Vissza a lemezajánlókhoz

ACCEPTANCE
Black Lines To Battlefields
2003 The Militia Group

Az Acceptance muzsikájával már régebben kapcsolatba kerültem, de akkor valahogy nem vágytam jobban elmélyülni benne - ebben valószínűleg jócskán közrejátszott az is, hogy akkortájt rengeteg hasonló stílusú zene szakadt rám, és akkorra éppen elég volt annyi is. Közben azonban változott a helyzet, és újra jól jött volna némi jófajta slágeros emo, leporoltam hát az Acceptance EP-jéről letöltögetett file-okat, és azt kellett hallanom, hogy igen jó kis muzsika ez!
Nem voltam hát rest, beszereztem a CD-t, amin öt új stúdiónóta és két koncert-felvétel van, utóbbi dalok nyilván a csapat korábban megjelent első lemezéről valók. Az öt új dal miatt már megéri beszerezni az anyagot, de a két további szerzemény is kellemes csalódást okozott, még a hangminőségük is egész jó. (A sikoltozó lányokból is épp csak annyit hallhatunk, amennyit kell.) A 'törzsanyag' hangzása meg aztán végképp igen jó lett, ami egyenes következménye Aaron Sprinkle produceri munkájának. Az öt dalból egyébként az első három lendületes, gyorsabb, a negyedik, a címadó 'Black Lines To Battlefields' lassabb, de szintén dinamikus darab. A legnagyobb kedvencem azonban a stúdiórészt záró 'Hold On', ami ugyan nem olyan gyors, mint az első három nóta, de talán a legerőteljesebb a korongon.
Ha jól tudom, közel az új (ezúttal nagy-) lemez, a 'Black Lines To Battlefields' fényében alig várom!

--kristóf--