat kivezet a föld alatt a völgyből (és pár női csontváz árulkodik róla, nem volt mégse annyira titkos a járat, és a papnők némelyike nem volt elég gyors...)
A tiszta éjszakai ég alatt bukkansz fel, nem olyan messze a templom völgyétől, a tábortól átellenes oldalon
Zangí melletted

- Gallod látja amit szem nem lát... a lelkét el tudja küldeni, azt mondják hogy a világot felfedezze... parancsol az állatoknak akik szolgálják, kémkednek neki, a fülükkel hall, a szemükkel lát, meglovagolja az elméjüket! Légy óvatos... főleg azokkal a vadakkal akik nem félik élőholt léted!

[Lumienkeli]

- Szólítanak ők, ha kellek, hajtsanak fejet nekem. Érezzék, hogy milyen, mikor se sámán, se a két kölyök nincs a közelben. Jönni fognak.

Arcomon gonosz kis mosoly. Alázkodjanak meg nekem, könyörögjenek kegyeimért.

Zangínak igaza van az evést illetően, valóban éhes vagyok. Csakhogy az előző étkezésem során hihetetlen mennyiségű vért ittam, élőként ennyi folyadék belém se fért volna, és még mindig érzem az éhséget. Talán soha nem is múlna el. Talán nem is ihatok annyit, hogy jóllakjam. De Zangínak igaza van. Ha harcra kerül sor - márpedig egyre inkább úgy érzem, hogy harc lesz Gallod és közöttem - akkor a lehető legelőnyösebb helyzetből kell indulnom.

- Kell-e ennem? Nem tudom, de tudnék enni és igazad van, ha Galloddal harcolnom kell, akkor kell is ennem. Ha nem növesztett szárnyakat, még egy-két napnyira kell legyen. Még van időm, talán még várhatok, figyelhetek, hogy ki jön hajlékom közelébe. Ráérek ma később is népem közé lépni, mikor a Hold már magasan jár. Te talán másképp gondolod? Tudsz olyat, amit én nem tudok?

Felvont szemöldökkel figyelek a varázslóra. Zangí tudja jól, ha bukom, velem bukik. Ha eddig elhallgatott valamit itt az ideje tudatni velem.
Úgy sejtem Gallodnak lehet olyan trükkje, hogy már ma ideérjen, hogy még hajnal előtt harcoljunk. Kedvem volna kibújni odúmból és körülnézni kicsit a tábor környékén, a völgy peremén kívül. Gallod felderítőit megölhetem, ők ellenség, bár ezzel a harcot kockáztatom magával Galloddal... de ha elhagyom a templomot túl sok szempár követi lépteim, amit nem akarok.
Sokféle gondolat motoszkál bennem, sok a bizonytalanság. Jó volna észrevétlenül kilopakodni. Eltűnődöm, hajlékom bejárása során találtam-e másik kijáratot, rejtekutat, ami a templomból kivezet...
Körbenéznék újra otthonomban, ha nem vagyok bizonyos másik út létezésében, vagy nem létezésében. Ha van másik út, rejtett út, azon át távoznék otthonomból észrevétlen, néma árnyként osonva, hogy körülnézzek az éjben.
_________________
Caitria Murray - Homid, Crinos, Hispo, Lupus
Petra Morgan
Zoe Wood
Sepid