Vissza a lemezajánlókhoz

ETHEREAL SCOURGE
Judgement And Restoration
1997 Rowe Productions

A 'Judgement And Restoration' egy nem egyszerűen nagyszerű, de egyenesen hibátlan album. Nem szoktam dobálózni ezzel a kifejezéssel még akkor sem, ha nagyon tetszik egy lemez, szóval tényleg nem akármivel állunk szemben.
Egy ausztráliai metal-zenekarokat bemutató válogatáson hallottam először az Ethereal Scourge zenéjét, egészen pontosan két számot a bandától. Ők voltak az utolsók a CD-n, de érdemes volt kivárni, míg sorra kerülnek, mert nagyon jó zenét csináltak. Mondom mindezt úgy, hogy igazából csak a második daluk fogott meg, az első nem volt különösebben kiemelkedő. Az énekes miatt a death metal skatulyában szokták elhelyezni a csapatot, de ez ne zavarjon meg senkit. Az Ethereal Scourge zenéje ugyanis NEM death metal. A válogatáson még legalább Jared megfelelően mély hangot adott ki magából ahhoz, hogy beleerőltethessük a kategóriába, de az albumon egész más megközelítést választott. Sokkal inkább emlékeztet a hardcore-ban hallott énekesekre, mint egy hiteles grinder arcra. S ami rendkívül rokonszenvessé teszi: mindamellett, hogy hihetetlen szenvedély feszül a hangjában, tisztán érthető a mondanivalója. Szerencséjére, hisz' ellenkező esetben óriási bűnt követne el azzal, hogy akadályozná a hallgatót a szöveg élvezetében. Az Ethereal Scourge produkciójában tudniillik a szövegek ugyanolyan jelentőséggel bírnak, mint a zene, s színvonalukban, de még stílusukban is remekül illeszkednek a muzsikához. A színvonalat illetően már nyilatkoztam. S a stílus: ahogy mondani szokás, 'nomen est omen'; a banda neve mindent elárul. Mind a zene, mind a mondanivaló egyszerre légies és súlyos. Zeneileg mélyre (ciszre) hangolt, torz gitárokat, sok kvintelést, erőteljes dobokat, és talán még erőteljesebb énekest hallhatunk, ám a dallamvilág és a helyenként kellemesen izgalmas ritmusok egyfajta lebegő, spirituális fílinget kölcsönöznek a muzsikának. A légies vonalat erősítik az instrumentális track-ek is, melyeken némi keleties hatás is érezhető. Lényeges, hogy a zene mindvégig megőrzi egyedülálló frissességét és különlegességét - a szövegek azonban még különlegesebbek és szokatlanul frissítően hatnak. Költőien könnyedek, ugyanakkor nem kerülgetik a kényes témákat sem. A címben szereplő két fontos igazságot. az ítéletet és a helyreállítást meglehetősen érzékletesen írják le, alaposan megmozgatva az ember fantáziáját. Már csak ezért is érdemes megtanulni angolul és beszerezni a CD-t. (De legalább a szövegkönyvet. Bár a szenvedélyes előadásmód tagadhatatlanul jóval gazdagabbá teszi az élményt.)
Külön is szólnék néhány dalról. A kezdő 'Through The Waters'-ben hallható törzsi dobolás révén beugorhat a Soulfly vagy a Living Sacrifice, ami nem éppen rossz ajánlólevél egy első lemezes bandának. Főként, hogy az összehasonlítás leginkább előbbi számára hízelgő imho. A 'Warcry' elején igazi énekszót is hallhatunk, majd egy kétlábdobban gazdag, lendületes nótában lehet részünk. A csúcspont az eztán következő 'Refuge', amely jól eltalált instrumentális bevezető után pórázáról elszabadult vadként tör ránk csupán azért, hogy fenséges imádó dalként végezze be futását. Tekintélyt parancsoló, méltóságteljesen kimért nóta az 'Earthshaker', amely a Mindenható dicsőségét jeleníti meg előttünk. Az instrumentális 'Subconscious'-t követő záró 'Giver Of Life' felszabadultan magasztalja fel azt a személyt, Akitől minden élet származik: a názáreti Jézus Krisztust.
Az imént felsoroltakon kívül a többi dalt is érdemes meghallgatni, mindegyik jó; ám ami azt illeti, egy probléma mégiscsak van a koronggal. Nevezetesen, hogy a jelek szerint ez volt az ES utolsó lemeze... : (

--kristóf--