Mecseki Apróka

www.mecsekiaproka.fw.hu

Chihuahua egyéb tulajdonságok öröklődése

1.6. A mennyiségi tulajdonságok öröklődése

A Mendel-féle szabályok a tulajdonságok csak egy kis részére és nem feltétlen a legfontosabbakra vonatkoznak. A tenyésztő számára lényeges tulajdonságok, mint pl. a fej formája, a fogsor állása, a marmagasság, a végtagok szögelése és állása, a jellem, a vitalitás, stb..., a Mendel-féle egyszerű, egygénes domináns-recesszív szabályok sze rint nem követhetők. Ezeket a jegyeket sok gén, géncsoport határozza meg (poligén, multifaktoriális tulajdonságok). A gének között természetesen lehetnek nagyobb és ki sebb hatásúak is, ezek összegzett hatásának eredményeként a tulajdonság valamilyen formában megjelenik. A jegyek manifesztációja egyedenként, a környezet hatásainak függvényében is, kisebb-nagyobb eltéréseket, fokozatokat, két véglet közötti folyama tos átmeneteket mutat. A jegyeket mennyiségi (kvantitatív) jelzővel illetjük, mivel va lamilyen formában mérhetőek is. A nagyobb (major) és kisebb (minor) hatású gének jelenlététől és számától függően a tulajdonság ugyanakkor mutathat domináns vagy recesszív tendenciát is. Lehetséges, hogy a tulajdonságért felelős géncsoporton belül egy-egy nagyhatású gén erősebben "átüt" és a Mendel-szabályok szerinti domináns jellegű öröklődésre emlékeztet. A mennyiségi tulajdonságok öröklődésének elemzése sokkal bonyolultabb, mint a minőségi tulajdonságoké. Megjelenésük nem "igen vagy nem" formában merül fel (tehát jelen van vagy nincs), hanem egy adott skálán átmeneti formákat képezve folyamatosan látható egy adott állatcsoporton belül. A sokgénes tulajdonságoknál a felelős gének feleződése ugyanúgy megtörténik az ivarsejtekben, majd az ivarsejtek egyesülésével a kisgének újabb kombinációjának halmaza alakul ki. Az egyes kisgének hatása miatt az első generációban a különbségek nem annyira fel tűnőek. A szülőkhöz képest közbülső jelleg kialakulása várható, és majd csak a követ kező nemzedékben kerül sor a kombináció szétesésére, miközben a gének egy része ugyanúgy veszendőbe megy. A második nemzedékben megjelenhetnek azok a szélső ségek, amelyek a szülőknél már fennálltak. A tulajdonságnál annál nagyobb eltérése ket tapasztalunk, minél nagyobb volt a szülők közötti különbség.

* a szabályos nagyságú, jól beágyazódott szemek domináns jelleggel öröklődnek a kidülledő, apró és mélyen ülő szemekkel szemben
* a szemgolyóra jól rásimuló szemhéjak a lelógó vagy befelé forduló szemhéjak kal szemben
* az ollós harapás az előre- és hátra-, illetve keresztharapással szemben
* a szabályos fogállás a szabálytalan állású és számú fogazattal szemben
* a magasabban tűzött farok az alacsonyan tűzöttel szemben
* a nagy és hosszú farok a megtörttel és deformálttal szemben
* az erős csontozat a túl finommal szemben
* a széles mellkas a keskennyel szemben
* esetenként a rövidlábúság a hosszú lábakkal szemben
* az elülső végtagoknál a csöves csontok hosszúsága, szabályos szögelése, a tág és egyenes lábállás domináns jelleget mutat a rövid, szabálytalan szögelésű csontokkal, a szűk és ó-lábállással szemben
* a hátulsó lábaknál a szabályos állás a különféle szabálytalanokkal szemben
* az ijedős és félénk (a vadon élő kutyaféléktől örökölt) természet inkább öröklő dik, mint a magabiztos és határozott jellem, stb...

