Helwan utcáin

[Freiherr von Rosen]

-/Eng/ Kár a gőzért, pajti.

Vetem oda, miközben a slusszkulcsért turkálok.

-/Eng/ Ő már messze jár. De semmi vész. Az ő népe úgy megy és úgy jön, ahogy a flancos kis kedve tartja. És ezzel segít. Sosem volt macskád, mi?

Itt összeráncolt szemöldökkel horkantok egyet.

-/Eng/ Ami azt illeti, nekem sem...
_________________

[Dronaw]

Nem kell sokat várnom, hogy a bebugyolált sokto feltűnjön. Kicsit ugyan furcsa, hogy elrejti magát, nem tett még ilyet, igaz, nem is rég óta ismerem őket.

Ahogy suttogó hangja eljut hozzánk, már ugrok is fel az autóról, és válaszolok neki.

-/Eng/ Várj! Milyen veszélyről beszélsz? Egy csapat vagyunk, - ha nem is falka - ne aprózódjunk szét! Együtt erősebbek vagyunk, nézzünk szembe együtt a veszéllyel!

A szavak egy része valahonnan a tudatom mélyéről tör fel. Ilyesmiket is tanítottak nekem, érzem, hogy ehhez ragaszkodnom kell. Úgy érzem, a veszéllyel együtt kell szembe nézni, a szétválás az én emlékeim visszatérését is hátráltathatja. Látva, hogy a szavaim közben elfordul és elindulna, megpróbálok utána ugrani, hogy a kezemmel megfogjam a vállát.

-/Eng/ Várjál már, hé! Hozzád beszélek! - kapom kicsit fel a vizet.
_________________
Sunny Black

[Freiherr von Rosen]

-/Eng/ Ehh. Na majd idővel...

Vakarom meg az orrom tövét. Közben én is a környéket pásztázom.

-/Eng/ Nem azért a két fillérért, de ha nem jön ki hamarosan, akkor már valószínűleg kiment... máshol.

És nemsoká fel is tűnik.

-/Eng/ Emlegetett szamár...

Motyogom, majd felsóhajtok és komótosan a vezetői oldalra sétálok, kinyitva az ajtót és behuppanva.

"Hát akkor menjünk."
_________________

[Sablepaw]

"Köszönöm, Suttogások Szelleme. Szükség lesz segítségedre... és sok titokkal hálálom meg kegyességed."

Iszonyatos az érzés, de akaratom töretlen, a zsibbadást, a mocorgó förtelmet, a bódultságot alárendelem, fürkésző kíváncsiságát lelkem kíméletlenül fojtja... remélem, hogy sikerül kivetnem magamból egyedül is, de ha nem, hát nem.

Soktoba váltok, kendőbe bugyolált pofával felsurranok és kioldalgok, helyére illesztve a deszkát az ablak elé. Közelebb lépek Sunnyhoz és Mennydörgéshez, épp csak annyira, hogy suttogó hangom elérje őket, de az árnyakból szólok.

- /Eng/ Mennem kell. Fontos. Veszedelem.

Csak ennyi, és már surranok is el, amint takarásba érek, már Feline formában, majd rövidesen fekete "betegforma" macska képében cikkanok el messzire... irány a városon túl, irány a sivatag!
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Dronaw]

-/Eng/ Sajnos nem sok minden jött vissza - rázom meg a fejemet. - Semmi új.

Felnézek a holdra, és önkéntelenül mélyet sóhajtok. Üdvözölni szeretném, de homid alakban inkább elnyomom a vonyítást. Nem is hangzana túl jól. Lassan telik az idő, nem igazán vagyok az a türelmes típus.

-/Eng/ Ha nem jön ki hamarosan, bemegyek érte, nem szeretek várakozni!

A testsúlyomat az egyik lábamról a másikra helyezgetem, egyrészt, hogy valamivel lekössem magamat, másrészt, hogy ne gémberedjek el. Közben természetesen folyamatosan a környéket kémlelem, valahogy nem érzem magamat biztonságban.
_________________
Sunny Black

[Freiherr von Rosen]

Habozás nélkül felszólalok, éppen csak nem kiabálva.

-/Eng/ Hé! Most meg hová osonsz?!

Válasz nem érkezik, ráadásul se nem látok, se nem hallok semmit. Még egy darabig körülnézek a közelben, aztán morogva visszafordulok a Garou felé.

-/Eng/ A véres pokolba. A rosseb érti ezt. Na menjünk, lehet, hogy otthagyott valamit...

