A Kereszt Árnyai

[Syrocco]

Helyszín: Berlin külvárosa, R. C. kripta
Időpont: Este, 3:10

*A nő bágyadtan emeli föl a fejét, tekintete továbbra is semmitmondó, szemeivel a távolba réved.*

-Én… csak… én…

*Habogja, majd a könyökér támaszkodva föl akar kelni, de nem bír, ismét összeesik. Ekkor Sara is leheveredik egy mintás párnára, közel a lányhoz.*

-Nem félj, nem lesz semmi baj.

*Nyugtatgatja, miközben átkarolja a lányt, s a fejét a vállár fekteti. Lassan hátracsúsztatja a lány felsőjét, hogy a nyaka és a válla szabadon maradjon, s közben másik kezével gyengéden simogatja az arcát. Az elalélt nő nyaki ütőere erősen kidudorodik, és ütemesen lüktet. Érzed, a halandó testének illatát, ami enyhén fűszeres jellegű, a hormonoktól. Ebből arra következtetsz, hogy még fiatalabb, úgy tizenhét lehet, noha a kinézete alapján idősebbnek gondoltad volna. Sara arcán furcsa mosoly jelenik meg, s majdnem hátrahőkölsz, mikor egy hírtelen mozdulattal fogait belemélyeszti a bakfis húsába. A vér szaga, maga a látvány, és az illatok furcsa összhatást váltanak ki belőled. Nagyot nyelsz, bár a torkod száraz, miközben a fogaid akaratod ellenére is lejjebb ereszkednek. Különös érzés fut végig a testeden. Még soha nem érezted ilyen intenzitással, pedig a múltban már többször rád tört főleg táplálkozás közben. „Az idősebbek nyílván ezt nevezik fenevadnak” Gondolod magadban, de nem vagy biztos a kijelentésedben, ugyan az évszázados álmodat megelőzően már megtapasztalhattad az őrjöngést. De most a magad ura voltál, teljes mértékben, mégis az érzelmeid, és a vágyaid valahogy ellentétben álltak a személyiségeddel. A lány fölsóhajtott, s az izmai megfeszültek, átkarolta Sara-t és magához szorította. A lasombra ruhájának éjszín mintái megelevenedtek, s árnycsápokként tekergőztek körülötte –talán a teste így reagált a fölösleges vérmennyiségre.

Miután már eleget szívott magából a vörös nedűből, ismét fölegyenesedett. Az árnycsápok egyre vaskosabbak lettek, míg végül körbefonták a félig még extázisban lévő lányt, és átnyújtotta neked.*

_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Freiherr von Rosen]

*Bár megviselte a mai éjszaka, mégsem szomjazik túlzottan a vérre - egyelőre. Így csak halványan elmosolyodik, a jövevényhez lép, letérdel hozzá és az állánál fogva finoman felemeli a fejét.*

-/Ger/Hát te kicsoda vagy, ifjú hölgy?

<Játékidő.>
_________________

[Syrocco]

Helyszín: Berlin külvárosa, R. C. kripta
Időpont: Este, 3:05

*Minden érzékszerveddel figyeled a környezetedet, de szerencsére nincs senki a közeletekben. Azért jobb félni, mint megijedni –s ezt a mai nap is igazolja.

Sara szótlanul mered maga elé, az emlékeibe merülve. Néma csend vesz körül, ami már-már zavaró a számodra. A jól megszokott háttérzaj sincs jelen, se egy gép zúgása, se a természet apó neszei. Síri csönd. Végül lépteket hallasz a folyosó felől, ahonnan érkeztetek. Két személy közeledik, állapítod meg a hangokból. A cipőtalpak tompa kopogása harangzúgásnak tűnhet a hosszas hallgatózás után. Egy fiatal, szőkésbarna hajú nő lép be a terembe. Arca kifejezéstelen, mintha nem lenne tökéletesen tisztában vele, hogy mit is tesz, vagy hogy egyáltalán hol van. Mögötte az a ravnos lép be, aki a kripta ajtajánál őrt állt.*

-No’ ezt a drága teremtést Cornelius nagyúr küldi, önöknek *szól a férfi, majd távozik. A lány közelebb lép, de elesik az egyik párnában, s térdre rogy a szőnyegeknél.*

_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Freiherr von Rosen]

-Értem.

*Kifejezéstelen arccal bólint, majd szép lassan fel-alá kezd járkálni a menedékben. Ez az éjszaka borzalmas volt, s agya hevesen dolgozik, hogy kiutat találjon ebből a szószból, amibe belekerült. A Herceg elutazott, a Nosferatu primogén szintén, mentora pedig minden bizonnyal halott. Rengeteg felelősség nyugszik most a vállán.*

Fel kell vennünk a kapcsolatot a Seriffel, Sara. Az ő oldalán bizonyosan többre megyünk, mint egyedül. Remélem, ő még a városban van...

