Helwan utcáin

[Inu]

Az elgurult elemlámpát felveszed és azzal nézel körbe. Úgy tűnik, hogy elmúlt a veszély. Cserébe szörnyhullákkal telt meg a csatorna.

Vársz egy kis időt, a sebek lüktetése alább hagy, a vérzés lelassul, de a sebek nem záródnak be, nem gyógyulnak be. Gaia más teremtményei karmainak és fogainak nyoma lassan gyógyul. Túl lassan. Előszökik a semmiből a tudás, képek és és hangok, édes emlékek nélkül. Napokig sebek fogják még borítani a testedet, ha nem találsz egy sámánt, aki meggyorsíthatná a folyamatot.

A nő bokája fura szögben áll, helyre fog kelleni tenni. Eltörött. A törés nem nyílt, de erre így sem fog ráállni egy jó ideig. Kénytelen leszel vinni, ha haladni is akartok. A nyugtatásra is nagy szüksége van. Zilál, retteg és paranoiásan tekintget körbe, szinte nem is foglalkozik veled, abban sem vagy biztos, hogy eljut a tudatáig a hangod. Súlyos percek telnek el, mire reagál arra, hogy hozzászólsz, hogy hozzáérsz. Újabb percek, mire képes lesz koncentrálni a feladatára és fejével, kezével irányt mutatni.

Hosszú, unalmas menetelés következik. Haladtok tovább egyenesen, hiába értek el újabb és újabb kereszteződést, haladtok akkor is tovább egyeneseb, mikor a széles főjárat sréhen jobbra kanyarodik. Itt már nem férsz el a harci formádban. emberként, a fogoly fejére és lábaira is állandóan ügyelve kell tovább araszolni egy szűk ellipszis alakú lukban. A nő jobbra fel mutogat újra és újra, de nincs elágazás. A végtelenségbe vezet egyenesen a járat, szűk és mocskos falakkal. Itt már soha nem is volt lámpa.

Egyszercsak előtted a földön elszórva téglák és kövek hevernek, feltekintve pedig a jobb oldalt egy lyuk tátong a falon neked mell és fej magasságban, akkora, amin a nőt még bőven be tudnád tuszkolni, te azonban nem fogsz beférni, csak ha tovább tágítod a járatot. Bentről keserű dögszag árad, a lámpa fénye pedig a sötétségbe vész. talán egy nagyobb helyiség lehet odaát.

[Dronaw]

Végre! Végre érzem, hogy élek! Igen, ez vagyok én! Gaia karma!

Boldogság tölt el, ahogy a harc végeztével lassan körbetekintek a csatornán. Az ellenfelek elfogytak, csupán cafataik lepik el a területet. Még néhány pillanat és légzésem lassan visszaáll a megszokottra. Még egy rövid ideig Crinosban maradok, hogy a komolyabb sebek begyógyuljanak a hátamon. Közben megvizsgálom a nő lábát, bár túl sokat nem fogok tudni tenni vele. Visszaváltok emberi formába és a ruhájából próbálok néhány csíkot tépni, hogy az esetleges vérzését elállítsam, majd próbálok kis lelket önteni bele, mielőtt tovább mennénk. Valószínű úgy, hogy rám támaszkodik (ha kell, Glabro alakban).

-/Ara/ Nyugalom, nincs semmi gond! Látod, már nincs is semmi fenyegető! Mondtam, hogy megvédelek! Na gyere, nemjünk tovább!
_________________
Sunny Black

[Inu]

Kitör belőled a düh és fenséges harci formádba váltasz. A folyosó szélén a cső sírva görbül meg ahogy a két vérszörnyeteg - a farkas és a patkány - teste egymásnak és a falaknak feszül. Harciasan felordítasz, de a válasz csupán egy hátadba maró fájdalom. Fordulásból könyöklöd le, mire hátratántorodik. Újabb fogak marnak a válladba, karmaid tépik fel a másik patkány pofáját, aki saját vérét prüszkölve tántorodik hátra. Második lépésére egy reccsenés és egy fájdalmas sikoly a válasz. A földön elterült foglyod lába eltörött, ahogy a szörnyeteg véletlenül rálépett. Észre se veszi a szörny, azonnal támad rád mindkettő. Az egyik szemből, a másik hátulról. Feltépsz egy torkot, a fej hátrahanyatlik, a test lehullik. A tarkódba újabb fájdalom nyilall, saját véred áztatja a hátadat, miközben feltéped a második támadó pofáját és hasát egy-egy erőteljes csapással. A patkány térdre rogy, de őrült visítással újra elrugaszkodik, hogy beléd marjon, majd újra és újra és újra. Ismered ezt a lázat, ezt az őrületet, szinte már élet sincs benne, csak a végtelen düh hajtja tovább testet. Mikor már erejével együtt az is elfogyott, cafatokra tépve repül hanyatt a földre. Ráng még néhányat és nem mozdul többet.

