Vissza a lemezajánlókhoz

ALL THAT REMAINS
The Fall Of Ideals
2006 Prosthetic Records

Év albuma!!!
De legalábbis abszolút esélyes a címre nálam ez a lemez, az általam hallott idei albumok közül egyelőre csak az In Flames 'Come Clarity'-je van versenyben vele - ne feledjük persze, hogy idén új koronggal jelentkezik a Killswitch Engage, az Unearth, a Virgin Black, meg még sorolhatnám. Vagyis a végső befutó kiléte kérdéses, de nem is ez a lényeg, hanem hogy az All That Remains akkora lemezt csinált, amivel az amúgy jól sikerült korábbi albumait simán feledteti szinte, és amivel igen magasra tette a lécet nemcsak magának, de a konkurenciának is.
A stílus maradt a már megismert metalcore, ezúttal még több heavy metalos hatással, még több dallammal. A hangzás csaknem ugyanannyit javult a 'This Darkened Heart'-hoz képest, mint amekkora javulást azé jelentett a 'Behind Silence And Solitude'-éhoz viszonyítva. A gitárok tehát nagyon harapnak, a dobok igencsak döngölnek, jól szól a basszus is, és az éneket is remekül kikeverték. Nem a keveréstől jó azonban a lemez, hanem egyrészt az egyéni teljesítményektől, amiket sorra is vennék gyorsan. Shannon 'Chickenhead' Lucas olyan kétlábdobolásokat mutat be, amitől egyből libabőrös lesz az ember, de szerencsére itt nem áll meg a tudománya, ha kell, vissza is tudja fogni magát, és rendesen alá tud dolgozni a zenének. A basszusgitáros hölgy(!!!), Jeanne Sagan nemcsak nemével hívja fel magára a figyelmet, hanem ötletes játékára is oda kell fülelni, hiszen nem elégszik meg az alaphang ritmikus pengetésével a csaj. Gyönyörű a ritmusgitár játéka is, habár a hardcore puristák biztosan gyomorrontást kapnak a rengeteg heavy metal témától. Sőt, van itt nagyon durva old school death metal is elszórtan a lemezen. Természetesen a hatást csak fokozza Oli Herbert eddig is rajongva tisztelt szólómunkája, amit itt még magasabb szintre fejleszetett. A szólók okosabbak, jobbak, jobban együtt élnek a zenével, igaz, a zene is heavy metalosabb lett, mint mondtam.
És még csak most jön a legjobb, az ének!!! Phil Labonte simán felnőtt Jesse David Leach és Howard Jones, a Killswitch korábbi és jelenlegi énekese szintjére. Sőt! Már élőben látszott pár hónapja, mennyit fejlődött a 'This Darkened Heart' óta, de a lemez még inkább ezt bizonyítja. Ultramély old school death hörgés, blackes károgás, hardcore ordítás, dallamos ének, rock kiabálás - és mindez a legjobb minőségben. Phil Labonte miatt ráadásul semmiképpen nem nevezhető kópiabandának az ATR-t, hiszen Phil is már a stílus születésénél ott bábáskodott a Shadows Fall énekeseként, akkoriban indította el az ATR-t is. Phil tehát ugyanolyan alapember a stílusban, mint a Shadows Fall, a Killswitch Engage, vagy az Unearth tagjai, és még sokkal-sokkal olyanabb, mint a mondjuk az As I Lay Dying legénysége. Szóval aki szerint az ATR zenéje másolás, az gondolkodjon már el egy kicsit, hogy akkor most ki is másol kit.
Az egyéni teljesítmények a dalok is jók lettek, jól adagolják a brutalitást és a dallamokat - igaz, sokak szerint ez már unalomig elcsépelt formula, mégis azt látom, kevesen csinálják ezt jól még ma is. All That Remainsék jól csinálják.
A végére maradt még valami: a 'This Darkened Heart'-tól hiányoltam az igazán inspiráló, spirituális szövegeket, pontosabban több olyat is el bírtam viselni. Most ezen a téren is jobb a helyzet, Phil karizma és pozitív kisugárzás dolgában is felnőtt a killswitches fiúkhoz. (Azért is hangsúlyozom annyira ezt a párhuzamot, mert Phil majdnem a KsE énekese lett Jesse távozása után, Howard csak egy hajszálnyival tett jobb benyomást a gárdára gyakorlatilag.)
Picit sajnálom az All That Remainst, mert különböző körülmények miatt nem tudott olyan gyorsan felfutni a karrierjük, mint pl. az As I Lay Dyingnak, és így valamelyest hátrányba kerültek. De azt hiszem, elnézve a mostani felállást, és elhallgatva az új lemezt, a banda jövője igen nagy lehetőségeket rejt magában. Sok sikert nekik, nekünk - legalábbis nekem - meg még sok-sok ilyen hallgatnivalót.

--kristóf--