~ Humor ~

[Azrael]

If I Were The Evil Overlord...

After I captures the hero's super-weapon, I will not immediately disband my legions and relax my guard because I believe whoever holds the weapon is unstoppable. After all, the hero held the weapon and I took it from him.

All bumbling conjurers, clumsy squires, no-talent bards, and cowardly thieves in the land will be preemptively executed; all annoying and/or humorously clever robots and androids will be destroyed; and it shall be declared a capital crime to be the "town drunk". The hero will certainly give up and abandon his quest if he has no handy source of comic relief.

All deathtraps will have only one way in or out, with any way out leading to an even more cunning deathtrap that works faster.

All guards (and other workers) will be entitled to three weeks paid vacation a year after one full year's employment, will be covered (after that same period) by comprehensive medical and dental insurance (paid by me, the Evil Overlord) for themselves and spouse/companion and all dependents. They will have regularly scheduled pay-raises for every five years with which they remain in my employ as well as annual, merit-based bonuses. Stock options and retirement plans will be made available after five years of employment along with favorably termed loans for home improvement, education and debt consolidation. Any employee disabled in my service will receive a lifetime pension. Every year, my organization will make a few sizable college scholarships available for the most qualified of the dependents of my employees. Upon leaving my employ they will be constrained from working for any competitor or adversary for a period of not less than five years. All dismissals (as opposed to termination on their part) will be accompanied by a payment of one month's salary as termination pay and an excellent recommendation (regardless of cause for dismissal). Good will is more valuable than terror on the part of my employees.

All midwives will be banned from the realm. All babies will be delivered at state-approved hospitals. Orphans will be placed in foster-homes, not abandoned in the woods to be raised by creatures of the wild.

All my computer systems will have uninterruptable power supplies. All my circuitry will use breakers or fuses of the appropriate tolerances.

All my public speaking engagements will be handled by a hologram. If I ever go out in public myself, I will always be in disguise.

All my secret escape pods will come with leather interior, dual climate zone comfort system, AM/FM stereo with 5 disk CD changer, emergency small arms cache, first aid kit, and a pair of fuzzy dice hanging from the rear view mirror. There is never a bad time to show a bit of style.

All naive, busty tavern wenches in my realm will be replaced with surly, world-weary waitresses who will provide no unexpected reinforcement and/or romantic subplot for the hero or his sidekick.

All non-instantaneous deathtraps (drowning pools, trash compactors, gas chambers, etc.) in my fortress will be isolated from the communications and power grids.

All repair work will be done by an in-house maintenance staff. Any "repairmen" who show up at the door will be escorted to the dungeon.

All slain enemies will be cremated as soon as possible. They will not be left for dead in a hidden area. An announcement of their demise, plus the attendant public celebration, will be deferred until after the urn full of ashes has been placed into my hands.

All younger siblings, spouses, children, students, and old army buddies of an enemy I have just killed will be hunted down to prevent them from attacking me at some future point in a quest for vengeance.

Any captured-and-released or escaped Hero will have numerous tracking devices of several levels of detectability installed in his effects, vehicles, and person, at least one of which will have been ingested with his last food or drink. Even so, I will never fail to put up a serious effort to track or intercept him by other means as well.

Any data file of crucial importance will be padded to 1.45MB in size.

Any documentation that I must keep regarding my latest plan for global domination/ultimate weapon/etc. will be kept in a folder labeled something uninteresting, such as "Sewage System Maintenance Logs". I will, however, leave on my desk a folder with a catchy, upbeat label like "Operation: Annihilate". In the folder will be a single diskette, labeled only with a skull-and-crossbones. On the diskette will be the nastiest viruses, Trojan horse programs, and computer worms that I and/or my henchmen can devise. My base's computers will of course be protected against anything on this diskette, and inserting the diskette into a computer on my base will trigger the death rays.

Any new concubines I plan to add to my harem will go through a complete screening process, including tests for STDs.

Any ultimate weapon that was disassembled in the distant past and the components of which were scattered to the far parts of the world could not have been that great in the first place, or no one would have disassembled it.

Anyone making any kind of deliveries to my fortress will be required to show proper identification and submit their conveyance to an inspection before they can pass through the gate. Same applies when they leave.

As an alternative to not having children, I will have lots of children. My sons will be too busy jockeying for position to ever be a real threat, and the daughters will all sabotage each other's attempts to win the hero.

Before putting my Master Plan into action, I will hire a board-certified team of architects and surveyors to examine my headquarters closely and inform me of any secret passages and abandoned tunnels that I might not know about. This team will then be paid ludicrous amounts of money and relocated to the Caribbean Island of their choice, where they will live out their lives in luxury.

Before spending available funds on giant gargoyles, gothic arches, or other cosmetically intimidating pieces of architecture, I will see if there are any valid military expenditures that could use the extra budget.

Despite the delicious irony, I will not force two heroes to fight each other in the arena.

During times of peace, my Legions of Terror will not be permitted to lie around drinking mead and eating roast boar. Instead they will be required to obey my dietician and my aerobics instructor.

Efforts spent breaking a heroine's spirit allow time for things such as heroic rescues or are uncertain enough to allow last minute betrayals. Rather, I'll have my staff take several high-quality photographs of her, hire a good plastic surgeon and the ugliest girl in my kingdom, make one to look just like her, but not until after I've pumped two rounds of .45 hardball into the heroine's head, then fed her to my pet crocodiles.

I must assume that deathtrap manufacturers' brochures base their Estimated Time to Kill (ETK) on tests using non-heroes (and moreover generally test only the minimum ETK). Therefore, Heroes trapped in one of my non-instantaneous deathtraps will remain there a minimum of several times longer than the trap's ETK, and even then will be treated as potentially dangerous until any remains are incinerated.

I reserve the right to execute any henchmen who appear to be a little too intelligent, powerful, or devious. However if I do so, I will not at some subsequent point shout "Why am I surrounded by these incompetent fools?!"

I will add indelible dye to the moat. It won't stop anyone from swimming across, but even dim-witted guards should be able to figure out when someone has entered in this fashion.

I will allow guards to operate under a flexible work schedule. That way if one is feeling sleepy, he can call for a replacement, punch out, take a nap, and come back refreshed and alert to finish out his shift.

I will always dress in bright, cheery colors... Mostly soft pastels. Wearing nothing but black is too depressing, while wearing all white is too boring.

I will always keep a few Useless but Loyal Advisors on the payroll and in proximity to both help my enemies underestimate me and provide a few extra bodies between the enemy and myself should my defenses be penetrated.

I will be neither chivalrous nor sporting. If I have an unstoppable super-weapon, I will use it as often as possible instead of holding it in reserve.

I will be secure in my superiority. Therefore, I will feel no need to prove it by leaving clues to my Master Plan in the form of riddles for my enemies to find.

I will be selective in the hiring of assassins. Anyone who attempts to strike down the hero the first instant his back is turned will not even be considered for the job.

I will build machines which simply fail when overloaded, rather than wipe out all nearby henchmen in an explosion or worse yet set off a chain reaction. I will do this by using devices known as "surge protectors".

I will carefully read and reread Machiavelli's The Prince, Sun Tzu's The Art of War, and Dr. Phillip C. McGraw's Self Matters before I set out on my quest to conquer the universe.

I will classify my lieutenants in three categories: untrusted, trusted, and completely trusted. Promotion to the last category is only done posthumously.

I will decree that all hay be shipped in tightly-packed bales. Any wagonload of loose hay attempting to pass through a checkpoint will be set on fire.

I will design fortress hallways with no alcoves or protruding structural supports that intruders could use for cover in a firefight.

I will encourage general promiscuty, restrict access to birth control, and provide the best in STD research/prevention and pre- and post-natal care. The resultant population will be more satisfied and complacent, and will fuel my war machines, production, dressmaking, and general fun.

I will endeavor to treat the ancient, sylvan forests surrounding my keep in a kindly, eco-friendly manner. By no means will I rip up every tree within five miles of my castle in order to provide raw materials for my orc breeding program.

I will exchange the labels on my folder of top-secret plans and my folder of family recipes. Imagine the hero's surprise when he decodes the stolen plans and finds instructions for Grandma's Potato Salad.

I will explain to my guards that most people have their eyes in the front of their heads and thus while searching for someone it makes little sense to draw a weapon and slowly back down the hallway.

I will exploit my subjects, but not to the point of destitution, decrepitude, or desperation. I am evil, not stupid.

I will force the fair maiden to marry me in a quiet civil ceremony rather than a lavish spectacle put together with three weeks warning... And the final phase of my Master Plan will not be carried out during my wedding. If she says "I’ll die before I marry you!" I'll shoot her. There are, after all, hordes of beautiful young women out there just waiting to marry someone as rich and powerful as I am.

I will fund research to develop tactical and strategic weapons of all types and covering a full range of needs so my options aren't limited to "hand-to-hand combat with swords" or "blow up the planet".

I will have no nubile female assistants. All my assistants will be former members of the East German swim team.

I will instruct my guards when checking a cell that appears empty to look for the chamber pot. If the chamber pot is still there, then the prisoner has escaped and they may enter and search for clues. If the chamber pot is not there, then either the prisoner is perched above the lintel waiting to strike them with it or else he decided to take it as a souvenir (in which case he is obviously deeply disturbed and poses no threat). Either way, there's no point in entering.

I will learn from the likes of Enron for how to steal ungodly amounts of money, instead of resorting to ransoming the planet with my latest doomsday device (which I never get to use, anyway).

I will maintain plausible deniability at all times.

I will make every effort to either suborn my foes or kill them. Humiliating them and enraging them through acts of depravity motivated solely to upset them will only rebound negatively against my long term interests.

I will make it quite clear that I do know the meaning of the word "mercy"... I just choose not to show any.

I will make sure that there is a clear understanding of who is responsible for what in my organization. For example, if my general screws up, I will not draw my weapon, point it at him, say "And here is the price of failure!", then suddenly turn and kill a random underling.

I will never attend an auction of an "ultimate weapon". If the weapon were really that good, the auctioneer would already be Evil Overlord.

I will never bait a trap with genuine bait.

I will never design and build a sentient computer that is smarter than I am.

I will never enter into an alliance with a being or group I cannot easily betray. And I will always assume that my new "allies" are holding to the same principle.

I will never turn into a giant snake, no matter how much I might want to, because it never helps.

I will never utter the sentence "Before I kill you, you should know..."

I will not agree to let the heroes go free if they win a rigged contest, even though my advisors assure me it is impossible for them to win.

I will not attempt to kill the hero by placing a venomous creature in his room. It will just wind up accidentally killing one of my clumsy henchmen instead.

I will not design my Main Control Room so that every workstation is facing away from the door.

I will not devise any scheme in which Part A is tricking the hero into helping me and Part B is publicly laughing at his gullibility and then leaving him to his own devices.

I will not employ devious schemes that involve the band of heroes actually making it into my inner sanctum before the trap is sprung.

I will not fly into a rage and kill a messenger who brings me bad news just to demonstrate how evil I am. Loyal service should be rewarded... Which is how it becomes "loyal" service in the first place. And besides, honest messengers are hard to come by when you are in the Evil Overlord business.

I will not gloat over my enemies' predicament to show my superiority. I will shoot them.

I will not grow a goatee. Yes, it is true that in the old days they made you look sinister. Unfortunately, these days they only make you look like a disaffected member of Generation X.

I will not have a daughter. Although she would certainly be as evil as she is beautiful, once she sees the hero's rugged good looks, she will no doubt betray me to him.

I will not have a son. Although his eventual and surely laughable plan to overthrow me will fail, it could provide a fatal distraction at a crucial moment.

I will not hire one of the hero's old flames to infiltrate the rebellion. Even though she'll likely be accepted without question, she'll no doubt double cross me after the first chance she gets to reminisce about the "good ol' days."

I will not hold any sort of public celebration within my castle walls. Any event open to members of the public will be held down the road in the festival pavilion.

I will not hold lavish feasts in the middle of a famine. The good PR garnered from the guests does not make up for the bad PR garnered from the masses.

I will not indulge in the practice of maniacal laughter, despite the proven stress-relieving effects of such behavior. When so occupied, it is too easy to miss unexpected developments that a more alert and attentive individual would notice.

I will not interrogate my enemies in my inner sanctum. A small hotel room located well outside the borders of my kingdom works just as well and has the benefits of privacy and intimacy. After the interrogation, I will shoot them.

I will not locate a base in a volcano, cave, or any other location where it would be ridiculously easy to bypass security by rappelling down from above.

I will not order my Trusted Lieutenant to kill the infant who is destined to overthrow me... I will do it myself. With my bare hands.

I will not pick up a glowing ancient artifact and shout "Its power is now mine!!!" Instead I will grab some tongs, transfer it to a hazardous materials container, and transport it back to my lab for study.

I will not procrastinate regarding any ritual or process that grants immortality.

I will not refuse to compromise with my enemies if the result will be of benefit to me in the long run.

I will not require ranking female members of my staff to wear a stainless-steel bustier. Morale is better with a more casual dress code.

I will not send out battalions composed wholly of robots or skeletons against heroes who have qualms about killing living beings.

I will not set myself up as a god. That perilous position will be reserved for my Trusted Lieutenant.

I will not shoot at any of my enemies if they are standing in front of the crucial support beam to a heavy, dangerous, unbalanced structure.

I will not use any Master Plan for which the final step is horribly complicated (for example, "align the 12 stones of power on the sacred altar and activate the medallion during a total eclipse"). Instead, I will use plans that have a final step along the lines of "push the button".

I will not use area-effect, mind-altering spells as a long term solution to civil unrest. a) They wear off, or eventually the subjects gain or breed immunity, and the population I made to love me will grow to hate me. b) Outsiders not falling to the initial spell will quickly become suspicious at my subjects' mindless happiness and obeisance, and try to do something about it.

I will not use hostages as bait in a trap. Unless you're going to use them for negotiation or as human shields, there's no point in taking them.

I will not resort to android duplicates to safeguard myself from capture by my enemies because:

What I can construct others can emulate. If my minions are familiar with the use of androids they may make the mistake of letting the wrong one past their guard.
My enemies can capture and reprogram one for the same effect.
Any android can at any time decide that humans are inferior and commence extermination. Handing a killer android an already-assembled international conspiracy is considered "bad form".
I will not, under any circumstances, marry a woman I know to be a faithless, conniving, back-stabbing witch simply because I am absolutely desperate to perpetuate my family line. Of course, we can still date.

I will not waste time trying to make my enemies' deaths look like accidents. After all, I am not accountable to anyone, and my other enemies wouldn't believe it was an accident anyway.

I will occasionally listen to and follow my advisor's advice.

I will only employ assassins and bounty hunters that work for "the money". Those who work for "the thrill of the hunt" tend to do stupid things, like even the odds to give their victim a sporting chance.

I will plan in advance what to do with each of my enemies if they are captured. That way, I will never have to order someone to be tied up while I decide his fate.

I will regularly spend some of my free time with my staff of personal trainers so I'll be in good fighting shape just in case I absolutely must battle the hero one on one.

I will remember that knowledge of any vulnerabilities I have is to be released only on a need-to-know basis. I will also remember that no one has a need to know.

I will see a competent psychiatrist and be cured of all unusual phobias or bizarre compulsive habits which could prove to be disadvantageous.

I will spare someone who saved my life sometime in the past. This is only reasonable as it encourages others to do so. However, the offer is good one time only. If they want me to spare them again, they'd better save my life again.

I will try to maintain a realistic assessment of my strengths and weaknesses, even though this takes some of the fun out of the job. I will never say, "I am invincible", because no one ever is.

If a group of henchmen fail miserably at a task, I will not berate them for incompetence then send the same group out to try the task again.

If a messenger interrupts me during a meeting, a bath, or a romantic encounter, I will assume he has a real and important reason for doing so. He will only be executed if he interrupted me for no reason.

If a person carrying an odd colored sword walks into my kingdom, I will take a vacation elsewhere until that sword is out of my kingdom and not make any friendly or unfriendly overtures to the sword wielder. If the sword is black, I'm heading for another dimension and never returning.

If all the heroes are standing together around a strange device and begin to taunt me, I will pull out a conventional weapon instead of using my unstoppable super weapon on them.

If an attractive young couple enters my realm, I will carefully monitor their activities. If I find they are happy and affectionate, I will ignore them. However, if circumstances have forced them together against their will and they spend all of their time bickering and criticizing each other except for intermittent moments of sexual tension, I will order their immediate arrest and execution.

If any of my advisors ever says to me "My lord, he is but one man, and what can one man possibly do?" I will reply "This.", and then shoot him.

If at all possible, no exhaust ports will lead directly to the heart of the main reactor. If this proves unavoidable, all such exhaust ports will have closeable, reinforced blast doors at every other level, and there will be alternate routes of venting in case of emergency.

If for some reason I enslave an entire race of people, I will not put them to work at tasks modern machinery can do more efficiently.

If I am considering using a new code, I will instruct my eight-year old advisor to try to break it. If he can, the code will not be used. Note: the same policy applies to passwords.

If I am fighting with the hero atop a moving platform, have disarmed him, and am about to finish him off and he glances behind me and drops flat, I too will drop flat instead of quizzically turning around to find out what he saw.

If I am forced to make my escape, I will not pose dramatically and toss off a one-liner before leaving.

If I capture the hero's starship, I will keep it in the landing bay with the ramp down, only a few token guards on duty and a ton of explosives set to go off as soon as it clears the blast-range.

If I come into possession of an artifact that can be used only by the pure-of-heart, I will not, repeat will not attempt to use it nonetheless.

If I come into possession of, or manage to assemble the Ultimate Weapon, I will immediately use it at full power in direct pursuit of my goal of world domination. No warning shots across the bow, No "This is only a fraction of my weapon's potential!" grandstanding. I will also refrain from using the Ultimate Weapon for simply offing the Hero. If it's really the Ultimate Weapon, the Hero's efforts will come to naught anyway.

If I decide to hold the double execution of the hero and an underling who betrayed me, the hero will be scheduled to go first.

If I decide to test a lieutenant's loyalty to see if he/she should be made a trusted lieutenant, I will have a crack squad of marksmen standing by in case the answer is no.

If I discover that the hero is the offspring of my Trusted Lieutenant, I will never allow the Trusted Lieutenant to try to turn the Hero to my service. The hero will just turn my Lieutenant against me, and a good second-in-command is hard to come by. Rather, I'll just accept the cost of training a new second-in-command and kill the Trusted Lieutenant. He's just trying to turn the hero to his side so he can overthrow me anyway. But if I temporarily lose my mind and allow my Trusted Lieutenant to try and turn the hero to my service, I will order the Trusted Lieutenant out of the room while I confront the hero. That way, I won't have to worry about the Trusted Lieutenant's pesky parental instinct when I kill the hero.

If I ever spend 30 years in cryogenic stasis, upon awakening I will defer any evil scheming until my Trusted Lieutenant can bring me up to speed on current events.

If I find one of my kept women alone in my office or bedchamber and she is suddenly startled when I enter the room, I will immediately cut off her only escape and summon the guards. I will then order them to do a complete strip search and body cavity check on her. After that I will have them search the entire room top to bottom. If these searches turn up any items she tried to filch from or plant in the room, she will be executed on the spot.

If I find that my beautiful consort has been secretly associating with the hero, I will have her executed. This is regrettable, but maybe the next one will pay attention at the orientation meeting.

If I have children and then grandchildren, I will keep my three-year-old granddaughter near me at all times. When the hero enters to kill me, I will first ask him to explain why it is that her beloved Grandpa has to die. When the hero launches into a long-winded, way-over-her-head dissertation on morality, that will be her cue to pull the lever that sends the hero into the pit of crocodiles. (Children love crocodiles almost as much as they love their grandparents, and it’s always important to spend quality time with children.)

