Vissza a lemezajánlókhoz

SEVENTH AVENUE
Between The Worlds
2002 Megahard Records / 2003 Massacre Records

Az 1998-as 'Southgate'-tel magasra tette a mércét önmaga számára a német Seventh Avenue. Az 1999-es 'Goodbye' EP után a következő nagylemez 2002-ben jelent meg a brazil Megahard kiadónál 'Between The Worlds' címmel. Nem sokkal később, 2003 legelején a német Massacre is kiadta a korongot az európai rajongók nagy örömére.
A zenekart vezető énekes/gitáros Herbie Langhans elmondása szerint elégedettebb az anyaggal, mint a 'Southgate'-tel volt. Ez mindenképpen optimizmusra ad okot, ám a végső 'ítéletet' végül a lemez hallgatóinak kell kimondaniuk. Mint a lemez hallgatója, némileg ellent kell mondjak Herbie-nek. Nem mintha nem szeretném a 'Between The Worlds'-öt, ezt azért rögtön leszögezném. De a 'Southgate' fényében valahogy halványabban csillog. A 'Southgate' hangzása például jobban tetszett, bár a pergődobot ott sem találták el igazán. Ezúttal azonban valahogy vékonyabban, picit kásásabban, erőtlenebbül szólal meg az anyag. Persze kit érdekel a hangzás, ha maguk a dalok, illetve az előadás feledtetni tudják? Éppen itt jön a bökkenő: a 'Southgate' valahogy zeneileg is egységesebbnek tűnt, ráadásul ott szerepelt második szólógitárosként Herbie mellett a Lightmare gitárosa, Andy Gutjahr is.
Ennyi negatívum után jöjjenek a mérleget pozitív irányban billentő tényezők. A 'Between The Worlds' is bővelkedik fogós, jól eltalált témákban, gyakori váltásokban, darálós dobokban, ráadásul Herbie szólóival sincs gond. És ott az új basszusgitáros, az azóta már ki is vált Geronimo, aki szintén nem kontárja mesterségének. A hangzás is messze van az élvezhetetlentől, egyszerűen csak hallottunk már jobbat is. A banda lelkesedése és bátor kiállása Jézus és a hit mellett pedig semmit sem veszített régi fényéből a mainstream(ebb) kiadóknál.
Pár dalról szólnék külön is. A szokásos, cseppet sem metalos intro ezúttal is megtalálható, akárcsak a kötelező instrumentális darab. Utóbbi a 'Southgate'-re visszautalva a 'Storm II' címet viseli, zeneileg azonban jóval összetettebb, mint a 'Storm I' volt. A 'Burning Heart' címe a Rocky IV-ből lehet ismerős, a Survivor dalát dolgozták ugyanis fel Herbie-ék. Magunk között szólva: bár ne tették volna. Az eredeti dal jó volt úgy, ahogy volt, a feldolgozás sajnos semmit nem tudott hozzátenni véleményem szerint. A saját dalok jobban bejönnek. Legnagyobb kedvencem közülük talán a 'Levy Your Soul From Hate', Geronimo és Herbie közös kompozíciója.
A szépen megrajzolt borító Alberto Torquato munkája. Érdekes, hogy a borítót mennyire szeretik támadni 'keresztény' körökben. Némelyeket talán zavar, hogy mások a bibliai igazságokat nem tündérmesének veszik, hanem kőkemény valóságként ábrázolják? Mintha nem maga a Biblia tanítana arra, hogy a teljes Szentírás a hasznunkra íratott meg. Igaz, csak akkor, ha ismerjük, és elfogadjuk... Na de mindez igazán nem a zenekar hibája, jómagam inkább gratulálok nekik a kompromisszumoktól mentes üzenethez és az őszinteséghez.
Mint szavaimból kivehető volt, a 'Between The Worlds' nem a kedvenc albumom a Seventh Avenue-tól, de ez nem jelenti azt, hogy ne tudnám örömmel meghallgatni. És már csak azért is becsülöm a fiúkat, mert rajtuk kívül nem sok jó dallamos hevay metal alakulatot ismerek, amelyik zászlaján Jézus nevével vonulna harcba.

--kristóf--