Az említett tulajdonságok öröklésmenete, még egyszer hangsúlyozandó, sok génhez kötött, és az esetenként tapasztalt domináns vagy recesszív karakterük nem minden fajtára érvényes. Az is lehetséges, hogy egy-egy fajtánál a gének más kom binációja és kapcsolódása következtében éppen ellenkező tendenciát tapasztalunk. A mennyiségi tulajdonságok nyomon követése az egyes állatokon nem lehetséges. Öröklődésük vizsgálata csak állomány- (populáció) szinten, matematikai törvény szerűségek felhasználásával lehetséges. Az állatpopulációk (kutya esetében fajták, fajtacsoportok, zártabb és jól körülhatárolható állományegységek, stb...) genetikai törvényszerűségeivel apopulációgenetika foglalkozik. A populációgenetika nem egy-két gén, hanem az egész állomány génkészletének dinamikáját, ezen belül gé nek és géncsoportok változásaít vizsgálja. A kutyatenyésztésben több fontos gene tikai jellemző, így pl. a mennyiségi tulajdonságok állományszintű megjelenítése (normál eloszlása) és örökölhetősége (heritábilitás), továbbá az egyes tulajdonsá gok közötti összefüggések (korrelációk) a populációgenetika fogalomkörébe tar toznak. A mennyiségi tulajdonságok is öröklődnek, örökölhetőségük azonban tulajdonsá gonként változik. A test nagysága, a testtömeg, ilyen sokgénes tulajdonság, az adott fajtára jellemző, és ez a tény önmagában is bizonyítja legalább a testtömeg egy részé nek (nagyobb részének) örökölhetőségét. Egyébként nem alakulhattak volna ki sze lekciós alapon jellemzően eltérő nagyságú fajták. A végleges testtömeg kialakításá ban ugyanakkor a környezet (jelen esetben főleg a táplálás) is részt vesz. A testnagy ság, de a testméretekre vonatkozó más tulajdonságok is, mint pl. amarmagasság, a mellkaskörméret tipikus mennyiségi tulajdonságok, amelyek egyes fajtáknál kisebb variációval nagyobb mértékben stabilizálódtak, más fajtákban pedig még mindig nagy eltéréseket mutatnak. Mindenesetre a rendszeres szelekció és a stabilizálásra irányuló beltenyésztés számos fajtában igen jellegzetes és stabil örökletes hátterű testtömeg kialakulását vonta maga után. A mennyiségi tulajdonságokat hasonló hatású nagyszámú gén (a gének egy jól kö rülhatárolt csoportja, poligének) határozzák meg. Az egyes gének hatása eltörpül az egész géncsoport összegezett (kumulatív) hatásához képest. Az egyes egyedekbe a géncsoport kisebb-nagyobb része jut be, ennek megfelelően az egyenként kifejtett és kumulatív hatásuk is eltérő lesz. Az állatok fenotípusos megjelenésében ezért kisebb -nagyobb eltérések figyelhetők meg. A szülőktől származó géncsoportok az utódokban összevegyülnek és újabb géncsoport-kombinációt hoznak létre. Az utódok így a szü lőkhöz képest többnyire átmeneti, közbülső fenotípusos jelleget mutatnak. A gének nyilvánvalóan itt is szabadon 65 függetlenül kombinálódnak, az egyes gének hatása azonban annyira csekély, hogy az új kombinációkban kialakult összegzett hatásuk változó, kevert (átmeneti) fenotípusokhoz vezet. Matematikailag a legtöbb mennyiségi tulajdonság állomány szinteneloszlási gör be formájában jeleníthető meg. A tulajdonság egyes egyedeken mért számszerű ada tainak átlaga a görbe legmagasabb és középvonalban lévő részét adja, ettől két (po zitív és negatív) irányban, bizonyos szórástartományokon belül és kívül található a többi adat. A normál eloszlási görbének (1. ábra) megfelelően az állatok nagyobb csoportja az átlagérték körül, egy kisebb része ettől távolabb plusz-mínusz irányban szóródva található. Az adatok eloszlásának ábrázolásával az állományokban az adott tulajdonságra jellemző eloszlási görbéket kapunk, a görbe a vizsgált állományt jel lemzi. A lapos görbénél nagy a szórás, és sok egyed mutat az átlagtól nagymérték ben eltérő értéket. Magas görbénél a vizsgált populáció egyedeinek zöme az átlag hoz közel áll.

1. A mennyiségi tulajdonságok eloszlási görbéje állomány szinten (x = a tulajdonság, pl. a marmagasság átlagértéke, +-s = plusz-minusz irányú eltérések, szórás) 1. Szabályos eloszlás: az átlagérték egybeeshet a fajtastandarddal, de attól állományonként el is térhet. 2. Lapos eloszlás: a plusz-mínusz irányba eltérő egyedek aránya túl nagy, az állomány genetikailag labilis. 3. Magas eloszlás: a kulyák zöme a standardnak megfelelő értékkel rendelke zik, a szélsőséges esetek száma jelentéktelen. Az állomány genetikailag stabil.

