Vissza a lemezajánlókhoz

SAVIOUR MACHINE
Legend Part I
1997 Massacre Records

Két nagylemez és egy koncertalbum után a Saviour Machine ambiciózus vállalkozásba fogott, nevezetesen abba, hogy zenébe önti a végidőkre vonatkozó bibliai próféciákat. A gótikus zenét játszó társulat első és második albumán is akadtak olyan dalok, amik előrevetítették mindezt, és a bandának már ott is nemegyszer sikerült megidéznie azt a monumentális, apokaliptikus hangulatot, amilyet az ember a végidőkhöz elképzel.
A 'Legend'-trilógia első része aztán persze valahogy mégis kicsit más lett, mint amit elképzeltünk volna - és valljuk be, ez így is van rendjén. Az biztos, hogy az a Saviour Machine, amely minden elvontságával együtt is bizonyos értelemben 'slágeros' zenét játszott - gondoljunk csak olyan dalokra, mint a 'Legion', a 'Carnival Of Souls', vagy mondjuk a 'Love Never Dies' -, a múlté. A 'Legend Part I' jóval elborultabb és monumentálisabb a 'The Stand'-nél, a második album epikus dalánál is. Egyfajta gótikus rockoperát kell elképzelnünk, a témából fakadóan sok-sok közel-keleti zenei hatással. Természetesen mindvégig dominál az énekes-agytröszt Eric Clayton drámai, operába illő hangja; van, ahol nem is énekel, csupán elszavalja a mondanivalóját, de abban is olyan drámaiság van, hogy hamar világossá válik: ehhez a témához erre a zenekarra, erre az emberre volt szükség. Eric Clayton mellett a billentyűs Nathan Van Hala tündököl, akár nagyzenekart imitáló szintetizátorról, akár zongoráról van szó, gyönyörű dolgokat produkál. Gyakoriak a dalok közötti átvezetésekben a bibliai témájú filmrészletek, hangminták, a hangulatot fokozandó. Ugyanakkor a dráma nem zárja ki a szép zenét a lemezen, pl. itt van a 'The Night', ami legalább olyan szintű, mint mondjuk a 'Saviour Machine II' volt annak idején.
Talán volt, akinek sokkhatást okozott a Saviour Machine a váltással, ám valószínűnek tartom, hogy a többség számára nem volt túl meglepő az előzmények ismeretében, amit a 'Legend Part I'-on hallott. Így utólag meg egyre jobban látszik, hogy voltaképpen ez a Saviour Machine igazi arca, az első két album csak a ráhangolódást szolgálta. Ezzel együtt azt mondom, hogy az igazán nagyszerű dolgok inkább a folytatásban vártak (illetve remélhetőleg várnak) ránk. A 'Part I' is jó ugyan, de ahogy egyre jobban magára talált a társulat, ahogy egyre jobban magáévá tette a koncepciót, úgy lett egyre jobb a produkciója.

--kristóf--