Vissza a lemezajánlókhoz

SANCTIFICA
Spirit Of Purity
2000 Little Rose Productions

A svéd Sanctifica 'In The Bleak Midwinter' című demójával már megcsillantotta tehetségét, ám akkor talán még a banda hívei is csak reménykedni mertek az olyan folytatásban, amilyen a 'Spirit Of Purity' lett. A demo a skandináv világban elterjedt dallamos, mégis agresszív black metal muzsikát tartalmazott, ám a szövegek a divattal éppen ellentétes üzenetet hordoztak. Az album a demo által meghatározott vonalat követi, csak éppen jobban szól, és még agresszívebb, pörgősebb, meg úgy általában véve profibb.
Már az első nóta is egy élmény, de a fonalat úgy igazán a 'The Dark Desires'-nél kapják el a fiúk, és a 'Released From Pain' közben sem eresztik el. A címadó 'Spirit Of Purity' pedig brutálisan szigorú, a legkaotikusabb, legcsapkodósabb, legelborultabb szám a lemezen. A sok hallgatás meghozza a gyümölcsét, előbb-utóbb kibontakozik a dal szépsége, még ha nem is egykönnyen. Az 'Allhärskaren' ismét egy slágerosabb, könnyedebb szerzemény, talán épp jókor az őt megelőző hajszolt vágta után. A 'Landscape' elején felhangzó szinti csendes téli táj képét vetítené elénk, ha nem szakítaná durván félbe maga a dal, amely amúgy a legrövidebb a korongon. A 'The Dark Embrace Of Night' közepette hallható valószínűleg népzenei ihletésű betét, mely remekül belesimul környezetébe, a CD egyik fénypontja. A záró, viszonylag hosszabb lélegzetű 'The Wanderer' is jól megírt, ügyesen felépített dal, amelyben vendégként a Delta (r.i.p.) nevű svéd dallamos rock-zenekar énekese, Per Hagström is kapott egy rövid, ám annál hatásosabb szerepet.
A Sanctifica szövegein érezhető, hogy nem angol anyanyelvű banda írta őket. Talán egy szakemberrel átnézethették volna őket a kiadás előtt, de persze most már mindegy. Ráadásul ez az egyetlen kifogásom a lemezzel szemben, és végeredményben a mondanivaló így is érthető. (Ha már a szövegeknél tartunk: a tolmácsolójuk nem más, mint a Narnia énekesének, Christian Liljegrennek az öccse, az egyébként gitáron is játszó Hubertus.)
A CD-vel kapcsolatban kezdetben a hangzás is zavart kissé, amely a black metalban megszokott módon inkább a magasakat emeli ki, mint a mélyeket, ily módon a dobokat némileg elerőtlenítve. Ezen azonban hamar túltettem magam. Másik dolog, aminek a feldolgozása némi időbe telt részemről, az a sajátos, hideg északi dallamvilág, ami a zenét mindvégig jellemzi. Először fura volt, ma már ellenben kimondottan tetszik, sőt.
Az album további különlegessége, hogy hihetetlen szellemi erőt sugároz, ékes bizonyítékául szolgálva annak, hogy a zenei stílus NEM határozza meg a spirituális tartalmat, és hogy a black metal, mint zenei műfaj, nem csupán a sátánista eszmék propagálására alkalmas.
A borítóról is szót ejtenék, melyet nem más készített, mint a finn Deuteronomium egyik alapítója, Manu Lehtinen. A borítón látható tájkép készítője pedig Manu öccse, a tragikusan fiatalon elhunyt Jaakko.
Annak idején óriási izgalommal vártam a 'Spirit Of Purity' megjelenését, illetve megérkezését. Nem kellett csalódnom; Hubertus & Tsai olyan albumot készítettek, amelynek révén simán kult-státuszba kerülhettek volna, ha egyből feloszlanak. Nem ezt tették - azt kell hogy mondjam: sajnos. Az jó, hogy a demo végre CD-n is elérhetővé vált, ám a 2002-es 'Negative B' kiábrándító anyag. Úgyhogy marad a 'Spirit Of Purity'! (Csak a szépre emlékezzünk.)

--kristóf--