Settenkedő Halál

[Feoras]

*A zaj fokozódik, a Rőt Karom kétségbeesett vonyításához a Cliath félelemmel teli nyüszítése csatlakozik, ahogy belemerül az emberek kiabálásába. Széllel Játszó kiált mérgesen a lupusokra.*

-/Gar/ Elég! Mind ki akarunk jutni. Nyugodjatok meg végre és kövessetek!

*Szinte döbbenetes, de a parancsoló dühön kívül se félelemnek, se pániknak nem érezni nyomát sem hangján. A nyomába eredve a fémpadlón, félig emlékezetből félig kiváló tapintásból elég könnyen el sikerül elérni a llépcső szélét ütközés nélkül. Hány fok is volt? Négy? Öt? Hamar kiderül, hogy nem több. Odafent a terep viszont ismeretlen, a szagok és a hangok alapján szűkebb és zsúfoltabb. Bonyolultabb. Egy férfi, és Fehér Zaj hangja szűrődik egy kanyar mögül, a fal mellől, dühösen.*

-/Eng/ Az Abyss nyelje el az egészet, nem nyílik! Mi a franc folyik itt?

*Az eddig csak higgadtnak látott metis hangján most igazán érezni a feszültséget. De az Árnyúr válasza, közvetlenül Settenkedő Halál mellől nyugtató hangvételű.*

-/Eng/ Engedj, hadd próbáljam meg én!

*Morgolódás, feszültség, mozgolódás, csak a lány marad higgadt. Pár pillanat múlva az értetlenségen, zúgolódáson, zajon kereztül az éles lupus fülek a lány halk, kedve, szinte játékos hangját képesek kiszűrni.*

-/Hu/ Leuks-Aknami, barátom, ugye te vagy az? Légy szíves engedj ki! Lééégyszí...

*Az ajtó nagyot kattan, majd olyan erővel csapódik ki, aminek a produkálása egy Crinos-nak is becsületére válna. A kintről beszűrődő, halványan világosabb sötétség előtt a lány sziluettje látszik.*

-/Hu/ Köszi!

*Csicsergi lelkesen, és már lépne is ki a magasból az élet szagú, Szövő árnyékát magán hordó, ám valóban Vad szagú sötétbe, amikor egy hang utána szól.*

-/Gar/ Ez nem szellem-beszéd volt.

*A lány a válla fölött Fehér Zaj felé sandít.*

-/Gar/ Nem!

*Feleli gyermeki vidámsággal, azzal kilép a kinti éjszakába.*

//folytatást majd ide kérem.
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash

[Sablepaw]

*Heverve az undorító fém-földön, nagyokat szusszanva néha vizslatom azt a sok nyugalom-szagot. És képtelen vagyok megérteni. Hogy lehet ennyire bízni egy Szövőmadárban? Hogy lehet nem gyűlölni, sőt, természetesnek érezni? Sose fogom megérteni ezeket, soha.

De saját idegességem is csökken valamelyest, és - valamennyi idő múlva - rájövök, hogy elaludtam. Mint a Szabad Kutyák a Föld Alatt Gurulón. Lábammal kifelé rúgok horkanva, feltápászkodok, bundám rázva. Ébredeznek. Szagtalan hang. Emberbeszéd... de már megint nem olyan amiből értenék bármit is. Mér' nem bírnak ezek úgy beszélni mint az emberhelyeken ahol eddig voltam?!*

<Leszállás... oké, fel kell készülni, ugyanolyan rossz lesz és hosszabb, de tudom mi és közel a Föld, közel a Vadon, a kiút..>

*Igyekszem nyugtatni magam, de persze korántsem annyira egyszerű. A fülemben a zúgás, hiába nyugtat Széllel Játszó. Neki is valami baja van. Fekve maradok, ernyedten csúszkálva ahogy a Vasmadár dülöngél, gyomrom háborog, karmok így is csikorog a padlón, haragos, ámde halk morgás kíséri a zötykölődést - de legalább már nem félelem-vonyítok. Ahogy erősödik a mozgás meg az ide-oda zuhanás a hálóféléknek, egyre vadabbul morgok, önkéntelenül. Csak lenne már vége...

Aztán végre abbamarad ez az egész átokverte mozgás. Talán leértünk végre? Végre! Azt hittem már sose jutunk le egy darabban! Csak horkannék Fehér Zaj mondandójára, de a hirtelen Sötétség belém fojtja morgásom. Undorító egy fény, de valami nincs rendben. Nyugtalanság hangok, félelemszagok, baj van, veszély, veszély! Fehér Zaj szaga felé indulok, persze látnom kéne, merre az az "erre" meg az a magas. Gyanakodva megállok aztán Kullancs közelében. Ismerős, nagyon is ismerős...*

- /Gar/ Adomány, vagy Szellem-bűbáj! Én megmondtam!!! Elaltatták, megbetegítették vagy elrohasztották a Szövő Szellemeit! Mondtam, mondtam, VESZÉLY!

*Normál esetben ennek örülnék, amennyiben kívül lennék, de bennrekedve egy döglődő Szövő-Dobozban... ez már életveszély!*

- /Gar/ Ezt valaki csinálta, szándékos!! Hogy kell kimenni?!! Ki akarok menni!!!

