Vissza a lemezajánlókhoz

AS I LAY DYING
Beneath The Encasing Of Ashes
2001 Pluto Records

Az As I Lay Dying akkor tűnt fel a Pluto Records-nál, amikor a kiadó éppen hiányt szenvedett szigorú csapatokban. (Márpedig annak idején éppen a Pluto volt az, aki 'ránk szabadította' a Society's Finest 'Private Conflicts...' EP-jét, a Luti-Kriss-t, vagy a Travailt).
Az AILD aztán, ha már ott volt, brutális metalcore-jával gyorsan be is lopta magát a műfajt kedvelők közül sokak szívébe. Mindez nem kis mértékben Tim Lambesis férfias hangjának, a sok váltásnak, és a jól megkomponált, nem egyszer dallamos riffeknek volt köszönhető. Nem szabad megfeledkezni továbbá a súlyos hangzásról sem, ami sajnos nem nagyon volt elmondható a kiadó egyéb termékeiről. Nem laboratóriumi tisztaságú, makulátlan megszólalásra gondolok, sőt, igazából inkább az ellenkezője igaz: kissé kásás a keverés. Ez azonban esetünkben a lemez javára válik - a sterilitással kiölték volna a korong súlyának, erejének egy részét is. A mázsás pergő- és (gyakran két-) lábdob, a harsogó cinek, a torz, feszes basszus olyan sziklaszilárd alapot képeznek, amelyre vastag gitárriffekből építettek stabil kőfalat. Találunk azonban finoman megmunkált díszítéseket is ezen a falon lágy, lírai átvezetések, betétek formájában, sőt, a modern technika jeleit is felfedezhetjük az itt-ott felbukkanó elektronizált intrókban, vokáleffektekben.
Az album mondanivalója is javítja az összhatást: az AILD-gal kapcsolatban nem csupán a kiadóból és a külön köszönetekből sejthetjük, hogy keresztény csapattal van dolgunk. A dalok nagyrészt közvetlenül Istenhez szólnak, kiáltanak, könyörögnek (mondhatni esedeznek), vagy éppen a hálát fejezik ki. Legfőbb kívánságként az isteni tisztaság, teljesség, élet iránti vágyakozás fogalmazódik meg egy romlott, sötét, sokszor brutális világban.
A csomagolás is minőségi, egy komolyabb, nagy kiadónak is dicsőségére válna. (Őszintén szólva furcsállom is, hogy ez a kiadvány nem a Solid State-nél jelent meg. Azt már jóval kevésbé, hogy a csapat nemrég a Metal Blade-nél jutott szerződéshez.)
Akik szeretik a Zao Dan Weyandt fémjelezte korszakát, azoknak mindenképpen a figyelmébe ajánlom az As I Lay Dying zenéjét. Különösen mindazoknak, akik hozzám hasonlóan nagyot csalódtak a Zao legutóbbi három lemezében.

--kristóf--