Vissza a lemezajánlókhoz

EXTOL
Undeceived
2000 Endtime Productions / 2000 Solid State Records / 2002 Century Media

Az Extol zseniális bemutatkozása, a '98-as 'Burial' után sokan vártuk kíváncsian a folytatást. A 2000-es 'Undeceived'-et mindössze egy rossz előjel előzte meg - és most nem a 'Mesmerized' című '99-es EP-re gondolok, hanem arra, hogy távozott a basszusgitáros Eystein Holm. Ez az előjel se volt annyira negatív persze, hiszen a banda lényegi része maradt, Eystein helyére pedig nem akárki érkezett: Tor Magne neve a Lengsel nevű komplex black metal trióból volt ismerős, igaz, a fiatalember ott nem basszusgitározott, hanem gitározott és frontemberkedett.
Az 'Undeceived' elején a címadó dal mindenképpen meg kell nyugtassa a kedélyeket: az Extol, ha lehet, még kijjebb tolta határait, talán még brutálisabb, komplexebb, ugyanakkor dallamosabb, sőt, itt-ott fogósabb lett. Az előbbi jelzők között feszülő ellentmondás nem véletlen, a zenét pontosan ilyenek jellemzik. Az éneket is. Peter Espevoll kerítésszaggató károgásai és hörgései ezúttal is éles kontrasztban állnak Ole Borud szép dallamaival - mivel szerencsére mindegyik a maga helyén hangzik fel, az összhatás is rendben van. A technikás thrash/death/black riffek is szépen váltakoznak a melodikus témákkal, bár talán némi edzettség nem árt hozzá, ha valaki be is akarja fogadni a hallottakat. Kissé ironikus, hogy a lemezt az USA-ban egy többnyire inkább HC-s dolgokkal foglalkozó kiadó jelentette meg, az ő törzsközönségük nem tudom, mennyire volt felkészülve egy ilyen komplex, progresszív extrém metal rettenetre. Az Extol 'kísérletezős death metal'-ként határozta meg stílusát, ám ez a leírás szerintem nem igazán felel meg a valóságnak, hiszen egyrészt annyi mindent zsúfolnak a zenébe, másrészt a károgós énekhang dominanciája miatt talán mégis inkább 'black', mint 'death' az a 'kísérletezős metal'. Egyébként az 'Undeceived' még a 'Burial'-nél is kísérletezősebb lett, ahogy egy ismerősöm találóan fogalmazott: mintha ezúttal inkább a kritikusoknak játszottak volna, mint a közönségnek. Jómagam momentán abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mindkét tábor tagja lehetek egyszerre, így ugyanúgy élvezem ezt a korongot, mint az egyes sorszámút. Ami a komplexitáson túl még a banda sikereinek újába állhatott, az a keresztény szövegvilág volt - az Extol nem a szemellenzős death/black fanatikusok kedvence lehet ezen a téren. Végül csak megjött az áttörés, hiszen a Century Media felkarolta a bandát, első lépésként újra kiadva az 'Undeceived'-et az eredeti megjelenés után két évvel, kicsit 'felújítva'. Szerencsére a 'felújítás' részét képezte a Believer '89-es klasszikusának, a 'Shadow Of Death'-nek az átdolgozása is.
Aki az új album, a 'The Blueprint Dives' révén ismerte meg a zenekart, azt valósággal sokkolhatja az 'Undeceived', a 2003-as 'Synergy' már - azazhogy még - nem áll annyira távol tőle. Ha valaki még előtte áll, érdemes megismerkedni ezzel az albummal, ami minden komplexitása és brutalitása ellenére is tele van jobbnál jobb dallamokkal, fogós témákkal. Némi nyitottság mindenesetre nem árt hozzá, mint ahogy a zenei előképzettség is kimondottan előny a hallgatásakor.

--kristóf--