*Újra kezd a pánik úrrá lenni rajtam, nem találom merre a Pecsét, ami lezárja, valahol magasan, de akkor hogy bájoljam meg, hogy kinyíljon?! És ezen a vasfalon ugyan ki nem jutok, nem ismerem azt az Adományt, bár lennék Adren, akkor már tanulhattam volna én is, elrohasztani Szövő-anyagot és kifutni... persze aki csinálta, Odakinn van, talán vár... a veszély odakinn vár... és idebenn is. És nincs Alfám, Bétám már, akik vezessenek, nincsenek Alattam Levőim, akikkel együtt kitalálnánk valamit!*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Feoras]

*Rita csupán egy morranással képes felelni a lupus megjegyzésére, aztán maga is inkább a fal felé fordul, és pihenni, vagy aludni próbál. Körülöttük a gépen az emberek többsége már hasonlóan tett, aki még nem, épp követni igyekeznek a többiek példáját. Még Kullancs is leteszi hatalmas füleit... természetesen a legmagasabbra halmozott dobozok tetején. Chriss is előkerül, és felkapaszkodik Amelia-hoz a hámok közé. Üvöltő Vad pont a Rőt Karommal szemközti ülőhelyeken terül el, miután az apró, szőrös ember-kölyök játékot leteszi maga mellé. A falka többi tagja nem kerül elő a lépcsőről.

Az apró remegés állandó, ahogy a zúgás is, ami a gép falai mellett erősebben hallhatók, és érezhetők, mégis... a lupus számára nem nehéz ráérezni a körülötte lévő élőlények hangulatára. Fáradtság. Nyugalom. Béke... igen, itt békét éreznek és nyugalmat. De miért? Hiszen ez embernek is kényelmetlen lehet. Ők is szeretik, és keresik a csöndet és a nyugalmat. Ezek az emberek, még a rokonvérek és Garouk is itt érzik magukat nyugalomban. A rezgő vasmadár gyomrában. Úton. Az Ellenség felé. Fura gondolat.*

//Pár órával később

*Talán mégis sikerült elaludni? Ha nem aludt volna, akkor miért riadt volna fel a zajra? Zaj? A Szövő-beszélő torzításán Síró Acél hangja szól szag nélkül. Rita nyög fel fájdalmasan a ketrec fölül. Kullancs, a kupac tetején ásít. Majdnem sikerül akkorára tátani pofáját mint a füle. Majdnem. Széllel játszó nehézkesen, nyögve elkezd feltápászkodni. Körülötte több ember is így tesz. Közben Az alfa hangja tovább hallatszik a Szövő-beszélőn. Ember, ember nyelven makog valamit. És erre a többiek ébrednek. Ébredni kell.
Kullancs feláll, és nagy nyújtózkodásba kezd, így pont sikerül a hámból félig mászó, félig eső Hangrobbanásnak belebotlania. Éles vakkantás, hangos csörömpölés kíséretében borulnak le a csomagokról. Egyenesen a még horkoló Üvöltő Vadra. Aki hamarosan valóban teli torokból üvölteni kezd. A maradék bóbiskoló Rokonvér erre valóban felébred, és hamar csatlakoznak Amelia hangos nevetéséhez az összegabalyodott hármas láttán.
Széllel játszó a szemét dörzsölgeti, és lassan odafordul a Rőt Karomhoz.*

-/Gar/ Leszállás jön. Nincs aki segítsen a földön, így lehet sokáig fog tartani. De ez már nem lesz olyan rossz... khm...

*Köhögőroham kapja el, amit az egyik megjelenő rokonvér felkínálta palack víz tud csak csillapítani. Egy baráti hátveregetés után a rokonvér elkezdi magát bekötni a lány mellett. Az Árnyúr visszafordul a lupushoz.*

-/Gar/ Szóval nem lesz rosszabb mint felfelé, csak hosszabb.

*Megjelenik az álmosan ásítozó Vándor is, hogy besántikáljon a Suttogó Halál melletti kis ketrecbe, majd, mintha semmi érdekes nem történne, összegömbölyödve lefekszik az egyik sarokba.

Mire pár perc múlva mindenki beköti magát, a padló finoman balra kezd dőlni. Állva ismét nehéz talpon maradni, fekve azonban kényelmesebben kibírható a dolog. Hosszú percekig így marad a padló, aztán lassan, óvatosan kiegyenesedik... majd dőlni kezd ismét balra. Aztán egyenes. Aztán kicsit jobbra. Így marad egy darabig. Aztán egyenes megint. A többedik kanyar után tűnik csak fel, hogy a gép eleje, a lépcső felé, mintha lejtene a padló. Néha jobban, néha kevésbé. Hosszú percek telnek el így, miközben a gép zúgása hol felerősödik, hol gyengül. Kullancs végigaludja az egészet.
Aztán egy újabb hang a szövő-beszélőből.*

-/Gar/ Leszállás.

*Fordítja a figyelmeztetést az Árnyúr. Aztán az eddig egyenes padló jól érezhetően előre, a lépcső felé dőlni kezd. Így marad vagy egy percig miközben a remegés, rázkódás erősödik. Aztán fokozatosan kiegyenesedik, ám nem áll meg a vízszintben. Mintha... mintha a lépcső felőli rész emelkedni, a guruló dobozok felé eső távoli rész pedig süllyedni kezdene... de csak enyhén. A rázkódás egyre erősödik, egyre fokozódik, már-már a felszállás elviselhetetlenségéig. Aztán egy erős zökkenés, egy ütés, ami éles nyikkantással vágja Kullancsot a Rőtkaromtól elválasztó hámba, Suttógó Halált pedig a Ritához közel eső hámrészhez, de gyorsan le is csúsznak onnan. A gép egy újabb, sokkal kisebb zökkenéssel kiegyenesedik, a rázkódás szinte megszűnik... aztán egy erő az előzőhöz képest szemközti hámhoz préseli a két lupus-t. Mintha őket tovább vinné abba az irányba egy ugrás lendülete, de a gép, a padló, a hámok maradni akarnának. Aztán pár szívdobbanás, és ez az erő is megszűnik... a Vasmadár-ra nyugalom szál, a kinti zúgás is ütemes dobolássá halkul, majd lassan szűnni kezd.
Fehér Zaj lépked le a lépcsőn, miközben a rokonvérek kihámozzák magukat a szíjjaik közül.*

-/Gar/ Ugye nem is volt olyan ro...

