Vissza a lemezajánlókhoz

ESO-CHARIS
Eso-Charis
1998 Seize The Day Records / 1998 Day-Glo Records / 2001 Solid State Records

A számcímek alapján sejthetjük, hogy nem csöndes teadélutánokhoz illő muzsikával lesz dolgunk, legalábbis a 'Dunamis' vagy a 'Spirit Of Revival' (magyarul 'az ébredés szelleme') ezt sugallja. Talán csak a 'tűz' kulcsszót hiányolom, de azt megtaláljuk például a már említett 'Spirit Of Revival' szövegében is. Ezek a gyerekek tényleg tűzben égnek Urukért és Megváltójukért, Jézus Krisztusért. Minden daluk az Ige által inspirált, gyakran szó szerint idézve azt. Az első szám az újjászületésről és megszentelődésről szól, míg a második a kompromisszumok nélküli keresztény (sőt, hogy politikailag korrekt legyek: 'keresztyén') hitről. Az egyik kedvencem a harmadik nóta, amely szövegében felhívja a figyelmet a nem látható valóság fontosságára, hiszen az a látható, múlandó világgal, divattal ellentétben örökkévaló. Lágy, dallamosabb résszel indul, amely körülbelül a századik másodpercig tart, amikor a muzsikusok 'rátesznek egy lapáttal', de még így is visszafogottabbak a lemez más részeihez képest, majd újabb lágy részt követően ismét bekeményítenek. Van idejük váltogatni, a dal öt perc hosszú. A 'The Narrowing List' címében szereplő lista a sátán uralma alatt álló embereket tartalmazza, amely egyre rövidül, miközben az Egyház növekszik. Van benne kétlábdob, nagyon szeretem! Ráadásul hatnyolcad! Egészen a harmadik percben elkezdődő halkabb részig, ami után a végén megint rázendítenek. Ez egyébként nagyon jól megy nekik, a nagy dinamikai váltások gyakoriak, és mindenhol jól sülnek el, az embernek nincs olyan érzése, hogy túlerőltetnék a dolgot. Kedvenc számom a nyolcadik, rövidsége ellenére (1:40 hosszú). Koncerten minden bizonnyal még sokkal nagyobb élményt jelent, de CD-n is hatásos. Nehéz egy helyben ülve végighallgatni, az embernek kedve támad azonnal felpattanni, ahogy meghallja az első ütemeket. Igazi beindulós nóta. És még mindig nincs vége! Található a lemezen egy rejtett track is a nyolcadik után: egy hangulatos, visszafogott instrumentális epilógus. Szükség is van rá, egy albumot nem lehet egy olyan dallal befejezni, mint a 'Judas Swing'.
Az biztos, hogy az Eso-Charis soha nem matematikailag megkomponált precíz riffjeiről és ritmusairól fog elhíresülni. Céljuk nem is ez volt, hanem hogy érzéseket közvetítsenek zenéjükkel. Ez viszont maradéktalanul sikerült is nekik. Kaotikus zenéjüket valóban sokkal inkább a szív, mint az ész viszi előre. Mindenki érzi a másikat, remekül mozognak együtt, de nem úgy, mint egy technikás metal-csapatban. Mintha még egymás gondolatait is ismernék, ugyanakkor mindenkinek van elég tere saját egyénisége kibontakoztatására. Ettől válik sokszínűvé a zenekar stílusa. A hangzás igazodik a zenéhez, talán picit kásás is, de itt ez nem hátrány, inkább erény, jobban kiemeli a zene érzelmes, szenvedélyes jellegét, egyfajta melegséget ad neki. Persze, ha figyelembe vesszük, hogy a hangmérnök Barry Poynter volt (ki más?), ráadásul a Living Sacrifice-os Bruce Fitzhugh is ott bábáskodott az album megszületésénél, ez nem is olyan meglepő.
A kaotikus HC-vonal rajongói igazi csemegére lelhetnek az Eso-Charisban, matematikusabb beállítottságú barátainknak pedig szívből ajánlom látókörszélesítés végett a lemezt. Nálam bevált.

--kristóf--