If I have massive computer systems, I will take as least as many precautions as a small business and include such things as virus-scans, firewalls, and other common security measures.

If I have several diabolical schemes to destroy the hero, I will launch them all at once rather than singly, thereby saving myself the aggravation of watching them fail in succession.

If I learn about the whereabouts of the one object capable of destroying me, I will not send my Legions of Terror out to seize it. Rather, I will send my Legions of Terror out to seize something else, and then quietly and anonymously place a want ad in the local paper.

If I must have computer systems with publicly available terminals, the maps they display of my complex will have a room clearly marked as the Main Control Room. That room will be the Execution Chamber. The actual main control room will be marked as Sewage Overflow Containment.

If I suffer from a fit of temporary insanity and offer the hero a job as my Trusted Lieutenant, I will retain enough sanity to make the offer while my Trusted Lieutenant is more than 100 miles away. There is nothing more dangerous than a Trusted Lieutenant who is righteously pissed off at you.

If I'm eating dinner with the hero, put poison in his goblet, then have to leave the table for any reason, I will order new drinks for both of us instead of trying to decide whether or not to switch with him.

If I'm sitting in my camp, hear a twig snap, start to investigate, then encounter a small woodland creature, I will send out some scouts anyway just to be on the safe side. (If they disappear into the foliage, I will not send out another patrol; I will break out the napalm.)

If I'm wearing the key to the hero's shackles around my neck and his former girlfriend now volunteers to become my mistress and we are all alone in my bedchamber on my bed and she offers me a goblet of wine, I will politely decline the offer.

If I've captured the beautiful princess and forced her to wear a skimpy slave costume and chain around her neck, I will take precautions to ensure she will not be able to strangle me with it.

If my advisors ask, "Why are you risking everything on this mad scheme?" I will not proceed until I have an answer that satisfies them.

If my chief engineer displeases me, he will be shot. He will not be kept prisoner inside the very dungeon he designed.

If my enemies are important to my scheme and thus cannot be shot immediately, I will not keep them together in the same cellblock, much less the same cell. The only keys to their cells will be kept on my person at all times; copies of them will not be handed out to every guard in my headquarters. And they will be shot as soon as it is feasible to do so.

If my Evil Offspring is corrupted by the forces of Good, I will not try to attempt to bring him back to the Dark Side. I will give him up as a lost cause, eliminate him if he goes against me, and find a suitable Evil protégé somewhere else.

If my evil sorceress consort fails to destroy the hero for a third consecutive time with her so-called magic, I will reassign her to running the 1-800-PSYCHIC hotline, I will also try to keep a straight face when ever she threatens to turn me into a toad.

If my mad scientist tells me that my super weapon is almost finished, but requires more testing, I will wait for him to complete the testing. No one ever conquered the world by using a beta-version.

If my objective is world domination, I will not be tempted by tantalizing opportunities to achieve absolute power, as these inevitably backfire. However, if my objective is absolute power, I will consider settling for mere world domination.

If my stronghold is attacked, I will immediately use my prepared escape pod to escape to my auxiliary HQ, from which I will direct the defense of my primary headquarters. I will not wait until my enemies are breaking down the doors of my inner sanctum before attempting to leave.

If my superweapon can be controlled by computers or other electronic/electrical means, then there is no need for there to be only one set of controls right next to the main power source. A fake set, directly connected to a multi-amp circuit, will occupy this location.

If my Trusted Lieutenant tells me that my Legions of Terror are losing a battle, I will believe him. After all, he is my Trusted Lieutenant.

If my Ultimate Incantation or Supreme Summoning leaves me weak and vulnerable from the expenditure of energy, I will only undertake it deep in the center of my fortress, and get plenty of sleep before applying the results.

If one of my daughters actually manages to win the hero and openly defies me, I will congratulate her on her choice, proclaim a national holiday to celebrate the wedding, and name the hero my heir. This should be enough to break up their relationship. If not, at least I can be assured that the hero won't attack me while I am holding a parade in his honor.

If one of my enemies says, "Look, before you kill us, will you at least tell us what this is all about?" I will say, "No." And then I will shoot them. On second thought, I'll shoot him first and then say, "No."

If reputable prophecy dictates I will be defeated/killed by a certain person or event, I will not waste time trying to eliminate him or prevent it. I will enjoy my power for all its worth, as long as I can, meanwhile devoting reasonable energies in a search for new prophecies that will get me out of the first one.

If the hero and his party mount a surprise raid on my fortress, and there's no time to reach my secret escape pod, I will disguise myself as one of my bottom-rung, non-combat employees. (No real hero would shoot a poor, defenseless janitor, now would he?)

If the hero runs up to my roof, I will not run up after him and struggle with him in an attempt to push him over the edge. I will also not engage him at the edge of a cliff. (In the middle of a rope-bridge over a river of molten lava is not even worth considering.)

If there is any body of water in my realm that is home to a race of clumsy, Rastafarian-like amphibians, it will immediately be drained and filled in with concrete.

If there is any doubt about whether or not my enemies know something, I will act on the assumption that they do know. Unless it is important to my plans that they know, in which case I will make sure the information is leaked to them from an unimpeachable source.

In my headquarters, incinerators, not compactors will dispose of bulk trash, and they will be kept hot, with none of this nonsense about flames shooting through accessible tunnels at intervals.

In the event of failure, I will consider the possibility that my enemies are proficient and intelligent before assuming incompetence or betrayal on the part of my advisors.

Instead of going to all the trouble of stealing a 200 megaton nuclear device and ransoming a city to get the billions of dollars needed to enact my Master Plan, I’ll simply start an evangelical Tele-ministry. That way, I not only will get the money, I’ll get a fanatical cult of followers that will obey my every command, should I ever need such a thing.

Instead of killing, imprisoning, or brain wiping the witnesses to my mistakes, I will instead apply equivalent, if not greater effort toward avoiding mistakes.

It is never necessary to store explosive materials and/or fuel anywhere near my central control or computer complex. If for some reason such a situation should come about, they will not be in the same room as the central computer. They will be in a concrete bunker protected by blast doors and fire prevention systems. The same goes for the vats of toxic waste, acids, and super-cold liquids.

Likewise, I will not use cloned duplicates to safeguard myself from capture by my enemies because they have desires and needs like other people and may sell me out, or worse attempt to murder and replace me.

Members of my Legion of Terror will attend seminars on Sensitivity Training. It's good public relations for them to be kind and courteous to the general population when not actively engaged in sowing chaos and destruction.

Mind-controlled or love-potioned subjects will be left enough free will that they do not have to be specifically ordered to perform useful actions such as enabling my escape, administering medical help, or otherwise coming to my aid.

My doomsday device will not employ a large red digital countdown device unless it is absolutely necessary. If a countdown device proves to be necessary, the doomsday device will be set to activate when the counter reaches 00:10:00, rather than 00:00:00.

My doomsday devices will always be designed and built in pairs. And both of them will be activated simultaneously. For that matter, any important device will be designed and built in pairs.

My doomsday machine will have a highly-advanced technological device called a capacitor in case someone inconveniently pulls the plug at the last second. (If I have access to really advanced technology, I will include a back-up device known as a battery.)

My door mechanisms will be designed so that blasting the control panel on the outside seals the door and blasting the control panel on the inside opens the door, not vice versa.

My dungeon cell decor will not feature exposed pipes. While they add to the gloomy atmosphere, they are good conductors of vibrations and a lot of prisoners know Morse code.

My dungeon cells will have solid physical doors in addition to force fields so that every power failure doesn't become a jailbreak.

My dungeon cells will not be furnished with objects that contain reflective surfaces or anything that can be unraveled.

My dungeon will have its own qualified medical staff complete with bodyguards. That way if a prisoner becomes sick and his cellmate tells the guard it's an emergency, the guard will fetch a trauma team instead of opening up the cell for a look.

My enemies are not entitled to a last kiss, a last cigarette, or a last anything. They are entitled to get shot.

My force field generators will be located inside the force field they generate.

My fortress will be designed with blast doors that authorized personnel can open and close quickly and easily whenever they need to.

My headquarters will have a heavily guarded room located at the bottom of a 100 story subterranean shaft behind a door marked "command center". This room will have a sophisticated computer the size of a city bus. This computer will contain a carefully encrypted but totally false version of my Master Plan, have no external links, and no real purpose. My actual "command center" will be a satellite-linked laptop on a card table with a folding chair at the top of the elevator shaft, behind a door marked "standpipe valves", accessible through the unlocked janitor's closet.

My Legions of Terror will be trained in basic rifle marksmanship. Any who cannot hit a man-sized target at ten meters will be used for target practice.

My Legions of Terror will be trained so that if they burst into rebel headquarters and find it empty except for a strange, blinking device, they will not approach it to investigate. Rather they will run like hell.

My Legions of Terror will be trained to dogpile hand-to-hand opponents, rather than attacking them in ones and twos while the rest stand around waiting their turn.

My Legions of Terror will have a competent Internal Affairs department to make sure, among other things, that none of my henchpersons are old childhood friends or former lovers of the Hero.

My Legions of Terror will have helmets with clear, space-age-plastic faceplates that allow the troopers to see clearly, and allow others to identify the trooper by sight with ease.

My Legions of Terror will have uniforms designed by a talented fashion designer, and will not be a cheap knockoff of the Nazi SS uniform, the roman foot-soldier uniform, or the clothing of the savage Mongol horde. All such groups were eventually defeated, and I want my troopers to have a more positive outlook about themselves.

My main computer will use a custom operating system incompatible with all of the more common PowerBook and laptop computer models commercially available today.

My noble half-brother, whose throne I usurped to come into power, will not be secretly kept imprisoned anonymously in a cell in my dungeon. He will be killed as soon as my coronation is over.

My pet monster's cage will be cleaned regularly and kept free of rocks, sticks, bones, or any other debris condemned prisoners might use as weapons to slay it when I drop them through the secret trap door.

My Secret Police will be instructed to concentrate on Genuine Threats To My Reign. They do not need to waste time and resources investigating/persecuting every last disgruntled peasant, unless it's a slow day and there's really nothing else for them to do.

My security keypad will actually be a fingerprint scanner. Anyone who watches someone press a sequence of buttons or dusts the pad for fingerprints then subsequently tries to enter by repeating that sequence will trigger the alarm system.

My stronghold will have ventilation ducts that are too small to crawl through.

My stronghold won't have a self-destruct device unless it is absolutely necessary. If a self-destruct device turns out to be necessary, a big red button marked "Danger! Do not push!" will not activate it. The big red button marked "Danger! Do not push!" will instead trigger a spray of bullets onto anyone stupid enough to disregard it. Similarly, no on/off switches in my control room will be labeled as such.

My undercover agents will not be required to wear jackboots, or to adhere to any other form of a dress code. Neither will they have tattoos which identify their allegiance to me.

My vats of hazardous chemicals will be covered when not in use. Also, I will not construct walkways above them.

New recruits for my Legend of Terror and/or secret police will undergo careful screening - including background checks, psychological evaluations, IQ and aptitude testing, drug and alcohol screening, and full physicals - before they begin training/service.

No matter how many shorts we have in the system, my guards will be instructed to treat every surveillance camera malfunction as a full-scale emergency.

No matter how much I desire vengeance, I will never issue the order, "Leave him! He's mine!"

No matter how tempted I am by the prospect of unlimited power, I will not consume any energy field that is larger than my head.

No part of my fortress will feature giant, free-standing stone statues or obelisks. While the sight of them would indeed be awe inspiring, it would be far too easy for a hero with superhuman strength or a well placed explosive charge to knock one over on top of me and/or my soldiers. Optionally, if I must have giant statues made out of myself, they will be made of Styrofoam and helium. This way, when the explosive charge does go off, there will be a short, morale boosting moment as I get to do the Evil Overlord Chipmunk command to slay my enemies.

No Ultimate Incantation that requires sacrifice of a Virgin is worth the trouble of a) securing such a rarity and b) relying on a quality that is so easily cured by an amorous Hero or Heroine in less than a minute of stolen time.

Once my power is secure, I will destroy any pesky time machines that might be at hand.

One of my chief advisors will be an average, every-day eight-year-old child. Any flaws in my Master Plan that he is able to spot will be corrected long before I put that plan into action.

One of my closest advisors will be a prolific hack novelist. If any part of my Master Plan begins to resemble any of his work, it will be disregarded.

Regardless of the extra revenue and good PR they might generate, I will not allow public tours of my fortress or any other important facility I own.

Ropes supporting various fixtures will not be tied next to open windows or staircases, and chandeliers will be hung way at the top of the ceiling.

Shooting is not "too good" for my enemies.

Since nothing is more irritating than a hero defeating you with basic math skills, I will design all of my personal sidearms to fire one more bullet than is standard.

The artifact which is the source of my power will not be kept on the mountain of despair beyond the river of fire guarded by the dragons of eternity. It will be locked up in my safe-deposit box. The same can be said for the artifact that is my one vulnerability.

The entrance to my stronghold will have doors that are normal sized. While twenty-foot tall doors do impress the masses, they are difficult to close quickly in an emergency.

The Fair Maiden will never be left unsecured in rooms full of bolt cutters, gasoline cans, knives, scissors, lock picks, band saws, electric drills, submachine guns, hand grenades, flame throwers and the like under the assumption that simply because she is unable to leave the room, she is helpless. The fair maiden will always be gagged, bound hand and foot, and either secured to some very stable object well away from all other objects in the room, or even better, hogtied. Evil minions who leave the fair maiden alone and unsecured will be left alone and unsecured in a room full of angry bears.

The gun turrets on my fortress will not rotate enough so that they may direct fire inward or at each other.

The interior decor of my fortress will not feature pointy objects I could be impaled upon if I'm knocked off balance and stumble backwards during a fight.

The members of my secret police will have broad-ranging authority to do their jobs. However, I reserve the right to terminate any who use their power for what I deem to be "non-constructive purposes" (like petty revenge).

The moat around my fortress will be teeming with sharks with lasers on their heads (every creature deserves a warm meal). And no, I will not settle for sea bass, no matter how bad-tempered they are. ALL I ASK FOR IS SOME SHARKS WITH FRICKING LASERS ON THEIR HEADS!!!!

The passageways to and within my domain will be well-lit with fluorescent lighting. Regrettably, the spooky atmosphere will be lost, but my security patrols will be more effective.

There is a reason why the spell book of the last Evil Overlord is available to me. If I came into possession of it through any means that involved defeat of its power, I will use it as a doorstop only.

Total commitment is essential. If I discover that I have not truly and completely gone over to the Dark Side, I will immediately cease all world-domination efforts until that last morsel of goodness is expunged.

Whatever my one vulnerability is, I will fake a different one. For example, ordering all mirrors removed from the palace, screaming and flinching whenever someone accidentally holds up a mirror, etc. In the climax when the hero whips out a mirror and thrusts it at my face, my reaction will be "Hmm... I think I need a shave."

When given a choice as to which fair maiden of two or more to capture, I will always choose the more attractive ones. This would seem to be obvious, but it's surprising how often minions miss this point.

When I capture the fair maiden, I will not kill her. This is not a matter of morality -- if I gave a fig about that, I wouldn't run around kidnapping women in the first place. However, if I do kill the fair maiden, I have the problem of disposing of the body and I no longer have the leverage provided by the threat of killing her. If the fair maiden presents a problem in terms of being a witness, I will solve that problem by blindfolding her or making her wear a hood. Simply because I am evil does not mean I am wasteful, and it's wasteful to kill perfectly good fair maidens. After all, I might have some use for her at some point.

When I capture the hero, I will also make sure to capture his pet ferret, dog, monkey, or whatever other sickeningly cute pet animal that is capable of untying ropes, fetching keys, etc that happens to be following him around.

When I create a multimedia presentation of my plan designed so that my five-year-old advisor can easily understand the details, I will not label the disk "Project Overlord" and leave it lying on top of my desk.

When I have completely conquered and subjugated the entire world, I will not immediately branch out into other worlds/dimensions. I'll wait a few generations so that my subjects will only know life under my benevolent reign, thus providing little help to any renegades from the new worlds.

When I have the fair maiden nicely tied up and am ready for a good gloat, I will not lean down and stare into her space from a distance of inches. She will just spit on me. If I absolutely have to do some close, face-to-face gloating, I'll make sure she's gagged first.

When it is prophesized that "no man will defeat me", I will keep in mind the growing presence and influence of non-traditional gender roles in the world today.

When my guards split up to search for intruders, they will always travel in groups of at least two. They will be trained so that if one of them disappears mysteriously while on patrol, the other will immediately initiate an alert and call for backup, instead of quizzically peering around a corner.

When my Legions of Terror park their vehicle to do reconnaissance on foot, they will be instructed to employ The Club.

When my troops invade an unsuspecting country, I will direct the attack from the safety of my stronghold. If I absolutely must ride into battle myself, I will certainly not do so at the forefront of my army. Nor will I attempt to seek out my opposite number among his army for personal combat.

When the rebel leader challenges me to a one-on-one fight, and asks "Or are you afraid to face me without your goons to back you up?" My reply will be "No, I’m not afraid... Just sensible." And then I will shoot him.

When the time comes to unite the world's diverse underworld elements into one massive criminal organization, the meeting with my underbosses will not feature the elimination of the vociferous objectors and the intimidation of the rest. Rather, it will feature the deputization of the most powerful that I can control easily and the elimination of the rest.

While deformed mutants and oddball psychotics will certainly have their place in my Legions of Terror, I will not send them out on missions that require tact or subtlety.

While it may be tempting to use an Ultmate Weapon or Spell with a rare, almost impossible to exploit, Tiny Flaw to accomplish my goals, if many Penultimate Weapons or Spells with no such flaw can achieve the same effect, I will employ them instead.

(In May 2012, students from Lehigh University of Pennsylvania published a blog post that examined how much it would cost to follow all of the instructions on the list. The students concluded that while some money would be saved, overall it would require $14,268,632)

[Soloviel]

_________________
"My spirit went to the Shadowlands, and all I got was this lousy t-shirt."

[Thrall]

https://www.youtube.com/watch?v=lOfZLb33uCg

Példamutató életmód rokonvéreknek.
_________________
Spórolj a könnyel, míg véget nem ér minden fájdalom
Kövess, de saját lábadon
Katonák vagyunk, állunk, vagy meghalunk

Spórolj a könnyel, foglald el helyed
Ítélet napjáig ne felejtsd neved
Kövess gyorsan és szabadon
Katonák vagyunk győzünk, vagy meghalunk

Itt az ideje az áldozathozatalnak

[Soloviel]

Ha már werewolf fórum : )


_________________
"My spirit went to the Shadowlands, and all I got was this lousy t-shirt."

[Freiherr von Rosen]

_________________

[Freiherr von Rosen]

_________________

[Freiherr von Rosen]

Lulz.
_________________

[Sephiroth]

Aki szereti a szóvicceket, annak tetszeni fog. Ráadásul most aktuális.

Vidéken a nagyapó elballag az orvoshoz. Az orvos fogadja.
Nagyapó: Osztán mit tegyek, ha elkapom azt a fránya H1N1 vírust?
Orvos: Há' egyen egy almát!

Nálam kiverte a biztosítékot...
_________________
Bújj rókalyukba, vagy küzdj az első sorokban, a halál úgy is csak akkor talál meg, amikor neki is jól esik...

Karakterek: Jason DeMarco, Zajokkal Éneklő

[Freiherr von Rosen]

[Sephiroth]

Kikérem magamnak, ez nem én vagyok! Sosem vennék gitárt a kezembe, sem semmilyen gitár alakú fegyvert...


Ez már jobban hasonlít. :D

Ez meg te vagy: :-D


_________________
Bújj rókalyukba, vagy küzdj az első sorokban, a halál úgy is csak akkor talál meg, amikor neki is jól esik...

Karakterek: Jason DeMarco, Zajokkal Éneklő

[Freiherr von Rosen]

[Sephiroth]

6. hét, 6. nap

* A napot egy utolsó perces eligazítással kezdtük az őrminél, akivel a Vas Harcosok Csatakovácsa már ismertette a haditerveket. Szerencsére meglehetősen egyszerű terv volt. Szerencsétlenségünkre a terv abból állt, hogy rajunk teljes sebességgel beszáguld egy birodalmi lövészárok rendszerbe, ahol nekünk - a terv szerint - az alábbiakat kellene végrehajtani: „annyi veszteséget okozni, amennyit csak lehet, majd elhúzni a Vas Harcosok bejövő tüzérségi tüze elől.” És természetesen a mindig idegesítő utolsó üzenet: „Birodalmi űrgárdista ellenállás várható.” Nem sokkal a megbeszélés után mindannyian elmentünk és felírtuk a páncélunkra „Kétségbeesés!” (Megjegyzés: Arra az esetre, ha csodálkoznál, ennek az általánosan hangoztatott szónak semmi köze az univerzum végéhez. Akik kiírják a páncéljukra egyszerűen csak lehetetlen küldetést kaptak.)
Selectius VII
Helyi idő szerint 09,00-kor leereszkedtünk a Selectius VII bolygóra. Attól a másodperctől, hogy alacsony pályára álltunk a hajónk erős tűz alá került. Az utolsó parancsok és az utolsó sötét isteneknek küldött imák töltötték meg a kommunikációs rendszert, és a raj megkapta az előzetes terepelemzést. A hozzánk érkező szavakat kétségkívül az „Amit egy motoros nem akar hallani” című könyv első oldaláról szedték. A mondat „Hepehupás, nedves és sáros” úgy ragadt elménkbe, mint a pióca, kiszívva bátorságunk és reményeink utolsó cseppjeit.
A következő másodpercben, ahogy a szállítóhajó ajtaja - mint egy rémálomszerű szörnyeteg pofája – kinyílt, démoni hajtóművek fülsüketítő üvöltésével kiszálltunk. Az elsütő billentyűket szorongatva és lövedékeket permetezve magunk elé - mintha az életünk múlna rajta (ami nem is állt olyan távol az igazságtól) - a Sargoth Raj előrezúdult a ködös senki földjén. Nyomunkban a feketére festett csapatszállítók és Land Raidereink páncélozott óriásai haladtak.
Keresztülszáguldottunk a pokoli mocsárféleségen, színes sisakdíszeink úsztak a szélben, lövedékek, lézersugarak és rakéták záporoztak ránk és zúgtak el fejünk mellett, biztosítva számunkra az igencsak értékelt adrenalin löketet. Ahogy a motorom belefordult egy árokba és egy sorozatvető lövedéke a vállpáncélomnak csapódott, az előttem haladó motor felrobbant és a hatalmas detonáció megrengette a földet, mint egy titán lépése. Mint egy nyíló tűzvirág, a robbanás megvilágította a tájat és fehér magja elvakított. A pokoli hőségben szakadni kezdett rólam a verejték és úgy feküdtem a motorom mögött lapulva, mint egy bogár a kő alatt. Beleüvöltöttem a kommunikátoromba: „Erős tüzet kaptunk!”.
Ordítások, üvöltések, sikolyok és csatakiáltások sorozata töltötte meg hallójárataimat, ahogy kedvelt sorozatvetőmért nyúltam, tudomásul véve a tényt, hogy fém táltosom nem tud továbbvinni. Előrelendültem a fedezékből és a sorozatvető tüzének dühös sikolyával egy tár lövedéket az előttem lévő sötétségbe eresztettem. A háború köde olyan sűrű volt, mint egy hipertér-vihar és környezetem feketébb volt, mint tulajdon lelkem.
Azonban rettenthetetlenül, ördögi bátorsággal előreszökelltem és lelőttem egy szánalomra méltó halandót, mielőtt ideje lett volna segítségért kiáltani. Mindenhonnan robbanások bömbölő hangja hallatszott és a sorozatvetők tüzének dörgő lüktetése megtöltötte a levegőt. Újabb szerencsétlen célpont mutatkozott, egy sebesült birodalmi katona személyében, aki fegyverét igyekezett újratölteni. Kardom kegyetlen csapása véget vetett szenvedéseinek és tovább haladtam előre a harci zónában, szememmel a kivehető terepet pásztáztam újabb áldozat után kutatva. Egy másik áldozat után akit, felajánlhatok a Káosz örökké növekvő hatalmának! Muhahahaha, Imádom ezt a melót!!
Hamarosan az érkező tüzérségi tűz eltéveszthetetlen hangja elnyomta a csata többi zaját. A föld rázkódott, ahogy a robbanó lövedékek becsapódtak körülöttünk, darabokra szaggatva az embereket és a gépeket, roncsokat és leszakad végtagokat röpítve a levegőbe. A légnyomás ledöntött minket lábról és a dobhártyaszaggató robajtól az emberek üvöltöttek fájdalmukban. Teljes rombolás, abszolút káosz, csak a túlélő ösztöneink irányítottak bennünket. Az emberek egymással harcoltak a kevéske fedezékért és a harci becsület és bátorság minden érzése feledésbe merült, ahogy föntről halál záporozott ránk.
Hirtelen jött nehéz-sorozatvető tűz hallatszott a közelből és egy száguldó lövedék ledöntött a lábamról, ahogy eltalálta az oldalam és leírhatatlan fájdalomban a földre zuhantam. Miközben harcosok csaptak össze körülöttem mindenhol, csatakiáltásokat hallatva és öngyilkos módon csatlakozva a küzdelembe én lassan süllyedtem a sárban és látásom elhomályosult…

6. hét, 7. nap

* Bekötözve találtam magam az ágyamban amikor felébredtem és Furiax testvér hajolt fölém. Elmondta, hogy tegnapi küldetésünk PONTOSAN úgy alakult, ahogy megjósoltuk: Motorozásra alkalmatlan terep, erős létszámhátrányban ellenséges területen és a Vas Harcosok tűztámogatása éppolyan pocsékká tette számunkra a helyzetet, mint a birodalmiaknak. Szerencsére a legtöbb saját veszteség a Dravius rajból került ki, a másik motoros rajból, ami csatlakozott a támadáshoz. A Sargoth Raj csak két főt veszített, Vulkus és Rhengar testvért.
* A nap nagy részét lábadozással töltöttem és megtárgyaltuk a tegnapi küldetésünket a fiúkkal. Legalább Vulkus és Rhengar nem halt meg hiába, mivel megtudtam, hogy a Káosz erői megnyerték a csatát tegnap és már rabszolgaságba taszították a bolygó egész lakosságát. Azonban annak ellenére, hogy a Vas Harcosoké lett minden dicsőség a győzelemért, a Csatakovácsuk csak ennyit válaszolt: „Már ideje volt!”
* A móka kedvéért a rajunk elment a Szó Vivők győzelmi partijára, ahol megünnepeltük, hogy egy nap alatt sikerült megtéríteniük a mi vallásunkra két teljes bolygót. A parti rengeteg részeg imádsággal, szentségtelen mennyiségű faltól-falig hányással kecsegtetett és természetesen a Szó Vivők kedvenc ivódalukat énekelték (amilyen gyorsan csak tudták): Hány szót bír Ő, a szót vivő Szó Vivő, ha a szót vivő Szó Vivő szóhintő?

7. hét, 1.nap

* Hanyatt fekve ébredtem a páncélom nélkül a Szó Vivők Áldozati Oltárán, amire elég határozatlanul emlékszem múlt éjről. Miután csatlakoztam a fiúkhoz, és kihúztam egy nagy tőrt a mellkasomból (csak egy szívet szúrt át, szerencsére), elhagytuk a Szó Vivők hajóját a „Lorgar Tüzes Kezét” és visszatértünk szállásainkra a Mérhetetlen Dühön.
* Kaptam kezelést a sebemre és teljesen megbántam múlt éji döntésemet (A sötét isteneknek való feláldozás végül is NEM VOLT egy nagy buli…) Azonban a Szó Vivőknek tízezer év tapasztalat áll rendelkezésére, ha valaminek a feláldozásáról van szó (különösen űrgárdistákban), így aztán, hogy hogyan sikerülhetett nekik NEM megölni, rejtély marad.
* Később Lord Astralax adott nekünk egy heti pontosítást a keresztes hátborúról. Tragikus, de majdnem az egész Varrus raj KIA (Ütközetben elesett /Killed in Action) és a Mhorkorus raj nagy része SIA (Ütközetben lemészárolt /Slaughtered in Action).
* Mutató és középső ujjamat keresztbe tettem egymáson (és ezeknek csáp megfelelőjét), remélve, hogy Arturion testvér a Mhorkorus rajból túlélte.
* Még több szomorú hír: Infectius, Nurgle bajnoka engedély nélkül elhagyta a keresztes hadjáratot, hogy megkeresse a Pestis-bolygót. A parancsnoksága alatt számos Fertőgárdista raj szolgált, beleértve csapattársaimat a Traghius rajban. Tényleg csalódott voltam, hogy Traghius és haverjai elhagytak minket, mellesleg nem jellemző a Nurglistákra, hogy ilyesmiket tegyenek, mivel általában minden változást utálnak.
* Volt még több hír is. Úgy látszik az Alfák csak hajszálnyira álltak a vereségtől a Framork III-on. Miután a fő terv, valamint négy tartalék terv kudarcot vallott, az 5. tartalék tervük abból állt, hogy támogatást kérnek a Vas Harcosok 9. Nagy Századától. A Vas Harcosok az általános eljárásmódjukkal indítottak és majdnem ötven Alfa harcost, két motoros rajt és Hydraxus parancsnokot semmisítették meg véletlenül a pályamenti bombázásukkal. Mivel az Alfák meghaltak, az orkok kinyilvánították győzelmüket, mert a Vas Harcosoknak kevés bombájuk volt és kifogytak belőle, mielőtt felégették volna az egész bolygót.

7. hét, 2. nap

* Ma korán, mind megtudtuk, hogy a birodalmiak elkezdtek némi valódi ellenállást mutatni és úgy látszik az a tervük, hogy felveszik velünk a harcot. Egy anti-Káosz keresztes hadjáratot indítottak számos Űrgárdista rendház részvételével. Ezeket a rendházakat nem csak arra jelölték ki, hogy megvédjék a bolygókat amiket megtámadtunk, hanem, hogy átvegyék a kezdeményezést és a Sötét Keresztes Hadjárat flottáját támadják. A varázslónktól kapott tájékoztatásnak megfelelően kis számú Űrgárdista rohamszázad már üldöz is bennünket, ami rossz hír a mi hajónkra nézve, mivel a flotta legvégén halad.
* A nap nagy részét azzal töltöttük, hogy megtanuljuk hogyan kell kezelni a hajónk lövegtornyait, hogyan harcoljunk a mélyűrben és néhányunkat kiválasztották, hogy némi pilóta-jártasságot szerezzen, így támadó hajóink tanúsíthatnak némi ellenállást mikor a birodalmiak megérkeznek.
* Azt követően, hogy a támadó hajók néhány órát a hajó körül körbe-körbe versenyeztek egymással, miközben a lövegtorony kezelők céllövő képességeiket gyakorlandó, megpróbáltak eltalálni minket, visszatértünk a hangárba. A Razhior Raj kihívott minket egy barátságos Vér-hoki meccsre a közeli aszteroida mezőre, így visszaszálltunk hajóinkra és megcéloztuk az aszteroidát, amelyiket kiválasztottunk a játékhoz. Jó meccs volt (mi nyertünk), ámbár a Vér-hoki sokat veszít varázsából, ha nem az összes szabály alkalmazásával játsszák. A játék tényleg segített kicsit kiereszteni a gőzt, elterelve figyelmünket a flotta ellen várható birodalmi támadásról.

7. hét, 3. nap

* Ma a rajunk belegyezett, hogy részt vesz a Vér-hoki népszerűségének fenntartásában a következő évezredre. Úgy döntöttünk a szabályok megőrzése érdekében, hogy leírjuk őket és betesszük egy úgynevezett „időkapszulába”. Mindannyian leírtuk a játék egy-egy részét és az én feladatom az volt, hogy jegyzetet készítsek a „Baráti mérkőzéseken” - mint amilyet tegnap is játszottunk - legáltalánosabban használt fegyverekről. Kár, hogy helyet foglal rettegett naplómban, de amúgy itt van:
1. Egykezes buzogány: Hasznos a játékosok kiütésében, anélkül hogy végtagokat vágnánk le, vagy vérző sérülést okoznánk vele.
2. Kés: Könnyű, gyakran dupla-pengés, alkalmas döfésre, ha ki akarunk szabadulni a játékosok tömegéből. Barátságos mérkőzéseken általában rövidített pengét használnak, nehogy veszélyesen mélyre döfjék az ellenfél játékosaiba. Mindezek ellenére a kés fő funkciója, hogy pengéje mérgezett lehet. Népszerűek az olyan folyadékok, amelyek (ideiglenesen) legyengítik, megvakítják, hallucinációkat idéznek elő vagy megőrjítik a sérült játékost.
3. Jószág-ösztöke: Elektromosan töltött szerkezet, amely lágy elektrosokkot okoz, amikor hozzáér a játékoshoz. Jól jön ha meg kell zavarni egy játékost a koncentrációban és kiváló ha a játékos valamely érzékeny pontját célozzuk meg vele.
4. Csáklyázó-szerkezet: Egy kötélre erősített kampót lő ki. Hihetetlenül alkalmas a játékosok földre rántására, elgáncsolására, és ha mesteri szinten forgatják, a koponya megkaparintására az ellenséges játékosoktól.
5. Háló: Olyan egyszerű, mint ahogy hangzik. A jobb eredmény érdekében a hálót kátrányba vagy ragasztóba lehet mártani a meccs előtt.
6. Apró teremtmény: Néhány játékos kabalajószágot visz magával a pályára. Ez a familiárisoktól és Nurgliktól kezdve a kölyök goblinokig és óriáspókokig bezárólag bármi lehet, és egy teremtmény igen hatásosnak bizonyulhat a pályán ha be van tanítva hasznos feladatok végrehajtására. Ha meg nem fogad szót, az ellenfél játékos arcába hajítva, vagy farkánál fogva körbeforgatva láncos buzogányként is alkalmazható.
7. Az olyan világokon ahol a fent felsorolt eszközök és fegyverek nehezen fellelhetőek, bármiféle durva eszköz megteszi: gereblyék, ásók, kalapácsok, fűrészek, parittyák, maroknyi homok, kövek, botok és ha semmi más nem akad: puszta öklök és ujjak éles karmokkal.
* Miután mindezt leírtuk és egy másolatát elhelyeztük egy űr-koporsóban, amit kilőttünk az űrbe, eldöntöttük, hogy meglátogatjuk a Császár Gyermekeit. Úgy értesültünk tegnap, hogy szörnyű veszteségeket szenvedtek a legkönnyebb küldetés során, köszönhetően annak a bosszantó Elátkozott Légiónak. Biztos lehetsz benne, hogy amikor a győzelem már csak karnyújtásnyira van, azok a fekete páncélos fattyak felbukkannak a szokásos stílusukban és „megmentik a helyzetet”. Szállítóhajóra pattantunk és a Slaaneshik hajója felé vettük az irányt.
* A legkülönösebb hangokra érkeztünk a hajó fedélzetére. Egy kis csapat Zajgárdistára bukkantunk a hangárban szanaszét heverve, akik lagymatagon zajongtak hangfegyvereikkel és legalább három marihuánás cigarettát szívtak fejenként. Nyálukat csorgatva és üres tekintettel a levegőbe bámulva elég pocsékul festettek akik nem viseltek sisakot. (Megjegyzés: Sose operáltass hangszórót a szádba. Nagyon kényelmetlennek látszik!)
* Tovább folytattuk utunkat a hajó belsejébe, a folyosókon és termekben Slaanesh káoszgárdistái és kultistái hevertek szerteszét hasonló stílusban, mint a Zajgárdisták. Sokuk hozzácsatlakoztatta magát a falban található drog-automatákhoz. Marhaságokat fecsegtek és elégedetten sóhajtoztak, kupacokban összeborulva a kultisták gondoskodva polírozták a káoszgárdisták páncéljait, miközben a romlás édes sorait suttogták fülükbe. A falakat sokszínű falfirkák borították, durva ábrákat és gyönyörű tájképeket a legidillibb démonvilágokról egyaránt felvonultatva.
* Végül megtaláltuk a parancsnokot, egy újonnan kinevezett Káosz Nagyurat (vagy Drog Nagyurat, a Slaaneshik jobb szeretik így hívatni magukat), aki elmondta, hogy tegnap megölték inspiráló és hőn szeretett korábbi vezetőjüket és csak alig néhányan élték túl a fekete űrgárdisták rajtaütését. Hamarosan magukra hagytuk a depressziós Császár Gyermekeit, mert nem voltak viccesek, mikor semmi mást nem akartak, mint betépve meghalni.

7. hét, 4. nap

* Masszív harc bontakozott ki ma az étkezdében. Éppen reggelinket fogyasztottuk a Rhazior rajjal, amikor az őrmi és Rhazior őrmester ideges lett egymásra valami elfeledett okból. Rhazior képen törölte az őrmit az energiaöklével és hamarosan mindannyian harcoltunk. A küzdelem korai szakaszában - két fejemnek szánt - száguldó lövedék valahogy eltalálta egymást félúton a levegőben, természetesen mindkettő visszapattant és megölt két űrgárdistát a Rhazior rajból helyettem! (Van ennek valami köze a múlt éjszakai extra imámhoz Tzeentch-hez?) Amúgy én voltam a csata nagy hőse, mert egy szál magam kimentettem Fermicus testvért a Rhazior raj karmaiból, akik a konyhában barikádozták el magukat. Harci képességeim a serpenyővel legendássá váltak ma, mivel csak néhány űrgárdista hozta magával fegyverét a reggelire és én nem voltam közöttük. (Nem kellett fegyvert hoznunk a reggelihez az Ytholgari idők óta, mikor a főszakács Nurgli-pörköltet szolgált fel, de előtte nem ölte meg a Nurglikat.)
* A nap további részét a romok feltakarításával töltöttük az étkezdében a harc után. TUDOM, hogy Fermicus testvér túl messzire ment, amikor belőtt egy rakétát a konyhába, hogy megbosszulja túszul ejtését a Rhazior rajon. A hatalmas pörköltes lábas katapultálásával megpróbálni keresztül törni a konyhafalat, szintén nem a legragyogóbb ötletek egyike volt. A sütő-gáz begyújtását pedig mindannyian mélységesen megbántuk, mivel az ebből adódó tűzcsapás lerombolta a sütőt és elégetett egy hétre való kaját. A Rhazior rajt leküldték egy közeli bolygóra, hogy szerezzenek még vizet, mivel azzal, hogy felforralták és kizúdították ránk a konyhaajtón keresztül a harc folyamán, elhasználták az összeset. Szintén felelőssé tették őket a barikádoknak használt étkezőasztalok; a bunkósbotnak használt hússzeletek; és természetesen az első támadásunk alatt golyófogónak használt konyhaszemélyzet pótlásáért.
* Később Xathras testvér és én körbesétáltunk a hajón valami szórakozást keresve. Találtunk egy teleport-jeladót a hangárban és Xathras „túl- összpontosította a hatósugár-kiterjedését” (Ne tőlem kérdezd ez mit jelent, de királyul hangzik.). Ez után sikerült elrejtenünk a jeladót a „Feketeseb” Dreadnought belsejében.