*Ám mielőtt befejezné mondandóját, a helyire vak sötét száll. A belteret elárasztó zöldes derengés teljesen kialszik. A Szövő-beszélő halk ciripelése elnémul. A kinti zúgást utolsó morzsáit mintha elvágták volna. Semmit se látni. Ám annál többet hallani. Zavart, ideges, dühös, értetlen emberi kiáltozások. Csapkodás, idegesség, ami csak fokozódni érződik.*

-/Hu/ Ajjaj...

*Szólal meg Rita aggódó hangja valahol a Rőt Karom közelében. Különös, de félelmet nem hallani ki belőle, sőt, mintha az aggodalmon túl, örömöt is lehetne szagolni felőle.*

-/Gar/ Zaj, hol a legközelebbi kijárat?

*A metis ideges hangja kicsit távolabbról, a lépcső felől érkezik.*

-/Gar/ Erre, de vigyázz, magasan van...

*Közben Kullancs ismerős hangja hallatszik, szinte Settenkedő Halál füle mellől, miközben a többi, erősödő zajba, zörgésbe és kiabálásba Síró Acél, Üvöltő Vad és Hangrobbanás erős, parancsoló hangja is belevegyül.*

-/Gar/ Mi baj a lámpákkal?

*A sötétségben van valami... valami természetellenes. A Rőt Karom már tapasztalta elégszer azt, hogy milyen az a Szövő-mentes sötétség, amit a pókok szellemeinek hiánya, pusztulása vált ki. Ebben a sötétségben nem az ürességet érezni... A lupus ösztönei azt súgják, hogy nagyon is van mögötte egy intelligencia. Mintha élvezné a káoszt, de... de nem mint végcélt. Inkább, mint csínytevést.*
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash

[Sablepaw]

*Figyelmesen hallgatom Széllel Játszót. Na igen, egy okos Falka... különös, hogy Testvér-törzsnek nevezi Üvegjárókat, holott ebben jobban hasonlítunk... bár Törzsemből nem mind. Na meg értem jól azt is, hogy olyasmiket is fel kell használni Ellenség ellen, amiket más Garou "veszedelemnek" gondolna - bár ezt csak Táborom tudja. De Szövő... a Szövőt csak úgy jó használni, hogy Dobozai, Gépei akkor induljanak enyészetnek, mikor a legtöbb Ellent magukkal pusztítják... de persze megint "Tábornok Asszony". Én azért remélem, messzebb leszünk ezektől a feltűnőktől.*

- /Gar/ Ha Szövő-fegyverekre és... dolgokra számítanak, dörgő botokra... és arra, amit... amit rólatok tudnak, mert ti éltek ott... akkor lehetünk mi meglepetés. Már... persze Falkától függ...

*Aggaszt ez a Falka. Nemkívántak otthonukban. De én NEM az vagyok, nekem Város csatatér, osonó hely volt csupán, Ellen-vadász-terület, engem Hordám hazavár! Na meg ezek szerint magukra hagynak minket, idegeneket. Számkivetetteket meg engem. De kár olyan szagot szimatolni ami még messze van. Majd kiderül. Többet nem nyaggatom az Árnyurat, inkább visszaheverek a háló közelébe. Zavar a búgás, a remegés... de kitartok, mint mindig. Pihenni próbálok, de nehezen megy. Megszoktam, hogy Rőtkaromhoz cseppet se méltó, Mételyes Ellenség-helyeken aludjak, de akkor Falka óvott, a két Város-okossal - és nem egy repülő Szövőmadár gyomrában voltunk soha! Nem hinném, hogy szememre álom jön, de tényleg jobb lenne pihenni. Amennyire tudok.*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Feoras]

*Rita szomorúan mered a padlóra.*

-/Gar/ Egy okos falka igen... Tudod, az Árnyurak igazán okosnak hiszik magukat. Ők ha tehetik csak így küzdenek, ahogy mondod. Nem mindig tehetik, de mindig erre törekszenek. És egy Caern bukásra áll most, alig marad védelmezője. Lehet, hogy Síró Acélnak igaza van, hogy ehet és hogy néha kell másként. Mindenesetre megéri megpróbálni. De ha még sincs igaza... nos, akkor a Háború Daláról, a fegyvereikről tudni fognak. Megrémülnek tőlük. Számolnak velük. Rájuk figyelnek. És addig mi az Árnyak közt újraszerveződhetünk. Ti falkává válhattok, választ kaphattok a kérdésekre. És talán, amíg rájuk figyelnek, mi újra támadhatunk. Észrevétlenül, láthatatlanul. Okosan. Lehet, hogy ez a terve a Tábornok Asszonynak, és bízik benne, hogy bírni fogják. Ha így is van, akkor is nagyon bátrak, és becsületesek.