Kissé sántikálva, véresen, de rég nem érzett büszkeséggel és dicsőséggel a szívedben keresel további ellenséget, de csak egy csöndesen sírdogáló lányt találsz véres rongyokban.

[Dronaw]

Nincs idő gondolkodni, terepet felmérni. Felbuzog bennem az erő, a düh, és azonnal Crinosba váltok (-1 rage). Az átváltozás után elemi erővel tör elő a tudatom mélyéről és a torkomból egy ordítás, ami a legtöbb ellenfélben rémületet kelteene.

Megfélemlítés(6+3, -1 csz)

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 9d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 4, 10, 4, 2, 2, 8, 2, 1, 10 (Total = 43)

10-es újra

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 1d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 7

Az ordítás után teljes erőmből vetem magam a nő után (-3 rage). A hátamon lévő patkányt megpróbálom lerázni magamról, most már feltehetően én nyomom őt félre. Nem tervezek vele tovább foglalkozni, rohanok a nő után (vagyis az után, aki viszi), és közben az utamba kerülő patkányokat erőteljes parasztlengőkkel (de karommal, nem ököllel) szórom szét.

Utól kell érnem őket, meg kell mentenem a nőt. Ő az egyetlen, aki végre el tudna vezetni az emlékeimhez, nem hagyhatom veszni!

Támadás(4+4):

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 8d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 9, 7, 10, 2, 3, 7, 7, 8 (Total = 53)

10-es újra

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 1d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 2

Sebzés(6+5)

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 11d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 1, 2, 6, 10, 7, 7, 10, 10, 2, 8, 8 (Total = 71)

Sebtűrés(7)

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 7d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 5, 7, 4, 4, 2, 8, 8 (Total = 38)

_________________
Sunny Black

[Inu]

Érzésre a te nyakadba is egy közel macska méretű valami kapaszkodott bele. A járat szűk, érzésed szerint akkora, hogy Crinosban kicsit meggörnyedve épp elférsz benne. Harcban bizonyára hátráltatna a kevés hely, de széltében és magasságában is elférnél, ha fel kívánnád venni a harci formádat.

Nekicsapódsz a hátaddal a falnak, a kis test nyekken egyet. Válaszként azonnal erős lökést érzel hátulról, mintha az állat ami eddig a nyakadon ült, százszorosára duzzadt volna. Egy hatalmas test és a falban futó méretes cső közé szorulsz.
A vékony fénypászma össze-vissza barangol, ahogy az elemlámpa a földre esik és pattogni, gurulni kezd. Egy pillanatra még a szemedbe világít, majd hatalmas árnyak takarják el a fényforrást körültáncolva téged.
Fülsüketítő sikítás hangzik fel valahonnan a foglyod torkából.
Melletted már nem egy lány áll. Egy több mint két méter magas, patkányszerű, két lábon álló szörnyeteg áll melletted háttal neked. Amint visszatekint rád éhség csillan meg a sárga tekintetben és hatalmas metszőfogait kimutatva felvisít párhuzamosan az elhaló sikollyal.

[Dronaw]

A csatornafedő mozgatása ráébreszt, mennyire elhanyagoltam a testemet odabent.

Ideje lesz kicsit rágyúrni az izomzatomra, hogy visszanyerhessem a régi formámat. Talán egy kis gyakorlásra is rá tudom majd venni a többieket.

A szűk alagút rossz érzéssel tölt el. Nem szeretem a szűk helyeket! Nekem tér kell, hogy szabadon mozoghassak. Az kell, hogy Gaia körülöleljen, hogy érezzem a lehelletét! Szerencsére rövidesen vége a nyomorgásnak. Némán haladok a nő után, a sikoltására kicsit jobban körbenézek, de csak patkányok. Gaia szemétszedői. Nekik is megvan a szerepük a nagy körforgásban, bár nem szeretem őket. Inkább a szemetelőket kellene kibelezni, és akkor nem lenne szükség a takarítókra.