Megyünk. Némileg megkönnyebbülök, amint végre kellően tágas térre érkezünk a saját harci formámhoz, a szűk kazamatákban valamelyest védtelenebb vagyok, mint amilyennek mutatni szeretem magam.
A nőt visszapakoljuk a kocsiba, éppen úgy és oda, ahogy és ahol hoztuk. Legyen jó kis sonka.
Aztán csatlakozok Sunnyhoz az autó oldalát támasztva, összefont karokkal.

-/Eng/ Halvány hupilila gőzöm sincs, gondolom, a cicusok gyakran játszák ezt el. Még én is csak új cimbije vagyok.

Vonok vállat.

-/Eng/ Várunk egy kicsit, azt' meglátjuk. Addig mondd csak, mi a helyzet, kezdenek derengeni azok a fránya emlékek?
_________________

[Dronaw]

Csendben cipelem a foglyot a vállamon a kijáratig, majd leteszem a kijárat mellé, hogy visszaalakulhassak homidba a kilépés előtt. Átalakulás után kilépek a házból, a nőt az autóhoz viszem és neki fektetem, majd nekidőlök, és várok.

-/Eng/ Hát most meg mi a franc van? - kérdezem Jack felé fordulva karba tett kézzel. - Remélem, nem kell sokat várni rá.
_________________
Sunny Black

[Inu]

Jack és Sunny
Egy pillanatra még fellibben a köpeny majd Setétholdat elnyeli a sötétség.

A fogollyal és a lámpással a kézben a folyosón és a báltermen át eljuttok az elbarikádozott ablakig, amit egy könnyed mozdulattal ki lehet nyitni. A lámpásra már a bálteremben sincs feltétlenül szükség, odakinn pedig a hold és megszámlálhatatlanul sok csillag világítja meg a jobb napokat megélt épületet. Kilépve határozottan meleg és nehezen lélegezhető levegő teszi próbára a tüdőtöket.

A fogoly még mindig eszméletlen, ki tudja mikor heveri ki a csapást a törékeny emberi test.


Setéthold
Folytatás

[Dronaw]

Ahogy hallom a csörömpölést hátulról, azonnal fordulok meg és iramodok vissza. A lámpa úgy is Jacknél van, egyelőre nyújt elég fényt. Nem jutok túl messze, amikor összetalálkozom az emberi macskával. Kicsit meglepődöm, hogy crinos alakban látom viszont, de fontosabb, hogy végigmérve nem látok rajta semmi sérülést.

-/Gar/ Mi történt? Mi volt ez a zaj. - Morgom, bár nem számítok rá, hogy bárki is értené, így nem várok választ.

Amikor Setéthold odadobja nekem a nőt, felkapom, majd intésére némán bólintok és elindulok kifelé, a nőt a vállamon átvetve.
_________________
Sunny Black

[Freiherr von Rosen]

Setéthold szavaira önkéntelenül is felkordul a gyomrom.

-/Eng/ Ja, én is éhes v-... oh. Ohh, ja. Persze. Semmi vész. Menjünk.

Jómagam is mozdulnék, hogy felnyaláboljam a sárkánybarlangba került királykisasszonyt, de a macska mindkettőnknél gyorsabb. A vérfarkasra sandítva megvonom a vállamat és nyomban előremegyek, biztosítva a világítást kifelé menet.

Hmm, asszem, ideje kipróbálni a helyi gasztronómiai különlegességeket... remélem, nem esznek gyíkhúst. Mint Melbourneben.

Nem távolodom el messzire a többiektől, így a fennakadásra hátrafordulva talán még vethetek is egy pillantást eme groteszk panoptikumra.
Így, vagy úgy, egyvalami biztos. Valami nagyon el van baszva ezzel a vérmacskával kapcsolatban. Az egy dolog, hogy egy hímnős kismészáros, de...
De.
Cselekedj most, gondolkodj később! A Felkelő Napok eme ironikus mondása most (is) aktuálissá válik. Már hajolok is le a sheiláért és megyünk tovább.
_________________

[Inu]

Dátum: 2008. május 27.
Holdállás: csökkenő félhold


Jack és Sunny
Felértek a lépcsőn és elindultok kifelé a hatalmas termen keresztül, amikor lentről üvegcsörömpölés hangját halljátok. Nem sokkal később maga Setéthold is megjelenik harci alakjában, koromfekete bundában. Léptei nyomán köntöse és kendője libben a szélben, kísérteties megjelenést kölcsönözve az amúgy is titokzatos macskának.

A Bastet harci alakja kecsesebb és ügyesebb, mint bármelyikőtök, de méretben alig nagyobb az egyszerű emberi alaknál, így az emberi ruha korántsem áll annyira szokatlanul rajta, mint egy Garoun vagy Mokolén állna.

[Sablepaw]

"Mi a büdös Asura-mocska ez???!"

Megdermedek, a gyufaszál kihull kezemből és kialszik, a tükör is utánazuhan, közelségét se bírom, csörrenve törik szét... a vadabbik és veszedelmesebb énem kitörni kíván - pusztítani, tombolni, ízekre szaggatni ezt a nőt... megfertőzött!

Rage!

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 5d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 7, 8, 4, 6, 2 (Total = 27)

Izzik körülöttem a levegő, de eszem nem vesztem és nem lesz rajtam úrrá az indulat... egy Árnymacska legyen higgadt és megfontolt...
... Mindazonáltal ezzel a pofával eszem ágában sincs mutatkozni, így szisszenve, csontom reccsenve öltöm fel Crinos formám... majd megmarkolom a némber grabancát - koránt sem finoman - és felvonszolom a padlón húzva, közben kendővel rejtem pofám, még ha macskaszerűvé is lett, milyen macska-arccá?? Amint beérem társaim, odadobom a lányt Sunnynak... amennyire lehet a sötétbe és kendőm mögé no meg köntösömbe burkolózva.

Ős-nyelvem aligha értené - a Doktor persze ilyenkor sehol - emberhangon suttogva szólni meg nem tudok, így csak karmos, éjfekete mancsommal a nőre bökök, majd a kiút felé majd halk morranással és mozdulattal jelzem nekik, menjenek, vigyék...

Farkam ide-oda csapkod ingerülten, visszaindulok, le a lépcsőn... muszáj rájönnöm mi történt, és fürkésző szemektől távol!
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Inu]

Setéthold
Hangtalanul landol a test, majd halk csörrenéssel előkerül a tükör, sercenéssel gyullad a gyertya, hogy szembenézz a borzanattal. Arcod viaszként megfolyt, homlokod ráncos, szemed alatt méretes karikák húzódnak egészen az orrodig, szád széle sírásra hajlik, tokád a mellkasodra fekszik. Mintha a nyakad eltűnt volna, fejedet körbefonja majdnem a füledig a vállad és az ahhoz tapadó megvastagodott izomzat. rettenetedben tágra nyílik a szemed, a szád azonban csak megfeszül! Csak egy vörösebb vonal az már, nem több, mintha összenőtt volna!

+1 Düh

[Sablepaw]

Fejemmel biccentek Sunnynak, hogy elbírom a vékony nőt - na persze Árnymacskák olthatatlan éhe miatt véznának tűnhetek, minden formámban, de se gyenge, se kényes nem vagyok. A lámpásfényt követem, majd ahol már sötéthez szokott szemem a homályt már érzi, lemaradok...
Majd alakulásom során megfeszülök, ledermedek...

"Mi történhetett? Mi lett az arcommal?"

Baljós ómen ez az Asura-rágta néma lány is, le is ejtem a padlóra puhán, tarisznyámból tükröt ragadok és gyufát sercintek.

Mielőtt kilépnék fürkésző szemek elé, látnom kell, milyen lettem!
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Inu]

A lépcső tetejéig szükséges a lámpás, így ezt az elől haladó kézbe kapja. Odafenn egyre több fény szűrődik be kintről és a hold halovány fénye már képes lesz az épületből kilépőknek utat mutatni. A Mokolé és a Garou mögött néhány lépéssel lemarad a Bastet karjaiban a meggyötört fogollyal, hogy új alakot öltsön magára.

Setéthold
Az egész egy pillanat műve, bőröd feszül, csontjaid hangtalanul formát váltanak és máris egy új ember lettél. Vagyis... Fura érzés kerít a hatalmába. Az új alakod valahogy nem olyan, mint amilyet szerettél volna. Sötét van és nem látod magad, de szinte mozdulnod sem kell és érzed, hogy elméd nincs tisztába a tested képességeivel. Próbálod felmérni, hogy mit ronthattál el. Két lábon állsz, karjaidban továbbra is az eszméletlen fogoly. A nyakad viszont... Mintha megmerevedett volna.