*Fáradtan a hátára fordul, arcát tenyereibe temeti, azok mögül szól.*

-/Gar/ Nem tudom! Fáradt vagyok, nem tudok gondolkodni. Lehet, hogy jó, lehet, hogy rossz ez. Lehet, hogy mindkettő. Majd az elöljárók eldöntik. Ti pedig... ahogy a Háború Dala is oda kerültök majd, ott lesztek ahol a Horda jónak látja, és talán ott is, ahol ti jónak látjátok. Az én falkám pedig ott, ahol mi jónak látjuk. Ha lesz beleszólásotok, és ha tudunk, segítünk. Éj Zápora a falkámból kiváló vadász, remek harcos, ő tud majd segíteni, ha megérkezik... persze csak miután nekünk tudott segíteni.

*Leereszti kezeit, az egyiket visszaejti a medálra, – amit előtte az éles szem egy stilizált, fából faragott kis hollóként tud azonosítani.*
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash

[Sablepaw]

*Csak halvány megkönnyebbülés, hogy nem Falkám Gyilkosai fognak nyakamban lihegni. De hogy valami elképzelhetetlenül Ősi Féreg még veszélyesebb lehet, nem nyugtat meg, újra ingerülten forgolódni kezdek, néha ösztönösen a levegőbe csattintva állkapcsom.

Szóval segíteni akarnak... nos, akkor mi a baj, Árnyúr? De hamar megértem. Túl nagy zaj. Ezek aztán tényleg feltűnőek, és nem csodálkoznék, ha az Árnyurak, bármennyire is "mindegy mivel harcolunk, mit használunk" Garouk, nem örülnének ha Hazájuk Caernján ilyesfélék masíroznának a Szövő-holmijaikkal. Nincs olyan Vadonbéli Totem, ami megtűrné a Szövőt... bár Mennydörgést nem ismerem. De felfogom a helyzet veszedelmét... s míg szünetet tart, felelek is.*

- /Gar/ Rossz, rossz... ügyes Falka, mint Lidércfalka volt, láthatatlanul, észrevétlen támad. A Félelmet az Ellenségek bizonytalansága kelti, hogy nem tudják, honnan martak s mifélék, s honnan fognak legközelebb... Láthatatlan Hold-szülöttként megérted, te is, én is.

*De aztán a "Falkára" figyelek, közben akaratlanul morran szívemben a Harag, hogy Lidércfalka nincs többé... vajon melyikek pusztulása volt elég hősi, Hogy Ősök Otthonába kerüljenek? Az Alfa... a Béta... a többi aligha... A Csendet kihasználva töprengeni kezdek, hogy mi is lesz így. Ostoba Üvegjárók, még vonyítsatok is Szövőhangon a Féregnek, hogy felfedezzenek és felkészülhessenek... s az egy szem Ragabashuk Omega, aki aligha tanítana nekik leckét. Főleg ha a Nagy Szövő Háború Szellem Hangja számít csak nekik.*

- /Gar/ Szövősek Caernben lesznek. Ott leszünk mi is? Vagy máshol... ahol nem számít ránk Nagy Féreg? Akkor van esély... trükkre.

<Remélem...>
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Feoras]

*Szellel Játszó fáradt mosollyal fordul vissza a Rőtkaromhoz, szinte felnevet, amikor az kérdez. A bizalmatlanság is kezd fakulni szeméből, még ha el nem is tűnik teljesen.*

-/Gar/ Nem, nem azok az Üvegjárók nem találhatnak meg... úgy értettem, hogy a veszély találhat meg minket hamarabb így.

*Oldalra fordul, fejét megtámasztja, miközben a kezéből a kis medált továbbra sem ereszti.*

-/Gar/ Az a helyzet, hogy pont, hogy segíteni akarnak. Annak a Caern-nek, annak a Hordának, ahova megyünk.

*Nagyot sóhajt, és az izgatottá váló kis Kullancsra néz, aztán vissza Settenkedőre.*

-/Gar/ Nem ezért hívtuk őket. Nem oda. És pláne nem egyenesen oda. Ha egy ilyen gép, ennyi ember, fegyverekkel leszáll ott... az nem marad titokban. Az erősítés ereje abban lett volna, hogy titokban marad. Legalábbis, így tervezték. Most már nem így lesz. Az Ellenség tudni fogja, hogy új harcosok érkeztek a földjükre, és nem hiszem, hogy sokáig titok marad, hogy kikhez. Acél szerint ez jó dolog, rettegjenek csak! Ezzel is segítenek, hogy megmutatják az erejüket. Én nem tudom... de félek. Nem tudom mit fog ez kiváltani belőlük, az Ellenségből. Csak annyit tudok, hogy az Őrgróf ennek nem fog örülni... ahogy az alfám sem... de talán a Horda sem. Mert nem ezt tervezték. Viszont ez a hadnagyot nem érdekli. Segíteni akar, és úgy érzi ezzel fog is. Lehet, hogy igaza van. Tényleg nem tudom.

*Kis szünetet tart, elgondolkodva mered a padlóra, csak aztán fordul vissza a Rőtkaromhoz, hogy feleljen a kérdésére.*

-/Gar/ Nem tudom biztosra. A falkám gyűjt össze benneteket, és én régen elváltam tőlük. Annyit tudok, hogy páran már ott lesznek. Másokra még várni kell. Bűnösök mind a saját otthonukban, de ha nem lennénk biztosak abban, hogy készek bárkivel együtt harcolni az Anyáért, egy Caern-ért, nem engednénk az Őshazába őket. Ennyit biztosra ígérhetek. A többit... meglátjuk ha odaértünk.

