Vissza a lemezajánlókhoz

AS CITIES BURN
Son, I Loved You At Your Darkest
2005 Solid State Records

A Solid State egyik legutóbbi igazolásának, az As Cities Burn-nek hallottam pár régebbi számát, és mit mondjak, abszolút nem fogtak meg. Tipikus melodicore, emo-core, akármi-core dalok voltak, dallammal, érzelgősséggel, és persze némi beszigorítással. Adjuk ehhez hozzá, hogy a banda úgy nézett ki a promo-képeken, mintha egy divatlapból mászott volna elő az öt fiatalember, és nagyjából el is mondtam, miért nem vártam semmit a Solid State-es bemutatkozástól, a 'Son, I Loved You At Your Darkest'-től. Erre jön a lemez, és az összes előre megfogalmazott fanyalgásomat dobhatom a kukába...
Soha kellemetlenebb csalódást! Az As Cities Burn a külsőségek ellenére tudja, mi a lényeg: a jó zene. Sőt, valami, ami azon túl is megfogja a hallgatót. A 'Son, I Loved You'-n mindkettő megvan, a jó zene is, az azon túli valami is. Stílusában a zenekar olyan Solid State-es bandákhoz hasonlítható, mint az Underoath vagy a Beloved, de azért kicsit mégis más. Ugyan hivatalosan nincs benne billentyűs - ebben különbözik az Underoath-tól -, a lemezen azonban mégis fel-felbukkan a szinti - ebben hasonlít az Underoath-hoz. A fent leírtak, a dallam és a szigorúság persze jelen van most is - pl. 'lebegős' és durván torz gitárok, fiús ének és ordítás -, ez ma nagyon menő, és mégis, a dömping ellenére valami az átlag felettivé teszi számomra az együttes produkcióját. Nem nagyon tudnám konkrétan megfogalmazni, de rögtön a CD megszólalásától kezdve van valami benne, ami megragad. Pedig nem nevezném kimondottan fogós zenének, a lemez lejárta után csak pár téma jön föl bennem.
Ha az August Burns Red is ilyen jó lesz, csak gratulálni fogok tudni a Solid State-nek az új igazolásaihoz.

--kristóf--