7. hét, 5. nap

* Megrázó hírekre ébredtem. Úgy tűnik múlt éjjel egy Mélységi Csapás küldetés során a századunk egy teljes terminátor raja elesett és elvesztettünk egy Dreadnought-ot is! Ez egy tényleg bizarr baleset volt: Amikor leteleportálták a terminátorokat a bolygó felszínére, mindannyian a Dreadnought BELSEJÉBEN öltöttek alakot. Xathras megpróbált biztosítani róla, hogy amit tegnap csináltunk a teleport-jeladóval és a Dreadnought-al, annak semmi köze a balesethez. Azonban nem igazán törődtem vele, mivel a káoszgárdistaság fontos része, hogy ne foglalkozz semmivel!
* Még több rossz hír, talán még az előzőnél is rosszabb. Jaeger testvér a rajunkból a múlt éjjel a legszörnyűbb rémálmokat látta. Szemtanúja volt szeretett Hadurunk, a hamis Császár keze által bekövetkezett halálának. Tudod, mélyen bevésődött a Fekete Légiónk genetikai állományába Horus kódolt élettapasztalata és sokan mondják, hogy mind közül a legmélyebben utolsó csatájának emléke a Császárral. Néha egy esemény vagy körülmény kiváltja ezt az emléket. Ez úgy tűnik ritkán fordul elő, gyakran egy csata előestéjén és ez valószínűleg végzetes tapasztalat lesz a harcos számára, kinek szelleme hirtelen a távoli múltba csavarodik. Hogy mi történik az után, hogy „Fekete Gyűlölet” elhatalmasodik rajta ismert: Horus emlékei és tudata befurakodnak agyába és tízezer éves irtózatos események áradnak a jelenbe. Ezt igaznak hisszük. Másoknak a Káoszgárdista, akin elhatalmasodik a „Fekete Gyűlölet” dühtől félőrültnek tűnik: képtelen megkülönböztetni a múltat a jelentől és nem ismeri fel bajtársait. Azt hiheti, hogy ő Horus elpusztításának előestéjén és a Horus Eretnekség véres csatái tombolnak körülötte. Ahogyan Horus emlékei, a Káoszgárdistát megérinti a Hadúr földöntúli erejének egy kis része, emberfeletti szintre fokozva a harcos már egyébként óriási erejét és vitalitását. Azokat a Káoszgárdistákat, akik ebben az állapotban szenvednek a „Horus Szemei” nevű egységekbe szervezik. Ezentúl itt találhatjuk meg Jaeger testvért. Azt HISZEM birodalmiaknak van olyan egysége ami, a mi „Horus Szemei” egységünknek felel meg.
* Később, az Őrmi mutatott nekünk egy tízezer éves képet, a Főnök az egyetlen fickó, akiről tudjuk, hogy már az Eretnekség előtti időkben is itt volt. Hitted volna, hogy abban az időben a SZÜRKE volt a divatszínünk? Ez gondolkodóba ejt…

7. hét, 6. nap

* Ma reggel a puszta véletlennek köszönhetően beleszaladtam Arzhar testvérbe. A Dharkos rajhoz csatlakozott, a megszállottakhoz, és remek időt töltött azzal, hogy a ….t is kiijesztette az ellenségből, akikkel szembekerültek. És ha egy olyan teremtmény, mint Arzhar éppen feléd rohan, vagy összevizeled magad félelmedben, vagy a földre borulsz a röhögéstől. Bármelyik történik is, Arzharé lesz az előny. Ezenkívül az istenek megajándékozták még egy-két nyalánksággal, beleértve egy ájtatos manó kart, egy elefánt ülepet és néhány majomfület. Bemutatott a rajának, ami alapvetően őrült démonok társasága, akik halott űrgárdisták testét használják az anyagi világban történő közlekedésre. Bájos.
* Valami gonoszsághoz volt kedvem (ez tökéletesen természetes egy Káoszgárdista számára), így Xathras testvér és én hajóról hajóra teleportáltunk és mindegyik légiónak elmondtuk, hogy a mi zseniális primarchánk, hogyan rontotta meg az ő primarcháikat. Látnod kellett volna a Vas Harcosok csatakovácsának arckifejezését, amikor megmondtuk neki, hogy Horus volt az, és nem a Császár, aki azokat a reménytelen küldetéséket adta a Vas Harcosoknak az Eretnekség előtti időkben. Megfizethetetlen volt! Mókázásunk hamar félbe szakadt, amikor a Szó Vivők büszkén bejelentették, hogy ők már Horus előtt a Káoszhoz fordultak. Azonban ez után az Éj Urak hajójára mentünk és emlékeztettük őket, hogy a primarchájukat egy vézna nőnemű birodalmi orgyilkos ölte meg. Végül beugrottunk egy Alfa Légiós hajóra. Elég idegesítő, de nem találtunk semmi hibát, amiből viccet lehetett volna csinálni, azonban az: „Alpharius bolond volt!” (még anélkül is, hogy ezt bármi alátámasztotta volna) mondat bekiabálása, kiváltotta a várt hatást. Talán valami érzékeny pontot érintettünk…
* Késő este, épp mielőtt visszavonulni készültünk éjszakára szállásainkra, megrázó híreket kaptunk. Lord Astralax hozta rajunknak az üzenetet. A Sargoth Rajt a feloszlatás veszélye fenyegeti! Lord Astralax szavainak megfelelően olyan sok panasz volt rajunk ellen, hogy őfelsége Abaddon úgy érzi nincs más választása, mint megszabadulni tőlünk. Szerencsére Astralax-nak sikerült meggyőznie Abaddont, hogy adjon nekünk még egy esélyt, amivel valóban élnünk kell, mivel nem volt hiány indokokból, miért mi vagyunk a légió fő hátráltató tényezői. Először is ott volt a vad partizásra való hajlamunk, a vallásunk nem komolyan vétele, más rajok lemészárlása vér-hoki meccsekben, a kapott parancsokra való nem hallgatás, reggeli elalvás, meztelen képek letöltése a hajó fő számítógépére N’Kari-ról és más Slaaneshikről és még sorolhatnám. Aztán ott volt még az étkezdei csata, a rettenetes motorozási szaktudásunk, a rajunk általános tiszteletlensége mindenki felé, kivéve az őrmit és végül, de nem utolsó sorban a Dreadnought eset, amiért biztosan kivégeznek, ha valaha rájönnek ki volt érte a felelős. Ja, és más légiók számos tagja panaszkodott a korábbi kis tréfánkra a mai napon, amikor körbeszaladtunk és kigúnyoltuk őket.

7. hét, 7. nap

* Ma meglátogatott minket egy csapat változást-ellenző Nurglista. Bajnokuk nemrégiben kapott légylábakat. Képzeld el, hogy megpróbálsz azokon a vékony pici lábakon járni, miközben nyolc láb magas (243,84 cm) vagy és energiapáncélt viselsz… Nos, de legalább tud a plafonról lógni, azt hiszem lehetne rosszabb is. Még régebben a táborban hallottam egy történetet egy Slaaneshi Bajnokról, aki a legszokatlanabb ajándékot kapta patronáló istenétől. Minden testrésze erogénné vált. Hogy ez most előnynek számított-e vagy sem, sosem tudjuk meg…
* Később mind átteleportáltunk az ellátó hajó fedélzetére, ami keresztülvágott a flottán, útban vissza a Szembe. A hajó mindenféle limlomot szállított. Mielőtt távoztunk volna, szert tettem egy Lélekkő gyűjteményre, egy zsugorított ork-fejre, két hordó italféleségre, és Angron vérrel írott autogramjára (valószínűleg hamisítvány, mivel kétlem, hogy Angron egy smiley-val a végén írta a nevét.). Furiax talált egy hamis „Kohózúzó”-kalapácsot (Forgebreaker), egy korsónyi régi harci-drogot, egy vicces paródiát a Codex Astartes-ről és egy vacak régi fegyvert, aminek rozsdás pengéjébe a „Mjalnir” feliratot vésték. Valamint rátettük kezünket egy régi térképre, ami tényleg szerencse, mivel képtelenség volt WC-papírhoz jutni! Meg egyébként is kit érdekelne valami állítólagos „Fekete Könyvtár” holléte?
* Késő este majdnem elgázolta hajónkat egy kétcsóvás üstökös! Néztük, ahogy elzúg az ablakunk mellett és becsapódik egy közeli bolygóba. Eredetileg tervbe vettük annak a bolygónak a vírus-bombázását a móka kedvéért, de Astralax Nagyúr úgy vélte az üstökös valószínűleg már elég komoly pusztítást végzett. És amikor egy üstökös becsapódik egy bolygóba, ott egyetlen városnál egy kicsit több pusztul el. Higgy nekem!

8. hét, 1. nap

* Ma reggel arra ébredtünk, hogy a Tzeentchista kultisták a fedélzeten igencsak elfoglaltak voltak múlt éjjel. Az állandó változás szükségétől vezérelve újra bútoroztak minden szobát, újrafestettek számos falat és lenyűgöző takarító munkát végeztek: Az összes kosz, takony és nyálka, ami mindenfelé heverni szokott, eltűnt! A nem különösebben lenyűgözött Nurglisták, mivel nem sokat tehettek, beérték annyival hogy: „Oké. Mindaddig, amíg ez örökre így marad.” Végül is nem VÁLTOZTATHATTAK csak úgy mindent vissza, ahogyan régen volt, mert Nurgle utálja a változást! Nagyon szűk látókörűek azok az istenek…
* A nap meglehetősen drámai indítása után (Még mindig nem tudjuk hová tették a Tzeentchisták a hátizsákjainkat!), minden készen állt az éves Démon Fesztiválra! Számos varázsló egyesített erősfeszítésével egy kis hipertér-kaput nyitottak a hajónk hangárjában és démonok özönlöttek ki rajta a Káosz Birodalmának mélyéről. Mindenféle játékot és elfoglaltságot szervezett egy Démon Herceg és mindannyian nagyszerűen éreztük magunkat. Furiax testvér és én beneveztünk a „Facsard a Nurglit!” játékba, ahol a minél nagyobb mennyiségű nyálka és genny kipréselése a cél a Nurgliból. Noha Furiax Nurglija kétszer olyan dagadt volt, mint az enyém, könnyedén nyertem hála csáp-kezemnek, amit a kis élősdi köré tekertem és addig préseltem, amíg az utolsó csepp nyálka is a mérővödörbe került. (Utána készítettem egy kalapot az üres Nurgliból és nekiadtam Furiaxnak).
* Később elmentünk megnézni az Őrmit (Sarge), amint kipróbál egy kör „Vad-vágtát”, ami olyan egyszerű, ahogy hangzik. Ez egy rodeó-stílusú játék, kivéve, hogy itt nem egyszerűen az a célod, hogy a teremtmény hátán maradj, hanem hogy életben is. Egyébként, Őrmi tíz másodpercig bírta, ami új rekord lett, így megkímélték az életét. Tényleg szerettem volna kipróbálni a tudásomat „Korong-szörfözésben”, de a részvételhez a Tzeentch Kultusz tagjának kellett lenni. Helyette, egy kitérőt követően a Vérszomjas kopó versenyhez (Fleshound), ahol nyertem tíz fontot a 8-as számú kopón, elmentem szkanderozni egy Rémséggel. Aztán megnéztünk egy heves párbajt az Őrmi és egy Kivéreztető (Bloodletter) között. Az Őrminek éppen le lett volna vágva a feje, amikor a Kivéreztetőre hirtelen szükség lett egy nagy Démon-csatában a Káosz Birodalmában és azonnal távoznia kellett. Végül elmentem és kipróbáltam a mindig népszerű „Démonett Fenekelés” játékot. A szórakozás véget ért, amikor a hipertér-kapu bezárult (azok az Átkozott varázslók még egy hipertér-kaput sem tudnak nyitva tartani egy napig anélkül, hogy meg ne halnának, mert felforr az agyuk!) és minden démon visszatért a hipertérbe.

8. hét, 2. nap

* Mint mindig, a Démon Fesztivált követő napon, kiosztották az éves Káosz-díjakat. Az első díjat a „Legszórakoztatóbb egyén” kategóriában Xenofexius Khorne-Nagyúr nyerte szédítő képességeiért és vadságáért egykezes csatabárdjával. Idézett mondásai „Szeretek belépni…, a küzdelembe is!” és még „Vér a Vér Istennek!” A második díjat Hasmodion, Tzeentch Varázsló Nagyura nyerte látványos csata előtti pirotechnikai előadásaiért. A harmadik díjat az a Slaaneshi Démonett nyerte, aki hastánc/fenékrázó előadását arra használta, hogy elbűvöljön egy teljes Birodalmi Gárda ezredet, mielőtt a Vas Kezek csapatai leszálltak volna a bolygón. Ők kevésbé voltak lenyűgözve. Noha a démonettet visszaűzték a hipertérbe, azt pletykálják, hogy képes visszatérni a halandó világba bármikor, bárhol…
* További díjak:
A legszórakoztatóbb légió: Császár Gyermekei (Háború, drogok és zenei előadás egyben)
A legunalmasabb légió: Vas Harcosok (Lövészárkok és távolsági hadviselés, valaki?)
A legkevésbé olvasott könyv: „Fütyörészés munka közben”, egy dokumentum a hosszú távú lövészárok ásás pszichológiai hatásairól, írta Potassius Csatakovács.
A legszórakoztatóbb csata: A Hálálgárda az Űrfarkasok ellen a Vindobona III-on. A Fertőgárdisták veszettséget hordoztak…
A második legszórakoztatóbb csata: Éj Urak a Vas Kezek ellen a Kretius V-ön. Az Éj Urak előidéztek egy elektromágneses lökést, ami minden kibernetikus végtagot használhatatlanná tett a harcmezőn. Éj Urak veszteség 0%, Vas Kezek veszteség 100%.
A leginkább keresett tárgy (úgy tűnik már a 10000. éve a sorban): A másik Horus Karom
A legnagyobb Televíziós esemény: Servitor (Szolgáló)-paraolimpia a Marson.
A leginkább „MJTE” (FUBAR-Fucked-Up-Beyond-All-Repair/Minden Javításon Túl Elrontott) személy: Arzhar testvér a Dharkos rajból (Jé, ismerek egy hírességet!)
A legtöbbször használt utolsó szavak: „Meghalok a sötét istenekért!, „Visszatérek a Szembe!”, „Bosszulj meg!” és természetesen „Esküszöm, nem fordul többet elő Abaddon!”

8. hét, 3. nap

* Az 1. század néhány űrgárdistájától hallottam, hogy Abaddon harci-drogokat szed. Valamiféle sztármajmolás… Valószínűleg holtan végzi majd egy fürdőkádban, ahogy mindannyian szokták…
* Öreg főnökünk, Estragor a Káosz Birodalmában járt és látta a saját halálát! Ez általában nagy megtiszteltetés és előny bármelyik Káosz Nagyúrnak, de nem akkor, amikor szemtanúja saját halálának egy szerencsés gretchin mesterlövész kezétől, árnyalatnyit k….ra lehangoló. Így, azon kívül, hogy távol marad minden zöldbőrű tevékenységtől, Estragor most mindig öngyilkos módon rohamoz a csatában, mivel nincs mitől félnie, amíg nincsenek orkfajzatok is jelen.
* Később összegyűlt a rajunk, hogy megtárgyaljuk, mi a hipertérért nem veszünk részt egyetlen akcióban sem. Azért csatlakoztunk a Sötét Keresztes Hadjárathoz, hogy részt vegyünk némi harcban és kivéreztetésben, de ez idáig az egyetlen igazi küldetésünk az a reménytelen motoros támadás volt korszakokkal ezelőtt. Hamarosan eldöntöttük, hogy kerítünk magunknak egy saját küldetést, mivel egyetlen elöljáró sem zargat minket semmilyen feladatra történő kijelöléssel. Viszont egy raj önmagában nem sokra megy, ezért mielőtt bármi drasztikusat tennénk, megpróbálunk körbenézni, hogy bármelyik másik raj vagy egyén hajlandó-e csatlakozni hozzánk.
* A nap további részében szétszóródtunk a flottában és rajokat kerestünk, akik csatlakozni akarnak hozzánk, mialatt Őrmi a szállásunkon maradt és megpróbált kigondolni egy küldetést. Beszélgettem Arzhar testvérrel egy darabig és hamarosan sikerült meggyőznöm, hogy jöjjön velünk. Mondtam neki és megszállott barátainak, hogy üzenek még, ha többet tudunk.
* Késő este mind összegyűltünk, hogy megosszuk egymással az információkat. Azon kívül, hogy én „betoboroztam” a Dharkos rajt (a megszállottak), kiderült, hogy számos másik raj vagy rajok tagjai szeretnének csatlakozni hozzánk. A teljes Rhazior és Zerus raj gondolkodás nélkül összeállt velünk. Az Őrmi beszélt Khorne egyik Bajnokával, Mhorkorus-al, akit szintén könnyedén ráállt a még több vér és koponya ígérete miatt. Ő és rajának maradéka szintén velünk tart. Furiax testvér megállapodásra jutott egy kis csoport Raptorral, akik az egyedüli Raptorok voltak, akiket nem engedtek csatlakozni az 1. Századhoz, ismeretlen okok miatt. És végül, de nem utolsó sorban a Vas harcosok 11. Nagy Századának csatakovácsa teljesen váratlanul egyetértett abban, hogy rendelkezésünkre bocsássa néhány értékes harcosát. Nem kellett sokat győzködni, épp ellenkezőleg, majdhogynem RAGASZKODOTT hozzá, hogy harcosai csatlakozzanak ehhez a küldetéshez. Arra számítottunk hoznak magukkal némi nehézfegyverzetet. A csatakovács még azt is felajánlotta, hogy szerez néhány hajót nekünk, amiket használhatunk.
* Végül Őrmi elmondta nekünk a tervet. Holnapután összegyűjtjük szövetségeseinket, felszállunk a hajókra, amiket a csatakovács biztosít számunkra és elmegyünk az Ulixus rendszerbe, ahol megtámadunk egy kis aszteroida-bázist, amiben van némi „hasznos információ a birodalomnak, de semmi érdekes nekünk”, ahogy Őrmi kifejtette. Végre valami történik!!

8. hét, 4 nap

* Ma az őrmi tájékoztatott bennünket, hogy a csatakovács már szerzett nekünk néhány hajót. Fekete Légiós hajók lesznek és a csatakovács regisztrálta használatukat Őrmi nevében, szóval ő felel értük. Nagyon biztató. Viszont az őrmit előléptették hadnaggyá, nem azért, mert kitűnt a Káosz szolgálatában, hanem, mert évezredek óta itt van. Ettől mi még Őrminek fogjuk hívni.
* Keresztes hadjáratunk darabokra hullik! Tegnap a 3. Század egy teljes raja, meghalt valami Fekete Légiós Betegség nevű kórban. Pár nappal ezelőtt pedig, egy rajnyi túl fanatikus Szó Vivő rituálisan tömeges öngyilkosságot követett el a sötét istenek tiszteletére. Az az előtti napon félrajnyi Vas Harcos és több száz szolgáló halt meg végkimerülésben, egy különösen hosszú lövészárok ásása közben (a parancsnokuknak óriási tervei voltak egy egész bolygót áthidaló arcvonal létrehozásáról.) És még nem is említettem a Császár Gyermekei erőit, akik a hipertérben rekedtek anélkül, hogy vittek volna magukkal drogokat és mind meghaltak a megvonástól. Nos, kivéve egyiküket, aki pont nekrofil volt és élete legszebb időszakát élte. Természetesen a fertőgárdisták száma is folyamatosan csökkent, mivel megvolt az a hátborzongató képességük, hogy álmukban belefulladjanak saját nyálkájukba és gennyükbe.
* Holnap, hosszú idő óta először csatába megyünk. Minden készen áll az indulásra. A hajók a hangárban várnak, a többi raj készenlétben áll, a Vas Harcosok felkészültek, minden készen áll.

8. hét, 5. nap

Hasmodius csatakovács a rengeteg radart, képernyőt és kis fényeket tanulmányozta a szemben lévő irányító panelen. Mégis leginkább egy döntő fontosságú üzenetre várt türelmetlenül, amely bármelyik pillanatban felhangozhatott a mikrofonból. Embereim megbízhatóak, próbálta meggyőzni önmagát, ahogy a két háta mögött álló, kifejezéstelen szemű, mozdulatlan visszataszító szolgáló felé fordult. Csak mechanikus tüdejük légzésének erős hangja jelezte, hogy a két alak egyáltalán él. Hasmodius egyikükre pillantott és mély, dörgő hangon parancsot adott.
„Intézkedjen, hogy a kompom készen álljon. Veteránjaim szálljanak fel szállítóhajójukra.”
Kattanások és csipogások sorozata hallatszott a szolgáló mellkasából és fejéből, miközben gépiesen megfordult és távozott, minden lépése élesen megcsikordult a kemény padlón, ahogy ingadozva kiment az ajtón és elindult a folyosón.
Zerus Őrmester-testvér törte meg a csendet a kicsiny, sötét szobában.
„Miért nem kezdődött még meg a hipertér-ugrásunk?
Mivel kérdése megválaszolatlan maradt körülötte ülő fekete páncélos bajtársai által, a nyolc láb magas emberfeletti harcos megpróbált felállni, de a biztonsági öv szilárdan helyén tartotta. Csalódottságában és bosszúságában bekapcsolta a kommunikációs-adót a sisakjában. „Kapitány, itt a Zerus Raj. Mi tart minket vissza a hiperűrbe való belépéstől? És elmondaná még egyszer miért vagyunk ezekbe az ülésekbe rögzítve?”
Szünet következett. Zerus csöndesen ülve várta a választ, de nem történt semmi. Csak másodpercek teltek el, mielőtt elvesztette türelmét és még egyszer a beleszólt a kommunikációs adóba.
„Ismétlem, itt a Zerus Raj. Mire várunk? Csinálunk végre valamit?”
Alighogy Zerus befejezte mondatát, a szoba ajtaja függőlegesen kinyílt, felfedve a kint álldogáló két energiapáncélos alak körvonalait. A két Káoszgárdista belépett az ajtón, ezüst páncéljuk visszatükrözte a kinti folyosó fényeit. Mindkét gárdista lángszórót tartott.
„Ha ragaszkodsz hozzá.” Mondta egyikük hidegen, mielőtt mindketten tüzet nyitottak fegyvereikkel.
Számos perc telt el mielőtt Hasmodius Csatakovács megkapta az üzenetet, amire várt.
„Hasmodius Csatakovács, a Zerus raj és a Mhorkorus Raj elintézve. Mialatt beszélünk az embereim végeznek a Rhazior és Dharkos rajjal. Készen állunk, hogy jelére tüzet nyissunk a „Mérhetetlen Düh”-re, Nagyuram.”
A megkönnyebbülés gyönyörhulláma áramlott keresztül a Csatakovács megfeszített testén. Megbízott Kragh hadnagyban és nem csalódott a végrehajtásban. Alig bírván palástolni ördögi izgatottságát, Hasmodius lenyomott egy gombot az irányító-panelen és megszólalt.
„Nagyszerű, Kragh hadnagy. Mi a helyzet Sargoth-al és a rajával?”
„Személyesen számolok le velük, nagyuram” jött a válasz a hangszóróból és a Káosz Nagyúr mohón szólalt meg újra.
„Kitűnő, hadnagy. Tudtam, hogy számíthatok önre és az embereire. Személyesen intézkedem, hogy megjutalmazzák fáradozásaiért. Várjanak még egy pár percet a tüzeléssel. Rövidesen ott leszek önökkel. Hasmodius, vége.”
Ezzel az ajtóban álló szolgálóhoz fordult. „Készen áll a kompom?”
A szolgáló monoton, lélektelen hangon válaszolt.
„Igen, csatakovács. A komp indulásra készen. A szállítók berakodva, indulásra készen. A rohamhajók előkészítve, indulásra készen.”
Mielőtt kilépett volna a helyiségből, Hasmodius a fegyveréért nyúlt és megcélozta az irányító panelt. Egy lövéssel elintézte, hogy az előző beszélgetésről készült felvételeket soha, senki ne hallhassa meg, legalábbis mindaddig, amíg túl késő nem lesz. Egy másik, jóval szeszélyesebb lövés a szolgáló szánalmas életének vetett véget. A Vas Harcos kegyetlen nevetéssel hagyta el a szobát, becsukva maga mögött az ajtót.
Kragh hadnagy a masszív ajtóhoz sétált és a képernyőre pillantva, látta a Fekete Légiós gárdistákat az üléseikhez rögzítve odabent. Ott ült őrmesterük, Sargoth, közvetlenül az ajtó melletti ülésben, jobbra. Kragh bekapcsolta az ajtóban az apró mikrofont és a szoba felső sarkában elhelyezett hangszórón keresztül a bent lévő gárdistákhoz beszélt.
„Itt Kragh hadnagy a Vas Harcosoktól. Mostanra bizonyára megértették, hogy a dolgok nem éppen a terveknek megfelelően alakulnak. Ez azért van, mert Hasmodius csatakovácsnak más tervei vannak, olyan tervei, amit önök már nem fognak élve látni.” Kragh elmosolyodott magában annak gondolatára mi fog következni.
„Én azonban elárulhatom önöknek mi fog röviddel az önök elpusztítása után következni. Néhány percen belül, minden kezünkben lévő hajó tüzet nyit az „Örök Harag” hajóra és természetesen az önök „Mérhetetlen Düh”-ére.
Kragh tartott egy kis szünetet, hagyva, hogy a csapdába esett Fekete Légiósok feldolgozzák a híreket. A kis ablakon keresztül nézve látta, hogy a fekete páncélosok meglehetősen nyugodtak maradtak. Nem hallották volna? Kragh folytatta:
„Kíváncsi vagyok, hogy Astralax Nagyúr, de még inkább Abaddon Nagyúr hogyan fog reagálni, amikor megbecsült szolgái Sargoth, Mhorkorus, Rhazior és Zerus hirtelen tüzet nyit saját flottájára?”
A képernyőre pillantva, Kragh észrevette, hogy odabent a gárdisták még mindig furcsán nyugodtnak tűntek. Egyikőjük sem próbált meg kiszabadulni üléséből. Az általában oly gyűlöletes Horus fiai belenyugodtak volna egy ilyen végzetbe? A késztetéssel küzdve, hogy kinyissa az ajtót és megtudja a választ, a Vas Harcos veterán újra a mikrofonba beszélt.
„Egyébként ÖNÖK idézték elő ezt az eseményt. Ha nem lennének az ostoba emberei Sargoth, akkor sosem jöttünk volna rá hogyan használta Horus Perturabo-t, a mi primarchánkat arra, hogy a legrosszabb csatákat megvívja neki, a halál torkába dobva dicső harcosainkat, amikor csak lehetősége adódott. Ezért, Önök, Horus saját fiai fognak fizetni!” A Vas Harcos gyűlölettel teli hangon beszélt, fogai összecsikordultak, ahogy azokra a sötét napokra gondolt a távoli múltban, a napokra, azelőttről, hogy a Vas Harcosok légiója végül kiszabadult a hamis császár uralma alól.
„Ma kezdődik bosszúnk Abaddon és Fekete Légiója ellen! Amikor ez a hír eljut Medrengard tornyaiba, a vas trónján ülő Perturabo-hoz, Horus egyetlen Fia sem menekülhet haragunk elől. Önök pedig semmit sem tehetnek, hogy ezt megakadályozzák!”
Kragh nevetett a mikrofonon keresztül, ahogy megtöltötte kézi sorozatvetőjét. Épp mielőtt kinyitotta volna az ajtót, meghallotta a hangot, amire várt. A hajó ágyúinak hangját, ahogy tüzet nyitnak. És tudta, hogy a fekete gárdisták is hallják. Sargoth sorsa immár megpecsételődött. A Fekete Légió flottája semmit sem tudott Hasmodius tetteiről és Sargoth hadnagy volt a felelős minden egyes lövésért, ami eldördült. A Vas Harcos megnyomta az ajtónyitó gombot. Megtöltötte a fegyverét és tett egy lépést előre.
„És most, Sargoth, te leszel az első, aki megismeri a haragunkat.”
Kragh nem vette észre a két üres ülést odabent.
Hasmodius csatakovács nézte, ahogy a szüntelenül záporozó lézer-csapások becsapódnak a „Mérhetetlen Düh” pajzs nélküli hajótestébe. Nem készülve egy ilyen váratlan támadásra, a hatalmas Fekete Légiós hajó védtelen volt a könyörtelen tűzzel szemben. Robbanások nyíltak az űrhajó hatalmas testén, ahogy a rádióüzenet befutott a hajó hídjára, amelyen Hasmodius állt.
„Sargoth hadnagy, hall engem? Itt Astralax Nagyúr a „Mérhetetlen Düh” parancsnoka. Azonnal szüntesse be a tüzelést!”
Széles és gonosz mosoly ömlött el a Vas Harcos csatakovács arcán, miközben Fekete Légiós nagyúr ingerült hangjára figyelt. Ha tudná, hogy mi történik valójában.
„Ismétlem: Sargoth hadnagy, hall engem? Szüntesse be a tüzet azonnal, vagy tüzet nyitunk!”
A rövid űrbéli távolságon keresztül pillantva, Hasmodius számos Sebeshalál (Swiftdeath) vadász századot látott a Mérhetetlen hangárjából kilépni, hogy megvédjék mozgásképtelen csillaghajójukat.
„Elindították a vadászaikat. Gondoskodjanak róla, hogy a vadász-elhárító tornyok teljes személyzettel működjenek és vonják fel a pajzsainkat.” A csatakovács parancsára a hídon a legénység és a szolgálók sietve futottak egyik irányító paneltől a másikig.
„Szüntessék be a tüzet az „Örök Haragra”, helyette koncentráljanak minden tűzerőt a „Mérhetetlen”-re. Azt akarom, hogy az a hajó elpusztuljon, mielőtt belépünk a hipertérbe!”
Másodpercekkel később a rádió-adó még egyszer megszólalt. Ezúttal a hang egy gyűlölet-táplálta üvöltés volt.
„Itt Xenofexius Nagyúr az „Örök Harag” parancsnoka”! Tüzet nyitottak a személyes hajómra, ez a tett nem maradhat büntetlenül! Készüljetek Khorne haragjára!”
Xenofexius? Mit tehetne ő, csodálkozott Hasmodius. A számos elfogott rádióadásból Hasmodius tudta, hogy a Khorne nagyúr hajóján nincsenek vadászok és gyakorlatilag működő lövegtornyok sem. Remélve, hogy semmilyen hiba nem kerülte el figyelmét tervében, a Vas Harcos idegesen bámulta az irányítópanelt, hívatlan vendégek jele után kutatva a radaron.
Egy hangos csattanás kíséretében Kragh hadnagy olyan erővel csapódott a falnak, hogy bal vállpáncélja majdnem szilánkokra hasadt. A padlóra zuhant és annak ellenére, hogy sisakos feje erősen a szilárd fémnek ütődött, a Vas Harcos kétségbeesetten próbálta elérni kézi sorozatvetőjét, melyet a földre ejtett. Csakhogy túl lassan mozdult. A következő másodpercben egy hatalmas és nehéz páncélozott csizma landolt keményen a gyomrán, amitől a Káoszgárdista nem kapott levegőt. A csizma újra és újra lecsapott, és mielőtt Kraghnak ideje lett volna félregördülni egy kard könyörtelenül lecsapott föntről felsőtestére. A penge utat talált két páncéllemez között, mialatt egy nyálkás csáp siklott fojtogató kígyóként a Vas Harcos torka köré.
„Irány a híd és szüntessük be azt a tüzet azonnal!” kiáltotta Sargoth hadnagy erős, sötét hangon, miközben Fermicus testvér kivágta üléséből.
„Ghaurion, Furiax, hagyjátok!” Vezérük parancsára a vérszomjas és feldühödött Káoszgárdisták félbehagyták erőfeszítéseiket, Ghaurion csápkarja engedett szorításán, Furiax kardja, pedig a Vas Harcos véres mellkasába ágyazódva maradt.
Sargoth lepillantott a padlón vonagló sérült gárdistára, aki túl gyenge volt ahhoz, hogy kihúzza a mélyen belédöfött kardot a felsőtestéből. Hamarosan mozdulatlanná vált. Sargoth a haldokló alakra köpött, miközben társai mögött kilépett a szobából. Mielőtt nekiindult volna a folyosónak, Sargoth másik parancsot adott: „Fermicus testvér és Xathras testvér, próbáljátok meg behatárolni a Rhazior és Zerus raj helyét! Találkozási pont a hangárban, miután elintéztük a Vas Harcosokat.”
Hasmodius a rádióba beszélt, parancsokat adva embereinek a többi hajó fedélzetén.
„Készüljenek a hiperűrbe való belépésre, amint a Mérhetetlen elpusztult. És figyeljenek a …”
Hirtelen Appolonus hadnagy erős hangja zavarta meg a rádión keresztül, amihez lövések és sikoltások hangjai csatlakoztak a háttérben.
„Csatakovács, Xenofexius Nagyúr és számos raj a Világ Falóktól átszállt a hajónkra!! Megbénították a hiper-hajtóműveineket és valószínűleg megpróbálnak…”
Egy hatalmas dörej volt az utolsó hang, ami hallatszott a rádióból, elhallgattatva Appolonus-t mielőtt befejezhette volna utolsó mondatát. Mielőtt még Hasmodius válaszolhatott volna megremegett alatta a padló, ahogy a Sebeshalál-századok tüzet nyitottak hajójára. Három vadász zúgott el éppen a híd mellett sortüzet lőve, ami újra megrázta az egész hajót.
Ahogy Hasmodius kapaszkodó után kutatva végigtántorgott a padlón, egy gyenge és sebesültnek tűnő hang szólalt meg sisakja rádió-adójában.
„Nagyuram, egy raj … Fekete Légiós meg… megszökött és végigzúdul a hajón… El… elintéztek minket az őrségben és ki… kiengedték… …”
Évszázadok óta először a veterán Káoszgárdista nagyúr halálos félelmet érzett. Most nem álltak lövészárok vonalak és aknamezők közte és az ellenség között, sem megnyomorító tüzérségi tűz, sem pedig pusztító Predátorok vagy Land Raiderek. Kétségbeesetten próbálva megőrizni higgadtságát, ismét a rádióadójába szólt.
„Mindenkinek riadó! A Fekete Légiósok megszöktek a celláikból! Minden gárdista a helyére!
Ez után Hasmodius kikapcsolta a kommunikációs adóját, és a híd legénységéhez fordult.
„Zárják le az összes robbanásbiztos ajtót a hajón és kapcsolják be a belső folyosói fegyvereket. Gondoskodjanak róla, hogy senki se érje el élve a hidat.”
A hajó ismét megrázkódott a Fekete Légiós vadászok és űrhajók tüzének csapásaitól, hamarosan a pajzsok képtelenek lesznek többé feltartóztatni a beérkező tüzet. A majdnem elpusztított Mérhetetlen Düh körül hatalmas törmelékdarabok lebegtek az űrben, Hasmodius Csatakovács rápillantott és meggondolta magát.
„Kezdjék meg az ugrást a hipertérbe és értesítsék a többi hajót az indulásunkról. Irány a Medrengard rendszer. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy tovább időzzünk itt.”
A vastag robbanásbiztos ajtók a hídon sziszegve lezárultak és a Vas Harcos parancsnok végre kezdte úgy érezni, ura a helyzetnek, amikor ismeretlen hajóraj tűnt fel hirtelen a radaron. Kinézve az űrbe, a radar által jelzett irányba Hasmodius egy csoport fehéren csillogó hajót látott feltűnni a távolban. Birodalmi hajók. Jobbkorra nem is időzíthették volna az érkezésüket, gondolta dühösen. Először is a Mérhetetlen Düh elpusztítása jóval több időbe telt, mint gondolta, és most meg ez.
Aztán hirtelen egy fülsüketítő dörrenés hallatszott, melyet a szétszakadó fém sikoltó hangja követett és a megriadt Csatakovács megfordulva egy hatalmas lyukat látott a vastag robbanásbiztos ajtóban. A helyiségben immár valamennyi közt a legförtelmesebb lény állt. A rettenetes mutáns teremtmény kétszer olyan magas volt, mint egy ember és testének minden részéről csápok és karmok sarjadtak. Hasmodius még az arcát sem tudta kivenni, nemhogy felemelni hűséges sorozatvetőjét, mielőtt a pokolfajzat teremtés rárontott. Számos hosszú végtagja félreütötte a Vas Harcos karjait, melyeket tehetetlenül felemelt, hogy megvédje magát. A teremtmény súlya a padlóhoz csapta Hasmodiust és egy hatalmas rákolló zárult nyaka köré. A halálra ítélt csatakovács felsikoltott a fájdalomtól, ahogy érezte testét összezúzódni a lény súlya alatt, miközben lábait és felsőtestét hosszú pengeéles kaszák döfték át. Az erős olló a nyaka körül összecsattant. Levágott feje végiggurult a padlón és megállt egy – szintén a helyiségbe lépő – fekete páncélos Káoszgárdista lábainál.
„Horus nevében, azonnal szüntessék be a tüzet!!” kiáltotta Sargoth hadnagy hangosan, sorozatvetőjét az irányítópaneleknél álló megrémült legénységre és szolgálókra szegezve. Gyorsan reagáltak, gombokat nyomogattak, karokat rángattak és kapcsolókat állítgattak sietve. Ahogy a hajó tüzének hangja elhallgatott, Sargoth elhúzta sorozatvetőjének elsütő billentyűjét, könyörtelen lövései levágták a legénység minden tagját és az összes szolgálót a hídon.
Ghaurion és Furiax testvérek beléptek a helyiségbe a robbanásbiztos ajtón tátongó lyukon keresztül. Sargoth tudomásul vette jelenlétüket, mielőtt odasétált az irányítópanelhez. Az egész hajó rázkódott és a gárdisták alig tudtak talpon maradni. Tekintetével az irányítópanelt pásztázva, Sargoth a gárdistáihoz beszélt.
„Kapcsolatba kell lépnem Astralax Nagyúrral és elmagyarázni neki a helyzetet. A Vas Harcosok megpróbáltak Fekete Légiós hajókat elpusztítani, és a rajunkra kenni.”
Megfordult és undorral nézte a halott csatakovács testén heverő ocsmány Káosz Fattyat, amint egy letépett kart rágcsált. Minden csupa vér volt.
„Vigyétek Arzhart és menjetek a hangárba, ahol a Zerus és Rhazior rajoknak kellene várnia. Szálljatok fel azokra szállító hajókra, amelyikeknek van hiper-hajtóműve és lépjetek be a hiperűrbe. Astralax talán nem lesz meggyőződve, hogy Hasmodius Csatakovács mártott be minket, így nem sok esélyünk marad. Ha itt maradunk az mindannyiunk halálát jelentheti.”
Ghaurion szólalt meg.
„De hadnagy, mi lesz Önnel?”
Sargoth egy pillanatig csendben állt, aztán válaszolt.
„Itt maradok, hogy megfizessek a bukásunkért. Ha az istenek úgy akarják, akkor még találkozunk. Most menjetek, amíg még van esélyetek.”
Ekkor a gárdisták ridegen engedelmeskedtek vezetőjük parancsainak és elhagyták a helyiséget, magukkal rángatva az ocsmány szörnyet a lyukon keresztül. Mialatt a gárdisták utat találtak a hajó hangárjába, számos Űrgárdista vadász század közeledett a Fekete Légió flottájához.
„Isteni Szolgáló, itt Lyonis Kapitány a Páncélkesztyű század parancsnoka. Néhány menekülő áruló szállítóhajó beindította a hiper-hajtóműveit. Indulunk, hogy feltartóztassuk őket.”
Az űrgárdista nyugodtan fordította el a botkormányt, hogy elkerüljön egy nagy lebegő roncsdarabot az űrben. TÁMADÓHAJÓ százada villámsebesen száguldott az űrben a szállítóhajók felé, ágyúik azonnal tüzet nyitottat, ahogy lőtávolságba értek. A szállítóhajókra szerelt néhány löveget, amelyek viszonozták a tüzet, gyorsan működésképtelenné tették és a védtelen hajók semmit sem tehettek, miközben egyiküket a másik után választották ki és semmisítették meg a könyörtelen és hatékony Fehér Konzulok.
„Páncélkesztyű vezér, az utolsó szállítmány elkerüli a Császár haragját. Gondoskodjon róla, hogy ne szökjön meg, Kapitány.”
Lyonis Kapitány a repülési radarra nézett és figyelte, ahogy az utolsó pislákoló vörös pont eltűnik a képernyőről. Túl késő. Lyonis feladata volt, hogy a Császár bosszújával sújtsa valamennyi árulót, de elbukott a teljesítésében. Most már csak az isteni Császár bocsáthat meg neki.
… (Sokkal később)…
„Figyelem azonosítatlan Káosz szállítóhajó, itt a Halál Gárda Rothadáspenge csatacirkálója. Nurgle nevében parancsolom, hogy válaszoljanak!”
Ghaurion talpra küzdötte magát és lassan a kommunikációs rendszerhez sétált. Végre valaki fogta segélyhívásait. Ez volt az utolsó és egyetlen esélye. Hogy mióta sodródott hajója az űrön keresztül, nem tudta. Hónapok, évek, évszázadok talán. Fogalma sem volt mennyi idő telt el azóta, hogy Furiax testvér és Arzhar a Káosz Fattyú meghalt. Azóta teljesen egyedül volt. Valamennyi szolgálót és a legénység tagjait megölték az első napokban, a Káoszgárdisták meleg húsukból táplálkoztak, mivel semmi más élelem nem volt a hajón.
Ghaurion nem volt sem navigátor, sem pedig flotta tiszt. A Káoszgárdista leginkább életben maradni próbált szállítóhajóján, nemhogy keresztülvezesse a csillagok tengerén. Az óriási szürke csatacirkálóra nézett, amely most lépett be a rendszerbe és Ghaurion érezte, hogy emberfeletti teste küzd a talpon maradásért, ahogy bekapcsolta a kommunikációs adót.
„Rothadáspenge. Itt Ghaurion Testvér … a … Fekete Légióból. Az én..”
Ghaurion előtt elsötétedett a világ. Halotta saját hangját elhalkulni és hirtelen rettenetesen gyengének és fáradtnak érezte magát. Oly régóta próbált a teste életben maradni, oly régóta kapaszkodott a Fekete Légionista az életbe, miközben az lassan kicsúszott kezei közül. Most lejárt az ideje, és Ghaurion érezte ezt. Érezte, ahogy az egész Immatérium beléárad, keresztülhullámzik rajta, kiragadva elátkozott lelkét halandó testéből, magával rántva az örökké fekete mélységbe. Torz arcok jelentek meg szeme előtt, sikoltó és zagyváló hangok visszhangoztak fejében. A hipertér démonai. Most már ők voltak az urai. A Káoszt szolgálni olyan hazárdjáték, amelyet egyetlen halandó sem nyerhet meg. Hogy nem értette ezt meg? Azonban a halk motyogás, hangos, őrült kacajok és rémálomszerű rikoltások között Ghaurion meghallott egy másik hangot. Egy másfajta hangot, ami a halandó világból jött, a rádióból. És annak ellenére, hogy távolinak tűnt, hallott minden szót.
„Ghaurion…? Végzet-ivó, te vagy az?”
·
_________________
Bújj rókalyukba, vagy küzdj az első sorokban, a halál úgy is csak akkor talál meg, amikor neki is jól esik...

Karakterek: Jason DeMarco, Zajokkal Éneklő

[Sephiroth]

Van még egy adag :D.

Ami meg a hasonlóságot illeti... A vád már önmagában sértő.:P
_________________
Bújj rókalyukba, vagy küzdj az első sorokban, a halál úgy is csak akkor talál meg, amikor neki is jól esik...

Karakterek: Jason DeMarco, Zajokkal Éneklő

[Freiherr von Rosen]

[Sephiroth]

A KÁOSZGÁRDISTA NAPLÓJA


A következő szöveg egy Fekete Légióban szolgáló káoszgárdista naplóbejegyzéseiből származik.
Rettegett Naplóm,

1. hét, 1. nap

* Megérkeztünk az új táborba Ythcolgar bolygón.
* Elkezdett fájni a bal karom. Fogalmam sincs miért.
* Ardius testvér hátizsákjára kiakasztottunk egy cetlit „Tisztíts meg!” felirattal és egy jót (és vészjóslót) kacagtunk a fiúkkal.
* Behemon testvér a valaha látott legkirályabb szárnyas koponyát festette ma a vállpáncéljára és a főnök (Estragor, A Káosz Magasrangú Bajnoka) brutálisan lemészárolta, mint Éj Urak szimpatizánst.

1. hét, 2. nap

* A fájdalom nő a karomban. Elmentem a káosz-varázslóhoz, aki három szót mondott: „Extremis Kényelmetlenis Mutatis”. Holnap meglátogatom Arzhar testvért, hogy megkérdezzem a mutáció tüneteiről. (Arzhar testvérnek már van egy strucclába és egy denevérorra.)
* A Főnöknek nem tetszett a „Tisztíts meg!” vicc és büntetésképp három órát töltöttem azzal, hogy tükörírással kiírjam a raj Rhinojának elejére „Halott vagy!”, a következő heti nagy városharc előkészületeként.
* Ma részt vettem Behemon testvér temetésén. Ahogy Sargoth őrmester véres koponyáját égő csontjainak halmára helyezte tényleg felkavart némi érzelmet, de mindannyian elfelejtettük bánatunkat és frusztrációnkat, mert ezután merev részegre ittuk magunkat alkoholos vérrel.

1. hét, 3. nap

* Rettenetesen másnaposan ébredtem a múlt éjszaka miatt és az ágyamra kiakasztva egy képet találtam magamról, amint egy démonettet taperolok. Ez természetesen jó pár „HOGYAN”, „MIÉRT” és „MIKOR” kérdéshez vezetett.
* Arzhar (akit mellesleg még egy strucclábbal ajándékozott meg patrónusa) azt mondta, készüljek fel a bal karom förtelmes mutációjára. Habár még olvasnom kell a mutáció előnyeiről és hátrányairól, korbácsszerű csápokért vagy egy masszív rákollóért fohászkodom.
* Találtam egy megperzselődött koponyát a földön és kiakasztottam az övemre, de ezután kimerítő leckét kaptam az őrmitől a harci becsületre vonatkozóan, és hogy mindenkinek csak olyan harci trófeát szabadna mutogatni, amit az illető saját maga szerzett. Őszintén szólva ennél kevésbé már nem is érdekelhetne, hogy ő vagy a Vér Isten mit gondol.

1. hét, 4. nap

* Ma kifosztottunk egy védtelen várost az Urnium bolygón. Találtunk egy éjjel-nappali ABC-t, ami „Corn-chaos” gabonapelyhet árult. (Hozzá kell tegyem, igazán találó név.) A főnök azonban patrónusa, Khorne elleni gúnyolódásnak vette a gabonapehely nevét és személyesen égette fel a boltot. Szerencsére sikerült megragadnom az „Univerzum Háborúban” legutóbbi kiadását, mielőtt az újságos állványt elemésztették volna a lángok.
* Összevitáztunk Octavius testvérrel azon, hogy melyik ért földet az Istvaan V-ön először a két elpusztított légió közül. Ő azt állította, hogy a [hiányzó szövegrész], de szerintem biztos, hogy a [hiányzó szövegrész] légió kolosszális leszálló egysége ért először földet.
* Lefekvés előtt Halál-pókert játszottunk a fiúkkal. Az egyetlen sérült Magnon testvér, aki a negyedik körben benyelte. Én magam egy takaros kis kézi sorozatvető mesterművet nyertem és egy üveget, valami kék folyadékkal. (Megjegyzés: Az üvegen az alábbi felirat volt: „Ne keverje semmivel”)

1. hét, 5. nap

* A főnök ma lefejezte Raphaelus testvért, mert a homlokára tetovált egy bizonyos rúnát. Viszont Raphaelus testvér levágott fején mosollyal halt meg, remekül szórakozva azon, hogy az egész századdal elhitette, hogy megkapta Khorne Jelét.
* A fájdalom nő a karomban, a varázsló azt mondta, bármelyik nap bekövetkezhet a mutáció. Még mindig nehezen tudom elhinni, hogy különösebben elégedetté tettem volna bármelyik hatalmat, kivéve persze Slannyt, aki jól szórakozhatott, amikor pár hete egy csatában szimbolikusan megettem egy Elda lélekkövet. (Az a kő kemény volt, mint a szikla, csak úgy mellékesen, és alaposan kibabrált a fogaimmal. Úgyhogy remélem agyaraim is lesznek, meg minden ilyesmi!)
* Részt vettünk a rajjal a „Korsó-esten”. Alkoholos vér hiányában megittam a kék folyadékot, amit a póker-játszmán nyertem. A folyadék erősebbnek és vadabbnak bizonyult, mint egy ingerült Vérszomjazó (Bloodthirster), és rohannom kellett tőle a latrinára, visítva, mint egy Rémség (Horror). Mielőtt odaérhettem volna, már kihánytam a belsőségeim felét, a frissen polírozott Land Raiderre. (Megjegyzés: A hányást gonosz arc kinézetűre formáztam és a harckocsi parancsnok le volt nyűgözve mikor másnap meglátta.)

1. hét, 6. nap

* Múlt éjjel hosszú látomásom volt Tzeentch-el, aki elmondta mennyire dühös rám. Egész éjjel talpnyalói elől futottam a pszichikai birodalomban. Hogyan vívtam ki Tzentchi-fiú (a vén róka) haragját, rejtély számomra.
* Az étkezdében megtudtam, hogy a kék folyadék, amit múlt éjjel megittam, valójában Nurgle Rothadása elleni szer volt és egy csapat fertőgárdista a vállára emelt és körbe vitt az udvaron, miközben az ocsmány férfiak tisztelegtek és dicsőítettek. Eddig még nem ittam meg és így most elpusztítottam egy egész fertőgárdista osztag félelmetes ellenségét. (Megjegyzés: Úgy tűnik az új becenevem „Végzet-ivó”.)

1. hét, 7. nap

* Arra ébredtem, hogy a bal karom teljesen mutálódott! Egy gyönyörű csápos-akármi, nyálkás és vaskos. Nagyszerű móka volt mikor Xarnon testvér nyaka köré tekertem és majdnem megfojtottam vele. Elmentem Arzhar sátrába egy csapat megszállottal és tartottunk egy „Kié a legrémesebb testrész” versenyt. (Igmarius testvér nyert egy légyfejű lábujjal, aminek saját kicsi lábai is voltak.)
* Szereztem jegyet a holnapi Császár Gyermekei koncertre a Harthras IV bolygón. (Megjegyzés: Buszindulás 04,00)
* Elmentem a Káosz-varázslóhoz, annak reményében, hogy kitalálja melyik isten ajándékozott meg a csáppal. Miután a varázsló két óráig bámulta a karomat és jegyzetelt, a következő válasz született: „Valószínűleg Khorne, Tzeentch, Nurgle vagy Slaanesh.” (Nem volt nagy meglepetés)

2. hét, 1 nap

* Egész nap a táborban hülyéskedtem. Viccből dilisnek tettettem magam és beálltam a megszállott rajba. Megtudtam mindent, amit a megszállottságról tudni kell és lejegyzeteltem legemlékezetesebb soraikat: „A végén úgyis a Császár győz”, „Kellemetlen lehelete van a „kölcsön-testemnek?” és „Hé ember, ennek a kölcsön-testnek a kinézete tönkreteszi az esélyeimet, hogy lefeküdjek valakivel.”
* Este elmentünk a Császár Gyermekei koncertre a Harthras IV-en. Hátra mentem a színpad mögé és kaptam Eidolon-tól autogramot, valamint lefényképeztettem magam, ahogy mellette állok és egy blastmaster-t tartok. A koncert után az egész raj a Slaanesh-kultuszhoz való csatlakozásról beszélt. (Megjegyzés: a csordaszellem rossz dolog)
* Türelmetlenül várva a holnapi városharcot, a kései órákat azzal töltöttem, hogy félelmetes jeleket és kontrasztos színeket festettem a páncélomra a többi sráccal együtt. Csak egyikőjük ajánlotta fel lelkét Slaanny-nak a koncert után és segítettünk neki nevetséges színmintákat és csintalan ábrákat festeni a páncéljára.

2. hét, 2. nap

* Volt egy jó kis városharcunk Kravus bolygó fővárosában, Yarnusban. Kipróbáltam a kézi sorozatvetőt, amit a póker-játszmán nyertem, de nem öltem meg vele senkit (kivéve Elmius testvért, véletlenül. Ő valószínűleg amúgy is meghalt volna, oké?). A sorozatevő végül felrobbant a kezemben alkalmatlanná téve a fegyverhasználatra. (Próbáltál már valaha csápokkal tartani egy sorozatvetőt?) A fájdalom és a testi kihívás ellenére megkíséreltem lenyűgözni az őrmit két védtelen állampolgár csápjaimmal történő megfojtásával, kevesebb, mint 10 másodperc alatt.
* Visszaúton a bázisra összebarátkoztam Arturionnal, egy Khorne-berzerkerrel és miután kezdetnek megpróbálta lecsapni a fejem, egész érdekes társalgást folytattunk társadalmi kérdésekről és koponyagyűjtésről.

2. hét, 3. nap

* Arra ébredtem, hogy Arturion a vért nyalogatja a sérült kezemről (amit elfelejtettem ellátni). Elmentem Arturionnal a tech-gárdistához, aki kicserélte a sérült karomat egy robotkarra. Ebben az a szomorú, hogy ha azonnal kezeltetem csak a 96,7%-át kellett volna kicserélni, nem az egészet. Arturion feliratkozott még egy kis pszicho-sebészeti beavatkozásra. Mondtam neki, hogy a természetes haragot jobban szeretem, de nem hallgatott rám és váltig állította, hogy ettől nő az önbizalma és még vonzóbbá is teszi őt.
* Esti kimaradásként, elmentem a gyilkoló-pályára a rajommal, hogy megküzdjünk egy falkányi állatias vademberrel. Sok mindent tettem, amit Arturion tanított, de rájöttem, hogy a „Dupla-Nyakazó”-mon még dolgoznom kell. (Megjegyzés: Ne felejtsek „Sajnálom!” levelet küldeni Lurg testvérnek.)

2. hét, 4. nap

* Megtudtam, hogy Lurg testvér a rajomból múlt éjjel belehalt a sérüléseibe, amit a gyilkoló-pályán szerzett tegnap. Sajnos senki sem tudta, hogyan sérült meg. Valószínűleg Lurg tudta, csak nehéz lett volna elmagyaráznia az állkapcsa nélkül. (Megjegyzés: Ne felejtsem el elégetni a „Sajnálom!” levelet.)
* Este Halál-pókert játszottunk. Nem nyertem semmi, viszont elvesztettem a fél figura-gyűjteményem, beleértve a „Rambo” különleges karaktert is. (A figurákkal a „Warhammer 2k” nevű játékot szoktuk játszani.)

2. hét, 5. nap

* Az őrmi megtalálta a „Sajnálom!” levelet, mielőtt elégethettem volna. Meglepő módon, nem bánta, hogy én okoztam Lurgnak a halálos sebeket (véletlenül, természetesen…) Ehelyett azt mondta, hogy úgy tűnik Khorne a kegyeibe fogadja azokat, akik megölik barátaikat és szövetségeseiket és elhozta nekem Lurg leszakadt állkapcsát, hogy viseljem, mint trófeát.
* Beosztottak az új Rémkarmokat (Dreadclaws) tesztelő káoszgárdisták csoportjába. A kapszula, amiben én voltam elromlott, és villámsebesen a földbe csapódott. A kapszula a bolygó sivatagos részére zuhant és a becsapódás mindenkit megölt a kapszulában, kivéve engem. Órákkal később a keresőcsoport talált rám eszméletlenül, harmadfokú égéssel a csápomon és alsó állkapocs nélkül.

2. hét, 6. nap

* Elhagytam a tábori kórház/génkeverő-labort kora reggel, bekötözött csáppal és egy teljesen működő alsó állkapoccsal. Úgy tűnik nem találták meg a sajátomat, így berakták helyette azt ami a nyakamban lógott egy láncon.
* Elmentem Arzhar sátrába, hogy megkérdezzem, hogyan kell kezelni a sérült mutálódott végtagokat. Arzhar, a szegény …., mostanra kapott egy teknőspáncélt és egy malacfejet (habár a denevérorr még mindig megvan neki), nem volt abban a hangulatban, hogy mutációkról beszélgessünk. Helyette megtárgyaltuk a pályafutás és az előrelépés lehetőségét a légióban. A következő karrierválasztási lehetőségeket találtam: Csatlakozni valamelyik kultuszhoz; motoros vagy pusztító specialistává válni; elég sokáig túlélni ahhoz, hogy veteránná válj; megszállottá válni; kis híján meghalni és Dreadnoughttá válni; vagy gépjárművezetőnek tanulni. Nehéz választás, mi?
* Este visszatértem rajommal a gyilkoló-pályára, ezúttal egy csapat birodalmi fogoly ellen. Épphogy csak megúsztuk élve, habár ezúttal sikerült tökéletesen kiviteleznem a Dupla-Nyakazót.

2. hét, 7. nap

* Tegnapi beszélgetésem Arzharral tényleg gondolkodóba ejtett. Körbesétáltam a táborban, megkérdezve a különböző gárdistákat, ŐK milyen karriert választottak. Ez idáig a kultuszok látszanak a legvalószínűtlenebbnek (noha a fertő-gárdisták természetesen örömmel üdvözölnék köreikben a „Végzet-ivót”) és a megszállottság kevés lehetőséget hagy az előrelépésre. Mellesleg nem tartozik életem legnagyobb vágyai közé, hogy egy arc nőjön a mellkasomra és egész nap filozófiai badarságokat fecsegjen.
* Később a tábort meglátogatta néhány Szó Vivő egy káplán vezetésével, akik azért jöttek, hogy elmondják, miért inkább az ő légiójukhoz csatlakozzunk. Hosszas prédikációjukat a Főnök közbelépése zárta rövidre, mikor egytől-egyig lemészárolta őket. Az egyetlen túlélőt lefogták és levették a páncélját. Aztán a főnök rátetoválta Horus szemét a homlokára, és „A Fekete Légió a legjobb!” feliratot mindenhová a mellkasára. Aztán felvitték egy űrhajóra és végül kidobták az űrbe egy szarkofágban, „Lorgarnak!” felirattal.

3. hét, 1. nap

* Fél napig semmi dolgunk nem akadt, így Ixius testvérrel elmentünk a festőbarakkba, ahol egy kicsit még stilizáltuk a páncélunkat. Ixius egy nagy I (mint Ixius) betűt festett a mellpáncéljára, habár biztos vagyok benne, hogy ezt a bizonyos betűt láttam már valahol hasonló stílusban felfestve…
* Elkezdtünk felkészülni az e heti villám-rajtaütésre a Necromunda nevű birodalmi város ellen. Úgy fest a főnök és minden tisztje, valamint szövetségese hónapok óta tervezik ezt a rajtaütést és minden szükséges számítást elvégeztek. Az erőkkel, amiket használni fogunk, a bolyváros pillanatok alatt hullákkal megszórt, felperzselt romhalmazzá válik majd!
* Este a főnök agresszíven lemészárolta az egyik saját káoszgárdistáját. Ennek az volt az oka, hogy a káoszgárdistát istene megajándékozta egy mutáns fejjel. Mivé mutálódott a feje? Két sasfejjé…

3. hét, 2. nap

* Korán keltünk, hogy Vér-hokit játszunk a fiúkkal egy vérszomjas vademberekből és néhány birodalmi fogolyból verbuvált csapat ellen. Hosszú idő óta ez volt az első játékom, ezért csak két gyilkos gólt és egy gól gyilkot sikerült véghez vinnem. Végül 18-3-ra győztünk.
* Később engem és a rajomat kivezényeltek a sivatagba, hogy leverjük az ellenünk kitört vadember-lázadást. Mikor megérkeztünk, láttuk, hogy a bázisépítéshez szükséges megfelelő anyag híján, egy hatalmas homokvárat építettek a dűne-tenger közepére. Én voltam a hadjárat nagy hőse, aki a döntő (és egyetlen) lövést leadta, ami ledöntötte az erődjüket, maga alá temetve őket. A főnök megjutalmazott egy kitüntetéssel, amelyet letépett a páncélomról, amikor a fiúk elmondták neki milyen ellenállásba ütköztünk.

3. hét, 3. nap

* Taxius testvér és Cormius testvér ma előállt a hatalmas taktikai ötlettel: Motoros pusztítók (Havoc bikers). Taxius és Cormius úgy döntött megosztják zseniális stratégiai ötletüket személyesen a főnökkel és azonnal a tróntermébe mentek. Elég furcsa, de csak az egyiküket végezték ki nyilvánosan a hülyeségükért (Cormius). Sőt a főnök összeállított egy Motoros pusztító egységet és kinevezte Taxiust az egység őrmesterévé. Úgy látszik a főnök szerint megfelelő büntetésnek megteszi egy ilyen céltalan egység vezetése is a csatatéren.
* Estefelé Praetorax testvér viccből bedobott egy „Mr. Clean” sprayt a fertő-gárdisták sátrába. A főnök kihirdette a büntetést, elintézve, hogy Praetorax meglehetősen hosszan el legyen foglalva; Praetorax parancsba kapta, hogy tisztítsa meg az összes páncélt a fertőgárdista században és csak akkor hagyhatja abba, ha minden egyes páncél átmegy a fehérkesztyűs teszten. Nem meglepő, de egy tucat káoszgárdista csatlakozott ma a Nurgle-kultuszhoz a századunkból, nyilvánvaló okokból.
* A nap nagy részében a zsákjaimat pakoltam és készültem a bolyváros támadásra.

3. hét, 4. nap
(Mára semmi sincs írva)

3. hét, 5. nap

* Necromunda bolyváros elpusztítása tegnap törlésre került, mert a bázisunkat megtámadták a Vas Harcosok erői napkelte előtt. Engem és a rajomat fogságba ejtettek és mélyen a hipertérbe vittek egy kis űrhajó fedélzetén, amit a Vas Harcosok meglovasítottak. Parancsnokló csatakovácsuk azt mondta: „Embereitek fele elmenekült, a másik felét megöltük és harmadik felét elfogtuk.” (Ennyit a Vas Harcosok hideg és hatásos LOGIKÁJÁRÓL). Azonban azt is mondta nekünk, mennyire elcsodálkozott védelmi képességeinken és hogy teljesen lenyűgözte taktikai tudásunk. Úgy tűnik a Motoros pusztítók órákig távol tartották a Vas Harcosokat, lehetővé téve a káoszgárdistáknak, hogy elmeneküljenek a halálra ítélt bázisról.
* Ma ismeretlen okokból leszálltunk egy sivatag-bolygón (Tellarm?…, Tallern? vagy valami ilyesmi) és a vaskalitkámból (amiben tartottak) kihallgattam két Vas Harcost, amint a homokban játszik:
„Az én homokváram nagyobb, mint a tiéd!”
„Nem, nem nagyobb!”
„De igen és vannak lézerágyúi is itt, meg itt, és ezek itt rakétavetők!”
„Nos, azok az enyémen is vannak és egy várárok tele koponyával és szögesdróttal!”
„A lézerágyúidat nem a megfelelő helyekre raktad! Mi van ha az ellenség itt támad? Vagy itt? Vagy nehéz tűz alá vonja ezt a falat? Akkor a tüzet arra a területre kell koncentrálnod ott a döglött gyíkon túl, amíg a terminátoraid a megfelelő pozícióba kerülnek ott a csonthalmon túl. Meg a szögesdrót ott nem is fogja lelassítani az ellenséget! Ezen a ponton el kell helyezned még egy tornyot itt, a kaktusz mellett és harcosokat tartani itt készenlétben, arra az esetre, ha az ellenség áttörne. És mi van, ha az a skorpió ott megtámadná ezt a falat? Javasolnék egy rajnyi…”
* Nem kétséges, a Vas Harcosok taktikai zsenik. Sosem tudtam meg mi dolguk volt a sivatag-bolygón és csak órákkal később távoztunk.

3. hét, 6. nap

* Korán reggel brutálisan kirángattak kellemes és meleg láncainkból és béklyóinkból, hogy egy raj Eltörlő (Obliterator) ellen bolygóközi Vér-hokit játszunk. Igen komolyan kikaptunk 23-2-re, két sérüléssel, egy JKÁ-val (Játék-Közbeni-Árulás), és négy emberünk valószínűleg még mindig az űrben sodródik.
* Útban visszafelé a cellámba felfedeztem, hogy a főnök is a hajó fedélzetén van. Igazán nem túl nagy meglepetés, mivel elfutni vagy meghalni a csata hevében nem jellemző rá.
* Halál-pókert játszottunk egy összetákolt kártyapaklival (ne is kérdezd), és sikerült magamra vonnom a figyelmet azzal, hogy nyertem három darab száraz kenyeret és öt üveg állott vizet.

3. hét, 7. nap

* Élveztem a békés napot a cellámban. Nem igazán történt semmi, leszámítva, hogy Garvius testvér kényszerzubbonyt kapott, Xathras testvér a falakon mászkált, és az örökké panaszkodó, örökké siránkozó, MINDIG idegesítő Urshar testvért valaki kiütötte, végleg. (NEM én voltam, esküszöm…)
* Később kiviteleztünk egy zseniálisan megszervezett börtönlázadást. A főnök vezetésével az összes Fekete Légiós fogoly, aki az űrhajó fedélzetén volt, végigtombolt a sodródó fém-behemóton és megöltünk mindenkit, akivel találkoztunk, meg valószínűleg azokat is akikkel nem találkoztunk, figyelembe véve, hogy a végén legalább két részre törtük a hajót. (Ugyanaz a hatása, mint a „millió darabra”, nemde?)

4. hét, 1. nap

* Újra itt jó öreg bolygónkon! Boldog visszatérésünket a gyilkoló-pálya meglátogatásával ünnepeltük. Még a főnök is csatlakozott és mindannyian boldog perceket töltöttünk egymás legyilkolásával, mivel senki más nem akadt, akivel harcoljunk. A főnök később azt mondta az ilyen események fontosak ahhoz, hogy eldöntse ki érdemes rá, hogy szolgálja őt. Akik meghaltak nyilvánvalóan alkalmatlanok voltak. Később partit rendeztünk az étkezdében, a varázsló italokat idézett a hipertér mélyéről és mindannyian totál kiütöttük magunkat. (Megjegyzés: Nagyon mókás Rémségekkel (Horror) táncolni, mikor részeg vagy.)

4. hét, 2. nap

* Tragikus hírt kaptam, hogy Praetorax tesvért öngyilkosságot követett el egy bombával, mivel végül elege lett a dögvész-fertőzött páncélok fényezéséből. Este volt Praetorax búcsúztatása, ahol a(z) (igen kevés) maradványait rituálisan megetették egy falka vad mutáns-libával. Mindenki részt vett rajta, kivéve a fertő-gárdistákat, akik elvesztették szolgálójukat és őrmesterüket, mikor a bomba felrobbant. A robbanás az utolsó cseppig leégette a nyálkát a páncéljaikról, milyen irónikus…
* Arzhar testvér, az Istenek Játékszere (ahogyan elöljárója nevezi) ismét kapott egy mutációt. Legújabb rémséges vonása egy békapofa. Még miközben az űrhajón fogságban volt, kapott egy halfarkat. Egész éjjel ébren voltam a zajok miatt, amik a sátrából szűrődtek ki. (Megjegyzés: „Brekeke” és „Kvakk” a két legidegesítőbb hang a galaxisban.)

4. hét, 3. nap

* Semmihez sem volt kedvem, ezért néhány csapattársammal kikölcsönöztünk három videót: a „Villámkarom-kezű Edward”-ot (Edward Lightning-claws), „A Khorne gyermekei”-t (Children of the Khorne) és egy dokumentumfilmet, többek közt a főnökkel a főszerepben: a „22 Évente Sötétség Keresztes Hadjárata”-t (Pitch Black Crusade).
* Többórányi filmnézés után végül elegünk lett és elmentünk az étkezdébe. A sátron egy hatalmas poszter lógott őfelsége Abaddon a Fosztogató képével, amint Horus Karmával ránk mutat, az alábbi szöveggel: „Abaddon-nak szüksége van rád!” Megihletve a filmek által, amiket az imént néztünk (és a hecc kedvéért, természetesen), az egész rajom (beleértve engem is) feliratkozott a következő Sötét Keresztes Hadjáratra. Úgy döntöttünk, hogy bolygókat felégetni, birodalmiakat ölni, és billiókat rabszolgaságba taszítani igazán remeknek látszik és a főnököt is büszkévé tehetjük.
* Később találtunk egy igazán takaros páncélt a bontóban és Halus testvér azonnal felvette. Természetesen senki sem szólt neki, hogy épp az imént vett fel egy Ezer Fiak légiója páncélt. Hamarosan rájöttünk, hogy még mindig benne lakik az eredeti viselője, mivel a páncél elrohant Halussal, sikoltozva, hogy szálljon ki.

4. hét, 4. nap

* Ma az őrmi szólt, hogy már több ezer általános egység jelentkezett őfelsége Abaddon következő Sötét Keresztes hadjáratára, így annak érdekében, hogy a rajunk részt vegyen benne, választanunk kell egy sokkal specializáltabb hadviselési formát, mivel a Sötét Keresztes Hadjárat seregében még mindig hiány van a speciális egységekből. Szavazást tartottunk és hamarosan eldöntöttük, hogy a motorozás a mi utunk. Minden teketória nélkül elkezdtünk gyakorolni a motorozást, ami elég nehéz volt, figyelembe véve, hogy még nem szereltek fel minket motorokkal.
* Láttam az új posztert az étkezdében, hogy toborzóverseny van, ki tud több káoszgárdistát gyűjteni a Sötét Keresztes Hadjáratra. (Első díj 20 káoszgárdista toborzásáért egy antik vállpáncél, amit a nagyszerű Orghoth parancsnok viselt.) Elmentem Arzhar sátrába és megpróbáltam meggyőzni, hogy csatlakozzon a keresztes hadjárathoz, végül beleegyezett, miután felülmúltam önmagam a béna indokok felsorolásában.

4. hét, 5. nap

* Napkelte előtt felkeltem és körbeszaladtam a táboron, hogy káoszgárdistákat toborozzak a keresztes háborúba. Rájöttem, hogy ha korán reggel felrázom őket álmukból, a legtöbb káoszgárdista kimond (vagy megtesz) bármit, csak menjek el és hagyjam őket aludni.
* Elmentem a központi irodára és beadtam a papírt az aláírásokkal. Kiderült, hogy nem nyertem meg a toborzó versenyt, mert múlt éjjel a Berzerker bajnok körbesétált a táboron és egy rakás káoszgárdistát kényszerített a csatlakozásra. Ha választani lehet, hogy a Sötét Keresztes Hadjáratra menj, vagy levágják a fejed, te mit választanál? Mellesleg megnyertem a második díjat, Khârn az Áruló sisakjának egy igazán király másolatát. Miután felvettem és „Vér a Vér Istennek!” kiáltással, alaposan ráijesztettem néhány csapattársamra, feketére festettem és a leghírhedtebb (Plusz ez a kedvencem) káosz-szimbólummal Horus Szemével díszítettem.
* Elmentem Arzhar sátrába és segítettem neki felfesteni a Szemet a teknőspáncéljára. Nos valójában nem, helyette kiírtam: „Egyszemélyes állatkert!” Gonosz dolog volt? Nem hiszem, mivel a mutánsok mindig azt mondják, szeretnék, ha úgy bánnának velük, mint mindenki mással.

4. hét, 6. nap

* Ma kaptunk néhány igen nagy jelentőségű üzenetet az őrmitől. A Sötét Keresztes Hadjárat egy hét múlva kezdődik, de mi nem csatlakozunk, amíg a fő flotta a rendszerünkbe nem ér, ami egy pár nappal később lesz. Azt is mondta, beleegyeztek, hogy motoros egység legyünk, és a motorjainkat akkor adják ki nekünk, amikor csatlakoztunk a flottához. Végül még azt mondta, hogy a főnököt a hadjárat idejére befogadták Abaddon nagyurainak belső körébe. Úgy látszik ezt meg is fogjuk ünnepelni jövő héten az újonnan épített „Szex, drogok és rosszabb” nevű kocsma/öröm-házban, melyet a Slaanesh-kultusz létesített.
* Egész nap a táborban mászkáltam és a jövő heti partira próbáltam italt szerezni. Számos választási lehetőséggel találkoztam: a szokásos alkoholos vérrel, egy üveggel „Bravius testvér Gyomor-égető”-jéből és valami zöld nyálkával, ami hozzáragadt a falhoz, mikor eldobtam. Végül a Gyomor-égetőt választottam, mivel a nyálkának rossz íze volt, az alkoholos vért meg már unom. (Mellékesen, mikor legutoljára ittam, másnap hatalmas alvadt vérrögöket öklendeztem fel, amik csak a berzerkert tették boldoggá, akinek megengedtem, hogy megtartsa őket.)
* Halál-pókert játszottunk a rajommal és elvesztettem a hamis Khorne-nyakláncomat (Jaj, ne!) Valamint elvesztettem még egy arany fogat is, amiről nem is tudtam, hogy van. Úgy tűnik Rhengar testvér, aki megnyerte, az állkapcsom előző tulajdonosának, Lurg testvérnek a barátja volt.

4. hét, 7. nap

* Körbesétáltam a tábort Fermicus testvérrel és eladtuk a felszereléseket, amire nem lesz szükségünk, ha motorosok leszünk. Elcseréltük imádott nehéz sorozatvetőnket egy koponya-formájú sisakért, egy antik kártyapakliért és egy kis Káosz-familiárisért, amit ma reggel találtak az étkezde lefolyójában.
* Egy hatalmas, véres harcot követően, ami bizonyára örömmel töltötte el Khorne-t, Halus testvér szerezte meg a koponya-sisakot. Ezután játszottunk az új kártyapaklival egy gyors Halál-póker játszmát (nem alkalmaztuk az összes szabályt, mivel erőnk teljében szerettünk volna lenni a keresztes háborúra), és mivel senkinek sem kellett a familiáris, azt hiszem ez a nyakamon ragadt.
* Este az őrmi összegyűjtött minket a fő sátorban, ahol megbeszéltük a motoros taktikánkat. Több órás vitát, veszekedést, számtalan dühös toppantást és asztalcsapkodást követően, végül megegyeztünk a stratégiánkban: A jó öreg „Roham!!!”

5. hét, 1. nap

* Semmi dolgunk nem akad, így elmentünk Furiax testvérrel a gyilkoló-pályára, hogy leteszteljük bátorságunkat a jól megszokott vadember horda ellen. Bátor küzdelmünk és mindannak ellenére, hogy különösebb fáradság nélkül kiviteleztem a Dupla-Nyakazót, túlerővel találtuk szembe magunkat és gyorsan bekerítettek minket. Szerencsére érkezett némi segítség az utolsó percben a berzerker raj képében, akik gyorsan vér-szökőkúttá változtatták a helyet.
* A délután további részében megpróbáltam a vadembervért leszedni a páncélomról. Később elmentem az étkezdébe, hogy kipróbáljam a mai specialitást, a „Rothadó hullá”-t. (Fertőgárdisták voltak ma konyha-szolgálaton). Olyan íze volt, mintha lejárt volna a szavatossága.

5. hét, 2. nap

* Vulkus testvértől kölcsönkértem az „Univerzum Háborúban” legújabb számát és olvastam egy érdekes cikket a harci motorokról. Kaptam néhány tényleg király ötletet leendő „fém táltosom”-ra (mi profik így hívjuk a motorjainkat) és a láng-mintázatot feltétlenül ki fogom próbálni.
* A nap folyamán később kifüggesztették a Keresztesháborús-rajok listáját. Kiderült, hogy a századunk két-harmada, köztük a főnök személyesen, besorozásra került őfelsége Abaddon keresztes hadjáratába. Lejegyzeteltem a csatlakozott rajok neveit: Estragor Raj (Raptorok, a főnök személyes vezetésével), Dharkos Raj (Megszállottak), Zerus Raj (Rombolók), Sargoth Raj (Ezek mi vagyunk! Motorosok, természetesen), Traghius Raj (Fertőgárdisták) és Mhorkorus Raj (Berzerkerek). Ezen kívül felajánlottunk egy Rhino páncélozott csapatszállítót és az „Örök Gyűlölet” Land Raider-t, hogy Abaddon csapataiban szolgáljon.
* Este elmentem Arzhar sátrába. Kiderült, hogy egyik rajba sem került bele, de néhány más (hátborzongató) káoszgárdistával együtt velünk jönnek, mint segédcsapatok. Hosszasan cseverésztem vele, főleg az erőszakról és a halál értelméről. Mielőtt távoztam észrevettem, hogy a fején megjelent két nyuszifülnek látszó dolog.

5. hét, 3. nap

* Azzal kezdtük a napot, hogy a Világ Falókról beszélgettünk az étkezdében. Amikor eljutottunk a tényhez, hogy nincs ismert otthon-világuk, Hades testvér talált egy jó indokot miért nincs: „Megették.” A Hülyeség-kivégzést a főnök hajtotta végre, mivel utálja a hülyéket (és a rossz vicceket is.) Néhány perccel később Unghor testvér balgán megkérdezte hangosan: „Ha Slaanesh a szex istene, miért Tzeentch-nek van ezer fia?” Ennek eredményeként a főnök két emberét ölte meg hülyeségért, mielőtt a reggeli befejeződött volna.
* Megnéztem a mail-jeim és találtam egy röpiratot az alábbival: „Csatlakozz az Anonim Vér Ivókhoz.” Rájöttem, hogy ez valami Birodalmi reklám-mail, amit rossz címre küldtek.
* Este megtartottuk a (kissé elkésett) partit, hogy megünnepeljük hazatérésünket. (Fogságban tartottak minket egy űrhajón, rémlik?) Mindannyian remekül éreztük magunkat, de hamarosan egy falkányi démon hívatta meg magát a partira. Mielőtt az éjszaka véget ért egy részeg Dögvészhozó (Plaguebearer) lehányta Fratius testvért (megölve őt), egy falka Nurgli beindította a Land Raider-t és elhajtott vele, plusz három emberünket megszállták a démonok. Az egész akkor érkezett a fináléjához, amikor egy hatalmas Nagy Tisztátalan (Great Unclean One) materializálódott a kocsmában, számtalan káoszgárdistát és kultistát szétlapítva érkezésével. (Megjegyzés: A Nurglista démonok nagyon idegesítők. Jusson eszedbe, hogy NE szálljon meg egy se!)

5. hét, 4. nap

* Arccal egy nyálkatócsában ébredtem a pult mögött. Épp időben keltem ahhoz, hogy elhagyjam a kocsmát, mielőtt lerombolják. Úgy tűnik teljesen ripityára ment belülről és annyira tele volt nyálkával a múlt éjjel becsöppent démonoktól, hogy a főnök nem talált rá okot, hogy megtartsa. Ehelyett egy Káosz monolitot tervez a helyén felállítani.
* A rajunkat elhívták megkeresni a Land Raider-t, amit a Nurglik múlt éjjel eltérítettek. Végül homokkal félig betemetve a bolygó sivatagos részén találtuk meg. Tele volt kiszáradt, összezsugorodott döglött Nurglikkal, akik nyilvánvalóan nem bírták a hőséget. Furiax testvér javasolta, hogy térjünk vissza a bázisra a harckocsi tetején, de ez majdnem az életébe került. Mire visszaértünk a tüdeje félig tele volt homokkal és dupla súlyt kellett cipelnie a páncéljában lévő homokmennyiség miatt.
* A délután további részében megosztottuk gondolatainkat egymással a háborúról a familiárissal.

5. hét, 5. nap

5. hét, 6. nap

* Végre megvan a naplóm! Ki az ördög rakta az ágyam alá? Hála neki, tegnap nem írtam bele semmit.
* Beszéltem Arzhar-al (akinek egyébként van két nyuszifüle mostanra, ahogy megjósoltam.) Azt mondta a megszállott rajba fog kerülni, ha egyszer csatlakozunk a Sötét Keresztes Hadjárathoz, annak ellenére, hogy valójában nincs is benne démon (még). Megittunk egy jó évjáratú alkoholos vért (kissé alvadt, de úgy látszik ennek ilyennek kell lennie) és arról beszélgettünk milyen lesz majd a Keresztes hadjárat. Megígértem, hogy még találkozunk, mielőtt elindulunk.

5. hét, 7. nap

* Egész nap hatalmas posztereket és zászlókat készítettünk ilyen feliratokkal: „Hadúr, vezess minket!” és „Üdvözlünk Felség!” Szétszórtuk őket a tábor udvaron írással felfelé. Grax testvér ásott egy mély gödröt és letakarta egy nagy lappal, melyen ez állt: „Ide szállj le!” Ez természetesen csak vicc akart lenni. Noha a főnök hamar rájött (a rosszabbik módon) és Grax-ot azonnal megbilincselték, száját kipeckelték, szemét bekötötték és bedobták a gödörbe. Habár nem temették el élve. Ehelyett a főnök újra letakarta a gödröt ugyanazzal a lappal. (Beszélgessünk a saját sírod megásásáról…)
* Mindannyian megírtuk végrendeleteinket az étkezdében. Úgy döntöttem, ha meghalok az őrmi megtarthatja minden cuccom. (Megjegyzés: Ne felejtsem el elintézni, hogy Tryvus testvér ne élje túl a keresztes háborút, mivel rám hagyta az antik eretnekség-előtti sorozatvetőjét, ha meghalna.)
* Nem tudok aludni, álmatlanul fekszem és a keresztes háborún gondolkodom.
Milyen lesz Abaddon?
Mikor kapom már meg a motoromat?
Hány bolygót fogunk felégetni?
Meghalok mielőtt visszatérnénk?
A káoszgárdista naplója: A Sötét Keresztes Hadjárat

6. hét, 1. nap

* Arra ébredtem, hogy az őrmi utasításokat üvöltözik mindenkinek. Úgy látszik őfelsége Abaddon flottája holnap érkezik és ma van rá az utolsó lehetőség, hogy elintézzünk mindent amit kell, mielőtt elmennénk felégetni a galaxist. A tegnapi napot bölcsen a cuccaim pakolásával meg ilyesmikkel töltöttem, így a táborban sétálgattam egész nap. Arzhar-t lefoglalta a felszereléseinek pakolása és akadt egy kis gondja az új rákollójával, nem tudván hogyan vigye vele őket. Arturiont a vérszomjas berzerker barátomat lefoglalta az őrmesterével való veszekedés. Úgy tűnik a rajuk kilenc káoszgárdistából áll, míg Khorne szent száma a nyolcas. Nem túl váratlanul, a raj egyik tagját eltávolították (vagy legalábbis a fejét).
* Meglátogattam a nyálka-gödröt, ahol Nurgle kultistái és gárdistái szorgalmason gyűjtötték holmijaikat. Néztem, ahogy táskákat, vödröket és üvegeket töltenek tele nyálkával és viszik a leszállóhelyre. Nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy otthon fogják érezni magukat valamelyik hajón. Bajnokuk, Traghius adott még egy utolsó esélyt, hogy csatlakozzak a rajukhoz, melyet visszautasítottam, habár nem hiszem, hogy bevette a szabadkozásomat. („A zöld nem az én színem…”)
* Ismét nem tudok aludni a holnapi nagy nap miatt.

6. hét, 2. nap

* Meglepett, hogy későn keltem és a flotta még mindig nem érkezett meg. Mindenki olyan feszült és izgatott volt, a leszállóhely a káoszgárdistáktól és kultistáktól egyaránt zsúfolt. A varázsló fáradhatatlanul merítgette elméjét ki- és be a hipertérbe, a flotta valamilyen jele után kutatva. A berzerkerek egymással harcoltak (először barátságosan, de egy véres lánckardban és egy levágott kézben végződött a dolog), a fertőgárdisták egy nagy tócsa nyálkában szenderegtek és a Slaaneshik olyan dolgokat műveltek, amiket egy kicsit durva lenne itt leírni.
* Dél körül a főnök kivégzett egy káoszgárdistát a Zerus Rajból, mert azt gondolta, hogy a Hálálgárda (Death Guard), eretnekség előtti neve Életmentők (Life Guard) volt. („Úgy értem, ennek van értelme, nem…? Mi? A Főnök?! Hol?!!”) Szerencsére a főnököt ez annyira lefoglalta, hogy sosem hallotta meg, amint Xathras testvér azt állítja, hogy a Vas Kezek alapító rendháza a Vas Lábak volt.
* Végül, ahogy a második nap éppen lenyugodni készült, a hatalmas fekete hajók a Fekete Légió flottájából bolygókörüli pályára álltak. Óriási szállító hajók ereszkedtek le az égből és valahol a látóhatár szélén landoltak Mindenki csalódott volt, hogy nem ott szálltak le ahová a jeleket kiraktuk, kivéve talán Grax testvért, aki még mindig a gödrében volt és az éretlen Draegon testvért, aki írt egy verset és készített egy rajzot Abaddonról.
* Megérkezve a hajókhoz a rajunk felsorakozott és felszálltunk a hajóra. Megtudtuk, hogy a fő flotta továbbment a következő rendszerbe és valamikor holnap fogjuk őket utolérni. Sajnos minden rajt, kivéve a főnököt és Raptorait egy hajóba zsúfoltak be, amiben csak egy hatalmas helyiség volt, amin mindannyian osztoznunk kellett. Lehajigáltam a cuccaimat egy sarokban és elmentem a fiúkkal semmit tenni. Ez egy darabig igen mókás volt, de egy idő után abbahagytuk, mivel nem akartuk, hogy elveszítse varázsát.

6. hét, 3. nap

* A múlt éjjel életem legrosszabb éjszakája volt. Először is hihetetlenül erős romlottság és bomlás szag áradt azokból az átkozott Fertőgárdistákból (Oké, tudom, hogy MINDANNYIAN átkozottak vagyunk, SZÓ SZERINT, de értsd jól). Meg az éjszaka folyamán többször felébredtem rá, hogy a berzerkerek azt kiabálják álmukban „Vér a Vér Istennek!” Egyikőjük még a fegyverével is csapott egyet álmában és reggel egy vértócsában ébredtem egy halott káoszgárdista mellett, akinek egy láncfejsze állt ki a mellkasából.
* A főnök távollétében boldog perceket töltöttünk azzal, hogy elsütöttük legjobb (és legrosszabb) vicceinket. Fogalmam sincs hányszor hallottam az alábbi szavakat: „Világ Csámcsogók” (World Munchers), „Császár Unokái (Emperor’s Grandchildren)”, „Ezer Leányok” (Thousand Daughters) és „Nappal Urak” (Day Lords). Végül a varázsló végrehajtott egy kivégzést, akinek (mint kiderült) szintén joga van a kivégzéshez, és aki éppen a mi hajónk fedélzetén tartózkodott. Azért szólhatott volna, hogy jelen van, mielőtt Ixius testvér elsütötte azt a dolgot, hogy a varázsló elvesztette az eszét a hipertérben.
* Dél felé már mindannyiónknak elege volt a hajóból. A Tzeentchisták az mondogatták egymásnak: „Környezetváltozásra van szükségünk”, a Nurglisták azt motyogták: „Sosem fogjuk megtalálni a fő flottát, nincs számunkra remény”, a Slaaneshik azt mondták: „Élvezzük, amíg tart” és a Khornisták néha felkiáltottak „Vér a tudjátok-kinek!”
* Csakhogy a varázsló hirtelen felkiáltott: „Közelítünk a Sötét Keresztes Hadjárat fő flottájához, kérem rögzítsék hátizsákjaikat és oltsák el cigarettáikat, valamint a lelkükben tomboló haragot. A beszállás perceken belül megkezdődik.” Percekkel később egy hatalmas „klank” hallatszott a hajóból és mielőtt megkérdezhettük volna „Mi a hipertér folyik itt?”, hajónk fő ajtajai kinyíltak. Mögötte egy óriási hangár tárult fel tele szállító-, harci-, felderítő-, és támadó hajókkal.
* Miután kiszálltunk a rettenetes szállító hajóból rendezett formában (na jó, nem ANNYIRA rendezettben, elvégre Káosz vagyunk), azonnal sorba állítottak minket és valami nagyfejű Magasrangú Bajnok beszédet intézett hozzánk. Úgy látszik most a „Mérhetetlen Düh” fedélzetén voltunk és éppen időben érkeztünk őfelsége Abaddon nagy beszédére. Élő közvetítésben néztük a csatahajójáról egy nagy képernyőn a hangárban, két másik káoszgárdista századdal együtt.
„Dicső és dicstelen káoszgárdisták! Ma hivatalosan elkezdődik a galaxis meghódítása. A mai napon a Birodalom ismét meghallja, mint egy mutáns elefántcsorda közeledését, a Hipertér nagyságát; a nap, amikor megérzik, hogy a sötétség fekete és nyálkás karma kinyúl a mélyből. Még egyszer félelmet ültetünk a halandók szívébe és mi leszünk azok, akik még egyszer nyílt lázadássá szítják az eretnekség parazsát.
Ezúttal nem fognak megállítani bennünket, mert a Káosz árnyékát nem lehet megállítani. Mert mindig ott lesz, kívülről figyelve az emberiséget, mint egy leálcázott molylepke egy fán és belülről rontja meg az emberiséget, mint az alkoholos vér teszi, mikor részegek vagytok.
Egyedül és megosztottan kevés reményünk van rá, hogy legyőzzük a birodalmat, mert sokan vannak és mi… nem annyira sokan. De mikor a kétségbeesés légiói, a sötétség kiválasztottai egybegyűlnek, valószínűleg megállíthatatlanok vagyunk.
És arany hátsóján ülve a hamis császár, akinek vezetékek és csövek állnak ki minden testrészéből, tudja ezt. Azt hiszi látta az isteneket erejük teljében és tudja, hogy erősek, túl erősek. Azonban a Káosz szörnyetege még nem ébredt fel teljesen szendergéséből és amikor ez megtörténik hatalma a méterrendszerű méréssel nem lesz mérhető!”
* Ezen a ponton beszüntettem az odafigyelést, helyette inkább az életemben valaha látott legdögösebb Titkok Őrzőjét (Keeper of Secrets) kezdtem figyelni, aki egy szikrázó füstfelhőben, félig láthatatlanul lebegett az űrgárdisták sorai fölött. Mire eltűnt őfelsége beszéde is véget ért, aztán jött egy fülsüketítő üvöltés, melyet minden űrgárdista részéről hangos kántálás követett. Csatlakoztam természetesen, habár nem voltam teljesen biztos benne mit is kántálunk. Sejtelmem sem lévén én azt kántáltam: „Jogokat az illegális bevándorlóknak!” (Népszerű kántálás manapság) Szerencsére úgy tűnik senki sem vette észre.
* A hosszú nap végén felosztottak bennünket és különböző századokba soroztak be, így néhány rajunkat különböző hajókra szállították át. A Mhorkorus Rajt, a berzerkereket az „Örök Harag” fedélzetére teleportálták, Lord Xenofexius, Khorne bajnokának hajójára. A Fertőgárdisták Traghius Raja szintén különvált, hogy egy Nurglista bajnok, Infectius Dicsőség Gárdáját alkossák (ejtsd: Kigőzlés Gárda). Ami a főnököt illeti, ő és raja a Raptorok szintén elhagyták a hajót, hogy őfelsége Abaddon 1. századának részét alkossák.
* Végül a hosszú nap végén, melyet a hosszas parancsra várakozás jellemzett, megkaptuk a kabin kulcsainkat. A kabintársam, mint kiderült Furiax testvér, egy jó barátom (vagy „Harcostársam”; úgy tűnik a káoszgárdistákról nem feltételezik, hogy barátaik vannak.)

6. hét, 4. nap

* Majdnem elaludtam az első keresztes háborús napomon, mivel túl gyorsan zuhantam álomba ahhoz, hogy halljam az őrmit, amint egy energiaököllel dörömböl az ajtón (Nem ébredtem fel azelőtt, hogy véletlenül KERESZTÜLZÚZTA öklével az ajtót és kiütötte a már ébren lévő Furiax testvért, visszataszítva őt így az álomba.)
* Elmentem a fő csarnokba az első napi eligazításra és tájékoztatásra a század többi részével. Örömmel értesültünk, hogy ma megkapjuk a motorjainkat, majd az után, hogy Astralax a Magasrangú Bajnok heteknek látszó ideig (az idő másképp telik a hipertérben) csupa érdektelen marhaságot fecsegett, rajunkat átteleportálták a flotta ellátó hajójának fedélzetére.
* Végre ott voltunk és beléptünk a hatalmas raktárhelyiségekbe, keresztülverekedtük magunkat a ládák hegyein, a láncok erdein és az anyacsavarok és csapszegek óceánján majd végül megtaláltuk a keresztes háborús motorokat takarosan (hosszú) sorba állítva. Mindannyian választottunk egy-egy motort. Én egy újonnan zsákmányolt birodalmi modellt választottam a legújabb iker-sorozatvetőkkel és egy helyes kis koponya díszítőelemmel, amit úgy döntöttem megtartok. Mikor mindannyian elégedettek voltunk, felpattantunk fém táltosainkra és visszamentünk a teleportáló helyre. Csak egyikünknek sikerült elérni a célt, anélkül, hogy összetört vagy leesett volna a motorról: A sokoldalúan tehetséges (és erre büszke) Jaeger testvérnek. Nekem személy szerint sikerült behajtanom teljes sebességgel egy Land Raider-be, ami nem lett volna olyan rossz, ha nem lett volna már benne egy raj nagy és szúrós terminátor. Furiax testvér megpróbált egykerekezni, de csak azt érte el, hogy leesett a padlóra és elájult. A motorja tovább száguldott a helyiségen keresztül és egy másik rajból való űrgárdista sisakdísze belegabalyodott a motor első kerekébe. A feje többször körbefordult, mire végre valaki a segítségére sietett, de szerencsére egy démon-megszállott űrgárdista volt, így nem érzett semmit. Másfelől Halus testvér belerohant egy rakétás ládába és ez kirobbanó eredményekkel zárult. És hogy a dolgok még rosszabbak legyenek, a majdnem-halott Halus nem kapott orvosi ellátást a sérüléseire, mivel a flotta egyetlen sebesültgyűjtő helyét átvette Fabius Bile. Halus testvér lett rajunk első keresztes háborús vesztesége.
* Mikor visszatértünk a „Mérhetetlen Düh”-re kaptunk néhány fontos üzenetet Astralax Magasrangú Bajnoktól. Holnap a motoros újoncok elmennek képességeiket fejleszteni valami elhagyatott sivatag-bolygóra. És holnapután végrehajtjuk első rajtaütésünket.

6. hét, 5. nap

* Korán reggel landoltunk a sivatag-bolygón és azonnal elkezdtük a motorozást gyakorolni. A hatalmas nyílt terep tényleg biztosította számunkra a szükséges teret és sebesen elszáguldottunk különböző irányokba. Három óra gyakorlás és öt óra találkozási pont keresgélés után rajunk visszatért a leszálló helyre. Csak egy fő veszteségünk volt, Bravius testvér, aki úgy látszik beesett egy nagy fogakkal teli gödörbe valahol a hatalmas homokóceánban. Így rajunk létszáma nyolc főre csökkent mielőtt még igazi csatát láttunk volna.
* Később kaptunk egy teljes eligazítást a holnapi küldetésről. Holnap a flottát hajók kisebb csoportjaira osztják, habár őfelsége Abaddon általában jobban szereti, ha dolgai „osztatlanok”. Mellesleg a mi századunk gyors támadó egységei a Vas Harcosok 11. Nagy Századát fogják támogatni a Selectius VII bolygó támadásában (Nekünk nem annyira tetszett ez a szövetség, de ahogy Lord Astralax mondaná: „… egy Sötét Keresztes Hadjáratban fel kell készülnöd az ilyen szituációkra, bla-bla-bla…” Mindannyian rossz hangulatban hagytuk el az eligazítást, habár le merem fogadni, hogy holnap a Selectuis VII-re megyünk, bármennyire is utáljuk a Vas Harcosokat.

(Forrás: http://codexastartes.extra.hu )
_________________
Bújj rókalyukba, vagy küzdj az első sorokban, a halál úgy is csak akkor talál meg, amikor neki is jól esik...

Karakterek: Jason DeMarco, Zajokkal Éneklő