*Elgondolkodva nézi a lupus-t és közben vár, hátha annak van még kérdése.*
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash

[Sablepaw]

*Örülök hogy vidámság csillan Kullancs szemében, legalább őt sikerült feldobni, ha magamat nem. Na meg ha eleget él, hogy Rangja engedje, miért ne mehetne Ősök Honába? Ennyire más lenne ez más Törzseknél?

De figyelmem Széllel Játszó felé fordul. Se baj, se veszély, de miért a Félelemszag? Talán valami, amitől ő félt? Amit az Üvegjárók - vagy még inkább - a Szövőhang mondott? És ahogy folytatja beszédét, ez be is igazolódik.*

<Így bízz Üvegjáróban, meg a Háború Szellemben, aki megsegíti Anya minden harcosát...>

- /Gar/ Megtalálhatnak? A másik Üvegjárók?

*Szőröm felborzolódik, ínyem felhúzódik... részint az aggodalomtól, részint a haragtól. De Erdő-helyre megyünk, ami, mégha nagy Féreghon is, Vadászok terepe, nem Szövő Kutyáié! De jó hír? Hamarabb út? Szavai a Vadonról, hogy közeledik a menekülés a Szövőmadár gyomrából, valamelyest nyugtatnak, de gyanakvásom jelzi a villanás a szememben...*

- /Gar/ Nem jönnek segíteni Árnyúr-Őshazának, ugye?

*Inkább kijelentés, mint kérdés. Lehet, hogy ez utazgató "Tábor", de az Üvegjárók nincsenek meg jól a fémes-kő nélkül lábuk alatt. És megbízhatatlanok. Elárulták sajátjaikat, akiktől kimenekítettek - és most elárulják az Árnyurat, arra gyanakszom. Vagy talán az a Háború-Nősténye megrettnt attól az Új Ellenségtől? Félek én is, de bízok magamban, túléltem már egypár dolgot, miből csak Haragom hozott vissza tovább élni s küzdeni, miknek nyomait hordom is büszkén.*

- /Gar/ Új Falka... ígértem, úgy lesz. Együtt, bárkifélével. De mifélék a bárkifélék?

*A kis tárgyat nem értem, amit szorongat. Kullancs érti, így kérdő tekintetem felé villan.*

<Fétis? Imádságot közvetítő Törzse szellemeihez?>
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Feoras]

*A kis Vándor szemében őszinte hála és remény csillan, de a vidámságot és az ujjongást egy szomorú gondolat elfedi... egész addig, amíg játékba nem kezdenek. Vidám, éles, apró vakkantásokkal kezd játékba a másikkal, és akkor is a hátsó lába inas végét harapdálja játékosan, mikor az az Árnyúr felé indul.

A lány szemében kimerültség, arcán viszont vicsortalan, fogatlan, kedves, szép mosoly terül szét, ahogy a lupusok közelebb jönnek hozzá. Barátságosan megérinti Settenkedő Halál nyakát, ahonnét lekerült a póráz, majd játékos gyorsasággal megvakarja füle tövét.*

-/Gar/ Baj nincs. És veszély se. Még. De Síró Acél és a Totemük makacsak, és a terveinket, a falkám terveit veszélyeztetik. Lehet, hogy igazuk van és nem változtat semmin, amit tesznek. Nem, veszély nincs. De később emiatt könnyebben megtalálhat minket.

*Nagyot sóhajtva a hátára fordul, elemeli kezét a lupusról.*

-/Gar/ Vagy nem. Nem tudom. Már nem tudom mik lehetnek a következmények. Fáradt vagyok, és már nem szólhatok bele.

*Oldalra sandít a Rőtkaromra.*

-/Gar/ Viszont ez neked csak jó hír. Nem lesz fölösleges leszállás. Egyenesen az új Hordához repülünk. Ha szerencsénk van, az Új falkádból is lesznek már ott. Ennyivel is közelebb az Új Vadon, az Új szabadság...

*Elfordul, a plafon felé..*

-/Gar/ És az Új Ellenség.

*Félig lehunyja sötét szemét, benyúl ruhája redőibe, és egy faragott medált vesz elő onnét, amit vékony bőrszíj tart a nyakában. Az apró termetű lupus szemében az értetlen figyelmet megértés váltja fel, ám feszült tartásán ez se változtat sokat.*
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash

[Sablepaw]

*Legalább jó hallgatóság Kullancs. Egyre inkább kezdem megkedvelni, úgy a magam módján. Játék, érti a játékot, és tekintetében érzem a vágyódást... Aztán hamar leesik, hogy az Őshazákról beszél. A Rőtkarom Őshazáról keveset hallottam, kicsi még a Rangom hozzá, de Földanya Kegyetlen Bosszúja járt már ott, és úgy mesélte, elképzelni se tudjuk, mennyire csodás a hely, ahol az Ősök laknak, és hogy ha Haldokló Kölykökre eljő a halál, onnan folytatva, Ős-szellemként kísérjük azokat akik még élnek Griff Gyermekei közül... ha lesznek még Rőtkarmok egyáltalán. Én is elkomorulok, ám érzem, hogy Kullancs szomorúsága másféle. Szólnék, de zajos beszéd vág közbe - érteni nem értem, az érzelmeiket érzem, így nem zavartatva magam szólok.*

- /Gar/ Bagoly-Gyermekeinek Őshazájáról nem tudok semmit. De minden Törzsnek van. Ha nagy leszel Rangban, Hírnévben, ha kiérdemled, eljutsz oda, biztosan.