A környezet változása és a szag eltűnése kissé megnyugtat.

Talán lassan végre közeledünk a célunkhoz. Szívesebben harcolok egy tucat fomorral, mint hogy ebben a bűzös csatornában kóvályogjak.

Az állandó készenlétnek hála, ahogy a lány nyakába esik a patkány, már mozdulnék is, hogy levegyem. Sok formájával találkoztam már a gonosznak, jobb nem kísérteni a szerencsét. Ám ahogy megtenném a kaszáló mozdulatot a patkány eltávolítására, érzem a nyakamon egy másik kis rohadék érkeztét. Legalább is feltételezem, hogy ez is patkány lehet. Nem sokat gondolkodom, ez már nem lehet véletlen. Sajnos a Crinos alakhoz egyelőre kicsinek tűnik a terep, elég kényelmetlen lenne, úgyhogy megpróbálom csak simán egy erőteljes mozdulattal agyoncsapni a tarkómon. A rám nehezedő súlyból talán meg tudom állapítani, mekkora lehet. Ha elég nagy, akkor egyszerűen az oldalfalhoz csapon a hátamat, hogy a fal és a fejem közé szorítsam a kis dögöt, ha kisebb, akkor ököllel csapok a tarkómra. Ha nem esett le, megpróbálom megragadni a grabancát, és leszedni. Ha nem sikerül egyszerűen megszabadulnom tőle, akkor Glabróban (-1 rage) próbálkozom tovább, amennyiben arra van elég hely. (Ha itt mégis van hely Crinosnak, akkor abban.)
_________________
Sunny Black

[Inu]

A csatorna fedele vastag, rozsdás vas. Baromi nehéz és szinte lehetetlen normális fogást találni rajta. Néhány ujjal kell benyúlnod a két kialakított kis lukon és úgy megemelni talán 5 centit hogy utána már el lehessen csúsztatni oldal irányba a betonon. Mély hangon felmordul a vasfedél ahogy a betonnal egymásba marnak. Kihúzod az ujjaidat, mire a fém tompán csattan az úton. Finomabban nem menne nélkül, hogy szét ne lapíthatná az ujjaidat.

Kicsit megerőltetted a válladat és az ujjaid majdnem leszakadtak. Kijöttél a gyakorlatból. A "baleset", a kórház, az öntudatlanság elpuhított. Érzed, hogy nem vagy a régi formádban.

Levilágítasz. Keskeny kerek lejárat visz le, mintha egy kis kút lenne előtted. Az egyik oldalán rozsdás fém vascsövek szolgálnak létrának. Ürülékszag terjeng a levegőben. Lefelé haladva a szag egyre áthatóbb, de még elviselhető. Lenn egyetlen irányban egy alacsony és keskeny járat vezet tovább. Már az is nehezetekre esik, hogy helyet cseréljetek és visszamehess a fedelet a helyére húzni. Átadod neki a lámpát és követed a szűk járatban. Előre kell görnyedned és kissé féloldalasan járni, mert a járat szükebb, mint a vállszélességed. A kényelmetlenség szerencsédre csak két-három méteren át tart. Kijuttok egy magasabb és szélesebb járatba, ahol a járat szemközti szélén egy mélyedésben folyik valami kétes eredetű trutyi. Az oldalfalak málladozó, koszos téglákból állnak. A föld, meglepően tiszta, na nem mintha bármi más takarítaná, mint az időszakosan zuhogó eső... Itt a szag viszont már olyan tömény, hogy rádjön az öklendezés és kénytelen vagy valamivel eltakarni az orrodat. Előtted a lány is fintorog, de úgy tűnik valamivel jobban bírja a gyomra a szagot a tiednél. Habozás nélkül fordul jobbra és indul meg de már sokkal óvatosabban, mint fenn. Amíg az utcán sétálás közben talán felszabadult kissé, most újra összehúzza magát és rettegve halad apró lépésekkel. Szabályos időközönként keskeny keresztjáratokat láttok, olyanokat, amin lejöttetek és olyanokat is, melyek minimálisan szélesebbek és szemmel láthatóan párhuzamos járatokba vezetnek át.

Lassacskán újból gyorsul a léptetek és egyszer egy vas pallón átkelve át is préselitek magatokat egy párhuzamos járatba, hogy ott folytassátok az utatokat. Időnként jellegzetes utcai szemetet kerülgettek: műanyag üvegeket, rongyokat, konzervdobozokat és ki tudja még mifélét. Ismét valamilyen kusza rendszer szerint haladtok járatról járatra, míg az egyik szűk átvezető folyosó végén a lány meg nem torpan és fel nem sikolt. A szája elé kapja a kezét és nem jön ki több hang a torkán. A válla mellett kikukucskálva ijedten szétszéledő patkányhordát látsz, semmi többet. Mentek tovább, ismét idegesítően lassú tempóban, előttetek helyenként újra és újra megzavarva a maradékok után kutató macska méretű patkányokat.

Egyszercsak egy vasrácsban véget ér a folyosó. A vasrács csak csukva van nem zárva, a lány könnyedén nyitja. Mellette a sarokban letépett lánc és nyitott lakat pihen. A rács mögött szűk lépcső vezet lefelé és a járat kinézete változik. Az ürülékkel telt bűzölgő pataknak vége, jobbra egy fél méter átmérőjű zárt cső van a falba ágyazva, a járat kövezett fala újabbnak tűnik, még nem mállik, a plafon boltíves és tisztább. A boltíven kábelek futnak, helyenként pedig lámpát is látni, de ezek a lámpák most nem világítanak. A járat maga kissé közép irányba lejt, talán itt folyik az esővíz, amikor van eső, az ürülék meg vagy sehol, vagy a csőben. Végre fellélegezhetsz. A plafon így is közel van a fejedhez a folyosó pedig alig szélesebb nálad, ketten el sem fértek egymás mellett már csak a cső miatt sem.

Egyenesen haladtok, egész elviselhető ütemben, alig néhány szemetet kell csak kerülgetni. Már majdnem tiszta, száraz a járat és az enyhe dohos szagon túl alig lehet már érezni a magatok mögött hagyott bűzt. Mellettetek a cső időnként megroppan, felülről időnként tompa hangokat hallani, körülöttetek mintha valamik a falat kaparnák és hömpölygő bugyborgó lé hangja is megüti időnként a füledet. Ezt leszámítva már majdnem nyugodalmas az egyébként hosszúra és unalmasra nyúlt sétaút.

A lány egy kereszteződésnél ismét megáll gondolkozni, de csak épp egy pillanatra és haladtok is tovább egyenesen előre. Még két lépést sem tesztek, mikor hirtelen előtted valami lezuhan, egyenesen a lány nyakába! Egy patkány. Ebben a pillanatba valami a te tarkódba is belecsimpaszkodik.

[Dronaw]

Gondosan elteszem a taxis cetlijét, nem szándékozom átverni és a többiek biztosan kölcsönöznek majd egy kis pénzt, hogy ne maradjak adósságban.

Némán követem a nőt, de mindig elég közel ahhoz, hogy ha bármi esetleg megtámadná, azonnal közbe tudjak avatkozni. Azt nem feltételezem, hogy el akarna futni, de persze semmit sem zárok ki. A sokadik kanyar után kicsit méltatlankodok magamban és egy sóhaj is elhagyja a számat, de nyugalmat eröltetek magamra. Lassan megérkezünk a csatorna fedélhez.

Csatorna! Már megint a csatornába kell lemennni! Hogy nem tudnak ezek valami napfényes réten legelészni!

Óvatosan félre húzom a fedélt és levilágítok.

/Ara/- Szóval odalent kell folytatnunk. Hát rendben, maradj a közelemben, hogy meg tudjalak védeni. - suttogom neki, majd elindulok lefele és megvárom, amíg ő is leér. - Visszateszem a fedőt és mehetünk is.

Felmászok, hogy a fedőt visszahúzzam a helyére, majd elindulunk az általa mutatott irányba. Ha elég biztos a keze, átadom neki a lámpát, hogy ő világítson, nekem hátha szükségem lesz mindkét kezemre, ha nem, akkor marad nálam a lámpa. Ő megy elöl, de szorosan követem, ha elférünk egymás mellett, akkor úgy megyünk.
_________________
Sunny Black

[Inu]

A férfi hitetlenkedve bámul vissza rád, amikor közlöd, hogy nincs pénzed, majd tehetetlen dühében felfirkant egy telefonszámot és hátradobja a cetlit. Amint kiszállsz, a taxis gázt ad és a járgány csikorogva meglódul az éjszakában.