*Közben mereszti az érzékeit, azt sem szeretné túlzottan, ha a Ravnos kihallgatná őket...*
_________________

[Syrocco]

Helyszín: Berlin külvárosa, R. C. kripta
Időpont: Este, 3:00

-Ő Cornelius –mondja a Lasombra, s közben helyet foglal az egyik szőnyegen- Itt, Németországban ismerkedtem meg vele, noha messze innen, Romániában született. A vérvonala igen ősi múltra tekint vissza, így a saját klánján belül elég nagy befolyással bír. Valamikor még a Kamarilla oldalán állt, de mióta a faluja áldozatul esett az öregek háborújának, fölesküdött, hogy pártatlan lesz. Nem támogatja egyik félt sem, bármi történjen is. Tudja… nehéz erről beszélnem, de… volt idő, mikor képes lettem volna meghalni érte. Viszont Reméltem, hogy kettőnk románca nem merült a feledés homályába, és ezért kivételt tesz, s befogad néhány napra. De úgy tűnik, az elmúlt évek megkeményítették a szívét.

Valahonnan, a kripta egy távoli zugából, halkan csilingelő harangjáték hallatszik. Hajnali hármat üt az óra, egyre csak közeleg a hajnal.
_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Freiherr von Rosen]

*Nem szól bele a beszélgetésbe, ám meglehetősen elámul a terem hirtelen átalakulásán...vajon ez lenne az igazi? Minden bizonnyal. Amint magukra hagyták őket, Sara felé fordul.*

-/Spa/Kicsoda ez a Vértestvér? És honnan ismeri kegyed?

*Bizonytalanság és kíváncsiság lappang a hangjában, ámbár megpróbálja leplezni. Még sosem találkozott Ravnossal ezelőtt, talán ezért lepték meg így a történések.*
_________________

[Syrocco]

Helyszín: Berlin külvárosa, R. C. kripta
Időpont: Este (?)

Einstein óta tudják az emberek, hogy az idő relatív, de ezen a helyen a relativitás új értelmezést nyer. A karórád, akárhányszor csak rápillantasz, mindig más időt jelez, vagy éppen visszafelé jár. Talán a szemfényvesztők illúziói olyan nagymértékben átitatták volna ezt a helyet, hogy szinte függetlenné vált a külvilágtól? Meglehet, noha egyetlen káinita krónika sem tesz említést hasonló helyekről.
Egyre mélyebben vagytok a föld alatt, de a csigalépcső már a vége felé közelít. Mikor leértek Sara leakaszt egy lobogó fáklyát, s tovább halad előre. Közben a tűz fényénél különös dolgot pillantasz meg. Végig a falak mentén megannyi korhadó koporsó, csontok és síremlékek teszik még nyomasztóbbá ezt az amúgy is morbid helyet.
Végre elértek a folyosó végére, ahol egy kisebb cseppkőbarlang nyílik. A mennyezetről lelógó cseppkövek egyikén denevérszerű alakot vélsz fölfedezni. A furcsa tünemény kitárja szárnyait, s felétek repül, de mielőtt még földet érne azon a kiszögelésen, ahol ti is álltok, egészen bizarr módón megnő a testmérete. Mikor már csak alig karnyújtásnyira van tőletek, szárnyai éjfekete bársonnyá változnak, fölei pedig, magas gallérrá. Mire fölocsúdsz, már egy elegáns úriember áll veled szemben. Arcvonásai lágyak, tekintete nemességet sugároz, bőre enyhén kreol árnyalatú.

-Buon riposo! –szólal meg végül- Mire véljem ezt az éjszakai látogatást?

Sara lép elő, s meghajol a férfi előtt.

-Ő itt, Francisco Velasquez –mutat be, majd ismét a férfihoz fordul -Jaq… él…
-Hogy ez miért is nem lep meg engem? –a köpenyes alak keresztbe teszi a karjait, s várja, hogy a nő befejezze a mondandóját.
-Don Diego-t valószínűleg utolérte a végső halál… -a férfinak arcizma sem rebben a hír hallatán, de Sara hangján érezni lehet, hogy elérzékenyült- Kérlek… segíts. Legalább adj menedéket napfelkeltéig…
-Pártatlanság fogadtam, tudod jól…
-Vi scongiuro!
-…egyetlen napig… és nem tovább.
-Grazie tante, grazie!

A Ravnos sarkon fordult, s olybá tűnt, hogy leugrik a sziklaszirtről. De mikor lelépett róla, a perem megnyúlt, s mint valami folyadék beterítette az alant húzódó sötétséget. A cseppkövek visszahúzódtak a mennyezeten, a barlang falai kiegyenesedtek, a földön heverő kősziklák párnákká változtak. Egy szemvillanás alatt luxus lakosztály vált a rideg sziklaüregből. Olyan hangulatot sugárzott a hely, mint egy arab, vagy perzsa nemes háreme.
_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Freiherr von Rosen]

<Semmi sem az, aminek látszik? Mi a pokol ez a hely, valami Ravnos-kripta? Mit keresünk mi itt?>

*Feszült, de inkább nem zavarná meg útitársát kérdésekkel, helyette csendben követi. A csigalépcsőn lelépve eszébe jut, hogy ellenőrizze a fegyverét, de meggondolja magát attól tartva, hogy egy gumicsirkét húzna csak elő...*
_________________

