Vissza a lemezajánlókhoz

AS I LAY DYING
Shadows Are Security
2005 Metal Blade Records

Annak idején nem sokkal megjelenése után volt szerencsém megismerni az As I Lay Dying bemutatkozó albumát, a 'Beneath The Encasing Of Ashes'-t. Noha tetszett a lemez, nem gondoltam volna, hogy a második nagyalbum már a Metal Blade-nél fog megjelenni. Márpedig így történt, és az azóta eltelt időben a banda megvetette a lábát az élmezőnyben, ma már komolyan számolni kell vele a metalcore-színtéren.
A harmadik nagylemezt, a 'Shadows Are Security'-t már nagyon vártam nemcsak azért, mert tetszettek az addigi albumok és az előre letölthető nyitónóta, hanem mert mint megtudtam, koncert-DVD is jár hozzá. Ha már szóba hoztam, a DVD-vel is kezdeném: egy tavaly novemberi karlsruhei fellépésen vették fel több kamerával, a hang a keverőpultról származik, hét számot tartalmaz, és semmi extrát. Afféle félprofi kiadvány, önmagában nem biztos, hogy megvenném, de ajándéknak a CD mellé kiváló.
A CD-n tizenkét dal hallható, amelyek abba az irányba haladnak tovább, amit a banda az előző albumon megkezdett, vagyis brutális, ám dallamos riffekkel operáló metalcore ez, kevés dallamos énekkel. A hangzás gyönyörű, ami nem is meglepő, ha a borítón Andy Sneap neve díszeleg mint mixeré. A hangszeres rész is nagyon a helyén van, a gitárok precízen pengetnek, a dobos Jordan Mancino megint nagyon odaüt és -lép - inkább két lábbal, mint eggyel -, Tim Lambesis erőteljes hangja is adja az ívet, és a dallamos vokálok is rendben vannak. Igazából nekem egyetlen problémám van ezzel a lemezzel, ez pedig a dinamika, a változatosság hiánya. Végig súlyos, jól előadott metalcore-t hallhatunk, de hiányoznak az igazán emlékezetes momentumok. A színtér vezető bandáinak tavalyi lemezeivel összehasonlítva azt mondanám, hogy a Killswitch Engage és az Unearth produkciójának színvonalát nem éri el, de a tavalyi Shadows Fall-t meghaladja. Kedvenc dalom az utolsó előtti, a 'Morning Waits'. A többi se rossz, de nem is kiemelkedőek.
Lehet, hogy egyszerűen csak túl sokat vártam a csapattól, de valahogy nem kaptam mattot ettől az albumtól. Pedig konkrétan nem nagyon tudnék mibe belekötni, csak valahogy az összhatás nem olyan, amilyet a fentebb említett bandák jobb lemezeinél tapasztaltam. Azért senki ne mondjon le a lemez meghallgatásáról, ugyanis az az érzésem, hogy sokan szeretni fogják, és még azt se mondanám, hogy nem értem meg őket. De én inkább maradok a Killswitch-nél és az Unearth-nél.

--kristóf--