Krakkó, július 29 - augusztus 1.

Krakkó, július 29 - augusztus 1.

A XVI. század végével a város veszít jelentőségéből, a keleti hódítások miatt megnőtt az ország területe, emiatt földrajzi helyzete periférikussá válik, az új főváros az ország közepén immár Varsó lesz.

Átmenetileg a függetlenség, a Krakkói köztársaság kora (1815-1846) ismét kedvez a fejlődésnek, de ezt követően az osztrákoké marad a város egészen az első világháború végéig.

Az a tény, hogy Krakkó ma Európa egyik legszebb és legismertebb városa, annak köszönhető, hogy nagy gonddal építették fel vagy újították fel az értékes történelmi és művészeti emlékeket. Ezek nem kizárólag a lengyelek, hanem az összeurópai kultúra részévé váltak. Jelzi ezt a tény, hogy az óváros egészét a világörökség részeként tartja nyilván az UNESCO, s Kazimierz nevét viselő kerület, amely hosszú ideig a lengyel zsidóság kulturális, oktatási központja volt, ma nemzetközi program segítségével újjáéled.

Krakkó jelképe a sárkány. A legenda szerint a Wawel domb barlangjában tanyázó sárkányt egy eszes parasztgyerek győzte le oly módon, hogy foszfort etetett vele. A sárkány ma is ott áll és lángot fúj a vár tövében, a Visztula partján." (Fábián Róbert könyvéből)

Fotóalbum Krakkóról

"Krakkó a magyar turisták által leggyakrabban felkeresett város, az egykori királyi székhely, Európa egyik gyöngyszeme, a világörökségként nyilvántartott és egyben a magyar történelemhez leginkább kapcsolható település. Krakkó a hatvanas - hetvenes években a magyar fiatalok számára a kultúra, a jazz és a liberális ifjúsági szellem színtere volt. Manapság a fiatalok és az idősebbek számára a város hangulata, a történelmi és a kulturális emlékek sokasága vonzó. Szerepet játszik Krakkó földrajzi helyzete, közelsége, és az, hogy innen számtalan további nevezetes látnivaló megközelíthető.

Valójában Krakkó két jelentős kereskedelmi út találkozásánál jött létre. Egyrészt az észak-déli borostyánút, másrészt a kelet-nyugat irányú só kereskedelmi út is ezen a területen vezetett át. Püspökségét 1000 körül alapították, később a Piast hercegek székhelyeként épült ki a Wawel és a katedrális a dombon. A betörő tatárok többször eljutottak idáig és kiégették a település faépületeit. Az állandó veszély miatt épült meg a városfal a bástyákkal és a városkapukkal együtt. A fal egy része még ma is látható, a bástyák közül a Barbakán teljes szépségében, a kapuk közül a Flórián látható eredeti állapotában.

A mai óváros jellegzetes szerkezete már a XIII. században kialakult, majd Nagy Kázmér alatt (1333-1370) fejlődött leginkább. Az egyetem alapításán kívül az ő korában épült meg többek között a piactéren álló posztóház elődje, valamint a Wawelbeli katedrális. Az óvároson és a várfalakon kívül épített, akkor még önálló városkaként funkcionáló Kazimierz, az alapító király nevét viseli.

A XV és XVI. században a város fénykorát éli. Koronázó székhely, főváros és egyben az ország szellemi és kulturális központja. Sorra épülnek a reneszánsz épületek, gazdagodik a vár és a mai óváros is.

 

Film Krakkóról