*Kedveskedőn megrágcsálom azt a hatalmas fülét, játékosan lebirkózom, Láthatatlan Holdaké a vidítás is, és elkel az most. Mindannyiunknak.
Széllel Játszó komorsága azonban más. Valami baj van, érzem. Gyors pillantásváltás a Vándorral, majd közelebb somfordálok az Árnyúrhoz, orrommal megböködöm, farkammal, tartásommal jelzek Kullancsnak, jöjjön őt vidítani. Aludni akar, de én meg Ragabashként nyúzhatom kicsit, hogy feleljen előtte.*

- /Gar/ Mi a baj, Széllel Játszó? Rossz hír? Veszedelem? Szavad nyugodt, de Félelemszagod van, és a Szag őszintébb.

*Aludni meg ha jól is esne, ezen a helyen... kizárt, hogy pihenni tudnék.*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Feoras]

*Hangos Kullancs is elbambul, próbálja feldolgozni a kapott információkat. És talán összevetni a saját, meglevő tudásával. Végül lassan, óvatosan egy újabb kérdést fogalmaz meg.*

-/Gar/ Ezek a távoli, Külön-Világok... Élhetnek ott Garouk? A Régmúlt Tisztaságában? Vajon, valahol ott... ott élhetnek a Bagoly fiainak Ősei? Talán ott még állhat az Őshaza?

*Tekintetében fájdalom bujkál és szomorúság. Látszik rajta, hogy sejteni vél egy választ, nem először teheti fel a kérdést. De a remény is ott bujkál, azokban a hatalmas tekintetekben.

Ám a válasz előtt Síró Acél jön vissza, Széllel Játszóval. Valamin vitatkozhatnak a saját nyelvükön. Nem heves a vita, Acél türelmes, de határozott, Rita pedig talán magyarázatot kér, feszült, kapkod. Az alfa végül egy rövid mondattal lezártnak tekinti a vitát, és maga is eltűnik a lépcsőn fel, Fehér Zaj után. A lány tartásán csak most látszik igazán a hosszú éjszaka fáradtsága. Reszkető mellkassal nagyot sóhajt.*

-/Hu/ Anyu meg fog nyúzni. Meg fog nyúzni, és szőnyeget csinál belőlem Zápornak...

*Végül kissé sápadtan, izzadtan, remegő tagokkal leül Hold-társai közelébe az egyik ember-ülésre, és igazgatni kezdi a szomszédos ülésen a csatokat, és egy vaskos, nehéz párnát. Nem néz a lupus-okra, és hangja is remeg kissé, mikor megszólal.*

-/Gar/ Én alszom kicsit. Nektek is pihennetek lenne jó. Nem olyan hosszú az út, és mozgalmas lesz az érkezés.

*Kullancs meglepetten nézi a homidot ahogy lassan lefekszik az ülésekre, majd kérdőn fordul a Rőtkaromhoz.*
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash

[Sablepaw]

*A nem tudom mi nőstény örül, ez jó, feszültség szaga csökken, csak engem nem kerül el. Meg a Bétának nem tetszik amit mondtam.*

<Együtt harcolni, ezt mondtam én is! Nem oda? Biztos Szövőtanyára.>

- /Gar/ Úgy, úgy.

*Morranom, majd elhallgatok, fülelek a beszédek felé. Ez a "Tábornok Asszony", akármit is jelentsen neve, nagyon nem tetszik nekem. Még ha ő is mondta, hogy nem vagyok Ellenség... a Szövő Hangján szólt! És higgyenek, amit akarnak, én tudom jól, hogy a Szövő és a Féreg egyformán Rossz, mégha csak Férget említ is Litánia, minden igaz szívű Vadász tudja, "Féreg" minden a Litánia-szavakban, mi Rossz. Kissé gyanakodva nézek fel, mikor szól megint Hangrobbanás, hogy Háború a vezérük... a Hang.*

<Anya harcosait segítené? A Szövő-Hangú???!>

*Gyanakvásom tán ki is ül rám, nyugtalanul forgolódok, de hangot nem adok jogos bizalmatlanságomnak. Kullancs jön végre, legalább Vadász-forma, körötte keringek, szagát-hangját figyelve...*

<Megrémít téged is, érthető, születésed tiszta... de a Férget megrémíti vajon? Rémíti, űzi azt sokminden, miről nem tudtok. Talán olyan is, miről én nem. Meglátni? Nem akarom, én ugyan nem!>

*De csendben, merev tekintettel róvom köreim nyughatatlanul, és hálásan Kullancs is témát vált. Na most sikerül igazán meglepnie. Nem ismeri jól a Szellemhont, Gaia Árnyát? Érteni... inkább érezni. De hízeleg, hogy végre jót is mondtak Törzsemről. Leülök, kissé nyugodtabban, tekintetem elréved.*

- /Gar/ Odaát... odaát Szellemhon Őrzi a Valaha-volt minden nyomát. Érzed te is Szívedben, ha Vadon közelében jársz, érezni szél fúvásában, vízmorajban, falevél suhogásban, víztükörben különösen. Szellemhon mint tükör, olyan, mint amilyen Gaia-világ, csak arca igazibb, szaga élénkebb, Luna fénye erősebb, s amit Gaia-földön csak szagolsz, ott Szellemekként jár. Féreg, Szövő, Vad, Gaia küldöttei.

*Szusszanok egyet, hangom halkabbra veszem.*

- /Gar/ Városban, főleg a legrosszabb részein igazán nagy veszedelem. Rémisztőbb sokkal, sokkal, mint Gaia-Földön. Ott látod igazán, mi is a Métely, a Seb valójában.

