Vissza a lemezajánlókhoz

EMERY
The Weak's End
2004 Tooth & Nail Records

Az Emery bemutatkozó lemeze, a 'The Weak's End' körül a CD-t kiadó Tooth & Nail Records jókora csinnadrattát csapott, és az előzetesen letölthető nyitódal valóban azt mutatta, hogy az átlagosnál jobb albummal lesz dolgunk. Sőt, hogy őszinte legyek, a 'Walls' rövid időn belül egyik kedvenc dalommá küzdötte fel magát, és sokszor meghallgattam, miközben a lemez megjelenése iránti várakozásom egyre fokozódott.
Január végén aztán a 'The Weak's End' piacra került, de persze a gyatra európai terjesztés miatt még több hétig várni kellett rá, hogy kis hazánkba is elérkezzen, mint az már oly' sokszor előfordult. A lényeg azonban az, hogy végül elgördült az utolsó akadály is a 'The Weak's End' áttanulmányozása elől. És tényleg, első benyomásaim is megerősítették, amire az előjelek mutattak: a korong csakugyan a T&N legjobb kiadványai közül való, kimunkált, összeszedett, igényes darab.
Az Emery afféle screamo-t játszik, ám a hatások közül inkább az 'emo' dominál, az ordítások jobbára háttérbe szorulnak az anyagban. Még akkor is, ha a nyitó 'Walls' mindjárt heves ordibálással indít, és később is rendszeresen szerepet kapnak a szigorúbb megnyilvánulások. A 'The Weak's End'-et mégis inkább a kellemes dallamok, a kimunkált dalszerkezetek, a kifinomult hangszerkezelés jellemzi. A billentyűk használata külön jó pont véleményem szerint, hiszen sokat segít, hogy az Emery kiemelkedjen a meglehetősen zsúfolt mezőnyből, amelyet a stílus képviselői alkotnak. Az sem hátrány, hogy több jó énekest is találunk a bandában, és hogy többen zenei diplomával rendelkeznek... Azért a fajsúlyosabb muzsikát kedvelők sem maradnak teljesen emésztenivaló nélkül az album hallgatása során: a már említett 'Walls'-on kívül több nóta is tartalmaz meglehetősen intenzív részeket. Jó példa ezekre például a 'Disguising Mistakes With Goodbyes' eleje, a 'Bloodless' vége, vagy az 'As Your Voice Fades' katartikus pillanatai. Ám hogy önmagamat ismételjem: a hangsúly a zene dallamos jellegén van.
Röviden tehát a 'The Weak's End'-ben elsősorban azok lelhetik örömüket, akik igényes modern amerikai rock-ra vágynak, és nem riadnak vissza a valóban 'hard' pillanatoktól sem.
(Ja, és ilyesmire fogékonyaknak még elmondanám, hogy a borító-koncepció nagyon király!)

--kristóf--