A lány kérdésedre megrázza a fejét. Elsétáltok a bejáratig, ott megáll egy rövidebb időre, nézelődik körbe, majd elindul tovább a ház mellett, befordul a kiégett épület mentén és mögötte haladtok tovább egy kisebb utcán. Néhány sarkot mentek, amikor megint megáll, nézelődik körbe, igyekszik kiismerni magát, majd befordultok egy sarkon és újabb néhány sarkot haladtok. Ezt újra és újra eljátssza. Kóvályogtok a környéken, egyértelműen nem a legegyenesebb úton, de mégsem körbe-körbe, lassan, de biztos haladtok valamerre.

Mikor hosszú kószálás után ismét megálltok, néhány saroknyira már újra vannak utcafények, a környéken elvétve a házakban is világít egy-egy ablak. A lány félénken körbetekint néhányszor, majd dobbant kettőt a lábával egy csatorna fedélen és a fejével is bök felé.

[Dronaw]

Bár a taxiban szóló zörely eléggé idegesít, próbálok nyugalmat eröltetni magamra. Amikor a taxi megáll, odafordulok a nőhöz.

/Ara/- Innen gyalog megyünk!

Miközben kiszáll, odafordulok a taxishoz.

/Ara/- Mennyivel tartozom? - Majd a válasz után folytatom. - Sajnos most nincs nálam fizető eszköz, de mindenkép meg fogom adni a tartozást. Ha ad valami elérhetőséget, fel fogom keresni, ahogy módom lesz rá.

Megvárom a választ, majd kiszállok az autóból és elindulok a foglyot magam mellett tartva az épület felé.

/Ara/- Minden rendben lesz, ne aggódj! Menjünk egyenesen az épületbe a főbejáraton át?
_________________
Sunny Black

[Inu]

A fogoly sietve megrázza a fejét. Szerencsédre végigültél már egy utat innen a gyárig, még ha nem is különösebben figyelted az utat.

Az ausztrál cuccai között találsz egy elemlámpát. Jó erős a fénye, igazán remek darab. Pénz azonban nincs sehol. Térképet sem találsz, úgy tűnik az egyetlen darab a kocsijában van.

Lenn a portán kapsz egy turista térképet. Kicsi, de be tudod rajta határolni, hogy merre lehetett az a leégett gyártelep. Taxira szinte várni sem kell. A kocsi nem mai darab, de jól karban van tartva. Az arab férfi arcáról lefagy a mosoly amikor beszálltok és feszült hallgatásban indultok meg a célotok felé. Csak a rádióból bömböl valami középszerű arab zene, némiképp megnyugtatva a sofőrt és kissé idegesítve téged.

A taxi hosszú kanyargás után megáll. Három saroknyira előttetek sötétlik a gyárépület, mintha árnyékba burkolná az egész környéket. Egyetlen lámpa sincs az utcán, a környező épületek ablakai is koromfekete pókszemekként merednek rátok. Talán ezért gondolta úgy a taxis is, hogy eddig jött és nem tovább. A férfi csöndben, de kissé idegesen mozgolódik a székében és várja, hogy végre megszabadulhasson tőletek. Kérdőn hátratekint, de kerüli veled a szemkontaktust.

[Dronaw]

Az odajutás talán nem lesz probléma, a portás majd biztos tud hívni egy taxit, ami odavisz. De pontosan hol is van az az ott? Sajnos fogalmam sincs a címről, talán egy térképen vissza tudnám követni. Talán az is van a recepción. Jól jönne viszont egy kis költőpénz, ami jelenleg nem áll rendelkezésemre, valamint egy elemlámpa. Végül is már eléggé feltúrtam a szobákat, biztosan nem fognak megharagudni, ha kölcsön veszek pár dolgot.

-/Ara/ Nyugalom! - szólok még a nőre, csak hogy hagyja már abba a fészkelődést. - Tudod a címét a gyárépületnek?