*Majd kissé nyugodtabb hangra váltok.*

- /Gar/ De Szellemhon sokféle, mint Világ is, csak még sokfélébb, őriz visszhangot, mi régmúltba tűnt. Szellemek Hallgató Hold gyermekeivel beszélnek legtöbbet, de Állatszellem érti, ha Vadak Nyelvén szólsz neki, sok érti Garou szavát is. Vannak Barátok köztük, engem Dögevő-árnyak kísérnek, őket ismerem jól; ravaszdik, félénken követik Ragadozót, de látnak, éreznek tömérdek sokat, mit mi nem, s követőből jó vezetővé lehetnek. A legtöbb Szellemet nem lehet szóval megnevezni, érezned kell, Testvér! Érzed, akkor érted. Garouval Gaia-szellem ahány, annyi féle, sok ítél Törzsedről, Holdadról, Születésedről, aszerint Barát vagy Ellenség, vagy Érdektelen.

*Sóhajtok, szerencsétlen apró-nagyfülű nem csak borzalmakról de csodákról is lemaradt... eltiltva... de miért? Jellemző az Üvegjárókra, nagyon is...*

- /Gar/ És vannak Különös Utak, Luna-ösvényei, mindig mások, ahány arcát Luna mutatja, annyifélék. Képzeld, az égben rohanni, Holdnak Fényén de saját lábon... nem Szövőgyomorban. És van sok csoda, Csodás-Félelmetes-Veszedelmes Vad, ritkán látni-érezni... mélyebben lakik, még messzebb Gaia Világtól, ahol külön Világok vannak, több, amennyit Garou számolni tudna! Borzalmasabbak mindennél, csodásabbak mindennél, a Világ óriásibb Odaát. És mind közül legcsodásabb, hol Fal sincs már, Caern szívében, a Vadon leges-legmélyében... ott, ahol csak Rőtkarom jár, ott mindenki látja, érzi, tapintja, milyen volt Régmúlt Tisztasága... s onnan kilépve, Métely felé haladva érzi, milyenné lett, hogy sír az Anya egyre keservesebben, haldokolva, mint ahogy mi, Farkasnépek... Ha megérzed, akkor megérted, és akkor megérted Griff Szavát is.

*Kicsit elmélázva hallgatok el végül, kissé elheverve. Lehet, hogy nem érti, nem jó szónok vagyok, nem Tudó Hold, nem Hallgató Hold szülötte. Na meg... ő Bagoly szülötte, neki mást mutatna tán Toteme, más dobol szívében, de hiszem - sőt, tudom! - hogy lelke mélyén minden Vadász-szülött Griff-gyermek lenne, ha csak egyetlen-egyszer megérezné Griff szívét.*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Feoras]

*Amelia félredöntött fejjel mosolyog a lupusra, de aztán a többiekre, különösen Fehér Zajra figyel. Hangrobbanás viszont elhúzza a szája szélét a közben farkassá lett Ragabash kérdésére.*

-/Gar/ Én úgy mondanám testvér, hogy mi fogunk veled... veletek együtt harcolni. Nem oda indultunk eredetileg. De ha a Háború oda hív minket, mi oda megyünk. Majd Ő eldönti.

*A sámán erre csak némán bólint, még Hangos Kullancs is csak csöndben figyel, hol egyik, hol másik elöljárójára, aztán a hátrébb beszélgető trióra. Közben az emberek egy része, ki-ki a maga módján a kényelmes helyet megtalálva leheveredik, pihenni, aludni, soklevelű, telekarmolt szemét-kapcsokat olvasgatni, vagy szövő-kütyükkel játszani. Végül Chriss is leteszi az ezüstöt egy közeli kis ládába, majd a többiekhez fordul.*

-/Gar/ Ideje kiderítenem, hogy miről is van szó. Zaj, szerintem érdekelni fogja a hadnagyot a Tábornok Asszony véleménye, kérlek figyelj oda! Szívem! – *fordul Ameliahoz, miközben a sámán egy biccentéssel újra eltűnik a lépcső tetején* –/Eng/ Légy szíves csináld meg a fekhelyünket.

-/Eng/ És ha én is hallani akarom? – *Kérdezi a lány lágy hangon, játékos haraggal.*

-/Eng/ Higgyem is el, hogy nem hallgatózol már az elejétől? Szép kis felderítő lennél!

*Mosoly, ölelés, csók, és a lány már ugrik is fel a csomagok tetejére, hogy aztán felhúzza magát a plafonra felfüggesztett hámban himbálózó csomagokra. Közben a Beta elindul a hátrább beszélgető trióhoz.*

-/Gar/ A Tábornok Asszony bölcs vezér, hadvezér, tudja mi a háború, mert ő A háború! Az Anya ellenségei rettegik, mert az Anya harcosait sose hagyja magára, segít, mindig, bizony!

*Kullancs nagy lendülettel ugrik le a másik lupus mellé, és vidáman, biztatóan, nyugtatóan meséli.*

-/Gar/ Furcsa, nem mint a többi-furcsa. Nem válogat, neki mindegy ki harcol és hogyan, amíg az Anyáért harcol. Ha együtt harcolunk, talán meglátod, talán meg-meg. Láttam, hogy megrémített. Sokszor engem is, igen. De Hangrobbanás szerint ez jó, bizony. Mert ha mi félünk tőle, és ő velünk van, mit érezhet az, aki ellensége? Talán majd meglátod, meg-meg!

