Vissza a lemezajánlókhoz

EMERY
The Question
2005 Tooth & Nail Records

Az Emery debütalbuma, a 'The Weak's End' jól sikerült, a jól kidolgozott emo-lemez és az energikus koncertek toborozták is a rajongókat a bandának. Ezzel együtt részemről túl nagy várakozás nem előzte meg a folytatást, a 'The Question'-t, mivel már kezdem betelni a stílussal, pláne hogy annyi a tökegyforma zenekar, na meg az a béna pózolás is szánalmas, ami a koncerteket divatbemutatóvá silányítja a színtéren.
Utóbbi az Emery-től sem idegen, elég egy promóképükre pillantást vetni. Csakhogy az előbbi terén már más a helyzet, ugyanis megítélésem szerint az Emery-nek van karaktere. A billentyű, a komoly zeneelméleti és intellektuális háttér, a tény, hogy több remek énekes is van a bandában, mind-mind segítenek ebben, ezek eredménye, hogy végül a 'The Question' is megfogott. Sőt, jobban, mint a 'The Weak's End', pedig azt eleve jobban vártam annak idején. Kidolgozottabb lett a zene, úgy a hangszeres, mint az énektémák, egyszerűen izgalmasak a dalok, akkor sem érzek elviselhetetlen kontrasztot, ha mondjuk Neal Morse után teszem be egyből az új Emery-t. Örömteli, hogy a kidolgozottság nem megy az érzelmek rovására, éppen hogy felerősíti, segít jobban kifejezni, artikulálni őket. És hát - legalábbis részben - valami ilyesmiről kell szólnia a zenének, vagy nem? A legnagyobb megasláger szerintem kétségtelenül a 'Studying Politics' a korongon, de igazából jó az egész. Azt már mondanom sem kell, hogy az Aaron Sprinkle producert dicsérő hangzás és az Asterik Studio által készített borító is milyen jó lett.
Szerintem a címe ellenére nem lehet kérdés, hogy a 'The Question' az egyik legjobban sikerült alkotás a műfajban az idén. Ha sok zenekar fektet annyi energiát, időt, tálentumot a zenéjébe, mint az Emery tette ismét, sok jót tartogathat még ez a stílus a jövőben is a most tapasztalható negatív történések ellenére.

--kristóf--