Mecseki Apróka

www.mecsekiaproka.fw.hu

Az eget és a földet híd köti össze. A neve szivárvány. Túloldalán hatalmas, messzi világ rejtõzik, dús, zöld fûvel borított rétekkel, hegyekkel és völgyekkel. Amikor egy szeretett kisállat meghal, erre a szépséges vidékre kerül, ahol mindig van elég enni- és innivaló, az idõ pedig langyos tavaszi napokra hasonlít. Az öreg és törékeny állatok itt megfiatalodnak, és egymással játszanak, elégedetten és békességben. Mindössze egyetlen dolog hiányzik. Nem lehet velük az a bizonyos személy, aki annyira szerette õket a földön. Úgyhogy csak szaladgálnak és játszadoznak, míg egyikük egy szép napon abbahagyja a játékot, és felnéz. Az orra hirtelen megremeg... A füleit felcsapja... Szemeit kimereszti...És akkor meglát minket, és hirtelen rohanni kezd, el a többiektõl. A karunkba kapjuk és szorosan átöleljük. Arcunkra újabb és újabb nedves puszikat kapunk, és végre újból hû kedvencünk szemébe nézhetünk. Azután együtt átmegyünk a szivárvány alatt, hogy soha többé ne váljunk el egymástól.