[Syrocco]

Helyszín: Berlin külvárosa
Időpont: Este 02:29

-Nyugalom, ez csupán illúzió –mondja Sara és beljebb lép. Odabent két koporsót látsz, s az egyiken egy kopottas monogramot mellette egy felirattal:

„R. C. A valóság is csak egy délibáb”

Sara odalép a másik, jelöletlen sírhoz, majd végigsimítja a fedőkövet. A mázsás kőlap közepén egy egyenlőszárú keresztet pillantasz meg a beszűrődő holdfénynél. Alig lehet észrevenni, mivel szinte teljesen belesimul a koporsóba.
-Egyet jól jegyezz meg –mondja, miközben lassan elforgatja a keresztet- Itt semmi sem az, aminek látszik.
Ahogy a kereszt elfordul, a mélyből valamiféle morajlás hallatszik, s a mellette fekvő sír fedele fölnyílik. A kőlap alatt meredek csigalépcső vezet a mélybe.
_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Freiherr von Rosen]

*Velasquez kifejezéstelen arccal leparkolja a kocsit, majd kiszáll belőle. A rongyos alak láttán kihíján elfintorodik, de eszébe jut, hogy talán mégsem volna túl szerencsés. Már épp követné a klántársát, amikor visszanéz a kocsijára...ledöbben a meglepetéstől, de lemaradni sem akar...megy ugyan Sara után, de közben hitetlenkedve néz visszafelé.*

-/Spa/Mi-mi volt ez? Ki ez az alak?
_________________

[Syrocco]

Helyszín: Berlin külvárosa
Időpont: Este 02:28

Sara navigál téged a külvárosi betondzsungelben, de még így is beletelik némi időbe, míg odaértek az említett menedékhez. Berlin egy eldugott, és csak kevesek által ismert szegletébe vezet az utatok. Egy temető állt itt egykoron, erre még te is emlékszel, halandó életedből. Ma már csak egy-két korhadt fejfa és mohával benőtt sírkő tanúskodik erről.
Leparkolsz egy öreg nyírfa tövében, majd minden a ketten kiszálltok az autóból. Nem messze a fa mögött egy düledező falú kriptát pillantasz meg.
-Ez lenne az –mondja Sara, majd közelebb lép sírhoz.
A kripta bejárata mellet, alacsony, fiatal férfi üldögél, mellette egy németjuhász csahol.

-Ki já’ erre? –kérdezi erős akcentussal.
-Cornelius-t keresem.
-Osztán’ ki?
-Sara Vinchenso.

A név hallatán elámul a férfi, majd föltápászkodik, és kezet csókol Sara-nak. A lasombra belép a sírba, és int, hogy kövesd őt. Közben a férfi odalép a kocsidhoz, miközben tesz egy elegáns kézmozdulatot. A jármű alakja elhomályosul, majd a helyébe egy nagy halom föld és trágya kerül.

_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Freiherr von Rosen]

[Syrocco]

Helyszín: Berlin külvárosa, Don Diego Garucia Ormynia menedéke
Időpont: Este 01:55

-Nem is tudom…

Már messze jártok a Don házétól, mikor hangos zaj üti meg a füledet. A visszapillantó tükörben látod, amint az ódon ház falait áttörve egy jól megtermett medve ront ki az épületből. Közben az egyik mellékutca felől szirénázó rendőrautók érkeznek. Úgy tűnik, a helyi lakosoknak föltűnt, hogy valami nincs rendjén és értesítették a hatóságokat.

-… félek, ennek nem lesz jó vége… Ismerek egy helyet, ahol meghúzhatnánk magunkat éjszakára. Talán másnapra kissé lecsillapodnak a kedélyek.
_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Freiherr von Rosen]

*Halványan elmosolyodik, hallva a bömbölést...*

<Talán mégsem olyan hatástalan ez a kicsiny disznóláb.>

*...majd gyújtást és gázt ad - természetsen miután megbizonyosodott róla, hogy a másik Lasombra is az autóban van.
Először csak tövig nyomja a gázt, egyenesen előre, aztán tesz néhány utcával arrébb egy kanyart, majd még néhányat. Végül egy utolsó, hosszú száguldás , minek végén kényelmes tempóra vált és Berlin külvárosa felé veszi az irányt.*

-Ez bizony kevesen múlott. Mit szólna hozzá a Seniorita, ha felkeresnénk a Gangreleket? Beszélnem kell a Primogénnel és náluk tán menedékre is találhatunk...aztán...ki tudja, mi lesz...?
_________________

[Syrocco]

Helyszín: Berlin külvárosa, Don Diego Garucia Ormynia menedéke
Időpont: Este 01:50

A lövéseid elég pontosak, s csaknem az összes golyó célba talál, de te ezt már nem láthatod. Mire a Püspök fölordít, a golyók okozta sebektől, addigra már rég Berlin utcáin vagy, s megállíthatatlanul rohansz a kocsid felé. Szorosan mögötted ott jön Sara is.
_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus