Dr. Felidae

[RedDrake]

*Hát sokmindenre számítottam de erre nem.
Pontosabban.
Valahol a 30-32. ötlet volt a listámban, hogy mi is lehet itt.
Egy "ajándék". Egy figyelmeztetés.
Nem nyúlt semmihez.
De jelezte mindenhez tud.
S a labort nem könnyű költöztetni.

Egy nyakörv...
persze ez nem az a nyakörv.
Még hogy a nyakamon?
Milyen kis mohó.
Egy tollas.
Egy üreges tollas károgó.
A szellemvilág.
Így jöhetett be.
S talán figyel.
Utálom a fajtáját.
Bűnöket?
Ugyan ugyan én semmi bűnt nem követtem el.
Maximum az ő korlátozott agyuk nem érti meg.
Nyakörvet viselni, minek néz ez engem?
Zsebrevágom a nyakörvet. Az üzenetet pedig elégetem.
S megnézem hol ez a hely.
Szándékomban áll elmenni oda, de semmi nyakörv a nyakban. Illetve majd nem az enyémben lesz ha úgy alakul.
De ha pofátlan lesz a másik, nem sok szerencse fogja üldözni.
Bezárom amit kell, és irány a hely. Kiállok azonnal és odahajtok.*
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Inu]

Amint felkapcsolod a villanyt, a folyosó közepéről, egy fekete macskaszobor bámul vissza rád. A vastag talapzaton ülő fekete macska kissé elnagyolt, kissé szimbolizált vonásokkal rendelkezik. Ilyet bármely piacon kaphatsz a városban, igaz általában csak jóval kisebb méretben. Ez a darab valóban házi macska méretű, sőt, talán nagyobb is egy átlagos macskánál. A szobor nyakában egy fekete bőr szíj feszül, feltűnően hasonlít valamire, ami hozzád tartozik. A szíj, vagyis nyakörv egy összecsavart papírtekercset fog a szoborhoz.

A folyosón nincs semmi más. Sem veszélyes, sem pedig veszélytelen. A labor mélyére vezető ajtó csukva van, sértetlennek tűnik.

A szíjat könnyű nyitni, a papírt kigöngyölíted és nem meglepő módon egy kacifántos betűkkel írt angol nyelvű üzenetet tartalmaz.

[RedDrake]

Érdekes, nem éreznek idegen szagot. Ez messze nem normális, a behatoló ismeri az adományt, vagy hasonló mágikus praktikákat. Nyugtalanító. Az meg hogy a folyosón van valami macskaméretű az még érdekesebb. Nem hiszem a behatoló lenne, talán tárgy, vagy emlékeztető, védjegy.

Azonnal felkapcsolom a villanyt és célra tartok ha el akarna ugorni az ott levő valami, vagy mögüle valami támadni.
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Inu]

Hű ebeid izgatottan követnek téged egészen a birodalmuk határáig: a bejárati ajtóig. Résnyire nyitod, teljes csöndben. Az ajtó meg se nyikkan nyitás közben, jó gondját viselted. Odabenn sötétség honol és teljes csönd. Se mozgás, sem pedig lélegzés hangja nem szűrődik ki. Csak némi lihegést és óvatos caplatás hangját hallani mögüled az ebek felől. Az egyikük veszi a bátorságot, hogy bedugja az orrát melletted boka magasságban. Semmilyen különösebb reakciót nem váltanak ki belőle a benti szagok. A kevéske beáramló fény csak arra elég, hogy megpillantsd, van valami talán három méterre előtted, a folyosó közepén. Egy kis alak, méretre talán akkora, mint egy közönséges házi macska. Nem mozdul. Az egész folyosót nem látod be, nem tudhatod mi bújik meg esetleg a szemközti sarkokban. A kapcsoló tőled csak egy karnyújtásnyira van.

[RedDrake]

*Déja Vu,
Itt? Így?
Érdekes.
Csöndes
Érintetlen?
A riasztó szólt, ez nem normális.
De nincs baja a kerítésnek
NIncs baja a külső kapunak.
Nincs baja a kutyáknak.

Mihaszna ebek, mi történt itt?
Üdvözlöm én is őket, és úgy tűnik simán mintha mi sem történt volna.
De azért feszültek.
Vagy én.
Vagy mindkettő.
A pisztoly a kezemben mindenesetre.
Nézek körbe, azért valamiért megszólalt a riasztó.
Meg is pillantom.*

<Hmm... ügyes.>
*Sokto formát öltöm magamra, és indulok is befelé, talán még itt van. A laborom zárjait csak úgy csak nem nyitotta ki.
Talán még bent találom.
De óvatos vagyok és halk. Ha még bent van, nem kell sietni. Ha már nincs azért nem kell.
De ha megtalálom, meg fogja bánni a napot amelyiken megszületett.*[/i]
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Inu]

Sietősen visszatérsz a laboratóriumba. Mikor kiszállsz az autóból, úgy érzed egy pillanatra, mintha saját lábnyomodba lépnél. Fura érzés és csak egy pillanatig tart. Paranoia, jut eszedbe. A környék csöndes. A levegő kissé hűvös. Nem mozdul. A közelben sehol egy fényforrás. Csak a csillagok és a hold világítanak. Az egész környék szürke és mozdulatlan.

A kerítés sértetlen, az épület sértetlen. Nincs egyetlen ablak sem nyitva, vagy betörve. A külső kapu zárva. Hű ebeid vidám csaholásba kezdenek, mikor megérzik, hogy közeledsz. Izgatott farokcsóválással gyűlnek hozzád, amikor közelítesz. Igyekeznek megnyalni a kezedet és hozzád dörgölőzni az oldalukkal, ugyanakkor feszültek, körbe-körbe tekintenek, egy pillanatra sem állnak meg, állandóan kavarognak körülötted. Hogy az ő feszültségük ragad-e rád, vagy te hoztad magaddal a feszültséget és csak megérezték, nem tudod. De valami hibázik a képen. Valami, amit elsőre nem láttál meg. Egy apró jel: az épület bejárati ajtaja bár be van hajtva, nincs zárva. A törött zár nyelve sebesülten támasztja az ajtófélfát. Az ajtót kitépték!

[Inu]

*A kommunikáció egy dolog, de a kora esti városi forgalom meg egyenesen idegtépő. Tiszta szerencse, hogy az agresszív vezetési stílusoddal nem csak beleillesz, de tökéletesen uralod is a helyzetet. Igaz úgy tűnik, hogy csak lépésben tudsz haladni és mindenki előtted cammog (ami messze nem igaz), de szép folyamatosan haladsz és mikor végre letérsz a főútról a mellékutcába, - ahol majd leparkolhatsz - szinte megkönnyebbülten felsóhajtasz annyira üres.

Természetesen az utca szélén több autó parkol, de a környék csöndes, sehol egy lélek és csak néhány ablakban pislákol némi fény. Mert hogy mostanra rendesen besötétedett. Keresel egy szimpatikus helyet és leparkolsz.

Nem véletlenül nem mehetsz tovább autóval. A merőleges utcák le vannak zárva, mert innentől építési terület. Sőt, első ránézésre inkább egy szeméttelepre emlékeztet.*

Folytatás

[RedDrake]

<Ma este... nem hatékony ez a kommunikáció>
*Miután elolvastam a szórólap hátulját, irány a gardróbom és leakasztom megkötött fekete öltönyömet, nyakkendőmet és ingemet. Meg kell adni ami illik. A készülődés után még egyszer szeretettel végignézek a dns gyűjteményemen, de elindulok utána végre. Megnyomom az automatikus adagolót hogy adjon ételt hű őrző kutyáimnak, majd a jobb kocsimba ülök és hajtok a cél felé. Egész úton azt számolgatom, mennyi hasznos eredményre juthatok a múmia sérültségétől függően.
A kutatásom mérföldkőhöz érkezhet, a lehetőségek szédítőek.

A kért helyen parkolók, és nyugodtan sétálva megközelítem a helyet. De nem sétálok csak úgy be, alapos felmérés nélkül. Osonva körbejárom az épületet, bármi gyanúst nézve, csak utána lépek be a bejáratán.*
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Inu]

*A szórólap teljesen átlagos, már-már unalmas. Az étterem címét tartalmazza, különböző menüket és egyéb étkeket árakkal, kiemelve az akciókat. A lap alján az elmaradhatatlan "Jó étvágyat" felirat díszeleg. A másik oldal pedig - most - teljesen üres. Vékony, egyszerű és sajnos könnyen gyűrődő papírlap. De hát a célnak pont megfelel. Az természetesen feltűnik, hogy az általad rendelendő ételkülönlegességet nem reklámozzák. Pikáns csirkeszárny ugyan van, de a "Cairo módra" kiegészítés kizárólag neked szólhat.

Gyorsan elalszol és most, hogy otthon, biztonságban hajtod nyugovóra a fejed, sikerül mélyen és alaposan kialudnod magad. Igaz mikor felébredsz homályos álomképek derengenek fekete masszáról, ami a nyakadon tekergőzött, majd felkúszott az arcodra, be az orrodon és a szádon, hogy fuldokolj egy sort, de már a végkifejlet sem rémlik.

Mikor felkelsz végre, az ébredést követő henyélés után, már erősen alkonyodik. Elintézed a fekete dolgot, ami mostanra már rászáradt az üvegre és a vizsgálatokhoz le kellett kaparászni a faláról. Utána még teszel-veszel Seline ébredéséig. Mikor ő is felkel és kényelmes tempóban elindul az ég alján, végérvényesen megpecsételve a jobbára átaludt nap sorsát, végre megtekintheted a szórólap hátulját is, a neked szánt üzenetet.*


"Helwan nyugati részét észak-dél irányban szeli át az Al Seka Al Hadid út. A Hoteltől könnyen odajutsz. Haladj rajta dél felé, majd élesen kanyarodj vissza az Abou Bakr El-Sedeek útra és ott fordulj balra az El Salam utcába. Parkolj le és indulj el északnak. Ez egy építkezési terület. Öt utcával feljebb, az El Salammal párhuzamos utcában találsz egy épületet, aminek az erkélye körülölel egy lámpaoszlopot, amin 40-es jelzőtábla van. Nem lehet eltéveszteni.

Találkozzunk az épületben május 12-én éjjel.

Fekete Özvegy"


*Egy röpke pillanat alatt leesik, hogy az bizony már ma este van. Épp időben.*

[RedDrake]

*A katonás rend megszűnik, majd később eltakarítom a romokat. Az alapos fertőtlenítés után újra célba veszem a fürdőszobát és egy kád forróvíz mellett döntök amit teleeresztve pihenni is tudok.
Az ebédre csak utána kerítek sort és érdeklődve nézem meg a szórólapot.
<Holdfény, az még jópár óráig nem elérhető.>

*Persze szórakozottan átfutom így mi látszik belőle.
A délutáni programom pedig egyszerű: alvás. Megérdemelt, kényelmes alvás, aztán felrakom elemezni a fekete mintát is, ami a nyakamon ült. A minta talán hasznos lehet, az erejétől már nem félek, mert bízom a saját erőmben. *
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Inu]

*Hosszú babra munka már maga az előkészítés is, de a többit hála Rahjahnak elintézi a tudomány majd helyetted. Mire minden a helyére kerül már delet üt az óra. A munka után legalább egy kis nyújtózkodás elkél, vagy akár egy kis pihenés is, de egy ebéd feltétlenül, ez utóbbira sértett morgással figyelmeztet a gyomrod. A romeltakarítás közben előkerül a cuccaid közül a fekete trutyi - a nyakadon is maradhatott még egy kevés belőle a sietős törölgetés után - valamint a Bites Food szórólap is. A jól végzett munka gyümölcseként viszont előtted az egész napfényes délután.*

[RedDrake]

