Vissza a lemezajánlókhoz

SEVEN PLACES
Lonely For The Last Time
2003 BEC Recordings

A BEC Recordings, a Tooth & Nail egyik részlege nem egy jó előadóval megörvendeztetett már (Jeremy Camp, Lost Dogs, Flight-180, Supertones), ezek sorába illeszkedik a Seven Places nevű, meglehetősen fiatal tagokból álló zenekar. A Seven Places-t 'Landslide' című klipje révén ismertem meg, és noha nem lett elsőre nagy kedvenc, az azóta eltelt időben igencsak megkedveltem, és gyakran hallgatom.
Hogy mit is tudnak a fiúk? Leginkább őszinte, tiszta, fülbemászó dalokat írni, amelyek szövegvilágukkal a bibliai zsoltárokra emlékeztetnek, zeneileg pedig olyan előadókra, mint a Relient K, a Number One Gun, vagy éppen Jeremy Camp. A zenekar eredetileg gyülekezetének ifjúsági csoportjában végzett zenei szolgálatot, ám hamarosan elegendő saját dala gyűlt össze ahhoz, hogy elgondolkodjon a folytatáson. Hála Istennek Brandon Ebeléknek a Tooth & Nail-nél volt érzékük hozzá, hogy megsejtsék a csapatban rejlő fantáziát, és megjelentették a Seven Places első lemezét, a 'Lonely For The Last Times'-t, ami telis-tele van slágergyanús, könnyen elsajátítható dicséretekkel, amelyekkel remekül lehet kezdeni a legborongósabb hétfő reggelt is. Kedvenc dalom talán a klipes 'Landslide', de a címadó 'Lonely For The Last Time' is nagyon ott van, és a záró 'Awakening' is igazán különleges. Utóbbi ugyanis nem más, mint egy prédikáció, ami alá a fiúk följátszottak egy zenei kíséretet, és amiből megtudhatjuk, miért is hívják úgy a Seven Places-t, ahogy.
Szó, mi szó, a Seven Places különösen a fiatalabbaknak ajánlható bátran, de tizenhat év fölött is megállja a helyét az anyag szerintem, köszönhetően a mondanivaló időtállóságának és a jól megírt daloknak.
(Mondanom sem kell, az Aaron Sprinke producer (Demon Hunter, Poor Old Lu, stb.) segítségével produkált hangzás és az Asterik Studio-ban készült borító se rontja éppen az összhatást...)

--kristóf--