Vissza a lemezajánlókhoz

EMBODIMENT 12:14
Elements Of This Manmade Man
1999 Trial And Error Records

Az Embodiment 12:14 annak idején Embodiment néven tűnt fel újra és újra a különféle, ausztráliai keresztény metal-bandákat bemutató válogatásokon. Akkoriban a társulat leginkább death metalt játszott, mégpedig egész jól. Aztán egy darabig nem hallottam a csapatról, mígnem újra felbukkant, ám már jelenlegi nevén. A névváltoztatás oka meglehetősen prózai volt: az adelaide-i Embodimentet rendszeresen összekeverték a texasi Embodymenttel. Így kompromisszumos megoldásként megmaradt ugyan a már bejáratott Embodiment 'márkajelzés', csak kiegészült a '12:14' utótaggal, aminek révén mégis könnyen megkülönböztethetővé vált a két együttes.
Az 'Elements' már nem nagyon emlékeztet a banda korai korszakára, hiszen a death metal helyett new school hardcore-t hallhatunk, habár a metal sem hiányzik a zenei összetevők közül. Az énekhang mindenesetre radikálisan megváltozott: Darren Reid felhagyott a hörgéssel, helyette éles, magas hangon ordítja (visítja?) végig a korongot. Igaz, vannak dallamos énekbetétek is, de nem vagyok biztos benne, hogy azokért is Darren tehető felelőssé. A zene sem végig monoton túrás, akadnak visszafogottabb momentumok is, jócskán növelve a korong élvezeti értékét. A záró track pedig különösen jót tesz az albumnak a benne hallható hegedűvel, akusztikus gitárral, női beszédhanggal. Érdekes módon ebből a track-ből sem hagyták ki Darren ordítását, amely a keverés révén háttérbe szorítva remekül fokozza a hangulatot.
A lemez nemcsak zenéjével próbál a hallgatóra hatni, hanem üzenetével is. A szövegek radikális keresztény üzenetet hirdetnek, de intelligens módon. Példa erre az a filmrészlet egyik kedvenc idézetemmel, amely magyarul valahogy a következőképpen hangzik: "A 'szemet szemért' elve csak oda vezet, hogy az egész világ megvakul". A mártíroknak emléket állító 'Silence Is Silver Bullets?' pedig igencsak helyesen állapítja meg: "Jobb valamiért meghalni, mint a semmiért élni."
Az egész CD-re jellemző, hogy tele van érzelmekkel, szenvedéllyel, ami miatt nehéz is kedvenceket kiemelnem róla. Néhány dal talán mégis közelebb áll hozzám, ezek pedig a már említett 'Silence Is Silver Bullets?' és 'Twelve Fourteen', a nyitó 'As The Sky Fools', a félig-meddig címadó 'This Manmade Man', és a 'Blood Red Flag'.
Nagy kár, hogy az 'Elements Of This Manmade Man' hossza alig haladja meg a 25 percet, ugyanis szívesen elhallgatnám tovább is az Embodiment 12:14-t. Remélem, hallunk még a zenekarról.

--kristóf--