Vissza a lemezajánlókhoz

AS I LAY DYING
Frail Words Collapse
2003 Metal Blade Records

Az As I Lay Dying súlyos bemutatkozó lemeze után megjelent, az American Tragedy-vel közös CD-ről hivatalosan letölthető dalok egyikét a zenekar úgy jellemezte, mint amely egy picit különbözik attól, amit eddig csináltak. A banda a legfőbb különbséget a nóta dallamos mivoltában jelölte meg. Nos, a kérdéses dal rákerült az As I Lay Dying új, a Metal Blade-nél bemutatkozó CD-jére is. Mindezt jelképesnek vehetjük: az új korong valóban jóval dallamosabb az elsőnél. Visszakanyarodva az előző mondathoz, a tényszerűség kedvéért: a split-ről három, míg az első nagylemezről egy szám kapott helyet a 'Frail Words Collapse'-en is. Vagyis kapunk nyolc új nótát, illetve négy újra felvett dalt. Hogy mindezért érdemes-e megvenni a CD-t? Igen. Az új dalok ugyanis nem kevés fejlődést mutatnak, míg a régiek egész máshogy szólnak, köszönhetően az egészségesebb keverésnek.
A banda a manapság oly divatos göteborgi vonalat, azaz a dallamos death metalt ötvözi az amerikai metalcore-ral, ami a 'Beneath The Encasing Of Ashes'-t jellemezte. Olyan bandákra emlékeztet a lemez, mint a Shadows Fall, vagy a Falling Cycle. Az rögtön szembeötlik, hogy a 'Metal' nemcsak a kiadó nevében található meg. Sokkal metalosabb lett a vonalvezetés, a gitárriffek többsége bizony nem a hardcore-gyökerekből merít. A dallamos gitártémák némelyike különösen fülbemászó, de azért maradt valamennyi a szigorúbb fajtából is. Nemegyszer death metalba illő hörgéssel is találkozunk, jóllehet az énekes Timre továbbra is a szenvedélyes ordibálás a jellemző. Ha már itt tartunk: a szenvedély valóban nem idegen az anyagtól, mind a zenét, mint a szövegeket átjárja. Persze a banda régi rajongóinak mindezzel semmi újat nem mondtam, legfeljebb megnyugtattam őket, hogy ezen a téren semmilyen változás nem állt be. Akadnak lírai momentumok is, akárcsak korábban, ezúttal is változatosabbá, érdekesebbé téve a zenét.
A keverés a Metal Blade-től elvárhatóan profi, ennek ellenére fölmerült egy komoly kifogásom ezzel kapcsolatban, mégpedig a lábdob hangzásának terén. Véleményem szerint eltolták; túl nagy hangerőt kapott, és túl gépiesen szólal meg, ami hosszú távon zavarja a zene élvezetét. Messze nem az elviselhetetlenségig, de a tökéleteshez képest nagyon is. A borító is igazi Metal Blade stílus, igényesen kivitelezve, bár az album tartalma és a címlap között sok összefüggést nem fedeztem fel. Meg jó lett volna bele egy zenekari fotó is.
Noha nem lesz az év albuma nálam az új As I Lay Dying, azért egy percig sem sajnálom az érte kiadott forintokat. Jó anyag, ráadásul ma még nem sok igényes művelője van az irányzatnak.

--kristóf--