Vissza a lemezajánlókhoz

SCHALIACH
Sonrise
1996 Petroleum Records

1996-ban a Rowe Productions gondozásában jelent meg egy válogatásalbum, amely négy norvég zenekar dalait tartalmazta. A CD a 'Northern Lights' címet viselte, és mindegyik banda három-három dallal képviseltette magát rajta. Az együttesek a következők voltak (abc-sorrendben): Antestor, Extol, Groms, Schaliach. A négy gárda közül akkoriban kettő büszkélkedhetett csupán azzal, hogy nagylemeze jelent meg: a Groms, illetve a Schaliach. Az Antestor 'Martyrium' című anyaga a kiadó csődje miatt nem látta meg a napvilágot, míg az Extol akkoriban bontogatta szárnyait. Olyannyira, hogy ma legmeghatározóbb embere, Ole Borud ekkor még nem is szerepelt a tagok között. Hát akkor vajon merre tekereghetett a nyughatatlan fiatalember? - merül fel a kérdés, amire a választ a 'Sonrise' alkotóinak listájában lelhetjük meg. A 'Sonrise' tudniillik gyakorlatilag szinte nem más, mint Ole szólóalbuma, amibe kicsit belesegített barátja, Peter Dalbakk (ma a Vardoger tagja) is. Ole szerezte a zenét, írta a szövegeket, és játszotta fel a zene mintegy 90%-át.
Tévedés lenne ezek alapján azt gondolni, hogy a 'Sonrise' egysíkú, fantáziátlan, unalmas muzsika. Jóllehet messze nem olyan bonyolult és összetett, mint amit az Extol prezentál lemezről lemezre, mégsem szabad egy kézlegyintéssel elintézni. A Schaliach ugyanis más műfaj: a komplexitás elé a dallamot helyezi. Sebesség dolgában is nagy az eltérés: a Schaliach inkább egyfajta dallamos doom/death metal kevés pörgős témával, helyettük sok méltóságteljes, fülbemászó, gyönyörű melódiával. A dallamok azonban nem az énekben jelennek meg, dallamos énektéma szinte nem is hallható a korongon; nem, a dallamokat a gitárok, a riffek és harmóniamenetek szolgáltatják, nem beszélve a szólókról. Igaz, Ole nem egy Malmsteen, de azért nem is kell Johnny Depp-ért szalajtania, ha szólóra van szüksége, mint azt az Oasis állítólag 'tehetséges' gitárosa(?) volt kénytelen tenni. Szükség is van tehetségre, ha valaki három instrumentális dalt akar feljátszani egy nyolcszámos CD-re, és azt szeretné, hogy meg is hallgassák. A Schaliach-nak mindez olyan jól sikerült, hogy a lemez két legjobb dala talán pont az 'In Memoriam' és a 'Coming Of The Dawn' - mindkettő ének nélkül, csak hangszerekkel előadva. (De hogyan!) A harmadik instrumentális darab, az 'A Whisper From Heaven' sem rossz, de nem vált akkora kedvenccé, mint az imént említett két társa. Az énekes nóták közül a lassú, melankolikus 'A Father's Mourning', a lendületes 'You Maintain', és a nyitó 'Last Creed' fog meg jobban, de a hatodik és az utolsó track is élvezetes. Ha már a CD végénél tartunk: az album zárása rendhagyóra sikeredett: a címadó 'Sonrise' egyik pillanatról a másikra megszakad, majd némi stúdiózajt hallhatunk még, mielőtt lejárna a CD. Mindez nem hiba, az alkotók szándéka szerint történt így.
Ja igen, a szövegekről is kéne ejteni pár szót. Igen jók. Ez így pont egy pár, úgyhogy tovább is léphetnénk akár, de ha már itt vagyunk, egy picit hadd részletezzem. A dalok többsége az Örömhírt fogalmazza meg egyszerűen, teljesen közérthetően, általában egy-egy történetet elmesélve. A nyitó 'Last Creed' egy mártír sztorija, az 'A Father's Mourning' a tékozló fiú esetét láttatja az apa szemével, a 'Sonrise' címéből kitalálhatóan Jézus feltámadásáról szól, az 'On A Different Day' egy olyan embert szólaltat meg virtuálisan, aki szemtanúja volt Jézus földi ténykedésének, a 'You Maintain' pedig a hitetleneket szólítja meg.
Összegezve az elmondottakat: a 'Sonrise' igazi zenei csemege az északi metal szerelmeseinek, különösen ha valami nem túl brutálisra vágynak. Még aki nem bírja az extrém metalra jellemző hörgést, az is találhat négy kedvére való nótát ezen a nagyszerű, de értékéhez képest (méltatlanul) ismeretlen korongon.

--kristóf--