Vissza a lemezajánlókhoz

THE EVAN ANTHEM
Prologue
2003 Mono Vs Stereo Records

Őszinte leszek: fogalmam sincs, hogyan kerültem kapcsolatba a The Evan Anthem zenéjével eredetileg. Pontosabban arra emlékszem, hogy letöltöttem a zenekar néhány dalát az internetről, de arra már nem, hogy előtte hogyan szereztem tudomást a banda létezéséről. Azt viszont nagyon jól tudom, miért is döntöttem rövidesen a 'Prologue' megvásárlása mellett: a letöltött három nóta nagyon megfogott.
Hogy mit is hallottam bennük? Zeneileg valami olyasmit, amit pl. a Juliana Theory új lemezén is, vagyis az átlagnál mélyebb tartalmú, érzelmes amerikai modern rockzenét; fütyülnivaló dallamokat, érzelemgazdag előadást, dinamikát, komoly szövegeket, kifogástalan hangzást, no meg egy karizmatikus énekest. És láss csodát, mindez megtalálható a 'Prologue' többi dalában is, a remek tartalom nem csupán a közkinccsé tett három szám - a 'Goodnight, Good Fight', a 'For A Minute Of Your Time', illetve a 'We Were Searching...' - kiváltsága. Sőt, megkockáztatom, az imént felsorolt három cím nem is feltétlenül a legerősebb összeállítást tükrözi, hiszen kimaradt közülük a nyitó 'Fade In-Dependent', a 'The Faces Of Everyone', a 'Be Nice If He's Nice', vagy éppen a záró 'A Collection Of Inventive Beginnings'. Utóbbinak akkora mélysége van, hogy nemcsak elmerülni tudok benne, de akár körbe is pillanthatok úgy, hogy a körülöttem elterülő közegen kívül semmi más nem kerül a látóterembe, és mikor a dal kurtán-furcsán véget ér, még szívesen időznék a hangulata által odaálmodott szubsztanciában. Az atmoszféra megteremtésének érdekében sokat tesz a légies billentyűk által megrajzolt háttéren elmosódott alakokat festő ecsetként funkcionáló gitár (nem, nem szedek drogokat), és a különféle emberi hangok által innen-onnan felolvasott szövegrészletek. Van különben a CD-n a lendületesebb nótától az akusztikusszerű balladaféléig mindenféle szerzemény, remek hangulatváltások; a korongnak van dinamikája, és bőven elég érdekességet tartogat a hallgató számára, hogy ne kelljen tartani az unalomba fulladástól.
Ami a The Evan Anthemet kiemeli az emo-bandák tömegéből imho, az a társulat művésziessége, mélysége és magassága. A The Evan Anthem többről szól, mint a zene maga, összetettebb élményt is nyújt, már ha valakinek kompatibilis a lelki beállítottsága a produkcióval. Nekem a jelek szerint abszolút az, úgyhogy a 'Prologue' tízből tíz pontot ér nálam, és tűkön ülve várom a folytatást. De maga a zene is megállja a helyét, a dalok igencsak rendben vannak, nincs gond a muzsikusokkal sem, a kiváló hangzást (amely a többek között a Relient K-ért is felelős Mark Lee Townsend keze munkáját és fülét dicséri) és az énekest meg már megdicsértem...

--kristóf--