Vissza a lemezajánlókhoz

ANTESTOR
The Return Of The Black Death
1998 Cacophonous Records

Az Antestor jól ismert név a keresztény extrém metal kedvelőinek körében. A norvég banda úttörőként egyike volt az elsőknek, akik a black metalhoz, mint zenei irányzathoz keresztényként is sikerrel tudtak hozzányúlni. Már a 'Martyrium'-on is akadtak black metalos dalok, ám egyrészt az még nem volt igazi black metal album, másrészt meg sem jelent annak idején, mivel a kiadó (a Morphine Records) megszűnt.
A 'The Return Of The Black Death' aztán végre meg is jelent, ráadásul egy olyan világi kiadónál, amely addig nem éppen pozitív beállítottságú bandáiról volt híres, és most tényleg nagyon diplomatikusan igyekeztem fogalmazni. Talán ennek is köszönhető a konzervatívok számára ijesztően hangzó cím (a zenekar eredetileg a 'Kongsblod' címet szánta a korongnak), nem beszélve a borítóról. Bár, ha már itt tartunk, komoly szellemi üzenetet hordoz mindkettő. Hiszen jóllehet a középkor rettegett betegsége, a 'fekete halál' néven hírhedté vált pestis nem tért vissza a szó szoros értelmében, spirituálisan igencsak szedi áldozatait a kaszás a 'keresztény' Európában. Persze mindezzel semmi újat nem állapított meg a banda, elvégre mint Szent Péter apostol mondotta volt (sőt, vala): "ellenségetek, az ördög poroszkál, mint egy ordító oroszlán, keresve, kit nyeljen el." Azért megnyugtatásul közlöm gyorsan, hogy a társulat nem ragad le a diagnózisnál, a terápiát is közli a 'pácienssel'. Az Antestor tartogat némi sokkolót a borító belsejére is: a tagok a black metalban elterjedt arcfestéssel fotóztatták le magukat, sőt, fellépni is kifestve szoktak. Mint mondták, mindez remek figyelemfelkeltő eszköz, és úgy tűnik, tudják, mit beszélnek, hisz' a Cacophonous Records képviselőinek figyelmét is fel tudták hívni magukra.
A legjobb azonban, hogy az Antestor nem olyan banda, amely a külsőségeket a belső hiányosságok elkendőzésére szeretné használni. Az Antestor zeneileg is, mondanivalóját, szellemi tartalmát tekintve is minőségi munkát végzett. A 'The Return Of The Black Death'-en olyan zenei világot, olyan atmoszférát teremtett a csapat, amelyre büszke lehet. A népzenei motívumok, a festői szépségű téli tájakat megidéző hangulat annak ellenére teszik kellemes hallgatnivalóvá az Antestor muzsikáját, hogy elvileg az egyik legextrémebb zenei műfajt képviseli a kvartett. A norvég nyelv használata is jól sül el, hiszen illik a zenéhez, autentikusabbnak is hat. Bár azt is meg kell jegyeznem, hogy az angol nyelvű szövegek is jók, itt-ott elgondolkoztatóbbak, máshol egyszerűbbek. Az énekes 'Martyr' egész érthetően tolmácsolja a mondanivalót, ami az extrém metal világában nem éppen jellemző, éppen ezért örömteli meglepetés. (Ja igen, az álnevek használata sem idegen a black metaltól.)
Nézzünk meg néhány konkrétumot is dióhéjban. Szeles, hideg téli táj képét vetíti elénk a rövid intro, mígnem a banda rázendít az első 'igazi' dalra, amely gyakorlatilag egy zsoltár, legalábbis témáját tekintve. A zene hangulata továbbra is télies, északias, csak jóval 'fenségesebb', ami a mondanivaló ismeretében nem is meglepő. A kvázi címadó 'Svartedauens Gjenkomst' (a lemez címe a kifejezés angol fordításának felel meg), mint nyilván sejthetjük, a banda anyanyelvén hangzik el, zeneileg pedig stabil középtempó és gyorsabb részek váltakozása jellemzi. A formula nagyjából hasonló a CD hátralévő dalain is, kivételt ez alól a 'Sorg', az 'Ancient Prophecy', és az outróként funkcionáló 'Ildnatten' képez. A 'Sorg' inkább a zenekar doom gyökereit idézi fel, a black metalos károgás csupán a nóta felénél köszön be, amikor a csapat picit rákapcsol. Mindez a tempót nem érinti, az továbbra is marad lassú, méltóságteljes, ám a hangerő és az intenzitás jelentősen megnövekszik. A darab első fele is zseniális, a hangulat kiépítésében nagy szerep jut annak a monoton hangnak, amelyet aztán a megszokott károgás vált, mikor eljön az ideje. Remek a több mint másfél perces instrumentális lezárás is, a 'Sorg' abszolút kedvencem a lemezről. Az 'Ancient Prophecy' szintén lassú, és nem éppen változatos, ám annál hangulatosabb szerzemény - ennek köszönhető, hogy hosszúsága és monotonitása ellenére sem fullad unalomba. Vannak további lokális csúcsok is, mint például a 'Gamlelandet' folkzenei ihletésű intrója, az atmoszférikus betét a 'Kilden - Lik En Endelös Elv' közepén, vagy a 'Battlefield', de bőven lenne még mit felsorolni. Van miből válogatni: az album 57 perces hosszú, de üresjárat nem nagyon található benne.
Kábé egy kezemen meg tudnám számolni, hány olyan keresztény zenekar van, amelynek sikerült a black metal műfajban maradandót, azaz olyan nagylemezt alkotnia, amelyet igazán jónak tartok. Az Antestor közéjük tartozik, sőt, a csapat egyike az elsőknek, így külön elismerés is illeti. Sokkhatás ide vagy oda.

--kristóf--