Vissza a lemezajánlókhoz

SACRED WARRIOR
Master's Command
1989 Intense Records

A Sacred Warrior első lemezével, a 'Rebellion'-nel rögtön a '80-as évek white metal mozgalmának élmezőnyében találta magát. Nem is csoda: a korai Queensryche és az Iron Maiden zenéjének hatásait remekül magába ötvöző heavy metalja színvonalában nem igazán maradt el mainstream kortársaiétól, az énekes Rey Parra torka pedig ugyancsak átlag fölöttinek volt mondható.
Hamarosan jött is a folytatás, a 'Master's Command', amely talán a legismertebb lemeze lett a zenekarnak - legalábbis hazánkban, hiszen a kazettaverziót sokáig egész olcsón lehetett kapni. Ezzel együtt a CD-változat iszonyú ritka, a KMG-féle újrakiadás - egy lemezen a 'Rebellion'-nel - pedig roppant igénytelen, szóval ha valaki belebotlik az eredeti CD-be, ne sétáljon el mellette közömbösen! De ne csak a kiadvány ritka volta miatt ne, hanem már csak azért se, mert igen jó muzsikát hallhat a korongon. A fent említett bandák mellett a kevésbé neves, ám szintén jó zenét játszó Lethal neve ugorhat be párhuzamként, legalábbis az általam ismert bandák közül ők állnak legközelebb zeneileg a Sacred Warrior-hoz. Keresztény vonalon a Recon nevét említeném, mint valamelyest hasonló zenekarét.
Jó kis amerikai heavy metalt hallhatunk a 'Master's Command'-en, talán kevés progresszív hatás is érezhető a zenében, de inkább a zakatoló ritmusok és a fülbemászó dallamok jellemzik az anyagot. A billentyűk többnyire diszkréten a háttérben maradnak, leginkább a balladában - 'Unfailing Love' - kerülnek előtérbe. Bruce Swift precízen ritmusozik, de a szólói is jók, és stúdiófelvételen egyáltalán nem zavaró, hogy egyedüli gitárosa a bandának, hiszen ott több szólamot is feljátszhat az ember, élőben meg sajnos nem láthattam a zenekart, úgyhogy azt nem tudom, koncerten mennyire hiányozhatott a második gitár. Ugyanez igaz a vokálra is, amiből a lemezen akad rendesen, de ha jól hallom, azokat is Rey Parra énekelte fel.
Két dalt emelnék ki kedvencként, az egyik az 'Evil Lurks', a másik pedig a 'The Flood'; mindkettő tele van jófajta galoppmetallal, az utóbbiban emellett vendégként a Vengeance Rising frontembere, Roger Martinez is fontos szerepet kapott, hiszen a dalt gyakorlatilag ő hörgi végig, Rey Parra csak viszonylag keveset énekel benne. A többi nótával sincs gond, de az iménti kettő az amúgy magas színvonalú átlagnál is jobb.
Jóllehet a 'Master's Command' nem a kedvenc lemezem a zenekartól - az ugyanis a következő, a 'Wicked Generation' -, azért a '80-as évek végének amerikai heavy metaljáért rajongók számára ez is igazi csemege lehet.

--kristóf--