Újra átkutatom a szobákat elemlámpa és némi költőpénz reményében. Ha sikeres volt (legalább elemlámpát találtam, a taxissal majd megbeszélem, hogy később fizetek...), lemegyünk a recepcióhoz és ha a nő nem tudta a címet, egy térképen megpróbálom megtalálni a helyet (ha kell, a nő segítségével). Utána rendelünk egy taxit és irány a gyár.
_________________
Sunny Black

[Inu]

A tűztől, melyről tudod, hogy fájó sebe nem gyógyul magától az emlékeidben nem féltél. Egy pillanatnyi koncentráció, összpontosítás, és szellemi energiád szétáramlott a testedben, és az onnantól képes volt begyógyulni a tűz marta sebeket. Emlékszel az érzésre és módjára, hogy ezt a fura képességedet ha kell újra használhassad. De vajon hány hasonló trükk szunnyad még a tudatod mélyén?

A fogoly a felajánlásodra elkeseredett képet vág, hevesen veszi a levegőt, ellenkezne, de nem tud nem is mer. Végül felsóhajt és elkezd gondolkozni. Idegességében a haját csavargatja tépi közben majd a kezét tördelve feltápászkodik és a leégett gyártelep gyűrött rajzát nyomja a kezedbe mutogatva rá. Oda kéne visszajutnotok. Majd elkezd körbekémlelni, forogni egy helyben, végül felettetek a lámpaégőre mutat. Szükségetek lehet fényforrásra is...

A koszos lány megállás nélkül tördeli a kezét, ideges, fejét a vállai közé húzza, szemmel láthatóan retteg.

[Dronaw]

Hirtelen térek magamhoz az emlék látomásából, amikor a nő a kezembe nyomja a lapot. Egy pillanatig nem tudom, hol vagyok, és ez az arcomon is látható. Mindez csupán egy szempillantásig tart, megszoktam, hogy gyorsan felmérjem a környezetemet és alkalmazkodjak hozzá. Miközben a nő rajzát nézem, a gondolataim az emlékképek körül forognak.


A családom! Mi történhetett velük? Egyáltalán hol voltunk? Újabb rejtély, amire választ kell találnom! És mintha a tűz sem tűnt volna annyira veszélyesnek...

Gondolataimat visszafordítom a jelenbe és áttanulmányozom a képet. Nem sok mindent tudok meg róla, de annyit sejtek, hogy valami vagy valaki nagyon megrémisztette ezt a nőt és a "lelkét" fogságban tartja. Feltételezem, nem lehet olyan bolond, hogy rám gondoljon, és mivel ő az egyetlen, aki valami nyomra vezethet...

-/Ara/ Nem kell félni, azért vagyok itt, hogy segítsek. - Ez az emlékképben is egész jó szövegnek tűnt. - Segítsen nekem, vezessen el ahhoz, aki ezt tette magával - mutatok a gonosz alakra a rajzon - és én megszabadítom az uralma alól, nem kell többet félnie tőle.
_________________
Sunny Black

[Inu]

Sunny
A foglyod egy másik lapot nyom a kezedbe és ez visszazökkent a valóságba. A családod már nem volt ott, de nem emlékszel, hogy ez pontosan mit is jelentett. Meghaltak, vagy csak elmenekültek? Megtaláltad őket egyáltalán? Nem tudod. Homályos képek törnek a felszínre egy szomorúan mosolygó asszonyról, aki az anyád és egy erős férfiról, aki a bátyád. És a homályos képek között továbbra is őrjítő űr, mert ezekről az emberekről, akikkel talán az életed nagy részét leélted, most szinte semmi nem jut eszedbe. Valahol mélyen, tompán fáj a hiányuk, amit rutinosan el is nyomsz egy szempillantás alatt.

Az erdő, a város cseppet sem hasonlított erre a környékre. Hűvösebb, zöldebb volt, élettel teli a rombolás ellenére is. A nyelv pedig, amin beszéltetek és ami ösztösen a nyelvedre áll nem hasonlít egyre sem azok közül, melyeket itt beszélnek.

A foglyod rajzán veled szemben egy nő áll, mellette a nő felé fordulva egy groteszk emberszerű alak. A nő egyértelműen jobban sikerült, de nem egészen bizonyos, hogy ez csak a véletlen műve-e. Aligha. Szándékosan rajzolt valami gonoszat, valami számára félelmeteset, mely kiabál a női alak fülébe és erővel tartja, leláncolja mindkét kezét.