A poligén tulajdonság manifesztációja szempontjában a gének egy csoportja plusz (expresszivitást fokozó), más csoportja mínusz (expresszivitást csökkentő) hatást fejt ki. Eszerint plusz és mínusz poligénekről beszélhetünk. A testtömeg esetében a plusz poligének nagyobb aránya nagy testtömeget, nagyobb testméreteket, a mínusz poligének kistestű fajtát eredményeznek. Nagyon nehéz még megközelítően is megmondani, hogy hány mínusz és plusz poligén felelős egy-egy adott fajta testtömegéért és testméreteiért. Az egyes mennyiségi tulajdonságok kialakulását más mennyiségi jegyek géncsoportjai is módosíthatják, így az egyes poligének kö zött kölcsönhatások, átfedések jöhetnek létre. A marmagasságot meghatározó gén csoport nyilvánvalóan kölcsönhatásban van a testméreteket vagy akár a testtöme get meghatározó génekkel. A széles, illetve keskeny koponya a tömzsi, széles, illetve vékony, keskeny testalkattal, stb... Ebből az is következik, hogy a testtömeg géncsoportjai - a vizsgált mennyiségi jegyek függvényében - további, még mindig mennyiségi jegyeket meghatározó alcsoportokra oszthatók, és ezek az egyes kisebb géncsoportok a szelektív tenyésztésben egymással tovább kombinálhatók. Így ala kíthatók ki nagy marmagasságú fajták keskeny fejjel, illetve alacsony marmagassá gú fajták széles koponyával, stb... A mennyiségi tulajdonságokkal végzett tenyésztés a minőségi tulajdonságoknál jóval összetettebb és a gyakorlatban sokkal több szempont mérlegelését teszi szükségessé. Egy adott mennyiségi tulajdonság állo mány szintű megjelenése erősíthető vagy valamely irányba elmozdítható. Az előre haladás lassú és fokozatos lesz. Ha pl. két közepes marmagasságú kutyát páarosítunk, az utódok nagy valószínűséggel eltérő értékeket mutatnak, de átlaguk jelezni fogja, hogy az adott párosítással az átlag közelében vagy attól valamely irányba elmozdulva maradtunk.
Gyakori hiba a kutyatenyésztésben a mennyiségi tulajdonságban egymástól nagy mértékben eltérő egyedek párosítása abban a reményben, hogy az utódok valahol majd középen találhatók. Ez az első nemzedéknél nagyjából így is lesz, s csak a következő generációkban - a tulajdonságot megszabó géncsoport újbóli kombinálódá sa miatt - esik szét a jó elképzelés. A heterogén párosításból származó utódok a mennyiségi tulajdonságra nézve nem eléggé stabilak. Nem ajánlatos pl. túl nagy marmagasságú és testkörméretű egyedeket túl alacsony es kis körméretűekkel páro sítani. A túl hosszú testűeket sem célszerű a túl rövidekkel összehozni, de az előre harapás sem korrigálható ilyen módon a hátraharapással, stb... Sokkal inkább a szűkebb átlag körül maradnak az utódok, ha a szélsőséges (plusz-mínusz irányba nagy mértékben szóró) egyedet az átlaghoz közelebb állóval párosítjuk. A szélsőségeket mellőző és kellő szelekciós nyomással végzett tenyésztés végül is oda vezet, hogy állomány szinten egyre kevesebb a szélsőséges értékeket mutató állat. A tulajdonság genetikailag stabilizálódik, a görbe magasabb, a szórás kisebb lesz (2. ábra). A faj tatiszta tenyésztésben a mennyiségi jegyek korrigálásakor az a helyes döntés, ha az ellentétes irányba szélsőségeket mutató egyedek párosítását mellőzzük. Ettől kivéte lesen el is térhetünk, pl. ha nem áll rendelkezésre más tenyészállat vagy a tenyész tési terv lényegesen megváltozott és új variánsok, új szelekciós elképzelések formál ják a fajtát.
A kutya faj genetikai bázisa egészében véve viszonylag nagy. Számos szélsőség és közbülső forma egyaránt jelen van, ebből adódóan a mennyiségi tulajdonságoknál a szelekciós munkának tág lehetőségei kínálkoznak. Ha az adott populációt a tulajdonság eloszlási görbéje alapján vizsgáljuk, a szelekció legalább három irányba érvénye sülhet. Eszenint stabilizáló (1), irányított (2) és szétválasztó (3) jellegű szelekciós módszerekről beszélhetünk (2. ábra).

2. Szelekciós módszerek lehetőségei a kutyatenyésztésben (a továbbtenyésztendő kutyák az átlag körüli vagy valamelyik szélsőséges eltérést mutatók közül kerülnek ki). 1.: stabilizáló jellegű szelekció (átlag körüliek továbbtenyésztése) 2.: irányított szelekció (az egyik szélsőség továbbtenyésztése) 3.: szétválasztó jellegű szelekció (mindkét szélsőség továbbtenyésztése)

Stabilizáló jellegű szelekció. Az átlagérték nagyjából azonos a standarddal, a tulajdonságot az átlagérték, ez esetben az ideális irányába erősítjük. A kiválogatás a plusz-minusz irányú szélsőségek csökkentésére irányul, továbbtenyésztésre az átlag hoz közelálló állatok kerülnek. Az eredmény az lesz, hogy az állomány egyre na gyobb része mutat az átlaghoz közelálló értéket, és egyre kevesebb lesz a nagyon szélsőséges eset. A populáció eloszlási görbéje egyre magasabb és a szórás egyre ki sebb lesz. Így szelektálhatunk pl. a fejformára vagy a marmagasságra.