<Csak fáradt vagyok.>
*Vagy annak a furcsa anyagnak az utóhatása. Ez akár aggasztó tendencia is lehet. Az otthoni környezet meg fog nyugtatni. Rutinos mozdulattal rúgom be a kaput, hogy mozduljon, és bevezetem az autót. A véresszájú hű ebeimet jól tartom, ahogy illik őket. Természetesen égbekiáltó szégyen, hogy az ember így megtudott alázni egy állatfajt, de ez már legyen a farkasok problémája, nekem elég hogy hű és hasznos eszközök lettek. A garázsban rutinosan ellenőrzöm a jobb állapotú autóim jelenlétét és irány a tovább befelé a laboromba. Hazudnék ha azt mondanám, teljesen kihúnyt bennem őseim csalafintasága így, az előtérből a betérőre egy kisebb labirintus vár. Na persze nem túl nagy és nem is az a cél hogy eltévedjen. Összesen 5-8 szoba az, mindegyikből legalább három ajtó nyílik, a trükk az, hogy egyetlen helyes út van, ahol nem kapcsol be riasztás, amelyik kilincsbe nincs elektromosság vezetve, vagy ahol nincs a terem közepén a koszos padló darabok és látszólag funkció nélküli összevisszaság, ami néhány aknát rejt, amikbe könnyű belezuhanni. Az út végén pedig a lépcső lefelé a pincébe, és itt már kőkemény biztonsági zárak, retina azonosító, majd tisztálkodó termek, előkészületek és legvégül a műtő, ez egy lezárt nagy tisztaságú szoba, amit rendszeresen fertőtlenítek. Beöltözve még kint (néhány liter koffein tartalmú kávét és energiaitalt magamba kényszerítve), bent hozzákezdek végre a munkához. *
<na...>
*A pólya sérültnek tűnik, sajnos nem szokatlan. Óvatosan bontom tovább és meglátva a leletet egy perc néma csönddel adózom neki, hisz ő kulcs lehet, kulcs lehet a tisztasághoz. S lehet az utóbbi pár tíz év majom inváziója rontotta el az egészet, ez egyszerűen dühítő.
De nem adom fel, az előkészített eszközeimmel apró bemetszéseket végzek rajta, és mintákat veszek minden elképzelhető szövettani elemzésben. Az összeset nem fogom tudni itt elvégezni, de a laborba elvivendő mintákat is előkészítem.
Megfeszített munkával, a lehető legnagyobb óvatossággal kezelem ezt a sérült "ékkövet", ha bármi tiszta-kincs van benne én meglelem. A végén természetesen lefagyasztom (megfelelően előkészítve) a tetemet, és elindítom a vizsgálatokat, több hét is eltelhet mire eredmény lesz, de a legnagyobb lépést már megtettem. Ha a minta pedig használhatatlannak bizonyul, az ott lakó majmok az életükkel fognak fizetni érte.*
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Inu]

*Beletaposol a gázba, megcsikordul a kerék és elviharzol. Még érzed a tekintetet a tarkódon egy rövid ideig. El nem csap egyetlen kamion és a következő utcasarkon nem jelenik meg újra a csuklyás alak. Sőt az azt követő sarkon sem. Ami azt illeti ezek után már mindenféle viszontagság nélkül érsz végre valahára "haza". Amennyiben nem számítjuk azt a néhány dudaszót és káromkodást, amit a kezdődő reggeli forgalom okoz.

A város szélén minden csendes. Sem autó, sem bicikli, sem pedig gyalogos nem jár erre. Miért is járna? Sem a gyártelep, sem pedig a sivatag nem kecsegtet semmi reménnyel.

A vaskapu csikordulva nyílik, majd néhány lépés után el is akad. A nyikordulás felveri az ebeket, akik az épület felől éktelen csaholásba kezdenek. Egy rúgás és a kapu enged. Begurulsz, a kapu bezáródik mögötted. Mire a garázs bejárathoz érsz, hű kutyáid már a tragacs körül ólálkodnak.

Az épületből még ilyenkor hajnalban is fény szüremlik ki néhány ablakon át. Nem keltheti azt a látszatot, hogy üres. Még néhány majom betörne és beköltözne. A fények éjszakánként jól szolgálnak, de fél órán belül kialszanak maguktól.

A garázs masszív bejárata hangos csattanással zárul mögötted. Az első ajtó a kopár előtérbe vezet, ami teljesen üres, koszos és lerobbant. Még egy patkány is nyüszítve menekülne innen. Újabb előtér, újabb ajtó, külső labor, újabb ajtó...

Tisztálkodás, előkészületek... egyre közeledik a pillanat, hogy végre betekinthess a csomagolás alá!...

Előveszed a csomagot és mikor minden készen áll, óvatosan elkezded levágni a csomagolást. A külső réteg lefejtése után a következő borító rétegen nedvességre utaló foltokat találsz. Ez rossz jel. Megsérülhetett a csomagolás valamikor és a hely ahol az utóbbi évtizedekben tartották aligha volt tökéletes egy ilyen lelet tökéletes megőrzéséhez. Gyorsan vágod le a második réteget és gyanúd beigazolódik. A csomagolás nem bírta a gyűrődést.*



*Az egyébként tökéletesen mumifikált tetem igen rossz állapotban van. Az évek csúnyán elbántak vele és biztos nem az első néhány ezer, hanem az utolsó néhány tíz. Micsoda kár! Csak remélni tudod, hogy találsz használható mintát...*

[RedDrake]

*Szörnyű gyanúm támad a vezetés közben. Persze, tudvalevő, hogy a város közlekedése mindig rossz, de mintát vélek felfedezni a piros lámpák és a dugók rendszerében. Jól ismerem a tényt, hogy a fáradtság küszöbén a tudatom máshogy érzékel dolgokat, más asszociációkat ad, ez a megváltozott nézőpont sokszor segített már, és most is tudom magamról, hogy ebben a tudat állapotban vagyok, amikor hajlamos vagyok a világban apró dolgokat is furcsának találni de ez több mint véletlen.

A logikus következtetés az, hogy álmodom. Legalábbis 0.77 valószínűséggel ez történik. A népem ősei nagyon jók voltak az álmodás művészetében, én nem örököltem ezt az affinitást, de logikusan sorba rakva a "napomat" az egész egyetlen nyomasztó álommá áll össze aminek ez az összefoglalója: "van egy díj amire áhítozom és a világ mindent megtesz ne juthassak el a laboromba megvizsgálni ezt." Tisztában vagyok a saját obszessziómmal, így nem meglepő ha néha ilyesmiről álmodom. Talán csak olvastam erről a macska múmiáról nap közben, vagy egyszerűen vágytam valami hasonló felfedezésre és mivel nem tudja a tudatom mit találnék benne, ezért egy ilyen feszélyező lidércnyomás keretében leírja a stresszt, hogy nem tudhatom meg az eredményt.

Varázslók, késlekedő futárok, állandó dugó és akadályozás egy visszatérő motívum hisz legbelül utálom a majmok alkotta őrült méhkast ami itt van.
S tessék...
Egy spontán csuklyás alak, aki aranyórát mutogat nekem. A misztikus átok, ami festékként jött le rólam homok és víz keveredésével. Vajon ha továbbhajtanék a következő sarkon is feltűnne egy? Már nem tudom.

Ha álmodom, persze nem tudok olvasni, betűzni de a tudat általában megoldja, úgy, hogy kb. tudom mit akarok belelátni az adott helyre ahol írásnak kellene lennie. De visszatérve a csuhásra, spontán feltűnik a nyomomban és mosolyog rám, ez nagyon filmes. Azt hiszem a tudatom megalkotta a tipikus főgonoszt.

Vajon tényleg álmodom vagy egyszerűen csak fáradt vagyok a kevés alvástól és azért érzékelem ezt az egészet ilyen abszurdnak? Kedvem lenne balra rántani a kormányt és kilapítani ezt a fantomot, de.. hát..
egy mód van megállapítani, hogy álmodom-e.
Körbenézek balra is, jobbra is, és ha tényleg nem jön senki, teljes gázt adok. Ha álmodom ott lesz a következő sarkon is egy ilyen, vagy spontán elüt egy kamion vagy vonat oldalról, legfeljebb felébredek, ha nem álom... nos akkor lesz min gondolkodnom.*
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Inu]

*A kocsi meglódul és elindulsz hazafelé. Ilyenkor hajnalban kicsi a forgalom, így csak néhány lámpa lassítja az utadat, mivel keresztforgalom még így is akad akad pont a legrosszabbkor. Az első lámpánál viszont rögtön figyelmes is leszel egy nagydarab csuklyás alakra, aki ráérősen sétál tőled balra előre a járdán. A napközben forgalmas, két sávos út belső sávjában állsz, de még innen is rögtön kiszúrod az alakot. A csuklya mélyen az arcába van húzva, de nem lehet eltéveszteni azt az aranyórás férfit.*

"Mutatja időD!"

*A vészjósló mondat akaratlanul is felhangzik a fejedben.
Egy európai-kinézetű fiatal párocska sétál szembe vele, de már 100 méter távolságból okosan áttérnek a szemközti oldalra, mint egy ijedt galambpár. Az alak csak sétál tovább bámulva maga elé, de mikor egy vonalba ér veled felnéz, egyenesen rád tekint. Az arcát árnyék takarja, nem láthatod tisztán, de érzed, tudod(!), hogy a csuklya alatt gonosz vigyorra torzul a szája. A zöld még várat magára, de épp semmi nem jön keresztbe, már amennyire meg tudod ítélni a pillanat hevében.*