*Elgondolkodva csapja félre hatalmas füleit apró fején. Ovális, óriási szemeiben furcsa, kíváncsi, tiszteletteljes fény gyúl, és magához képest halkan, és lassan szól.*

-/Gar/ Fehér Zaj keveset mesél, a többiek kevésbé értik, de úgy mondják, a Rőtkarmok értik. Értik az Árnyakat Odaát. Azt mondják nekem még veszélyes, korai, hogy Bagolyfi-nak más, így nem tudom igazán. Te miket, kiket ismersz ott? És ők milyenek Garoukkal? Tényleg olyan veszélyes Odaát?
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash

[Sablepaw]

*Körbehordozom tekintetem az egybegyűlteken, most színesebben látom őket. Felszabadult nyakam markolászom, nem értem Hangrobbanás miért lett nyugtalanabb, de végül aztán mégse az. Azt se értem a Nap Gyermeke mit válaszol valahogy... máshogy beszél mint a majmok, amiket megszoktam, de azért még szólók... Kullancsra nézve.*

- /Rus/ Farkas... Kicsi.

*Örülök hogy Hangrobbanás messze viszi az ezüstöt, kétlábú formámban kifejezetten zavar még közelsége is. Hallgatom a fura párbeszédüket, próbálom kivenni ki az, akiről beszélnek - az a Hang, a szörnyű, idegen Hang. De aztán az az ismeretlen Törzsű-Holdú újra szól, már ismerősebben csengenek a szavai, még ha nem is értek minden szót.*

- /Rus/ Édes.

<Hogy is hívják az édest...?>

- /Rus/ Csoki. Fa-gyi.

*De közben elhangzik a válasz ki nem mondott kérdésemre. Ez a Szövőhang a Totemük??? Miféle Totem ez? Igyekszem felháborodásom rejteni, ez majomalakban könnyebb is, csak bámulni kell magam elé mereven és nem vicsorogni, úgy dühvel, csak "mosollyal".

Aztán mivel már kényelmesen beforrtak azok a kis zúzódások, újabb, immár szívdobbanásnyinál is röpkébb szőrforgatag kíséretében felöltöm a Vadász alakját újra. Még ha jobb is volt kevésbé érezni a bűzt és kevésbé hangosan hallani a zúgást, azért így csak kényelmesebb és most nem muszáj rejtőzni. Persze tudok másféleképp is, de ezt nem kötöm orrukra. Fordulok párat, toporgok, szeretnék már végre odalenn lenni.

Közben befut Fehér Zaj. A nőstényre figyel a Totem? De melyikre?

A Galliardjuk mindenesetre mancsában játszik az ezüsttel, ami cseppet sem tetszik. Harcolni... együtt?*

- /Gar/ Veletek harcolok...

*Széllel Játszóra sandítok.*

- /Gar/ Vihar Nagy Ellensége ellen?

<Ajaj, ezek a... nemkívánatosak, akik majd Falkám? Megígértem, Üvegjáróval is. De csupa Üvegjáró, meg olyan Vándor és Fenrir aki úgy viselkedik, mint Üvegjáró? Alig értem ezeket, hogy vezethetnek akkor? De az ígéret ígéret....

*Arról meg most nem ejtenék szót, hogy nem a szemtől-szembe harcban jeleskedtem, hanem a ravasz háborúban, orgyilkolásban, megtévesztésben, gyengítésben...*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Feoras]

*A játszók egyszerre fordulnak az alakot váltó Rőtkarom felé, és alaposan megnézik maguknak. Kullancs feje oldalra dől, ahogy végigméri, a Galliard egy árnyalatnyival feszültebb lesz, de aztán ő is mosolyog, ahogy Amelia is.*

-/Ro/ Szívesen!

*Válaszol kedélyesen a lány, a férfi elé vágva. Chriss végül a lányra kacsint, aztán lehajol a láncért. Mikor épp egyenesedik fel, Kullancs szól hozzá.*

-/Gar/ Mit mondott a Tábornok Asszony? Lemaradtam, lemaradtam, pedig siettem!

*A Beta mélyet sóhajtva felel.*

-/Gar/ Csak emlékeztetett minket arra, hogy katonák vagyunk. Nem az a dolgunk, hogy másokat megítéljünk, legkevésbé egy másik harcost.

*A kis Ragabash félre döntött fejjel pislog az Őrmesterre.*

-/Gar/ Ezt én is tudom, ezt én is megmondhattam volna, meg-meg, és akkor nem kell a rádiót használnia, nem kell fáradnia!

*A lány felkacag, miközben a Rőtkaromhoz fordul.*

-/Rus/ Hát nem édes a lelkesedése?

*Chriss továbbra is Kullancshoz intézi a mondandóját.*

-/Gar/ Ez igenis a te dolgod lett volna, ha itt vagy, de azért más az amikor a totem mondja.

*A kis Ragabash fülei lekonyulnak.*

-/Gar/ Mérges ránk?

-/Gar/ Háh, csak rád lehetne, ha nem újonc lennél. De tanulj ebből, mert később még komolyan dühbe jöhet!

*Fehér Zaj lép újra a társasághoz a lépcsőről.*

-/Gar/ Nem mérges senkire. Most a lányra figyel, mérlegel.

*A Galliard horkantva fordul a Rőtkaromhoz, miközben a kezében a lánccal játszik.*

-/Gar/ Ki tudja testvér, még a végén együtt fogunk harcolni.

*A többiek erre nem szólnak semmit, elgondolkodva merednek a beljebb beszélgető hármasra.*
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash